Hogyan maradhatott kormányon Bethlen pártja több, mint húsz éven keresztül?

Belefért-e egy demokrácia keretei közé a Bethlen István által megálmodott választójogi rendszer? Miért tettek különbséget főváros és vidék között? Milyen hatással volt a választások eredményére a nyílt szavazás? 

Bethlen István és az Egységes Párt

Az első világháború után az ország súlyos politikai válságba került. A magyarság nagyon rövid idő alatt élt át megszállást, forradalmat, diktatúrát és terrort. A konszolidációt a Bethlen István vezette Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (KNEP) kormány hozta el. A királykérdésben megosztottá vált KNEP 1922 elejére azonban elvesztette a társadalom többségének a támogatottságát. A miniszterelnök  – a helyzetet jól felismerve –  híveivel együtt belépett a lakosság körében legnépszerűbb pártba, a Kisgazdapártba. A két párt egyesülésével jött létre a Keresztény-Keresztyén Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt, amit röviden Egységes Pártnak, még rövidebben EP-nek hívtak. A párt elsősorban a kisgazdák agrártámogatottságára támaszkodott, de gyorsan gyűjtőpárttá vált, és az 1922. májusi választásokon képes volt a mandátumok abszolút többségét megszerezni.

A KNEP és a Kisgazdapárt (OKGF) egyesüléséből jött létre Bethlen István irányítása alatt az Egységes Párt (EP)

A választójogi törvény el nem fogadása

V. Jog és Innováció Meetup

Szeptemberi meetupunkon elméleti és gyakorlati megközelítésből vizsgáljuk meg, hogy a ma elérhető technológiák milyen módon hatnak a jogi praxisra. Találkozzunk szeptember 25-én!

A világháborút követő káosz alatt számos jogterületen törvények helyett csupán rendeletek voltak hatályban, beleértve a választójogot is. Ennek a tarthatatlan helyzetnek az elhárítására vállalkozott az 1920-ban megválasztott Nemzetgyűlés, amit törvény kötelezett arra, hogy két éven belül alkossa meg az alkotmányosság helyreállításához szükséges törvényeket. Amikor azonban a választójogi törvény megalkotására került volna sor, parázs vita alakult ki a képviselők között, még kormányon belül is. A Bethlentől származó választójogi törvényjavaslatot erős kritikával illették, mert az jelentősen csökkentette a választójogosultak körét, és vidéken sértette a titkosság alapelvét. Az elhúzódó vita megbénította a törvényhozást.  1922-ben a Nemzetgyűlés mandátuma lejárt, de törvény nem született a választójogról, ezért az új választásokat a Bethlen által kiadott kormányrendelet alapján rendezték meg. Az ellenzék azzal vádolta a miniszterelnököt, hogy

szánt szándékkal hátráltatta a törvényhozást, ezzel elérve, hogy egy rendeleten keresztül kompromisszum nélkül érvényesíthesse az AKARATÁT.

A választásra jogosultak létszámának csökkenése

1922-ben kb. 2,4 millió ember szavazhatott, ami az összlakosság 29,4%-a volt. Annak tükrében, hogy két évvel korábban a lakosság 40%-a rendelkezett választójoggal, ez jelentős csökkenés volt. Az EP politikusai félrevezető propagandával azt híresztelték, hogy 1920-hoz képest nőtt a választójoggal bírók száma. Tényleg összesen többen szavazhattak 1922-ben, mint 1920-ban, de ez csak azért volt igaz, mert 1920-ban az ország déli és keleti területei még szerb, illetve román megszállás alatt álltak, ezért ott nem tudták megtartani a választásokat (első térkép fehér területek). 1922-re viszont már a korábban megszállás alatt lévő területeken is megrendezték a választásokat, ezért alakult ki az a helyzet, hogy összességében több ember szavazhatott, mint két éve, arányaiban azonban jóval kevesebb.

A férfiak és a nők közötti egyenlőtlenség tovább nőtt. Amíg a férfiak körében 15%-kal csökkent a választásra jogosultak száma, a nőknél ez a szám 45% volt. Ez köszönhető egyrészt annak, hogy a férfiaknak négy, a nőknek pedig hat elemi osztályt végzetteknek kellett lenniük ahhoz, hogy az urnák elé járulhassanak. Másrészt a férfiaknál 24 év volt a korhatár, a nőknél pedig 30. Ezeket a szabályozásokat azzal indokolták, hogy a háborúban elesett katonák miatt női többségű társadalom alakult ki Magyarországon, ezért

nem lenne igazságos, ha ugyanolyan feltételekkel szavazhatnának a nők, mert így az ő akaratuk jobban érvényesülne, mint a férfiaké.

Arányos választás Budapesten, többségi vidéken

Érdekes, hogy az ország egyes területein arányos választójogi rendszer került bevezetésre, míg máshol a „győztes mindent visz” elve érvényesült. Budapesten és a környékén listára szavaztak az emberek, és így a Nemzetgyűlés 245 képviselőjéből 30-at arányos rendszerrel választottak meg. A kormányzó EP Budapesten sokkal népszerűtlenebb volt, mint vidéken, így csak a szavazatok 18%-át tudhatta magáénak, az arányos választási rendszer miatt azonban ez 6 mandátumra is elegendő volt. Vidéken, ahol az EP nagyobb támogatottsággal bírt és ahol a többségi választójogi rendszer érvényesült, az a párt, amelyik 18%-ot ért el, nem kapott egyetlen mandátumot sem.

A képviselői mandátumok megoszlása pártonként 1922-ben

A titkosság alapelvének sérelme

A választási rendszeren túl az eljárásban is voltak különbségek a választókerület földrajzi elhelyezkedésétől függően. A fővárosban és a törvényhatósági jogú városokban (megyeszékhelyeken) titkosan lehetett voksolni, az ország többi területén a szavazás nyílt volt. Ebből az következett, hogy a 245 mandátumból 195-öt nyílt szavazással választottak meg. Másképp kifejezve, a mandátumok mindössze 20%-át osztották ki titkos szavazás alapján. A „titkos kerületekben” kötelező volt az urnák elé járulni, máshol önkéntesen élhetett választójogával a lakosság. A lényeges eljárásbeli különbség az eredményeken is meglátszik. Országos szinten a szavazatok 38,5%-át érte el az EP, de ez a szám a titkosan választók körében mindössze 8,31% volt. Sok támadás érte Bethlent a nyílt szavazás miatt, amire az ő reakciója az volt, hogy:

„magyar ember jellemével összeférhetetlen a titkos szavazás”.

Ezenkívül még arra is hivatkoztak Bethlen hívei, hogy a nyomásgyakorlást, a korrupciót a titkos választás esetén nehezebb tetten érni. A városi kerületekben azért maradhatott meg mégis a titkosság intézménye, mert ha ott is eltörölték volna, az valószínűleg veszélyeztette volna a Bethlen-Peyer-paktum sikerét. Meg kell azonban jegyezni, hogy a nagy eltérés nem csak a titkosság hiányának volt köszönhető, hanem annak is, hogy a kisebb helyeken, ahol nyílt szavazás zajlott, a kormányerők jóval népszerűbbek voltak, mint a nagyvárosokban, ahol inkább a szocialisták és a liberálisok domináltak. Bizonyos vidéki területeken, (az alábbi térképen sárgával vannak jelölve) az EP képes volt 100%-ot is elérni. Ez azért sikerült neki, mert vagy nem volt ellenjelölt, vagy csak az EP állított jelöltet abban a kerületben.

Az Egységes Párt jelöltjeinek választási aránya (%)

Bethlen filozófiája

„Nem jelenti tehát a demokrácia a tömegeknek, a nyers tömegeknek a vak uralmát… Az igazi demokrácia biztosítja az intelligens osztályoknak a vezetést, s bevonja a nép széles rétegeit az állami életbe.” – Bethlen István

Ehhez a véleményéhez tartva magát alakította ki a választójogi rendeletét Bethlen, ami 1925-ben törvényi erőre emelkedett. Többek között ezek a diktatórikusnak még nem nevezhető, de a demokráciát súlyosan sértő választások tették lehetővé, hogy Bethlen 10 évig miniszterelnök maradjon, illetve azt, hogy (ugyan névváltoztatásokkal) az Egységes Párt több, mint 20 évig kormányzó erő lehessen Magyarországon.

Jegyzetek

A kiemelt kép forrása: itt

Támogatónk

Ez a cikk az Arsboni Gyakornoki Programjának keretében készült, melyet a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda támogat.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.