Milyen jövő vár a kis ügyvédi irodákra? (2. rész)

A közelmúltban az Európai Unió Igazságügyi Programjának támogatásával megjelent egy angol nyelvű tanulmány az európai uniós ügyvédi irodák átlagos informatikai képességeiről és arról, hogy ez miként viszonyul az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Kanadában tapasztalható legjobb gyakorlathoz. A tanulmányból néhány fontosabb megállapítást emelünk ki. 2. rész

Ki az „ügyvéd” és mit csinál?

Az ügyvédi hivatás előző blogbejegyzésünkben ismertetett változásai lehet, hogy egy természetes folyamat részei, ami már régóta jellemzi a hivatást, csak éppen most az átalakulás egy magasabb fokozatba kapcsolt az informatikai változások miatt. Azonban az informatikai eredetű költségnövekedés olyan strukturális változásokat is okozhat, amely a jelenlegi, kisebb praxisméret helyett egy másfajta együttműködést tesz életképessé. Érdemes ezért röviden végigvenni, hogy milyen tényezők alakítják az ügyvédek informatikai működését és befektetési és fejlesztési hajlandóságukat.

A kis praxisok informatikai működését is végső soron a feladatai, tevékenységei, kötelezettségei és az ezekre kialakított folyamatai határozzák meg. E téren jelentős a különbség az egyes tagállami ügyvédi irodák működésében. A jogi szolgáltatási irányelv és a letelepedési irányelv (az Európai Közösségek Tanácsának 77/249/EGK irányelve és a Parlament és a Tanács 98/5/EK irányelve) volt az utolsó jogi aktus, amely harmonizálni kívánta ezt a területet, tucatnyi teljesen eltérő hivatásbeli elnevezéssel, szűk terjedelemmel. Az összes uniós ügyvédi hivatást nézve a legkisebb közös többszörös valahol a bíróság előtti eljárás (képviselet) joga. Egy-két kevésbé szerencsés tagállamban az ügyvéd mindössze egy védett elnevezés, amit csak a kamarai tagok használhatnak, de ettől még akár büntetőeljárásban sincsen kizárólagos jogosultságuk eljárni. Máshol azonban számos tevékenységet kizárólag ügyvédek (ügyvédek és közjegyzők) végezhetnek, beleértve mondjuk a földhivatali, hajóregisztrációs vagy cégeljárásokat, fokozottabb hitelességű iratok kiállítását stb.

Ez a különbség megnehezíti, hogy az ügyvédek megértsék, mit is csinál a másik ügyvéd egy másik tagállamban. Ha nem vesz részt földhivatali eljárásban, akkor nyilván nem fogja érdekelni az ezzel kapcsolatos állami elektronikus infrastruktúra stb. Amíg a számvitellel és adózással kapcsolatos részletes szabályok nemzeti hatáskörben vannak, addig az egyik országbeli ügyvédeknek kialakított rendszert egy másik országban csak testreszabással vagy egyedi fejlesztésekkel lehet forgalmazni.

Az eltérő feladatok mellett is találhatunk közös pontokat az ügyvédeket terhelő egyes adminisztratív kötelezettségek terén. Lehet, hogy ezek inkább a közös (római és kánonjogi) gyökerekre vezethetőek vissza, mintsem az uniós jogharmonizáció eredményeire, mindenesetre ez a közös etikai forrás informatikailag is kiaknázható szabályozási párhuzamosságokat eredményez. Ilyen például a titoktartási kötelezettség fontossága, az ügyvédi letétkezelési szabályozása vagy az ügyfél azonosításának vagy az érdek-összeütközés kezelésének fontossága. Azonban az adózáshoz hasonlóan e téren is olyan jelentősek a nemzeti eltérések, ami egy-egy informatikai fejlesztő számára gazdaságtalanná teszi, hogy valamilyen ügyvédi termékét másik országokban is értékesítse.

A praxismenedzsment szoftverek – miért terjednek nehezen Európában?

Az ügyvédek informatikai támogatása tagállami szintű és nem uniós belső piac. Ezt láthatjuk az ügyvédi ún. praxismenedzsment (néhány országban ügykezelő, case managementnek nevezett) szoftverek körében is, ami lényegében az ügyvédi irodák sajátosságaira szabott, integrált működési szándékkal készült “vállalatirányítási rendszer” funkcióit látja el (a funkciókról részletesebben lásd a tanulmány 4.3.2. pontját). Azaz egy mérsékelten felhasználóbarát formában próbálja lehetővé tenni a felhasználók számára, hogy egységes felületről elérjék az ügyvédi iroda működtetéséhez szükséges legtöbb funkciót, beleértve az új ügyfél rögzítését, a fizetendő díjak és költségek nyilvántartását, az elvégzett feladatok és a munkaidő nyilvántartását stb.

A tanulmány által végzett felmérések szerint a praxismenedzsment piac fragmentációja (nagyon sok kicsi szállító van kevés számú előfizetővel), komoly problémát jelent, nem csak Magyarországon, de több más uniós országban is. Nem mindenhol, mert számos termék kapható már, ami több ország ügyvédeinek szól (pl. Belgium és Franciaország, lásd a tanulmány 4.3.3. pontját). De a stratégiai jellegű probléma az, hogy ha tagállamonként töredezett piacról van szó, akkor mindig lesznek olyan országok, ahol egyszerűen nem elég nagy a piac ahhoz, hogy megfelelő színvonalú praxismenedzsment termék piaci folyamatok révén elérhetővé váljon a kis ügyvédi praxisok számára, és a folyamatos változásokat gazdaságos módon követni is tudják.

Az ügyvédi működés pedig az OECD szerint is az egyik legerősebben szabályozott piac. A magas szabályozottság magas megfelelési költséggel jár, amit csak részben tudnak ellensúlyozni a szabályok megfelelő ismeretében kialakított, egyszerűsített folyamatok. Például egy ideig és iratmennyiségig minden ügyvéd működni tud eshetőleges (botcsinálta) dokumentumkezeléssel, beleértve az e-mailek lefűzését is, de a növekvő adatmennyiséggel egyre növekszik a megfelelési kockázat. E kockázatot csak megfelelő automatizáció és informatikai támogatás tudna csökkenteni, de ha erre nincsen “dobozos termék”, mindenkinek elérhető áron, akkor ezzel jelentős stratégiai hátrányba kerülnek a kis méretű ügyvédi irodák a nagyobbakhoz képest.

Egy kb. öt főnél nagyobb méretű ügyvédi iroda esetén a közös működés adminisztratív terhei önmagukban is gazdaságossá tesznek kisebb informatikai fejlesztéseket, testreszabásokat, hiszen a visszatérő élőerős költségeket ki tudja váltani egy-egy informatikai beruházás. Vannak kisvállalati ERP rendszerek, amelyek tízmillió forintos összeg alatt megfelelően integrálhatóak, testre szabhatóak. Az ilyen ügyvédi praxisok körében inkább az a kérdés, hogy a) felismerik-e ennek szükségességét, indokoltságát, és b) találnak-e ehhez hozzáértő, elérhető konzulenst vagy fejlesztőt.

Kisebb ügyvédi praxisok esetén (és a legtöbb ügyvédi praxis ilyen itthon is, az EU-ban is) a megfelelő tömeges termékek hiánya komoly akadálya lehet az ügyvédi irodák fejlődése, jövője szempontjából. Bár a felhőszolgáltatás mint hozzáférési forma sok kis ügyvédi iroda számára elérhetővé tett jól használható praxismenedzsment szoftvert, ezek a felhőszolgáltatások ugyanúgy tagállamra szabottak. A kockázati tőkealapok hiába fektetettek már több milliárd dollárt mondjuk a Clio praxismenedzsment szoftverbe, ez nem elég ahhoz, hogy a magyar piacot kiszemeljék, és az itteni sajátosságokhoz igazítsák a terméket, majd ezeket az egyedi jellemzőket kövessék (a terméket karbantartsák).

A “mesterséges intelligencia” eszközök előfizetési költségei

A praxismenedzsment szoftverek jelentette probléma mellett egy másik jelenségre is fel kell hívni a figyelmet. A tanulmány részletesebben vizsgálta, hogy melyik országokban mennyire volt jellemző, hogy “mesterséges intelligenciának” hívott szlogen alatt eladott eszközöket használnak az ügyvédek napi munkájuk során, és milyen területeken használták ezt (lásd tanulmány 4.2.11. és 4.3.4. pontjaiban). Bármelyik vizsgál országról volt szó, a kis ügyvédi irodák ilyen eszközöket jellemzően a jogi kutatásaikhoz használnak (hozzátesszük, hogy e körben felhasználói oldalról elég nehéz megmondani a különbséget, hogy valóban mennyire innovatív megoldások alapján köszönnek vissza az adott találatok, és mennyire csak a kötelező marketing fogásról van szó). Azonban mind az Egyesült Államok, mind az Egyesült Királyság solicitorai körében számottevő különbséget lehet tapasztalni abban, hogy a kis és a nagyobb méretű irodák közül ki használ ilyen szlogen alatt árult terméket. Ezeken a piacokon ha most még csak a nagyobb ügyvédi irodák számára érhető el számos ilyen termék, már csak az igény és gazdasági kérdés, hogy az mikor lesz a kisebb irodák számára is elérhető. Azonban a specifikus jogi források és a nyelvi különbséget miatt ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy hasonló termékek más országok ügyvédei számára is elérhetővé fognak válni. Az EU-n belüli különbségek kellően nagyok ahhoz, hogy a tagállami határok e termékeknél ugyanúgy komoly akadályt jelentsenek, mint magán a jogi szolgáltatások piacán. (A jogi piacra szánt AI termékek fejlesztésének nehézségeiről lásd még az idézett Armour-Mari i.m. p. 8.)

Nyilván ezeket a termékeket nem az ügyvédi irodák maguk fogják fejleszteni, ezt ők csak szolgáltatásként veszik igénybe, legyen szó akár kicsi vagy nagy ügyvédi irodákról. Mégis az ügyvédek jövője szempontjából a praxismenedzsment szoftver elérhetőségéhez hasonló fontosságú stratégiai kérdés, hogy milyen áron juthatnak majd hozzá ezekhez a szolgáltatásokhoz hozzá az ügyvédi irodák.

Nézzünk például egy, az USA-beli ügyvédi irodáknak szánt kutatási útmutatóban milyen termékeket ajánlanak a jó minőségű jogi kutatásokhoz (Ann Walsh Long: A Short & Happy Guide to Advanced Legal Research, West Academic Publishing, 2020). Ha valaki úgy gondolná, hogy az összes, ott hivatkozott termékre szüksége lenne a jogi kutatáshoz egy egyfős ügyvédi irodában, akkor havonta kb. 1800 USD-t kellene a jogi adatbázisokért fizetnie. Nem fér kétség hozzá, hogy ezzel az összeggel az ügyvéd a szolgáltatásainak a minőségét elvileg javítani tudja, az azonban gyakorlati kérdés, hogy ezt a költséget nem a magyar ügyvédi irodák, de New Jersey-ben letelepedett ügyvédi irodák nagy része sem tudná kigazdálkodni.

Ez át is vezet a konklúziónkhoz.

Befejezés és konklúzió

Az ipari forradalom óta az ügyvédi iroda növekedésének nem az ügyvédek által használt eszközök vagy technológiák szabtak gátat, a működésnek nem voltak műszaki jellegű korlátai. A társadalmi szokások, etikai szabályok és az ügyvédi munkával szembeni egyéniesített igények voltak azok, amelyek miatt szó sem lehetett ügyvédi gyárakról, manufaktúrákról, háziparokról, fel sem merült az ügyvédi munka kibocsátásának az iparhoz hasonló növelése. Az ügyvédi iroda működésének voltak persze gazdasági korlátai, sok helyütt a megfelelő működési helyiség (például Franciaországban a XIX. század végéig elvárás volt, hogy az iroda megfelelően méltó helyen legyen és legyen szolgáló, aki ajtót nyit az ügyfélnek). A XIX. század vége előtt még igen komoly technikai költséget jelentettek a könyvek beszerzése és fenntartása, de e költségeket kiválóan kezelte az ügyvédi kamara által fenntartott, bárki számára hozzáférhető könyvtár.

Azonban, ha megnézzük azt a tendenciát, hogy a digitalizáció milyen plusz költségeket jelent a praxismenedzsment terén, valamint hozzáadjuk ehhez a 4. pontban említett, az előfizetést igénylő egyes szolgáltatások költségét (jogi kutatás, dokumentumszerkesztési képesség stb.), akkor láthatjuk, hogy a digitalizáció folyamata összességében komolyan megváltoztathatja azt, hogy milyen ügyfelek számára milyen ügyvédek lesznek egyáltalán képesek megfelelő szolgáltatást nyújtani. Az utóbbi harminc-negyven évben az irodai hardver költsége folyamatosan csökkent, de az ügyvédek által használt szoftverek és adatbázisok valószínűleg nem követik ezt a tendenciát. Ha a profitábilis ügyvédi működés kulcsa az, hogy az ügyvéd egyre szofisztikáltabb és drágább informatikai szolgáltatásokat vesz igénybe, mert csak ezeken keresztül férhet hozzá megfelelő információhoz vagy csak ezeken keresztül tud megfelelő minőségben beadni valami állami szervhez egy beadványt, akkor ez szükségszerűen a specializáció fokozódásával fog járni. A specializáció a jelenleginél jóval több jogi területen kényszerré válik, és nem csak a nagyvárosokban. Ez nyilván semmilyen módon nem szolgálja a fogyasztói vagy kisvállalkozói érdekeket és a joghoz való hozzáférést. Az ügyvédi tevékenység függetlensége is komolyan sérülhet: az informatikai iparágban nagyon erősek a “koncentrációs tendenciák”, ahogy ezt a BigTech léte mindenki számára világossá tette az utóbbi tíz évben. A felhőszolgáltatások alatti infrastruktúrát szinten mindenhol ugyanaz a négy-öt nagy szolgáltató adja, és az ígéretes logikai kontrollok mellett is az egyes IT szolgáltatók gazdasági függetlensége kérdéses marad. Az igazi kiszolgáltatottságot azonban az adja, ha az ügyvédi iroda egy konkrét praxismenedzsment szoftver (előfizetések) funkcióira építi a működését, de a szolgáltató megszűnése vagy termékváltása miatt ezeket az adatokat onnan ki kellene vinnie, és átvinnie egy másik rendszerbe.

Ezért érdemes elgondolkodni azon a stratégiai kérdésen, hogy mi lehet e körben az ügyvédi kamarák, és mi az állam szerepe, és mi múlhat az ügyvédi irodák önkéntes együttműködésén. Erre az Európai Unión belül országonként eltérő válaszokat adnak a kamarák, hiszen van, ahol még az ügyvédek képzésében sem vesznek részt, és van, ahol az ügyvéd-bíróság közötti kapcsolat teljes informatikai fejlesztése a kamara feladata, vagy a kamara tulajdonrésszel bír jogi adatbázis szolgáltatókban. Érdemes e körben figyelembe venni azt is, hogy más hivatásbeli kamarák tagjai miként, milyen sikerrel birkóztak meg azzal, hogy az adott hivatás működtetésének költségei vagy tőkeigénye megemelkedett (pl. fogorvosok).

A szerző ügyvéd, a Homoki Ügyvédi Iroda vezetője

A cikk a Digitális jogalkalmazás rovat keretében jelent meg. Az eddigi írásokat itt találod.