Ide nekem az oroszlánt is!

Memoár az első Dr. Nagy László magánjogi érvelési versenyről

Szeptember huszonkilencedike volt. Kicsivel múlt este hét óra. A szegedi könyvtár számítógépének bántóan erős fényű monitorán egy rövid levél sorai derengtek. Mutatóujjam bizonytalanul időzött az egér bal gombja felett. Utoljára átfutottam a legfontosabbakat: csatolmányok, helyesírás rendben. Hát, akkor vágjunk bele. A kék küldés gombra kattintva már túl is voltam a Dr. Nagy László magánjogi érvelési versenyre való jelentkezésen. Visszatekintve látom csak, hogy ebből a kis pontból, apró döntésből események milyen sorozata nőtte ki magát az életemből azóta eltelt egy év alatt.

Nagy László-díj

A szeptemberi nap borongós délelőttjén tehát a netről letöltöttem a beugró feladatot: abban a kérdésben kellett állást foglalni pró vagy kontra, hogy felmentvény adható-e felügyelőbizottsági tagnak, avagy nem. A jelentkezésben való bizonytalanságom annak fényében talán különösen érthető, hogy a felmentvényről a gimnáziumi testnevelésórákon lobogtatott, kétes eredetiségű papírfecniken kívül semmi sem jutott eszembe, sőt, még abban sem voltam biztos, hogy voltaképpen pontosan mit is csinál egy felügyelőbizottsági tag. Sebaj, legalább bizonyosan nem vagyok elfogult egyik irányba sem, gondoltam. Tabula rasa, a szövegszerkesztő kurzora egy üres Word-dokumentum bal felső sarkában villogott.

Ott állt viszont mögöttem az egyetemi könyvtár és az internet teljes arzenálja, előttem pedig az egész nap. Először a részvénytársaság felépítését, működését igyekeztem megérteni. Kezdtek felsejleni a társaságon belül egyszerre jelen lévő különböző érdekek kontúrjai, és világossá vált, hogy a felelősségi viszonyokat is ki kell egyensúlyozni: lassan értelmet nyert a felmentvény szerepe is. Nem lepett meg, hogy a Ptk.-ban nem találtam választ a feladat központi kérdésére, így maradt a ratio legis kutatása és annak eldöntése, hogy a Ptk. vonatkozó szabályai, illetve a szabályozás hiánya az alapvetően diszpozitív jelleg és a felelősségre vonatkozó egyes kógens szabályok hogyan viszonyulnak az adott kérdésben egymáshoz.

Izgalmas és gondolkodtató feladat volt, este hét órára pedig úgy éreztem, összeállt a fejemben a rendszer, ahová úgy gondoltam, nem illeszthető be a felügyelőbizottsági tagnak adott felmentvény, így e megközelítés mellett érveltem.

A szűk kétoldalas feladatmegoldás beküldése után pár nappal már érkezett is a levél, hogy bejutottam a 16 versenyző részvételével induló verseny első fordulójába, aminek a budapesti Siegler – Weil, Gotshal & Manges ügyvédi iroda Bazilikára néző, puha bőrfotelekkel és egy hatalmas asztallal berendezett tárgyalóterme adott helyt. Az ország minden jogi karáról neveztek hallgatók, a közülük kikerült versenyzők mind barátságosan üdvözölték egymást, a levegőben mégis szinte tapinthatóan vibrált a feszültség. Egyikünk sem tudta, mi vár ránk.

Az iroda partnere, Siegler Konrád biztató szavak kíséretében ismertette verseny szabályait, és a megmérettetés elkezdődött: a helyszínen, a szemünk előtt lebonyolított sorsolással nyolc párba osztottak bennünket, és mindannyian megkaptuk az első jogesetet.

felkészülés

Ami a feladatot átfutva rögtön feltűnt, hogy az ott leírt helyzet nem peres szituációra utalt, mint a megszokott perbeszédmondó versenyeken. Sokkal inkább olyan miliőt sugallt, ahol a két fél találkozik, és igyekszik a bíróság bevonása nélkül rendezni a jogvitát. Ez lett tehát a stratégiám: konstruktívan hozzáállva, a helyzetet tárgyalási szituációnak elképzelve igyekeztem megközelíteni a kérdést, feltételezve, hogy leendő vitapartnerem is szeretné elkerülni a nézeteltérések peres úton történő rendezését.

Az ez után következők a felfokozott érzelmi állapot miatt inkább csak mint érzések, fel-felvillanó képek maradtak meg: a zsűri előtt, egymással szemben helyet foglalva mindketten ismertettük az álláspontunkat, majd olykor jogelméleti fejtegetésekben, olykor szinte személyes hangvételű, apró odaszúrások formájában vetettek szikrát a szópárbajban összecsapó érv-pengék.

Az egyenes kieséses rendszer tovább fokozta az izgalmakat, tudtuk, elég egy hiba, egy bevinni elmulasztott touché, és elbúcsúzhatunk a versenytől. A négy forduló során sokszor éreztem, hogy a jogeset alapállása, vagy a vita iránya miatt szinte sarokba szorultam. Volt, hogy kifogytam a jogi érvekből, s minden, ami eszembe jutott, csak a másik oldalt támogatta volna. Ilyenkor igyekeztem valami módon fordulatot elérni, kizökkenteni a hozzám képest kényelmesebb helyzetben lévő partneremet erős érveivel körülbástyázott komfortzónájából.

A kétnapos versenysorozat döntője után, amelynek keretében a dr. Kara Pál, a MOL Csoport jogi igazgatója, Kovács Zoltán, a Díjbeszedő Holding vezérigazgatója és dr. Nanyista László ügyvéd, a Weil Budapest peres csoportjának vezetője nevével fémjelezett zsűri szimpátiáját kellett elnyerni, egy újabb kellemes meglepetés ért. Talán a jelentkezéssel kapcsolatos bizonytalanságom lehetett az oka, hogy a végül nekem odaítélt első hellyel járó díjról fogalmam sem volt, pedig ez a jelentős pénzjutalom mellett egy két hetes londoni szakmai gyakorlatot is magában foglalt! Az események záporában szinte fel sem fogtam a valódi súlyát ennek a kivételes lehetőségnek.

Dr. Gál Enikővel, a Dr. Nagy László Alapítvány kuratóriumának elnökével a díjátadón, (c) Dr. Nagy László alapítvány
Dr. Gál Enikővel, a Dr. Nagy László Alapítvány kuratóriumának elnökével a díjátadón, (c) Dr. Nagy László alapítvány

Az útra márciusban került sor. A Weil londoni irodájában egy nagyon befogadó, inspiráló csapat része lehettem. Egyedülálló lehetőség volt, hogy bekapcsolódhattam az ott folyó, igen komoly munkába. Láthattam egy cég bevezetését a Londoni Értéktőzsdére, titoktartási nyilatkozatok tervezetét készíthettem el egy indiai nyugdíjalap részére és egy fair trade teamanufaktúra szerződéseivel kapcsolatos pro bono tanácsadásba is bekapcsolódhattam. A hétvégéken a városközpontban található, a szervezők nagyvonalúságának ékes bizonyítékaként lakosztálynak is beillő szállásomról kiindulva bejártam a nevezetes helyeket, múzeumokat, és sok kint élő barátommal is találkoztam, akik segítségével jelentős szakmai tapasztalatot gyűjthettem az angol kézműves sörök és burgerek vonatkozásában is.

A londoni út során bepillanthattam a vállalati jogászi munka változatos rétegeibe, néhány hónappal később pedig e tapasztalatok kamatoztatására is lehetőségem volt, a versenynek helyt adó budapesti Weil nyári gyakornokaként, ahol szintén egy összetartó, igen magas szakmai színvonalat képviselő csapatot ismertem meg, amelynek a nyolc itt eltöltött hét alatt magamat is a részének érezhettem.

A versenyt lebonyolító Dr. Nagy László Alapítvány célja is nemes: a fiatalon elhunyt, többek között a fiatalok mentorálasában is mindig élen járó, nagy tehetségű ügyvéd, dr. Nagy László emlékének őrzése mellett a tehetséggondozásra is kiterjed.

A versenyt idén is megrendezik, és én minden joghallgatót szívből biztatok arra, hogy próbálja ki magát ebben a gondolatébresztő, izgalmas és nemes küzdelemmel fűszerezett légkörben.

Ravasz érveket a tárba, soha meg nem remegő ujjakat a küldés-gombra – bízzatok magatokban, és tartsátok szárazon a puskaport!

A versenykiírás itt érhető el.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

A képek forrása: http://drnagylaszloalapitvany.hu/wp-content/uploads/2014/10/DrNK_di%CC%81j_FlohrDesign-web.jpg

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.