Igazságos eljárás vagy kedvező kimenetel – melyiket tartjuk fontosabbnak?

A társadalmi kooperáció megteremtése és fenntartása kulcsfontosságú az igazságszolgáltatás, és majdnem minden állami intézmény viszonylatában. De honnan jön az emberek együttműködési hajlandósága, illetve hogyan javítható? Ha az együttműködés és a tiszteletadás a meghatározó a közösség hatóságokkal való viszonyában, a jogi rendszer legitimitása nő. A pszichológiában végzett modern igazságosságkutatások komoly bizonyítékokat hoznak fel a mellett, hogy az embereknek sokkal inkább számít a fair eljárás, mint a számukra kedvező kimenetel az igazságosság érzékelése során, így azok fejlesztése kulcskérdés lehet a jogrendszer legitimitása tekintetében.

Egy csoporton belül az az autoritás hatékony, amelyik képes a csoporttagok viselkedését befolyásolni. A jogi autoritás pedig akkor hatékony, ha képes befolyásolni az állampolgárok joggal kapcsolatos magatartásait. A jognak igencsak kevés gyakorlati jelentősége van akkor, ha az emberek egyszerűen ignorálják a szabályokat. Az emberek a nyugati világban általában jogkövetőek. A jogkövetés azonban sohasem teljes, gyakran nem fizetünk adót, illegális szereket használunk vagy ittasan vezetünk. Az önkéntes jogkövetés nemcsak a bíróságok és a rendőrség számára fontos, hanem az egész társadalom érdeke is. A jogkövetés intézményes kikényszerítése ugyanis hatalmas erőfeszítést igényel, amely a társadalom számára más hasznos céloktól von el lényeges erőforrásokat. A jogkövetés megértéséhez leegyszerűsítve azt kell megnéznünk, milyen faktorok befolyásolják és motiválják az emberi viselkedést.

A pszichológia régóta foglalkozik azzal, hogy az emberek a különböző személyközi viszonyaikban mit érzékelnek igazságosnak vagy igazságtalannak. Az igazságosságkutatás első hulláma a disztributív igazságosság oldaláról közelítette meg a kérdést, tehát az eredményt tartotta fő mozgató elvnek. E szerint a kedvező kimenetel az, ami fontos az igazságosság érzékelése szempontjából, nem pedig a folyamat milyensége. A hetvenes években megjelenik az eljárás igazságossága, mint koncepció, az empirikus kutatások és az elméletalkotás fókusza az elosztási döntések folyamatára tevődik át. A pszichológia azóta komoly bizonyítékokat mutatatott fel arra vonatkozóan, hogy az egyik legfontosabb viselkedésformáló tényező az eljárások általános méltányossága, korrektsége. A procedurális igazságosság egyes elméleteit leszámítva tehát nem az instrumentális perspektívából szemléli a jogkövetést, hanem annak normatív oldaláról közelít. Az ember normatív elköteleződése azt jelent, hogy jogkövető magatartás nem a szankciótól való félelemből vagy racionális számításból következik, hanem az a személyes moralitáson alapszik. A törvények legitimitása tehát a jogosságukhoz kapcsolódó személyes attitűdből fakad.

Nagyon leegyszerűsítve például, erős faktor a fair eljárásban, hogy annak szereplője mennyire érzi úgy, hogy elmondhatta véleményét, álláspontját, azt mennyire hallgatták meg, és vették számításba, mennyire neutrálisak a jogi auktorok, udvariasak, őszinték, mennyire igyekeznek korrektek lenni. Ami hihetetlen érdekes, hogy ezek szerint a döntési eljárás és maga a döntés korrektsége (outcome fairness), fair volta számít igazán az embereknek. Hogy mennyire előnyös a döntés (outcome favorableness), a fél „nyer”-e, több kutatás szerint is messze elmarad az elfogadottság tekintetében, tehát az eljárás igazságossága sokkal erősebb legitimációs tényező. Ez a megközelítés tudja magyarázni például azt, hogy a hatóságok teljesítményének objektív növekedése miért nem vezet automatikusan az intézmények iránti bizalom növekedésével. A szemlélet, ha igaznak fogadjuk el, rengeteg következménnyel jár a rendőrségi és bírósági gyakorlat tekintetében. A normatív megközelítést több empirikus kutatás is igazolta. Lind, Lissak és Conlon (1983) szimulált tárgyalótermi kísérletében azt mutatták ki, hogy az elégedettségnek egyedül az eljárási kontrollal van kapcsolata, a döntési kontrollal nincs. Tyler, Rasinski és Spodick 1985-ös kísérletéből pedig az derül ki, hogy az emberek a döntésre való ráhatástól függetlenül, önmagában értékelik azt, hogy elmondhatják a véleményüket. De milyen konkrét tényezők hatnak az igazságosság érzékelésére?

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

Mire kell figyelnünk, ha igazságosak akarunk lenni?

Az egyik legelső modellt Leventhal (1976) alkotta, amely jó támpontot adhat a jogászság számára, hogy mikre kell különösen figyelni az eljárás igazságossága tekintetében:

  1. representativeness (beleszólás, érdekképviselet): a felek tudják-e saját magukat reprezentálni az eljárásban, elmondhatják-e személyes véleményüket, kifejthetik-e nézőpontjukat az adott ügyről.
  2. consistency (konzisztencia): az eljárás mennyire konzisztens, az időbeli és mennyiségi következetesség kritériuma. Akkor érzékeljük igazságosnak az eljárást, ha mindenkivel szemben ugyanúgy járnak el a döntéshozók, és a szabályok időben sem változnak. Előbbit, az emberek közötti konzisztenciát általában fontosabbnak tartják, mint az időbeli konzisztenciát.
  3. suppression of bias (torzítás mentesség): a pártatlanság kritériuma, a döntéshozó személyes torzításai ne befolyásolják az eljárást. Leventhal az elfogultság két fajtáját emeli ki. Az egyik, amikor a döntéshozó maga érdekelt a döntésben. Ez ellen főleg összeférhetetlenségi szabályokkal lehet küzdeni jogi oldalról megközelítve, de a közigazgatás egészét nézve nehéz teljesen kikerülni. A másik eset, amikor a döntéshozó előzetes ítéleteit alkalmazza például az eljárás során feltárt bizonyítékok ellenében.
  4. accuracy (pontosság): a döntés alapjául szolgáló információk pontosak.
  5. correctability (korrigálhatóság): a döntés korrigálható, van lehetőség a pontatlan vagy helytelen döntések helyreigazítására, tipikus jogi eszközei – felülvizsgálat, fellebbezés, egyéb fellebbviteli eljárások.
  6. ethicality (etikusság): a folyamat nem sért általános morális normákat. Leventhal ide teszi a megvesztegetést, a csalást, vagy például a nyugati világban egyezményesen tiltott kínzást.

Hogy a fenti igazságossági követelmények közül melyek gyakorolják a legerősebb hatást, azzal is több kutatás foglalkozott. Bár sokféle eredmény született, meghatározó összhang van a döntési konzisztencia jelentősége tekintetében, továbbá kiemelten fontosnak tűnik a pontosság és a torzítás-mentesség is (Tyler 1990). A kritériumok szerepe azonban itt sem egydimenziós, hanem több tényezős vizsgálat alapján értelmezhető helyesen. Így például nem mindegy, milyen háttérrel rendelkező emberekről beszélünk. Hat jellemző kifejezetten meghatározó az igazságossági követelmények értékelése során: a faj, a nem, a jövedelem, a végzettség, a kor és hogy az illető hol helyezkedik el a liberális-konzervatív skálán. A magas végzettségű, inkább liberális beállítottságú embereknek az általános moralitás fontosabb az igazságosság megítélése során, míg például egy kisebbségi csoport tagja számára az előítélet mentesség és a konzisztencia a legmeghatározóbb. Utóbbi nyilván abból fakad, hogy a kisebbségi csoportok tagja általában ezen értékek hiányától szenvednek. Nem mindegy az sem, hogy milyen magának a vitának a természete, amikor az eljárás igazságosságának észlelésére ható tényezőket nézzük. Az eljárási igazságosság kutatói négy alapvető személyközi dimenziót választanak el egymástól:

Formális vagy kooperációs helyzetek: formális szituációkban a torzítás-mentesség, a döntés minősége és a felek ügybe való beleszólása volt meghatározó, míg kooperációs szituációkban a konzisztencia, a döntés minősége és az általános moralitás jött ki, mint legfontosabb kritérium.

Vannak-e ellenérdekű felek: amennyiben a szituáció tartalmaz vitát, például a kontradiktórius jelegű bírósági eljárások, ott a beleszólás lehetősége, a torzítás-mentesség és a konzisztencia, ahol nem tartalmaz ellenérdekű feleket, ott a döntés minősége fontos.

Önkéntes vagy kötelező eljárások: akik önkéntesen vesznek részt az eljárásban, sokkal inkább a döntés minőségére koncentrálnak, míg a kötelező eljárásoknál a jogaik tiszteletben tartására.

A döntés kimenetelének kedvezősége: fontos tényező természetesen, hogy mennyre kedvező a döntés kimenetele. Akik kedvező kimenetelű döntést kapnak, sokkal inkább elvontabb kérdéseket értékelnek, mint az általános moralitás, udvariasság, a jogok tiszteletben tartása. Míg akik kedvezőtlenebb döntést kaptak, a torzítás mentességet és a konzisztenciát helyezik előre. Ennek oka, hogy ezen kritériumok alapján tudják az emberek eldönteni, hogy alternatív vitarendezési eljárások esetén nem kaptak-e volna kedvezőbb döntést.

Brockner és Wiesenfeld (1994) interaktív megközelítésében kifejezetten a kimenetel és az eljárás igazságosságának egymásra hatását vizsgálja. A lenti összefoglaló ábra jól mutatja a két tényező viszonyát, és azok szabályszerűségeit.

Brockner és Wiesenfeld kutatási eredményeiből a következő mintázatokra lehet következtetni:

  1. Amikor a kimenetel unfair, az eljárási igazságosság nagyobb valószínűséggel gyakorol közvetlen hatást az emberek igazságérzetére.
  2. Amikor az eljárási igazságosság alacsony, a döntés kimenetele jóval szignifikánsabb szerepet játszik az elégedettség tekintetében.
  3. Az alacsony eljárási igazságosság és a kedvezőtlen döntési kimenetel együtt különösen negatív érzetet kelt.

Konklúzió

Az egyik legfontosabb tényezője az állampolgári engedelmességnek tehát a hitelesség alapú bizalom és a procedurális igazságosság. A procedurális igazságosság az eredmények elosztására irányuló folyamat, illetve az eljárás érzékelt igazságosságaként definiálható (Korsaard és Roberson, 1995). Ennek a jogrendszerre gyakorolt hatása a következő logikai folyam mentén érvényes:

Egy rendszer, intézmény, szervezet legitimitása növeli az emberek együttműködését és az általános engedelmességet. A legitimitást alapvetően határozza meg a  rendszer, intézmény, szervezet eljárásainak igazságossága. A jog szempontjából tehát az igazságos eljárás meghatározó a konkrét döntések elfogadása tekintetében ugyanúgy, mint a mindennapi jogkövetésben. Kedvezőtlen kimenet esetén a fair folyamat csökkenti a negatív attitűdöt, míg az igazságtalan kimenetel kombinálása az igazságtalan eljárással egymást felerősítő hatások.

Az igazságosság észlelése meghatározza az erőfeszítésre való hajlandóságot, motivációs erővel bír. Az eljárási igazságosság jótékony hatásának számtalan empirikus bizonyítéka van. Tyler és Blader 2005-ös tanulmánya azt mutatja ki, hogy az alkalmazottak sokkal inkább betartják a vállalati szabályzatokat és policykat, amennyiben legitimnek tartják a vállalatot, függetlenül az azokhoz tartozó szankcióktól. Lind és munkatársai 2000-es kutatása azt mutatta ki, hogy azok a munkavállalók, akik a munkaviszony megszüntetésére irányuló eljárást fairnek érezték, sokkal kisebb valószínűséggel perelték a munkáltatót. Lind és munkatársainak (1993) egy másik kutatása azt is igazolta, hogy a mediációs eljárásban érzékelt eljárási igazságosság növelte a megállapodások szilárdságát. Sampson, Raudenbush és Earls 1997 tanulmányából az derül ki, hogy a közösség együttműködése pozitívan hat a rendőrség munkájára. Az állampolgárok kooperációja tehát növeli az intézmények hatékonyságát, a hatékonyság növekedése pedig tovább erősíti azok legitimitását. Az igazságos eljárás konkrét elemeiről számtalan felsorolás található a különböző szakirodalmakban, ilyen az elfogulatlan döntéshozatal, a törekvés a fair eljárásra, vagy a döntések konzisztenciája. A fair eljárás tényezői az empirikus bizonyítékokon túl egyébként egyszerű intuíció alapján is igaznak tűnhetnek. Ilyen például, hogy azt az eljárást, ami személyes inputjainkat nem veszi figyelembe, igazságtalannak fogjuk érezni (Lind és Tyler, 1988). Vagy, hogy ha nem kapunk kielégítő és világos magyarázatot egy döntés okáról, nagyobb valószínűséggel fogjuk az eredményt igazságtalannak tartani (Bies, 1987). A jogászságnak tehát a pszichológiai kutatások tükrében hangsúlyt kell helyezniük az igazságos eljárás fenti kritériumainak erősítésére, ha a jogrendszer elfogadottságát növelni szeretnék.

A jogrendszer legitimitásának növekedése csökkenti a jogalkalmazás társadalmi költségeit is. Lappi-Seppälä a börtönnépesség és a jogrendszerekbe vetett bizalom közötti összefüggést vizsgálva arra jutott, hogy a magas legitimációval bíró rendszerek sokkal alacsonyabb szankciókkal is elérik a normák követését, mint az elrettentésre alapozó rendszerek. A kormányzattal szembeni elfogadó attitűdöket erőteljesen befolyásolja az a percepció, hogy az mennyire felel meg az eljárási méltányosság általános elveinek, így az eljárási igazságosság a politikai legitimitást is növelni fogja végeredményben. Az igazságos eljárás tehát nem egyszerű jogi kérdés, hanem társadalmunk egészének közös érdeke.

Czabán Samu

A képek forrása itt, itt és itt.

Felhasznált irodalom
  • Barrett-Howard, Edith, Tyler, Tom R. Journal of Personality and Social Psychology, Vol 50(2), Feb 1986, 296-304.
  • Boda Zsolt: Legitimitás, bizalom, együttműködés. Kollektív cselekvés a politikában (Budapest, Argumentum Kiadó, 2013)
  • Kovács Judit: Az igazságosság és a hatékonyság az interperszonális és a társadalmi kapcsolatok pszichológiájában, Dupress, 2014
  • Leventhal, G.   (1976).  Fairness in social relationships.  In  J.  W.  Thibaut.  J.  T.  Spence,R.  C. Carson  (Eds),Contemporary topics in social psychology.  Morristown, NJ: General Learning Press
  • Levi, Margaret–Sacks, Audrey–Tyler, Tom (2009): „Conceptualizing Legitimacy Measuring Legitimating Beliefs”, American Behavioral Scientist
  • Lind, E. A, Lissak, R.I, & Conlon, D.E. (1983). Decision control and process control effects on procedural fairness judgments.
  • Tyler, Tom R. (1990): Why People Obey the Law (New Haven, Yale University  Press)
  • Tyler, Tom R. (2003): „Procedural justice, legitimacy, and the effective rule of law”, in M. Tonry (szerk.):  Crime and justice: A review of theresearch  (Chicago, Uni-versity of Chicago Press.)
  • Tyler, Tom R.–Y. J. Huo (2002): Trust in the law: Encouraging public cooperation with the police and courts (New York, Russell Sage)

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.