Interjú dr. Szopkó Rebekával, a Dr. Nagy László Magánjogi Érvelési Verseny korábbi résztvevőjével

Több mint két év pandémiás kényszerszünetet követően idén hetedik alkalommal is megrendezésre kerül a Dr. Nagy László Magánjogi Érvelési Verseny, amely az ország valamennyi jogi egyeteméről várja a joghallgatók jelentkezését. A versenyen a hallgatók egy rendkívül izgalmas műfajban, szemtől szemben érvelés útján mérhetik össze rögtönző és szónoki képességeiket és jogi tudásukat. Ebből az apropóból olvashatjátok az alábbi interjút, amelyet dr. Gelencsér Adél, a verseny 2017-es győztese készített dr. Szopkó Rebekával, a verseny legutóbbi, 2019-es győztesével.

Dr. Nagy László széles látókörű, sokoldalú, rendkívüli tehetségű ügyvéd, emellett egyenes jellemű, bátor ember és kiváló családapa volt. Fájdalmasan fiatalon, súlyos betegségben hunyt el 39 éves korában. Színes egyénisége nagyon hiányzik azoknak, akik jól ismerték. Emlékét őrzi a nevét viselő és a versenyt szervező Alapítvány, amelyet két közeli barátja, Köbli Gyula és dr. Árendás Gergely, valamint legrégebbi kollégája, mentora, dr. Siegler Konrád hoztak létre, és amelynek elnöke László özvegye, dr. Gál Enikő.

Adél: Gratulálok a 2019-es győzelmedhez! Te ekkor már másodszorra vettél részt a versenyen. Miért döntöttél úgy, hogy újra megméretteted magad?

Rebeka: Az első verseny nagyon jó tapasztalat volt a számomra, nagyon élveztem a hangulatát, illetve azt, hogy milyen közvetlen és személyre szabott visszajelzéseket kaptam gyakorló jogászoktól. Már ott eldöntöttem, hogy mindenképp vissza kell jönnöm, ha nem is a győzelem, hanem a szuper élmény miatt.

Adél: Számodra miben más ez a verseny, mint a többi?

Rebeka: Több ismerősöm és mentorom is ajánlotta, hogy induljak a versenyen, mert nagyon sokat lehet tanulni az érdekes jogesetekből, és ez a verseny jó lehetőség az érvelési stílusunk fejlesztésére. Mielőtt jelentkeztem volna, felkerestem a verseny honlapját. Innen tudtam meg, hogy a verseny dr. Nagy László emlékének őrzésére és ápolására szolgál, illetve a versenyt szervező alapítvány dr. Nagy László családját is támogatja, ami nagyon meghatott. Másrészt célként határozták meg a fiatal jogászgenerációk támogatását is. Jó érzés, hogy a versennyel, ha közvetetten is, de ilyen jó ügy mellé lehet állni, és azt aktívan segíteni.

Adél: Milyen volt az első élményed és ehhez képest a második? 

Rebeka: Az első versenyen minden új volt: korábban nem ismertem a verseny helyszínét, résztvevőket, a zsűrit, ráadásul az egyetemen nem volt ilyen típusú versenyhelyzet sem: a szóbeli vizsgákon is szűk körben, az egyetemi tanárok előtt kellett csak számot adnom a tudásomról. A második alkalommal sokkal jobban felkészültem lelkileg arra, hogy tapasztalt szakemberek elé kell kiállnom és érvelnem, ezért kevésbé izgultam, és jobban tudtam a feladatokra fókuszálni. 

Adél: Készültél valamilyen módon a versenyre, volt valamilyen taktikád, amit a szóbeli fordulón alkalmaztál?

Rebeka: Harmadévesen készültem, hiszen tudtam, hogy lesznek társasági jogi kérdések is, amik még egyáltalán nem voltak ismerősek a számomra, a kötelmi jogot is éppen akkor kezdtem el tanulni. Ezért elkértem az egyik ismerősöm társasági jogi jegyzeteit, amit egyszer elolvastam, hogy az alapfogalmakkal tisztában legyek. 

Ezen kívül más módon nem készültem, a versenyen a felkészülési idő alatt kellett mindent kitalálnom, ahogyan mindenki másnak is. Emlékszem, az egyik jogesetben a bankgarancia lehívásáról volt szó, amiről előtte soha életemben nem hallottam. Egyébként a Mathias Corvinus Collegium volt tagjaként jártam Hack Péter tanár úr retorika órájára, ez nagyon hasznos volt abban, hogy jobban fel tudtam építeni az érvelésemet. 

Adél: Mi volt a számodra legemlékezetesebb pillanat a versenyen, ami elsőként eszedbe jut?

Rebeka: Amikor először jelentkeztem, az első versenyfordulónál be kellett mutatkozni, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hányadévesek vagyunk. Amikor mondtam, hogy harmadéves vagyok, a jelen lévő közönség felmorajlott, hogy milyen fiatal vagyok, úgy látszik, ez korábban nem volt gyakori. 

Később a zsűritagok mondták, hogy nagyon szimpatikusnak tartották, hogy ilyen fiatalon kipróbálom magam, és különdíjat is kaptam. Bár a nyolcaddöntőben kiestem, nagyon motiváló volt, hogy annak ellenére, hogy nem igazán ismertem a polgári jogot,  jó eredményt tudtam elérni. 

A következő évben pedig az is tetszett, hogy személyesen emlékeztek rám és visszavártak, ezért számomra a versenynek még személyesebb hangulata volt, mint az előző évinek. Ezen kívül jó volt találkozni a korábbi évek versenyzőivel is, jó kis alumni közösség alakult ki a verseny körül. 

Adél: Hogyan élted meg a döntővel járó lámpalázat?

Rebeka: Nagyon rosszul! Nagyon izgultam, nem is mertem körülnézni a teremben, mert nagyszámú hallgatóság volt ott, ráadásul a zsűri is feszülten figyelte minden szavunkat. Próbáltam az ügyre, a versenyre, a másik fél érveire koncentrálni, és arra, hogy megfelelően tudjak reagálni. Ennek ellenére is úgy éreztem, hogy folyamatosan elcsuklott a hangom. De azért is jelentkeztem erre a versenyre, hogy ezeket a helyzeteket megtanuljam kezelni, és ne egy tárgyaláson kerüljek először ilyen éles helyzetbe.

Adél: Hogy érzed, ez az élmény hozott áttörést a nyilvános szerepléseid terén, érzel pozitív változást?

Rebeka: Igen, könnyebben mennek a nyilvános szereplések, jobban oda tudok figyelni arra, hogy hogyan fejezem ki magam. Szóbeli vizsgákon a tanárral szemben ülsz, és csak elmondod, amit tudsz, néha válaszolsz a tanár kérdéseire. Ehhez képest teljesen más szituáció, amikor a másik versenyzővel szemben érvelsz, és mindezt egy több, mint 50 fős hallgatóság kíséri figyelemmel.

Adél: Milyenek voltak a díjátadó rendezvények?

Rebeka: Mindkét évben ott voltam, látszik, hogy van egy állandó és összetartó közösség a verseny körül. Nagyon kedves hangulat uralta a díjátadókat. Mindkét évben egyetemi oktatók is részt vettek a díjátadón, akikkel így kötetlenebbül lehetett beszélgetni, személyes kapcsolatot teremteni, illetve a korábbi évek versenyzőit is nagyon jó volt megismerni.

Adél: Végül, mit üzennél azoknak, akik még csak fontolgatják az idei részvételt?

Rebeka: Mindenképp jelentkezzenek, akár másod-, harmadévesen is! Szuper élmény, és nagyon sokat ad szakmailag és emberileg is. Az egyetemi évek gyorsan el fognak telni, ezért érdemes minél több ilyen jó lehetőséget kipróbálni.

Ha te is szívesen kipróbálnád magad a versenyen, küldd be a beugró feladat megoldásait március 25-ig ezen az oldalon!