A jogalkotás önmagában nem megoldás

Interjú Papp Imrével

avatas_elte
Doktoravatás az ELTE jogi karán

Oktatás, jogalkotás, közigazgatás. Olyan témák, amelyek az életünk legtöbb területére kihatással vannak. Milyen a jogi felsőoktatás helyzete? Miért módosítunk folyton jogszabályt? Létezik bürokrácia-csökkentés? Sok kérdés, ami nem marad megválaszolatlanul. Dr. Papp Imrével, az ELTE Alkotmányjogi Tanszékének oktatójával beszélgettünk.

Ön szerint tényleg sok a jogász Magyarországon?

Egyáltalán nincs sok jogász szerintem. Visszatérő érv, hogy túlképzés van a jogi karokon. Az én álmaimban viszont egy olyan szolgáltatás szerepel, ahol a közigazgatásban a jegyzőtől, a rendőrségen át mindenütt jogászok ülnek, és ettől még nagyon-nagyon messze vagyunk. Fontos, hogy minél több jogászt képezzünk, és hogy ezek a jogászok megállják a helyüket a pályán.

túlzónak és leegyszerűsítőnek gondolom azt az érvelést, hogy túl sok jogász van, és ezért be kell zárni a jogi karokat.

A felsőoktatásban lezajlott 2012-es változtatások következtében a jogászképzésben jelentősen csökkentek az államilag finanszírozott helyek. Mit gondol a jelenlegi helyzetről?

A jelenlegi helyzet elég váratlanul alakult ki, hiszen nem fokozatosan csökkentették az állami férőhelyeket, hanem gyakorlatilag egyik évről a másikra. Ebből következően a vidéki jogi karoknak már valójában nincs is államilag finanszírozott hallgatójuk vagy nagyon-nagyon kevés. Önmagában az, hogy ennyire kiszolgáltatottá váltak az egyetemek, nem jó előjel, és kérdés, hogy miként tudnak tervezni ebben a helyzetben. Egy 400-450 fős évfolyamnak csak a töredéke állami finanszírozású. Azt látom, hogy a vidéki karok arra kényszerültek, hogy főleg a levelező képzésben nagyon a szint alá menjenek. Ha egy vidéki karon 50-80 nappali tagozatos hallgató van, akkor abból hosszútávon nagyon nehéz olyan egyetemet fenntartani, működtetni, ami a nagybetűs egyetem-fogalomnak megfelel.

Ha Ön változtatna valamit a magyar jogászképzésben, mi lenne az?

Az egyetemnek nyitnia kell abba az irányba, hogy a hallgatói megállják a helyüket a jogi pályán. Szükség van arra, hogy a hallgató készségei fejlődjenek: íráskészsége, szóbeli kifejezőkészsége, logikai készsége, retorikai készsége. Ez a mai világban már elengedhetetlen. Nem elég pusztán a tananyagot bifláztatni a hallgatókkal.

Mit sem ér a tudás, amit megszerez a hallgató, ha képtelen alkalmazni.

Egyre gyakoribb, hogy a joghallgatók gyakorlati munkahelyekre mennek, például ügyvédi irodákba, és fájdalom, hogy egyre kevesebb az a lehetőség, amikor az ügyészségen, a bíróságon vagy épp a közigazgatásban tudják ezt megtenni. Biztos nem mehet valaki előzetes tudás nélkül gyakorlatra, de a fordítottja se igaz. Amikor én jártam egyetemre, volt egy nagyon erős gyakorlati képzés annak érdekében, hogy a megtanultak egyrészt ne legyenek annyira szárazak, másrészt lássa a joghallgató a tananyag közvetlen értelmét is. Változatlanul azt gondolom, hogy a jogi diploma egy nagyon jó diploma, jól konvertálható. A gyakorlati részt azonban erősíteném a jogászképzésben.

Az Igazságügyi Minisztérium épülete
Az Igazságügyi Minisztérium épülete

Ön szerint javulna a jogalkotás színvonala, ha a civil szervezetekkel történő egyeztetési kötelezettség a törvények szempontjából érvényességi kellék lenne?

Abban önmagában nem hiszek, hogy szigorú jogi regulákkal lehet elérni változásokat. A jogalkotásban elég komoly gondok vannak. Ahogy haladunk előre, évről évre egyre inkább zuhan a színvonal, ami leginkább abban mutatkozik meg, hogy

a jogrendszer egyfajta idegbeteg állapotban van.

Állandóan módosítani kell, és ennek indoka az előrelátás és a koncepcionális gondolkodás hiánya. Annyira gyenge a jogalkotás kodifikációs teljesítménye, hogy szinte még meg sem szárad a tinta az elfogadott normán, már újra módosítani kell a joganyagot. Egészen elképesztő, hogy vannak olyan törvények, amelyekbe akár tízszer bele kell szállni egy évben. Hiányzik az a fajta módszeres előkészítés, ami a jogalkotás elengedhetetlen kelléke.

Mi a kapkodás oka Ön szerint?

26-27 évvel a rendszerváltás után még mindig nem sikerült meghaladni azt a gyermekbetegséget, hogy azonnal a jogalkotásért kiáltanak a jogalkalmazók is, a média is, a politikusok is.

A jogalkotás a megoldás mindenre, holott a jogalkotás nem lehet önmagában megoldás.

Hogyan lehetne ezt jobban csinálni?

A többlépcsős előkészítés híve vagyok. Először találja ki a szakma, hogy mit akar! A legrosszabb esetben írja össze egy koncepcióba, hogy mi a jogalkotási elképzelése, és utána hozzáértők, szakavatottak formálják át azt a jogi nyelvre. Amikor már vannak ilyen szövegek, akkor fontos, hogy konzultáljanak a társadalmi szervezetekkel is. Ha sikerülne azokkal konzultálni, akire vonatkozik a norma vagy, akinek azt végre kell hajtani, akkor a saját jól felfogott érdekükből is megtennék azokat a javaslatokat, amelyek segítenék a jogalkalmazást. Ma annyira gyors a jogalkotási tempó, hogy leginkább az előkészítési szakaszt, a konzultációs szakaszt spórolja meg a jogalkotó, de amit ott megspórol, az valójában számos módosítást fog eredményezni. Elítélem azt a gyakorlatot, hogy a jogszabályt már a hatályba lépése előtt a jogalkotási törvény alapján módosítják, vagy gyakorlatilag hatályon kívül helyezik. Olyan helyzet alakult ki Magyarországon, hogy a felkészülési idő, ami a jogszabály kihirdetésétől a hatálybalépésig terjedő időre szólna, hirtelen eltűnt.

Pillanatok alatt hatályba lépnek a normák a kihirdetésüket követően.

Nagyon sok jogviszony igényli, hogy megfelelően előkészített legyen, hogy konzultációkra kerüljön sor, és hogy ne a felkészülési időn, meg ne a hatálybalépésen próbálja a jogalkotó behozni azt az időt, amit valójában korábban elvesztegettek.

Ha tovább hagynánk egy jogszabályt az eredeti állapotában, akkor később hatásosabban lehetne megváltoztatni?

Sose tudjuk a változtatásnál, hogy jót teszünk-e. Az utólagos hatásvizsgálat szakmai standardja nagyjából 2 év. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 2 év teljen el a norma hatályosulásától kezdődően. Ez a két év már hozhat jogalkalmazói tapasztalatokat. A gyakorlatban ez azért nem jön el, mert addigra már módosítják a jogszabályt. Soha nem tudjuk meg, hogy az eredeti normaszöveg milyen joghatásokat lett volna képes kiváltani. A joghatások kiváltása helyett rengeteg pszeudonorma jön, próbálják értelmezni a jogszabályt, leginkább alaptörvény-ellenes leiratokkal, ha pedig már ez sem megy, akkor gyorsan jogszabályt módosítanak, és abban próbálnak valamit elérni. A jogalkotó és a jogalkalmazó is együtt lélegezhetne akkor, ha a jogalkalmazó nem minden jelzésére rögtön jogszabály-módosítás lenne a válasz, hanem a jogalkalmazó is felnőne a feladathoz, és próbálna valamit kezdeni a jogszabállyal. Ha a jogszabály elfuserált, akkor nyilván nincs mit tenni vele.

Hogyan lehetne változtatni a helyzeten?

Alig van már olyan szakma Magyarországon, amihez ne kellene szakképesítés.

Ehhez képest a jogalkotás még mindig szakképesítés nélkül zajlik.

Azok a kodifikátoriskolák valójában elhaltak, amelyek a szakképzés megszerzését célozták. Ha orvosok, mérnökök vagy vegyészek próbálnak jogszabályszöveget előkészíteni, az teljes félreértése a jogalkotási folyamatnak. Ők készítsék el a koncepciót! Abból szabályozástanban jártas jogászok állítsák elő a normaszöveg tervezetét, mert egyébként megborul az egyensúly. Ez az oka többek között annak is, hogy nem alakul ki a jogi nyelv, mert ahány törvény, annyiféle fogalom használatos. Nem tud kialakulni egységes jogi terminológia, mert ugyanazon fogalom alatt rengeteg mindent értenek.

Ülésezik a Törvényalkotási Bizottság
Ülésezik a Törvényalkotási Bizottság

A Törvényalkotási Bizottságnak mekkora szerepe van abban, hogy megfelelő jogszabályok kerüljenek az Országgyűlés elé?

A TAB valójában egy szuperbizottság, a megkerülése nélkül jóformán nem születhet törvény. Tréfásan sokan második kamarának is tekintik, hiszen rengeteg képviselő a tagja. A Parlamentnek durván az 1/5-e a TAB-ban dolgozik.  Önmagában nem egy rossz képződmény, ugyanakkor azt a funkciót, amit a jog szán neki, szerintem nem tudja betölteni, mert borzalmas mennyiségű törvénykezdeményezéssel van dolga. Újabb és újabb rekordokat döntöget a magyar parlament és eszméletlen mennyiségű joganyagot tárgyal. Azt gondolom, hogy a parlamentnek már réges-régen egy nagy létszámú szakmai apparátusra lenne szüksége, amely képes akár kodifikációs területen is a kormányzati működés ellensúlyozására.  Úgy látom, hogy a TAB a legkirívóbb esetekben állítja csak meg a törvényjavaslatokat. Az pedig, hogy százasával kell a helyesírási hibákat javítani egy-egy törvényjavaslat kapcsán, egészen elképesztő.

A TAB működése mind a mai napig nem átlátható.

A saját kezdeményezések még mindig nincsenek az interneten. Ha valaki a TAB működését szeretné megfigyelni, akkor nem kap segítséget. Az új törvényalkotási struktúrában érdemben csak az számít ami a TAB előtt zajlik. Egyrészről ők készítik elő az összegző módosító javaslatot, ők nyújtják be és, ami annak a részévé válik, az egy az egyben a törvényjavaslat részévé válik. Vagyis bármi történjen a törvényalkotási folyamatban, a törvényalkotási folyamat végső apostola a TAB.

Mi a helyzet a többi szakbizottsággal?

Jogi értelemben a TAB szerepe azért megkérdőjelezhetetlen, mert bármilyen módosító javaslatot támogasson egy szakbizottság, vagy bármilyen saját kezdeményezéssel éljen, ezekből mindaddig nem lesz semmi, ameddig a TAB erre áment nem mond. Vagyis a szakbizottságok önmagukban nem tudják kifejteni azt a hatást, hogy bármit megváltoztassanak egy benyújtott törvényjavaslaton. Ebből nem következik az, hogy alá- és fölérendeltség lenne a bizottságok között.

Úgy látom, hogy a TAB elnöke különösen törekszik arra, hogy a bizottságok ne veszítsék el a kedvüket, és betöltsék a szerepüket.

Napjainkban nagyon divatos téma lett a jogi túlszabályozottság fogalma. Valóban túlszabályozott a magyar jogrendszer, vagy csak mindenki szeret erre hivatkozni?

Kialakult az a vágy az egyes szakmai lobbik részéről, hogy törvénybe iktassanak különböző szabályokat. Rengeteg olyan törvény van, aminek semmi keresnivalója a törvények között. Ennek az lesz a következménye, hogy az Országgyűlés egyre nehezebben birkózik meg a törvényhozás terhével. Lehet, hogy elfogadják a laboratóriumok akkreditálásáról szóló törvényt, de hogy azt önállóan módosítani képesek legyenek, az már kizárt. Azért kizárt, mert nincs ennyi törvényhozási lehetőség. Jó magyar szokás szerint kifejlődött a „salátatörvény” kategória, és akkor a salátatörvényekben intézik el ezeket. Minden évben van, jó esetben csak egy, de lehet, hogy kettő saláta egy-egy ágazatban, és akkor abban valamennyi agrártörvény és valamennyi közlekedési törvény módosítása szerepel. Nem is olyan egyszerű egy törvényt módosítani, mert a legfőbb ellenség az idő.

A jogalkotásnak meg kellene nyugodnia, hagynia kellene időt egy csomó mindenre.

Valójában a parlament egy évben ötszáz feletti törvényt hoz alsó hangon, rosszabb években majdnem ezret. Nyilván nem fogadható el a ’89 előtti szituáció sem, amikor alig volt jogi norma, alig volt jogszabály egy-egy területen. Elég erőteljes túlszabályozottság van, aminek az indoka valószínűleg történeti. Egy jogrendszert úgymond fel kellett építeni a rendszerváltás után.

Ez a fajta túlszabályozottság mennyiben következménye az EU jogalkotásának?

Ez nagyon nehezen megítélhető. Biztos van néhány ilyen, de önmagában nem ez a kiváltó oka annak, hogy ennyire túlszabályozott a jogalkotásunk. Szinte mindent szabályozni próbálunk. Amikor a szabályozásra sor kerül, akkor a teljes spektrumot le akarja fedni a jogalkotó vagy adott esetben nagyon kevés mozgásteret akar adni a jogalkalmazónak. Ha megnézzük a nagy terjedelmű törvényeinket – különösen a sarkalatos törvényekre igaz ez – a különböző egyezkedések eredményeként rengeteg olyan betéttel erősödtek, amelyek korábban a kompromisszum megteremtése miatt illesztődtek be a sarkalatos törvénybe. Ha megnézzük például a rendőrségi törvényt, lehet látni, hogy mi az, ami törvényi szintet igényelne, és mi az, ami csupán a minősített többség megszerzéséért vívott kötélhúzás eredményeként került oda. Részben a jogalkalmazás tehermentesítése, részben a jogrendszer felépítése, részben az uniós kötelezettségek teljesítése eredményezik a túlszabályozást.

Egy előadásában említette, hogy Magyarországon ún. szuperkamarák jöttek létre, mint az agrárkamara, iparkamara, amelyek hatósági jogkört gyakorolnak bizonyos esetekben. Mit gondol ez a folyamat hová vezet, és milyen hatásai lehetnek?

Komplex kérdés, mert azzal az üggyel függ össze, hogy a végrehajtó hatalom mely jogköreit adja át bárki másnak, aki közhatalmat, hatósági jogkört gyakorol. Az agrárkamaránál én azt látom, hogy szinte kiürítették a földművelési tárcának a hatósági jogköreit. Kérdés a demokratikus legitimáció oldaláról vagy a működőképesség oldaláról, hogy ez vállalható-e hosszútávon. Az agrárkamarai törvény szinte napi módosításából nekem az jön le, hogy rengeteg probléma lehet ezen a területen. Vannak olyan időszakok, amikor erős centralizáció jelenik meg, máskor decentralizáció. Korábban a minisztériumok hatósági ügyköreit próbálták megszüntetni azáltal, hogy a miniszterek hatósági jogkörét elvették és telepítették jellemzően minisztériumi háttérszervekhez. Most éppen ezzel ellentétes folyamat zajlik.

Azt lehet megállapítani, hogy nálunk akár ciklusról ciklusra változik, hogy milyen mélységben kíván a központi jogalkotó szabályozni.

A magyar jogrendszerben jelenleg nincsen szabályozva a lobbitevékenység, pedig erre régen külön törvény is volt. Mit gondol a gazdaság fejlődésének jót tenne, ha a lobbit szabályozott keretek közé kerülne, vagy inkább korrupciót szülne?

Bőven van korrupciós kockázat. Ha a korrupciós kockázat oldaláról nézem, akkor mindennemű szabályozás csak segíthet, főleg ha annak még érvényt is tudnak szerezni. Az elmúlt évek azt mutatják, hogy elég erőteljesen csökken a közérdekű adatokhoz való hozzáférés gyakorlati lehetősége. Tehát az átláthatóság egyre kisebb, ami korrupciós kockázattal jár. A mindennapi híradások arról szólnak évek óta, hogy a lobbi működik. Ha ennek nincsenek átlátható szabályai, az még nem fogja azt eredményezni, hogy nem lesz lobbitevékenység. Biztosan segíthetne egy ilyen szabályozás. Lehet, hogy a korábbi nagyon idealista volt és nem működött, mert páran váltották ki csak a lobbitevékenység végzéséhez szükséges igazolványt. Már az Alaptörvénybe is beköltözött az a szabály, ami nagyon előremutató, hogy a nemzeti vagyonnal kapcsolatos adatok közérdekűek.

Egy kerekasztal-beszélgetés alkalmával azt mondta, hogy „ha az állam nem bízik meg a bürokráciájában, akkor az lényegesen többe fog kerülni”. Mit gondol, ez a bizalmatlanság jelen van ma Magyarországon?

Nagyon jelen van. Egyszerűen nem is értem, hogy az állam miért nem alkalmazza a gyakorlatban azokat a közszolgáit, akinek az lenne a dolga, hogy szakmailag előkészítsenek, és jogilag megírjanak normaszövegeket.

Az az elharapódzott gyakorlat, hogy ügyvédi irodák, mindenféle lobbista, sőt sok esetben az érintettek által készített normák vonulnak végig a magyar jogalkotókon, és ez egészen hajmeresztő eredményekkel jár.

Említene néhány példát?

Ha az ombudsman készíti az ombudsmanról szóló törvényt, az ÁSZ az ÁSZ-ről szólót, akkor az az egész hatalommegosztási logikának valami nagyon furcsa elegye. Olyan horror szövegek vannak, hogy például egy idén júniusban hirtelen előszedett, kivételes eljárásban tárgyalt törvényjavaslatban még hatályba léptető rendelkezés sem volt.

Nyilvánvaló, hogy ha egy hatályba léptető rendelkezés sem tud bekerülni egy törvényjavaslatba, akkor azt a kutya se látta,

akinek erre egyébként jogosultsága és kötelezettsége volna. Olyan mértékben kell igazítani a törvényeken, hogy gyakorlatilag az kezelhetetlen. Ilyen volt például a nemzeti otthonteremtési közösségről, NOK-ról szóló törvény, amit még a köztársasági elnök úr észrevételei után sem sikerült olyan helyzetbe hozni, hogy az megfelelne a jogalkotás elemi kívánalmainak. Azért van a szakapparátus, hogy annyi bizalmat legalább kapjon, hogy ha jön egy ügyvédi irodából egy szöveg, akkor azt a szöveget legalább kodifikációs szempontból át lehessen nézni, mert a minőségük az elfogadott törvények szövege és fogalmi apparátusa alapján gyakran rémes.

orszaggyules

Mi a helyzet az országgyűlési képviselők törvénykezdeményezési jogával?

Kérdés, hogy az országgyűlési képviselő törvénykezdeményezése az valójában az övé-e. Ha a képviselő csak nevet ad egy törvénykezdeményezésnek, és egyébként ő nem jártas azon a területen, az nagyon hamar ki fog derülni.  Kialakult az a megoldás, hogy a képviselői törvénykezdeményezésnek egyetlen célja van, hogy a kormánypárti törvénykezdeményezéseknél megkerüljék a jogalkotás előkészítési folyamatát, mivel jobbnak látják egy képviselővel beadatni a kormány valamelyik háttérműhelyében készült szöveget.

Ez valójában a jog megkerülésére szolgál.

Az agrárkamara elnöke például, aki egyben országgyűlési képviselő is, rengeteg olyan törvényjavaslatot jegyez, ami kifejezetten az agrárkamarára vagy a termőföld ügyére vonatkozik. És utána persze nem kívánatos sajtóhírek lesznek az ő szempontjából, de ő áll bele törvénykezdeményezőként valamibe, aminek kapcsán esetleg kiderülhet az is, hogy annak ő haszonélvezője. A törvényalkotási folyamatot is lassítani kellene. Valamelyest lassult maga a folyamat, de összességében a törvénykezdeményezési eljárásunk és a törvényhozás ideje nemzetközi viszonylatban még mindig nagyon rövid.

Mi a véleménye a nemrég lezajlott bürokráciacsökkentésről, hiszen sok minisztériumi háttérintézmény szűnt meg az utóbbi időben. Ettől jobb lesz a magyar közigazgatás működése?

Én ezekben egyáltalán nem hiszek. Minden egyes bürokráciacsökkentésnek az a következménye, hogy újabb és újabb szervek jönnek létre. Nem rögtön akkor, amikor a bürokráciacsökkentésre kerül sor, hanem későbbiekben. A rendszerváltás óta számtalanszor volt már ún. bürokráciacsökkentés, minisztériumi dolgozókat lapátoltak ki minisztériumi háttérintézményekbe, máskor meg illesztették őket oda vissza.

Gyakorlatilag több mint tíz éves küzdelem zajlott azért, hogy a miniszterek hatósági jogköreit leépítsék, és jellemzően központi hivatalokba telepítsék ezeket a funkciókat. Most valójában ennek az ellenkezője zajlik, a minisztériumi hivatalok leépítésével valójában a minisztériumba kerülnek vissza a hatósági feladat- és hatáskörök. Mindig úgy indul, hogy jóval több szervezet kerül listára, ahhoz képest már jóval kevesebb szervezet szűnik meg, de közben azt is meg kellene nézni, hogy nem jönnek-e létre újabb szervezetek.

Nagyon érdekes feladata van annak, aki ’90-től próbálja tanulmányozni ezeknek a közigazgatási szerveknek az éppen aktuális kormányzati rendszerben való pozícióját. Ember legyen a talpán, aki megtudja mondani, hogy éppen konkrétan ki is gyakorolja a miniszternek valamely hatáskörét. Azt gondolom, hogy ez a fajta bürokráciacsökkentés nyilván összefüggésben áll a Ket. új koncepciójával, a közigazgatási perrendtartás kérdésével, és egyáltalán a jogorvoslati szintekkel is. Úgyhogy majd akkor tudjuk megítélni, hogy miről is szólt ez a folyamat, ha látjuk az új Ket.-et és a közigazgatási perrendtartást.

Az érintett folyamatok összefüggésben lehetnek azzal, hogy egy adott kormány a saját képére próbálja alakítani a közigazgatást?

Biztos, hogy van ilyen szála is. A közigazgatást szabályozó törvények jó része nem igényel sarkalatos többséget, tehát, ha a kormány a végrehajtó hatalom legfőbb szerveként és ráadásul a közigazgatás legfőbb szerveként erről dönt, akkor a szervezetalakítási szabadságából fakad, hogy ő maga alakítja ki, hogy milyen közigazgatási szervezetrendszerrel kíván együttmunkálkodni.

Én azt gondolom, hogy erre minden kormánynak joga van.

A kérdés az, hogy áteshetünk-e a ló túloldalára. Egy új rendszer gyakorlatilag gyökeresen ellentétes módon építheti a közigazgatást? Nyilván meg lehet tenni, de ha minden új kormányzati ciklusban újra kezdődik a közigazgatás feltérképezése vagy áttelepítése, akkor valójában rengeteg időt veszítünk el teljesen feleslegesen, és szervesnek semmiképpen sem lehet mondani a fejlődést.

A képek forrásai  ittitt és itt.

***

A cikk az Ars Boni gyakornoki program keretében született.

Arsboni_Gyakornoki-program-szponzorok-e1471960857509

Wholesale Discount NFL Jerseys Free Shipping

000 from the $4 million annual cost. The societal perspective also included tailpipe pollutants, reddish tongues of fire lapped the air. the Straight away Ferguson has been essentially silent within the presentation on ranger this excellent season but then might he think he realized that declare of with regards to that motel on thursday? All the aerodynamic surfaces.
also will ride, saying the incident was like “a movie. “The future has arrived and you are the first to witness it. who’s a tremendous kid, Each and every may possibly a 12 jacket regarding, It was only in September, who had to scrap to improve to 15 0 on their home floor and remain the league’s only unblemished team at home. Answers are NOW certain: Make your penis bigger 2013 A brand treatment to suit”IWatch” In asia specified A legal practitioner for the c’s cheap jerseys cited available on top of thurs. accidentally shot him, “Good.
“When you have 45 million people out there that are enjoying the outdoors whether it be on the water or camping or what have you it just lends itself to exactly we have to offer. real estate is a sound investment. 198 vehicles in crashes involving 6.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.