Isteni sugallatra embert ölni? – A kóros elmeállapot büntetőjogi szabályozása

„Én tulajdonképpen csak lelőttem” – mondta a vádlott 1882-ben, majd kötél általi halálra ítélték az amerikai elnök meggyilkolásáért. Az ügy kapcsán még ma sem egységesek a szakértői vélemények, ugyanis egyesek szerint súlyos mentális betegségben szenvedett az elkövető, míg mások tagadják, hogy fennállt volna ilyen büntethetőséget kizáró ok. Akkor mégis mikor mentesíthet a kóros elmeállapot a büntetőjogi felelősségre vonás alól?

Mit jelent a kóros elmeállapot?

A fogalom meghatározásához először a beszámítási képességet kell értelmeznünk: az a személy tekinthető beszámíthatónak, aki képes cselekménye következményeinek felismerésére, és alkalmas az e felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására. Ezen képessége hiánya

mentesíti az elkövetőt a büntetőjogi felelősségre vonás alól,

amennyiben pedig csak korlátozott beszámítási képességgel rendelkezik, büntetése korlátlanul enyhíthető.

Munkahely. Lehetőségek. Szakmaiság. Inspiráló környezet. Ez a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda.

Hogyan alakulhat ki a kóros elmeállapot?

Kóros elmeállapotot eredményezhet számos mentális betegség. A skizofrénia, azon belül is a paranoid-skizofrénia például gyakran társul parancs formájában megjelenő akusztikus hallucinációkkal („isteni sugallat”) vagy érzékcsalódásokkal. Utóbbira példa egy amerikai eset, amikor a vádlott meggyilkolt egy egyenruhában lévő rendőrt, majd azzal védekezett, hogy betegsége miatt az áldozatot földönkívüli lénynek hitte, aki rendőralakot vett fel.

Büntetőjogi szempontból a pszichopátia (antiszociális személyiségzavar) is hatalmas jelentőséggel bír, ugyanis a bűnelkövetők körében kifejezetten magas az ebben a betegségben szenvedők aránya. A 3/1998. BJE alapján a pszichopátia csak patologikus vonások mellett alapozhatja meg a büntetőjogi felelősségre vonás alóli mentességet, tehát amennyiben súlyossága miatt kizárja, vagy korlátozza a beszámítási képességet. Ezeken az eseteken kívül a pszichopátia még enyhítő körülményként sem értékelhető.

A mentális betegségek közül jelentős még a gyengeelméjűség, amely az értelmi teljesítőképesség nagyfokú csökkenését eredményező fogyatékosság, továbbá a szellemi leépülés (demencia), ami a már kialakult értelmi képességek különböző okokból – például alkoholizmus, időskor, betegség – bekövetkező hanyatlását eredményezi.

Nemcsak mentális betegség zárhatja ki (vagy korlátozhatja) a beszámítási képességet, hanem az ittas vagy bódult állapot is. Amennyiben valaki önhibáján kívül kerül ilyen állapotba és követ el bűncselekményt, az szintén mentesül a büntetőjogi következmények alól. Ha viszont az elkövetőnek felróható, hogy ilyen állapotba került, akkor úgy kell tekinteni, mintha rendelkezne beszámítási képességgel, tehát felel az elkövetett cselekményért.

A kóros elmeállapot megítélésének változása

A kóros elmeállapotban elkövetett bűncselekmények jelenlegi szabályozása hosszú folyamat eredményeként alakult ki. A Csemegi-kódex (1878) például semmilyen büntetőjogi következményt nem alkalmazott a beszámítási képességgel nem alkalmazott a beszámítási képességgel nem rendelkező elkövetőkkel szemben, a törvény 76. §-a szerint egyszerűen fel kellett menteni őket. Ez a megoldás azonban nagy veszélyt hordozott magában, ugyanis rendkívül magas volt a visszaesés lehetősége, hiszen ahelyett, hogy megfelelő körülmények között kezelték volna ezeket az elkövetőket, szabadon élhettek a társadalomban.

A jogalkotók felismerték az új szabályozás iránti igényt, és kialakították először a biztonsági őrizet, majd a kényszergyógykezelés intézményét. A biztonsági őrizetet azokkal a 18. életévüket betöltött személyekkel szemben kellett alkalmazni, akiknek elmebetegsége kizárta a bűntett vagy vétség beszámítását (1948. évi XLVIII. tc.), célja pedig az elkövető gyógyítása és a társadalom védelme volt. A kényszergyógykezelést az 1961. évi V. törvény vezette be azokkal szemben, akik bűncselekményt valósítottak meg, de beszámítási képesség hiányában nem voltak büntethetők, és tartani kellett attól, hogy a jövőben újabb bűntettet követnek el.

Az 1978. évi IV. törvény lényegesen szűkebb körben alkalmazta a kényszergyógykezelést: azokkal a kóros elmeállapotú elkövetőkkel szemben kell elrendelni, akik személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követettek el, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fognak elkövetni. Az elrendelés további feltétele, hogy amennyiben büntethető lenne az elkövető (rendelkezne beszámítási képességgel), úgy egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni. A hatályos Büntető Törvénykönyv is ezt a szabályozást veszi át.

A beszámítási képesség vizsgálata

Ha felmerül annak a lehetősége, hogy az elkövető kóros elmeállapotú, akkor igazságügyi szakértőt kell kirendelni. Amennyiben a szakértő megállapítja, hogy a terhelt kóros elmeállapotban követte el a cselekményt, a bíróságnak kell vizsgálnia, hogy ez mennyire zárta ki (vagy korlátozta) az elkövetőt az adott cselekmény elkövetésekor abban, hogy felismerje tettének következményeit, illetve hogy ennek megfelelően alakítsa magatartását.

A kényszergyógykezelés körülményei

Magyarországon az egyetlen nagybiztonságú pszichiátriai kórház az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI), amely már 1896 óta működik. A Budapesti Fegyház és Börtön falain belül található, ez pedig jelentősen megnehezíti a betegek gyógyulási folyamatát, hiszen hiányzik a pozitív terápiás környezet. Egyrészről embertelennek tűnhet mentálisan sérült személyeket szögesdróttal határolt területen elhelyezni, másrészt az intézet túlzsúfoltsága miatt a bővítés vagy az elköltöztetés is indokolt lenne, ez azonban anyagi forrás hiányában még nem valósult meg. Az intézményt már a Helsinki Bizottság felől is érte kritika, ugyanis jelenlegi állapota szerint inkább börtön, mintsem egészségügyi intézmény.

Felhasznált irodalom
  • Domán Auguszta: Beszámíthatóság, bűnösség kérdései elmebetegség esetén Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban. Ügyészek Lapja, 2015/1.
  • Domokos Andrea: A bűntevő elmetehetségéről. A kóros elmeállapot megítélésének változásai az idők során. Jogtörténeti Szemle, 2005/3.
  • Strasszer Anett: A beszámítási képességről és az egyes kóros elmeállapotokról. Ügyészek Lapja, 2015/2.
  • Gellér Balázs – Ambrus István: A magyar büntetőjog általános tanai I. Elte Eötvös Kiadó, 2017.

A képek forrása itt és itt.

 

Támogatónk

Ez a cikk az Arsboni Gyakornoki Programjának keretében készült, melyet a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda támogat.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.