Ítélet a délszláv népirtás ügyében

Ahogyan arra sokan számítottak, a Nemzetközi Bíróság február 3-án elutasította mind Horvátország, mind Szerbia egymás ellen indított, népirtással kapcsolatos keresetét. A figyelem most a két fél által az eljárásra elköltött óriási összegekre irányul – az EurActiv Serbia jelenti.

A hágai székhelyű Nemzetközi Bíróság (a Bíróság) ítéletében kimondta, hogy mindkét fél követett el háborús bűncselekményeket, de azok nem minősülnek népirtásnak. Habár sem a horvát, sem a szerb fél nem volt teljesen megelégedve a döntéssel, kijelentették, hogy tiszteletben tartják a kötelező erejű ítéletet.

Elemzők hangsúlyozták, hogy a döntés valószínűleg mindkét oldalon felszítja a nacionalista retorikát, hozzátéve, hogy a két fél közötti kapcsolat minősége nagyban függ azok politikusaitól. Az elemzések szerint a döntés kimenetele várható volt, és most a két ország által az eljárásra költött pénzösszegekre fog a figyelem összpontosulni.

Az ENSZ legmagasabb bírói fóruma kimondta, hogy a peres felek által elkövetett cselekmények mögött „nem népirtási szándék” húzódott, azaz, nem kívánták megsemmisíteni a horvát, ill. a szerb közösséget, mint etnikai csoportot, amely szándék szükséges ahhoz, hogy az emberölések „népirtásnak” minősüljenek.

A Bíróság 15 szavazattal, a trinidadi Cancado és a horvát ad hoc tag, Budimir Vukas ellenszavazata mellett elutasította Horvátország keresetét. Szerbia ellenkeresete egyhangúlag került elutasításra. Döntésük meghozatalában a bírák a Jugoszlávia Nemzetközi Törvényszék (ICTY) megállapításaira is hagyatkoztak, amely az 1990-es években zajló háború főbb alakjai ellen folytatott eljárást (a volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetése érdekében – a szerk.). A bírák rámutattak arra is, hogy senki, még Slobodan Milošević volt jugoszláv elnök ellen sem folyt népirtás vádjával bírósági eljárás Horvátország területén.

A Bíróság ítélete kötelező erejű, az ellen fellebbezésnek helye nincsen. A döntéssel annak az eredetileg 1999-ben Horvátország által indított eljárásnak a végére került pont, melyben Zágráb a horvát területeken elkövetett népirtással vádolta meg Szerbiát, és amely keretében 2010-ben Belgrád ellenkérelemmel élt, azt állítva, hogy a horvát fél követett el népirtást a Kninska Krajina régióban élő szerbek ellen az 1995-ben indított Vihar hadművelet keretében. A volt Jugoszlávia felbomlását követően Horvátország és Szerbia között kialakult konfliktusban 1991 és 1995 között összesen mintegy 20 ezer ember vesztette életét.

Bűntettek, népirtási szándék nélkül

Ami a horvát keresetet illeti, a Bíróság – az ICTY ítéleteire alapozva – megerősítette, hogy a Jugoszláv Néphadsereg és más szerb fegyveres erők súlyos bűntetteket követtek el a Kelet- és Nyugat-Szlavóniában, Banija, Kordun, Lika és Kninska Krajina régiókban élő horvátokkal szemben. Ugyanakkor megállapította, hogy nem állt a háttérben népirtási szándék, így elutasították Horvátország keresetét. A döntés nagy részben az ICTY által a Vihar hadműveletben a horvát parancsnoki szerepet betöltő Ante Gotovina tábornok ügyében hozott felmentő ítéleten alapult.

A Bíróság álláspontja szerint kétségtelen, hogy történtek civilek elleni emberölések annak érdekében, hogy elűzzék a horvát lakosságot a Horvátország területének egyharmadát kitevő régióból, melyet az egységes szerb államhoz kívántak csatolni. Azonban, ahogy a Bíróság elnöke, Peter Tomka fogalmazott, Horvátországnak nem sikerült bebizonyítania, hogy népirtás történt szerb részről, így Szerbiát nem lehetett elítélni.

Ehhez hasonlóan a Bíróság elutasította Szerbia ellenkérelmét is, mivel nem sikerült bizonyítani, hogy a horvát fegyveres erők szándéka Kninska Krajinában élő szerb népesség megsemmisítése volt. Nem nyert bizonyítást az sem, hogy a Vihar hadművelet keretében szándékosan és válogatás nélküli bombázták az ottani szerb városokat. Az ítélet ugyanakkor kimondta, hogy “jelentős számű” szerb “menekült el” Kninska Krajinából a horvátok általi bombázás egyenes következményeként. A horvát vezetés ugyanakkor tudott róla, hogy egy ilyen hullám megindulása várható és ezt a lehetőséget – a Bíróság álláspontja szerint – kívánatosnak is tartották.

Elherdált pénz

A Bíróság a szerb-horvát kapcsolatok jövőjével kapcsolatban együttműködésre szólította fel mindkét felet az eltűnt személyek felkutatása, valamint egyéb, mindkét fél számára fontos, máig létező probléma megoldásában.

A legtöbb politikai elemző egyetért abban, hogy a kétoldalú kapcsolatok jövője a politikusokon múlik, és abban, hogy a döntés eleinte valószínűleg felkorbácsolja majd a nacionalista érzelmeket. Rámutattak arra is, hogy sokan ilyen ítéletre számítottak és ez megkérdőjelezi az eljárásra fordított pénzek felhasználásának értelmét.

A brit Balkán-szakértő, Tim Judah becslése szerint Horvátország 3,2 millió, míg Szerbia 800 ezer eurót költött az eljárásra, holott az mindkét fél számára egyértelmű volt, hogy az elkövetett bűntettek, akármilyen szörnyűek is, nem számítanak jogi értelemben népirtásnak (a népirtás bûntettének megelôzése és megbüntetése tárgyában 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezmény alkalmazásában – a szerk.). A magyar nemzetiségű szerb nemzetközi jogász, Várady Tibor szerint még a két fél jogi képviselői is tisztában voltak azzal, hogy a kereseteket el fogják utasítani.

A szerb igazságügy-miniszter elégedett, az elnök viszont nem

A szerb igazságügy-miniszter, Nikola Selaković elmondása szerint a Bíróság ítélete várható volt, és Szerbia elégedett a döntéssel. “A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Szerb Köztársaság nem követett el népirtást. Ez a döntés megfelel az elvárásainknak” – mondta az ítélet kihirdetését követően Hágában, az N1 TV tudósítása szerint. Selaković hozzátette, hogy a Bíróság nem fogadta el a horvát fél azon álláspontját, miszerint a Kninska Krajinában élő szerbek a szerb hatóságok kérésére hagyták el Horvátországot, és megerősítést nyert az az állítás, hogy a menekülés a Vihar hadművelet egyenes következménye volt. A miniszter várakozása szerint a Bíróság határozatát követően Horvátország is eltűnt személyekként fogja kezelni a Kninska Krajinából származó szerb nemzetiségű állampolgárait. Selaković elmondása szerint a kninska krajinai szerbek már várták “a honfitársaik, családtagjaik és szomszédaik ellen elkövetett bűnök bírósági lezárását”.

Ugyanakkor a szerb elnök, Tomislav Nikolić szerint az ítélet nem elégítette ki a Horvátország felelősségének megállapításával kapcsolatos elvárásokat. Kiemelte, hogy az 1993-ban indított Medački Džep (“Medaki zseb” – a szerk.) hadművelet keretbéen a horvát hadsereg a Lika régió egy részének teljes lakosságát kiirtották. “A nemzetközi jog és a Bíróság vonatkozó gyakorlata szerint ez, tudomásom szerint, megcáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy népirtás történt” – vélekedett az elnök. Hozzátette, hogy Szerbia tiszteletben tartja a bírósági döntést, és támogatja a szomszédokkal való jó viszony kiépítését, valamint, hogy az ítélet előrelépést jelent ezen az úton, mint hogy elutasításra került a Szerbia ellen felhozott népirtási vád.

Az ítélethirdetést megelőzően a szerb külügyminiszter, Ivica Dačić elmondta, hogy a döntés “talán az egyik legfontosabb esemény a szerb-horvát kétoldalú kapcsolatokat illetően”, mivel lehetőséget ad a feleknek, hogy hátrahagyják a múltat.

Horvátország elégedetlen, de tiszteletben tartja az ítéletet

Zoran Milanović, Horvátország miniszterelnöke hangot adott csalódottságának a horvát kereset elutasítása kapcsán. “Horvátország kérelmét ugyan elutasították, de minden, amiről tudtuk, hogy megtörtént – súlyos háborús bűncselekmények és etnikai tisztogatások -, most megerősítést nyertek az ítéletben” – nyilatkozta Milanović. Rámutatott, hogy több mint 20 év telt el a kérdéses események óta, Horvátország a háborút megnyerte, azóta már az Európai Unió teljes jogú tagja, és most lehetősége van arra, hogy előrelépjen és a világ legfejlettebb országaival karöltve építse jelenét. “Ebben az értelemben minden jót kívánunk Szerbiának. Azonban nem adjuk fel az eltűnt személye sorsának felderítésére és a kulturális javak visszaszolgáltatására irányuló követeléseinket” – mondta a miniszterelnök. Hangsúlyozta továbbá, hogy Horvátországnak tiszteletben kell tartania és civilizált módon el kell fogadnia a Bíróság ítéletét.

A horvát igazságügy-miniszter, Orsat Miljenić Hágában azt nyilatkozta, hogy nem elégedett a keresetük elutasítása miatt, de a Bíróság megerősítette, hogy a Jugoszláv Néphadsereg és a szerb fegyveres erők támadó cselekményt követett el Horvátországgal szemben. A miniszter szerint “Minden cselekményt Szerbiából szervezve és irányítva követtek el”. Az 1995-ös Vihar hadművelet jogellenességével kapcsolatos állításokra reagálva elmondta, hogy az akció “jogszerű katonai művelet volt, amelynek célja a megszállt területek felszabadítása volt”, de annak folyományaként rossz dolgok is történtek, melyeket ki kellett vizsgálni. Miljenić szerint a határozat nem befolyásolja a Szerbiával való viszonyt, hozzátéve, hogy a szomszédoknak együtt kell működniük.

Ivo Josipović volt horvát elnök hasonlóan reagált a történtekre, kifejtve, hogy a döntés várható volt, és Horvátország azzal nem lehet teljesen elégedett. Hangsúlyozta, hogy “a Bíróság egyértelműen kimondta, hogy Horvátország nem követett el népirtást”, hozzáfűzve, hogy az ítélet megcáfolja azokat a kijelentéseket, miszerint az ország egy népirtás alapjain született volna meg. Arra kérdésre, mely szerint milyen hatással lesz az ítélet a Szerbia és Horvátország között fennálló viszonyra, Josipović elmondta, hogy valószínűleg heves reakciók fognak megjelenni a médiában, de egy politikusnak az a dolga, hogy elősegítse a jó kapcsolatok kialakulását.

Képek forrása:

– http://media1.s-nbcnews.com/i/newscms/2015_06/873671/150203-peter-tomka-court-617a_cf3a78320d657737ccbc2359b79d56ea.jpg

– http://turkeymacedonia.files.wordpress.com/2011/03/icj.jpg

– http://static.ddmcdn.com/gif/centurys-first-genocide-2.jpg

– http://en.academic.ru/pictures/enwiki/70/Former_Yugoslavia_wartime_animation_92-95.gif