Jönnek a pomogácsok!

Az alábbi cikk az Arsboni, a Bird & Bird és a Wolters Kluwer 2018-as Cikkíró Pályázatára készült írás szerkesztett változata.

A GDPR, mint az online zaklatás egyik új ellenszere.

Talán soha nem volt még ilyen egyszerű személyere szóló rabszolgát tartani, mint most. A digitális érában csak egy számítástechnikai eszköz és stabil internetkapcsolat kell hozzá. Az online zaklatás (cyberbullying) jelenségét leginkább ezen tényezők együttes felsorolásával lehet jellemezni. Elterjedtsége és társadalmi hatásai miatt, mostanra a különböző területek szakemberei, a kutatók és az írott sajtó figyelmét is felkeltette. Ugyanakkor az általános adatvédelmi rendelet vagy GDPR, melyet az utóbbi időben szintén médiaszenzáció övez, az online zaklatás visszaszorítását is eredményezheti. Vagy mégsem?

1. A JÁRVÁNY ÉS ANNAK TÜNETEI: az online zaklatás meghatározása és jellemzői

A fiatalok közötti kortárs online zaklatás mára már egyáltalán nem újdonság. Önmagában beszédes lehet az, hogy az Európai Unió szintjén nincs egy általánosan elfogadott meghatározása, ezért a tagállamok kénytelenek eltérő módszereket alkalmazva megküzdeni annak hatásaival. Mindazonáltal,

online zaklatásnak nevezhető az a szándékos és ismételt károkozás, melyet elektronikus szöveg vagy képi tartalom közvetítésével, mobiltelefon vagy internet használatával követnek el.

A munka(jog) jövője és a "Facebook állam" - XIII. Lawtech Meetup

Ennek alapján tehát három fontos jellemzőt mindenképpen érdemes kiemelni: az ártó szándékot, az időbeli állandósulást és az egyenlőtlen hatalmi helyzetet. Amennyiben e három tényező egyidejűleg valósul meg, zaklatást megvalósító tényállásról beszélünk.

„Hagyományos” zaklatás létezett már az internet és az okos telefonok globális szintű elterjedése előtt is. A mai világ sajátossága ugyanakkor az, hogy az online módon elkövetett zaklatás szokatlan stratégiákon keresztül valósulhat meg. Ezt akár egy egész világ figyelemmel kísérheti, és nyomait sokszor nagyon nehéz eltüntetni. A bajt tovább tetézi az, hogy az online zaklatás fittyet hány mind a földrajzi, mind az időbeni határokra. Magától adódó tehát a kérdés: milyen alternatívák léteznek a jelenség hatékony kezelésére?

Fejlődő technológia és gyors epizódváltások jellemzik a XXI. század mindennapjait. A folyamatosan megjelenő új alkalmazások hatalmas koncentrációt és elhivatottságot igényelnek, amennyiben a felhasználók lépést kívánnak tartani ezzel a fejlődéssel. Egy emberöltő jelentős része telhet el az újabbnál újabb technikai vívmányok helyes alkalmazásáról szóló tudás elsajátításával. A lehetőségek végtelen tárházában a fekete levesnek is bőven akad hely böngészés közben. Ezt a fekete levest nevezhetnénk akár online zaklatásnak is. A hagyományos zaklatástól eltérően, az online zaklatást elkövetni kívánkozók számára az online szféra sokkal több opciót biztosít, mivel a digitalizálódás folyamatosan új lehetőségeket villant fel az elkövetőknek az áldozatok kijátszására.

Nem elhanyagolandó az sem, hogy a szemtől – szembeni bántalmazásnál sokkal könnyebb a kibertérben elkövetett károkozás, hiszen az elkövető nem szembesül azonnal áldozatának reakciójával. Az elkövető nem látja áldozatát, de gyakran abban a tévhitben cselekszik, hogy őt sem látja senki. Ez a hamis tudat a fiatalokban azért létezhet, mert míg a valós életbeli tevékenységeiket szüleik elég jól felügyelik, addig sokkal kevesebbet tudnak arról, hogy a tettesek miben mesterkednek éppen, amikor csatlakoznak a közösségi hálóra. Szintén a gyors epizódváltások hozadéka az is, hogy a mai társadalom tanúja lehet egy nemzedékeket átívelő digitális szakadéknak. Gyakorlatba ültetve ez azt eredményezi, hogy

míg a fiatalok jól megalapozott számítástechnikai tudásbázissal rendelkeznek, addig szüleik nemes egyszerűséggel digitális analfabétáknak számítanak.

Ennek eredménye, hogy a fiatalok életéből hiányzik egy követendő példa, avagy szülő modell, így saját kedvük szerint alakítják az amúgy teljesen rugalmas online élettér játékszabályait. Ékes példa az, hogy egy online zaklatást elkövető személy saját meggyőződése alapján hívhat segítségül olyan felhasználókat, akiknek mentalitása megegyezik sajátjával. Mivel az ilyen zaklatások tárgya lehet többek között faji, nemi, szexuális vagy etnikai eredetű, ezért az ilyenkor csatlakozó elkövetők száma világszerte felbecsülhetetlen, így az online zaklatás az áldozatok számára érzelmileg megterhelőbb a hagyományos zaklatásnál.

A következmények, függetlenül a megvalósulási formától, többnyire azonosak. Az áldozatoknál a zaklatás többféle szociális problémát is előidézhet. Ide sorolandó

az állandó szorongás és zárkózottság, de akár a depressziós- vagy az öngyilkossági hajlamok megjelenése is.

Talán e miatt is jelent ekkora kihívást a jelenség hatékony kezelése. Egyrészt a védeni kívánt társadalmi érték, a gyermeki élet törékenysége egyértelműen veszélyeztetett; másrészt az elkövetői szerepkörben azon kortársak tetszelegnek, akik aligha képesek józan ésszel felmérni tetteik valós súlyát.

2. A FERTŐZŐK ÉS FERTŐZÖTTEK: az online zaklatás érintettjei

A jelenség elemzése résztvevői szempontok alapján, leginkább egy hárompilléres szerkezeti kapcsolatra tesz utalást. A zaklatásban jól kivehető

az elkövető (cyberbully), az áldozat (victim), valamint a csendes tanúk (bystanders) kapcsolata,

melyek esetről esetre változnak. A GDPR szellemében egyfajta profilalkotást lehet végezni az érintettek még jobb kategorizálása érdekében. Az elkövetők leginkább olyan fiatalok, akik folyamatosan kritizálják és lealacsonyítják kortársaikat. Általában népszerűek kortársaik között az iskolában, szociálisan dominánsak és tekintélyt parancsoló a jelenlétük. Az online zaklatásban az elkövetők között megjelenhetnek ezek a személyek, mint akik a hagyományos zaklatásukat online úton folytatják. Fordított esetben, a hagyományos zaklatás áldozatai szintén válhatnak elkövetőkké, amennyiben a fennálló egyenlőtlen hatalmi helyzet miatt, ők maguk nem vállalkoznak megtorlási igényeik szemtől – szembeni megvalósítására.

Az áldozatok legtöbbször az átlaghoz képest alacsony társadalmi – státusszal rendelkező fiatalok köréből kerülnek ki. Általában véve visszahúzódó, magányos fiatalok, akik egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézségek árán tudnak beilleszkedni abba a társadalmi rétegbe, amelyhez tartoznak. Fizikai gyengeségük mellett, inkább fejlettebb intellektusuk az, ami időnként kiemelheti őket ebből a közösségből. A népszerűbb és erősebb diákok kihasználják ezeket az áldozatokat, állandó szorongásban tartva őket fenyegetéseikkel, amennyiben „apró szívességeknek” nevezett kéréseiket nem hajlandóak teljesíteni. További viktimizációs faktor lehet az, ha az áldozatok valamilyen fogyatékossággal élnek, vagy ha a hagyományostól eltérő szexuális beállítottsággal rendelkeznek. A kortárs bántalmazások esetén ezek a fiatalok nagy valószínűséggel vannak kitéve áldozatként a zaklatást megvalósító magatartásoknak, mivel javarészt tehetetlenek a bántalmazásokkal szemben.

A csendes tanúk kategóriája teszi ki a fiatalok legnagyobb részét, ezért a jelenség megelőzésében nagy szerepet tölthet be a fiatalok felszólítása és ösztönzése arra, hogy a zaklatás észlelése során segítőkészen védjék az áldozatokat. A legtöbb esetben a csendes tanúk önbizalom hiányában félnek közbelépni az áldozat oldalán, attól tartva, hogy ezáltal ők lehetnek az elkövetők újabb kiszemeltjei.

3. A DIAGNÓZIS: egy empirikus kutatás megállapításai

Az empirikus vizsgálat az áldozati és elkövetői célcsoport, a fiatalok online zaklatással kapcsolatos képzeteinek és magatartási mintáinak feltárásara irányult. Ennek fő eleme egy 2016 tavaszán elvégzett kérdőíves felmérés, melynek 498 alanya 12-18 éves diák volt. Visszautalva az Európai Unióban körvonalazódott állapotra, 2011-es és 2014-es adatok egyaránt azt jelzik, hogy a tagállamok között Romániában nagy mértékben elterjedt ez a jelenség. Európa – szerte 2011-ben a 9-16 éves internetező fiatalok 6 %-át zaklatták már online, míg 3 % zaklatott már mást ily módon. Románia e listán a második helyen áll, ahol a fiatalok 41 %-a vált már valamilyen zaklatás áldozatává, ebből pedig 13 % interneten történt. Egy másik kutatás alapján, 2014-ben az Európai Uniós tagállamokban élő 9-16 év közötti fiatalok 23 %-át zaklatták már valamilyen módon, 12 %-a pedig interneten keresztül történt. A romániai adatok a 41 %-os teljes zaklatás mellett 19 %-os online zaklatást mutatnak e téren.

Ezekhez viszonyítva a felmérésben kimutatott számadatok reális támpontokat adhatnak. A válaszadók 75 %-nak soha nem kellett még szembe néznie internetes zaklatással. Ugyanakkor ahhoz, hogy a maradék 25%-nál ez komoly pszichikai terrorral járjon, a zaklató magatartások ismétlődésére is szükség van, amelyekről csak az esetek 5-6 %-ban beszélhetünk. A 62 %-os offline zaklatás arra enged következtetni, hogy ebben a térségben még mindig ez a fajta zaklatás a domináns. Itt a súlyosabb (havonta ismétlődő) esetek 16 %-ot tesznek ki.

A válaszokból kiderül az is, hogy a megkérdezettek átlagban 4 órát töltenek internetezéssel és amennyiben rendelkeznek legalább egy közösségi oldalon regisztrált adatlappal, az átlag ismerőseik száma 860 személy. Szignifikáns kapcsolat figyelhető meg az ismerősök száma és az internetezéssel eltöltött idő között: azok, akik legalább hat órát töltenek naponta a világhálón, átlagosan 1470 ismerőssel rendelkeznek. A megkérdezettek csupán 45 %-a ismeri szinte mindegyik kapcsolatát személyesen is, míg a maradék 55% személyesen csak nagyjából felét, vagy ennél is kevesebbet ismer közülük.

További érvényes következtetés az, hogy a felnőttekkel való beszélgetések biztonságos internethasználatról, a válaszadók 89.5 %-a szerint egyáltalán nem vagy csak néha valósulnak meg. Sőt, a leginkább nyomot hagyóbb információt az sugallja, hogy a kitöltők 45 %-a néha tovább marad online, mint szeretné, sőt már önmagában az is megnyugtatja, ha kicsit használhatja számítógépét. Egy másik hasonló állítással, miszerint: „még egy kicsit netezek, majd aztán végzem el a feladataimat, de ennek ellenére ezután is online maradok”, a fiatalok 52 %-a egyetért. Ebből az következik, hogy a vizsgált célcsoportban minden második fiatal függőséggel küzd a számítástechnikai eszközök túlzott használata iránt.

4. A KEZELÉS: felügyelt adatkezelés

Adott tehát egy nemzedék, amely az információs társadalom által kibélelt puha pólyában neveli fel gyermekeit. A számítástechnikai eszközök, amelyekről csatlakozni lehet a világhálóra minden háztartás szerves részét képezik. Mivel a szülők leterheltek vagy nem rendelkeznek elégséges képzettséggel a számítógép és okos telefonok megfelelő kezeléséhez, gyermekeiket gyakran felügyelet nélkül hagyják saját világukban. Ennek következménye az, hogy a fiatalok titkolózni kezdenek a felnőttek előtt, mivel kortársaikkal akár félszavakból is megértik egymást. Természetesen ez esetben a kortárs mentorképzés, amely segítőkész csendes tanúkat nevel ki, hatékony megoldás lehet.

Ugyanakkor érdemes fontolóra venni azt a stratégiai lépést, amelyet a GDPR a 38. preambulumbekezdésében taglal és 8. cikkében vezet be. Ennek értelmében a jogalkotók

a gyermekek személyes adatai különös védelmét helyezik előtérbe, mivel ők kevésbé lehetnek tisztában a személyes adatok kezelésével összefüggő kockázatokkal, következményeivel és az ahhoz kapcsolódó garanciákkal és jogosultságokkal.

A GDPR kimondja, a hozzájáruláson alapuló személyes adatok kezelése a közvetlenül gyermekeknek kínált, információs társadalommal összefüggő szolgáltatások vonatkozásában akkor jogszerű, ha a gyermek a 16. életévét betöltötte. Továbbá, a 16. életévét be nem töltött gyermek esetén, a gyermekek személyes adatainak kezelése csak akkor és olyan mértékben jogszerű, ha a hozzájárulást a gyermek feletti szülői felügyeletet gyakorló adta meg, illetve engedélyezte. A szülőknek tehát engedélyezni kell a gyermek hozzájárulását, de akár saját maguk is rendelkezhetnek ennek megadásáról.

Sok szolgáltatás az információs társadalomban olyan üzleti modellen alapszik, amely a felhasználók személyes adatait aktívan használja, ezért ez akár egy állandó virtuális felügyeletet eredményezhet a gyermekek személyes adatainak kezelése felett. Elképzelhető, hogy a felnőtt tartalmú szűrőkön túl olyan megoldásokat is alkalmaznak majd a szolgáltatók, amelyek képesek arra, hogy a gyermek, szülői beleegyezés nélkül, semmilyen tevékenységet ne folytathasson az interneten. Egy fantáziadús példa lehetne a közösségi oldalak esetében az „összekötött fiók” funkcionalitás bevezetése, amely alapján bármely bejegyzés vagy fénykép nyilvánosságra hozatala előtt a szülőnek engedélyezni kell gyermeke erre irányuló tevékenységét. Mindazonáltal, kétélű kard ez a javából. Egy olyan szülőtől, aki az internet használatát a mai napig idegennek véli, nem várható el, hogy gyermeke helyett a személyes adatok jogszerű kezeléséhez hozzájárulást adjon vagy erősítsen meg. Sokkal valószínűbb, hogy a gyermek furfangossággal kijátssza majd ezt a gátat is.

Méltán lehet szkeptikusan vélekedni az efféle megoldásokról, de a valóság az, hogy a szülői felelősségek alól senki nem mentesül azért, mert nem tudja felügyelni gyermekének az online közegben lefolytatott tevékenységét. Ennek értelmében a tudáshiány és a számítástechnikai eszközök használata iránti apátia nem felmentő tényező többé.

A GDPR egyszerre ösztönzi a felnőtt társadalmat a lépéstartásra, és buzdítja a szülő-gyermek közötti dialógusok lefolytatását a biztonságos internethasználattal kapcsolatban.

A folytatásban kiderül, hogy a jövő zenéje miként cseng le ezen a porondon, de vigyázat, mert Lázár Ervin szavaival élve: „jönnek a pomogácsok!”

Források, felhasznált irodalom

Brenner – Rehberg (2010): ‘Kiddie Crime?’ The Utility of Criminal Law in Controlling Cyberbullying. First Amendment Law Review, Forthcoming. http://ssrn.com/abstract=1537873 [2016. 03. 09].
Cuman – Mascheroni (2014): Net Children Go Mobile: Final report. Deliverables D6.4&D5.2, Educatt. https://goo.gl/Lkt8gc [2016.03.24].
Dickerson (2005): Cyberbullies on Campus, 37(1), University of Toledo Law Review. http://ssrn.com/abstract=1087800 [2016.03.09].
Hinduja – Patchin (2014): Cyberbullying: Identification, prevention and response. https://goo.gl/HRCVyV [2016.03.10].
Kift és tsai. (2010): Cyberbullying in social networking sites and blogs. Journal of Law, Information and Science, 20(2), pp. 60-97. https://goo.gl/SANh5M [2016.03.28].
Levy és tsai. (2012): Bullying in a Networked Era: A Literature Review. Berkman Center Research Publication No. 2012-17. http://ssrn.com/abstract=2146877 [2016.03.10];
Lidsky – Garcia (2012): How Not to Criminalize Cyberbullying. Missouri Law Review, Forthcoming. http://ssrn.com/abstract=2097684 [2016.03.20].
Livingstone és tsai. (2011): EU kids online: final report. EU Kids Online, London School of Economics & Political Science, London, UK. https://goo.gl/4GkCo8 [2016.03.24].
Rogers (2014): Death by Bullying: A Comparative Culpability Proposal. Pace Law Review, Forthcoming. http://ssrn.com/abstract=2457976 [2016.03.10].
Willard (2007): Educator’s Guide to Cyberbullying and Cyberthreats. https://goo.gl/CN3XrV [2016.04.03]

 

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS