Kegyelem vagy ítélet? – a mentális zavarral küzdők eutanáziájának kérdései a hazai és külföldi jogalkotásban

Korábbi cikkünkben ismertettünk néhány releváns mentális zavart, amelyek gyakori tünete a halálvágy és ehhez kapcsolódóan néhány megosztó esetet is hoztunk, amelyek megmutatták, hogy a mentális zavarok alapján végrehajtott eutanázia témaköre mennyire összetett, de annál fontosabb alkotmányjogi és erkölcsi kérdés. Ebben a cikkben a korábbi cikkben ismertetett országok és hazánk szabályozását tekintjük át, majd a téma erkölcsi és kulturális hátterét is vizsgáljuk, azon belül a történelmi események befolyását az emberek gondolkodására, valamint a szabályozások fejlődésére.

A fókuszországok jogi szabályozása

Európában először Svájcban engedélyezték az asszisztált öngyilkosságot. Az ezt támogató és kivitelező szervezet 1942-ben jött létre, mely kimondta, hogy asszisztált öngyilkosság legálisan végrehajtható, ha a segítőnek nem fűződik semmilyen önös szándéka a kérelmező halálához. Svájcban egyébként a legtöbb problémát az ún. eutanázia turizmus okozza, ugyanis itt nemcsak a svájci állampolgárok kérvényezhetik az aktív eutanáziát vagy az asszisztált öngyilkosságot, hanem lehetőséget biztosítanak külföldi polgároknak is kérvény benyújtására. Ezeket a Code Penal 115. §-a, illetve a Federal Act on Medically Assisted Reproduction and the Federal Act on Medically Assisted Reproduction with Gametes and Embryos from Donors törvény szabályozza. Ennek keretében a svájci szabályozás a 18. életévüket betöltött személyek számára biztosítja az asszisztált öngyilkosság lehetőségét, ám a mentális zavarral küzdők számára ez jelenleg nem lehetséges.

Hollandiában 2002-ben engedélyezték az eutanáziát, majd Belgiumban is ugyanebben az évben. Ezek a tények előrevetítik, hogy ez az a két ország, ahol évente a legtöbb eutanáziát hajtják végre, illetve azt, hogy az elmúlt 20 év alatt az itt élő emberek és a más régiókban élőké teljesen más gondolkodást alakítottak ki a témával kapcsolatban. Hollandiában a Termination of Life on Request and Assisted Suicide Act szabályozza az eutanáziát, melynek 2022-ben jelent meg a legaktuálisabb factsheet-je, amely tartalmazza a módosításokat, a feltételeket, illetve az orvosokra és a páciensekre vonatkozó kritériumokat különböző kategóriákban lebontva. Hollandiában 2022 óta 12 éveskortól lehet aktív eutanáziát, illetve asszisztált öngyilkosságot is kérni. Az új holland szabályozás érdekessége, hogy a betegnek nem kell minden lehetséges gyógymódot, illetve terápiát kipróbálnia, mielőtt meghozza ezen döntését, mivel ez is sok esetben csak a szenvedésének elnyújtásával járna. A belga jogalkotók 2014 óta lehetőséget biztosítanak kortól függetlenül mind a két szolgáltatásra. Belgiumban az eutanáziát a Belgian Act on Euthanasia szabályozza, és ezen a 2014-es módosításon kívül 2002 óta érintetlen.

Kanadában az asszisztált öngyilkosságot a 18 év felettieknek 2016-ban a Medical Assistance in Dying (MAID) elfogadásával engedélyezték először a gyógyíthatatlan betegeknek, majd 2019-ben kiterjesztették a mentális zavarral érintettek számára is.

Hazánkban a 18. életévüket betöltöttek dönthetnek csak arról, hogy igényt tartanak-ez ellátás visszautasítására.

Gyógyíthatatlan beteg a Nemzetközi Orvosi Kódex szerint az alábbiak szerint került meghatározásra: „gyógyíthatatlan, halálos beteg, csillapíthatatlan fájdalmaktól szenvedve, más gyógyítási lehetőségek hiányában önként kérje, orvos, nemes indulattól vezettetve, eszközében az öngyilkosságétól különböző módon, tevőlegesen előidézze a halált.”

Ebből látszik, hogy attól, hogy a fent említett országokban, habár esélyt adnak az emberek számára, hogy saját maguk dönthessenek arról, mikor vessenek véget életüknek bizonyos kritériumok fennállása mellett, azt nem szabad elfelejteni, hogy az öngyilkosságban való részvételt az összes Btk. tiltja és bünteti. Az élet kioltásának mindenképpen orvos által, megfelelő körülmények között kell történnie.

A kép tisztázásának érdekében az alábbi táblázatban foglaljuk össze a fenti országok szabályozását.

/saját ábra/

A mentális zavarok alapján végrehajtott eutanáziák száma nem meghatározható, mivel a jog jelenlegi állása szerint nincs külön fogalom arra, ha valaki mentálisan „gyógyíthatatlan”, a fizikai és mentális gyógyíthatatlanság egy fogalom alá tartozik. Statisztikai szempontból a kérvények alapján tudjuk meghatározni, hogy egyáltalán milyen gyakori az, hogy erre hivatkozva kérnek eutanáziát. A holland statisztikák alapján ez évente körülbelül az 1%-ot éri el, akárcsak Belgiumban, ez körülbelül 80 embert jelentett az előző évben, a 2022-es Holland factsheet alapján. A legnagyobb arányban pedig daganatos betegségek miatt kérnek és hajtanak végre eutanáziát.

A hazai szabályozás – lehetséges-e alkotmányjogi szempontból az aktív eutanázia?

Magyarország Alaptörvénye deklarálja az emberi élet védelmét. Természetesen a jogfejlődés a második világháborút követő szovjet megszállás miatt egészen máshogy alakult, a lappangó mentális betegségek mindennapossá váltak az emberek számára a túlterheltség, az állami nyomás és az emberek közötti bizalmatlanság miatt, szinte népbetegség lett a depresszió és az alkoholizmus. A társadalmi kérdéseket később fejtjük ki, most tekintsük át a jogi szabályozást.

Magyarország Alaptörvénye kimondja: „Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.”

De pontosan meddig is terjed az emberi méltóság és a méltóságteljes halál miért nem tartozik bele ebbe a fogalomba?

A kérdésre keresett választ az Eütv. és nemzetközi szerződések adják meg nekünk. Ezen belül is, közvetlenül hazai szabályozásban az Eütv. (1997. évi CLIV. törvény) 20. §-ban olvasható:

„A cselekvőképes beteget (…) megilleti az ellátás visszautasításának joga, kivéve, ha annak elmaradása mások életét vagy testi épségét veszélyeztetné.”

A fenti bekezdésben foglaltak akkor lehetségesek, ha a beteg okiratba foglalja kérését és a betegsége a mindenkori orvostudomány állása szerint gyógyíthatatlan.

Fontos kiemelni a cselekvőképesség fogalmát, cselekvőképes ugyanis az a természetes személy, aki saját akaratelhatározásból magának vagy másnak jogokat szerezhet és kötelezettségeket alapíthat. A magyar jogrendszerben, létezik az ún. living will, azaz élő végrendelet kifejezés. Ennek lényege, hogy ha esetleg valami esemény folytán legyen az betegség vagy baleset, az adott személy cselekvőképtelenné válása előtt ír egy nyilatkozatot, melyben arról rendelkezik a család, illetve a környezete, hogyan járjon el abban az esetben, ha ő már nem lesz cselekvőképes. Ez a nálunk létező passzív eutanázia kiszélesítésének tekinthető, lehetőséget adva a természetes személyeknek arra, hogy saját maguk dönthessenek, hogyan érjen véget életük.

Hazánkban tehát előreláthatólag maradni fog a passzív eutanázia gyakorlata, amelynek egyébként összetett feltételrendszere van. Az Eütv. alapján ezek a következők: 3 tagú orvosi bizottság megvizsgálja a beteget és egyhangúan kijelenti írásba foglalva, hogy a beteg az orvostudomány jelenlegi állása szerint gyógyíthatatlan. Itt természetesen az orvosokra nézve is szab kritériumokat, többek között, hogy a kezelőorvosnak, a háziorvosnak, illetve egy pszichiáternek is részt kell vennie, továbbá a beszélgetés során fel kell tárni a beteg döntésének okát. A betegnek a beszélgetés és az orvosi nyilatkozat megszerzése után egy második megerősítő nyilatkozatot is ki kell adnia. Az alábbi feltételnek szintén meg kell felelnie a betegnek.

„A betegség természetes lefolyását lehetővé téve az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítására csak abban az esetben van lehetőség, ha a beteg olyan súlyos betegségben szenved, amely az orvostudomány mindenkori állása szerint rövid időn belül – megfelelő egészségügyi ellátás mellett is – halálhoz vezet és gyógyíthatatlan. Az életfenntartó, illetve életmentő beavatkozás visszautasítása az alaki előírások betartásával történhet.”

Ezen kívül várandós nő, ha előreláthatólag képes kihordani a magzatot, amely életerős, nem utasíthatja vissza a kezelést, a nyilatkozat pedig bármikor visszavonható.  Láthatjuk tehát, hogy a passzív eutanáziához vezető út sem egyszerű a gyakorlatban és nem is sok embernek engedik meg hazánkban. A Nemzetközi Orvosi Kamara teljes mértékben elutasítja az aktív eutanáziának az alkalmazását, amely alapján valószínűsíthető, hogy hazánkban maradni fog a jelenlegi gyakorlat.

A fókuszországok hozzáállása: rugalmasabb jogalkotás vagy lazább erkölcsök?

A téma egyre mélyebb vizsgálata alapján kirajzolódik, hogy mennyire összetett vallási, erkölcsi, kulturális és társadalmi kérdésről van szó.  Fontos megjegyezni, hogy az európai közegben sem egyenletes fejlődés volt tapasztalható a történelem folyamán, így arra, hogy melyik országban mi volt a fő tényező, ami miatt engedik vagy nem engedik az aktív eutanázia gyakorlati megvalósulását, egyértelmű választ nem igazán találunk. A különböző vallások mind az abortuszt, mind az eutanáziát erősen tiltották és az élet védelmét hirdették, és úgy tartották, csak Isten teremthet és vehet el, hiszen amit ad, azt csak ő veheti vissza. A Bibliát sokféleképpen értelmezték már, ám Bódi Stefánia írása érdekes dolgokra hívja fel a figyelmünket. Az egyik értelmezés alapján a Biblia máshogy vélekedik az emberi élet védelméről, ugyanis Mózes könyvében olvasható: „Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.” Ez pedig oda vezetett, hogy alátámasztották a halálbüntetés jogosságát, miközben az eutanázia tiltott volt.

Ennek ellenére az előző században egészen korán jöttek létre szervezetek abból a célból, hogy a kegyes halál lehetőségét megadhassák azoknak, akik szeretnék igénybe venni azt. Amerika volt az első, ahol nemcsak megszületett az ötlet, de végre is hajtották. 1938-ban már létezett erre szervezet, őket követte Svájc, ám Európában nemcsak Svájcban, de Nagy-Britanniában is voltak erre kezdeményezések a század folyamán, ám a lordok háza elutasította, ezen a területen pedig a mai napig nincs lehetőség ilyenfajta „szolgáltatás” igénybevételére.

Az eutanázia és a mentális betegségek hazai megítélése a társadalom szemszögéből

Ahogy azt fentebb előrevetítettük, hazánkban nagy hatást gyakorolt a szovjet megszállás a jogalkotók gondolkodására az önrendelkezés és úgy összességében az alapvető jogok tekintetében. Emellett az emberek mindennapi életére is jelentős hatással voltak a történelmi események.

A válság előrehaladásával a maszekolás, mint jelenség következtében a felgyülemlett stressz miatt rengeteg embernél alkoholfüggőség vagy más mentális zavar alakult ki, ami hosszútávon kihatott a testi-lelki jóllétükre.

A nehézkes megélhetés és a mentális zavarok megítélése miatt az emberek nem, hogy nem mentek el szakemberhez segítséget kérni, még egymásközt is nehezen beszéltek a témáról.
A „nincs neked semmi bajod”, és „kapsz két sallert, lesz miért sírnod” hozzáállás, valamint a gazdasági és politikai helyzet okozta családon belüli feszültségek miatt generációs szinten keletkeztek a traumák, amik akkoriban nem kerülhettek napvilágra, hiszen ez mind „normális” volt, aki pedig öngyilkos lett, az „gyenge” volt vagy „belekeveredett valamibe, amiből máshogy már nem menekülhetett.”

A 20. században történt nemzeti traumák mind hozzásegítették ahhoz a magyar társadalmat, hogy a korábbi generációk, akik a 20. században nőttek fel, illetve még ebbe a gondolkodásba születtek, sokkal rugalmatlanabbul álljanak a változáshoz és a nyitott gondolkodáshoz, továbbá a fiatalokban megjelenő ezzel kapcsolatos igényekhez.

A fiatalabb generációk az internet, a folyamatos információáradat miatt könnyebben néznek utána a mentális egészséggel kapcsolatos tudnivalóknak, ami egyértelmű szakadékot képez az idősebb generáció információhiányához képest. Fontosnak tartjuk viszont megjegyezni, hogy a pszichológiai tudás egyre nagyobb elterjedésével ez a szakadék valamelyest csökkenni látszik.

Az ütköző szakmai vélemények – hazai és külföldi viszonylatban

A hazai gyakorlatban az eutanáziával kapcsolatban a szakmai közösség sem tud dűlőre jutni a gyógyíthatatlan betegek viszonyában, nemhogy a mentálisan gyógyíthatatlanok kapcsán. Ezzel kapcsolatban az első kérdés, hogy megfejtsük, kik azok a személyek, akik mentális zavarral érintettnek számítanak? Ez azért különösen fontos, mert a gyakori tévhitekkel és sztereotípiákkal ellentétben ezen a demenciától kezdve a szorongáson át, egészen az alkoholfüggőségig mindent lehetne érteni, tehát olyan jelenségek is mentális zavarnak számítanak, amelyek teljesen „hétköznapiak” és a legtöbbünk környezetében is előfordulhatnak. Érdekességként a magyar társadalomban minden 4. ember érintett valamilyen evészavarban, a depressziót pedig az emberek 15%-a tapasztalja meg legalább egyszer élete során.

A mentális zavarral küzdő személyek kapcsán az alábbi fogalmakat határozták meg a jogalkotó és a szakértők. Az Eütv. 188. § d) pontja szerint pszichiátriai beteg, akinél a kezelőorvos a Betegségek Nemzetközi Osztályozása X. Revíziója szerinti Mentális és Viselkedészavar (F00-F99), illetve szándékos önártalom (X60-X84) diagnózisát állítja fel.

Az F00-F99 és X60-X84 kódokat a BNO kódrendszerben találhatjuk. Ez a kódrendszer nyújt segítséget abban, hogy a szakemberek meghatározzák az egyes betegségek vagy elváltozások kategóriáit. Minden kód valamilyen más területet jelöl. A fent említett kódok mentális zavarokat takarnak.

A külföldi gyakorlat reaktívabb volt a kérdés megítélésével kapcsolatban. Nemcsak országon belüli viták bontakoztak ki az egyes esetekkel kapcsolatban, a brit jogalkotókat különösen megihlette, hogy kialakítsák az eutanázia legalizálásával kapcsolatos érveiket. Tom Mortier édesanyjának esetét tekintjük át példaként. Az ügy kapcsán született egy szakmai vélemény, ami az eutanázia bevezetése ellen szólt. Az ügy a belga eutanázia törvényt támadta, ugyanis itt az elsődleges probléma az volt, hogy annak ellenére, hogy évek óta depresszióval küzdött, a nő tökéletes fizikai állapotban volt, így Tom Mortier (az elhunyt fia) nem gondolta volna, hogy édesanyjának engedélyezni fogják az eutanáziát. Véleménye szerint ez egy teljesen felesleges fájdalomokozás volt a család számára. Az eset kapcsán a brit társadalomban olyan aggályok merültek fel, amelyek miután Kanadában engedélyezték az asszisztált öngyilkosságot. Az engedélyezés után ugyanis nem sokkal később igény keletkezett arra is, hogy mentális zavarral küzdőknek is lehetőséget biztosítsanak a szolgáltatásra, ám ezt a brit jogalkotók nem támogatják, ezért is születtek meg a szakvélemények arról, miért nem fognak megelégedni azzal, ha „csak” fizikailag gyógyíthatatlan beteg számára fogják engedélyezni. Az angol területeken viszont nemcsak a kanadai, illetve a belga szabályozás okozott „problémákat”, de a svájci eutanázia-turizmus gyakorlata is. Ez azért van, mivel az angol állampolgárok nagy része veszi igénybe évente valamely svájci szervezet szolgáltatását a méltóságteljes halál érdekében. Erre több svájci szervezet is létezik, ilyen például a Dignitas. Ezek a szervezetek a kampányokat is megihletik, az angol Campaign for dignity in dying is azért küzd, hogy ezeknek az embereknek ne kelljen több száz kilométert utazniuk azért, hogy véget vethessenek életüknek.

Összegzés

A fenti elemzésből láthatjuk, hogy a vizsgált öt országban rendkívül eltérő a szabályozás, illetve azt, hogy a fejlődési folyamatok is lényegesen különböznek. Hazánkban a szabályozás változatlansága egyelőre biztosnak látszik, miközben a vizsgált országokban folyamatosan terjesztik ki az eutanázia lehetőségét a mentális zavarral érintett személyek számára is. A kontraszt tehát meglehetősen nagy, ez pedig felveti a kérdést, hogy vajon melyik szabályozási irány szolgálja valóban az emberi méltóság teljesülését és vajon hol van az a határ, ahol meg kell szabni a kereteket, azaz miben is rejlik valójában a méltóságteljes halál lényege.

Ez a cikk az Arsboni 2023. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Források