Ki nevet a végén? Az örökhagyó végakaratának új dimenziói az öröklési jog reformjával

Számtalanszor megkapja az ember élete során a szülői házban, hogy nem segít otthon semmit, hálátlan vagy épp egyenesen érdemtelen bármiféle támogatásra. Ezek a megjegyzések egy idő után elszállnak a gyerekek füle mellett, felnőtt korukra sokan pedig már immunissá is válnak rájuk. De mi van akkor, ha a szülő mégis komolyan gondolja? 

10 évvel ezelőtt, 2014. március 15-én hatályba lépett a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.), mely jelentős változásokat eszközölt az öröklési jog tekintetében. Az Ptk. új szabályozásai egyértelműen az örökhagyó végintézkedési szabadságának kiterjesztése érdekében fogalmazódtak meg. Nem csupán a törvényes és a végintézkedési öröklési fejezetek sorrendjén fordított, de a kötelesrész mértékét is lecsökkentette, ahogy a kitagadási okok listáját is tovább bővítette. Ez a bővítés azonban nem olyan egyszerűen behatárolható, mint azt a legtöbb örökös remélné.

A jogalkotó az új Ptk. megalkotásával nagyobb mozgásteret szeretett volna biztosítani az örökhagyó számára, ez a kitagadási okok bővítésének természetéből egyértelműen látszik. A korábbi Ptk.-ban csak akkor volt lehetőség a kitagadásra, ha az örökös tartási kötelezettségét elmulasztotta, erkölcstelen életmódot folytatott vagy cselekedete büntetőjogi megítélés alá esett. Pusztán morális megfontoltságból vagy személyes okokból erre nem volt lehetőség. Ezen változtatott az új Ptk., mely a korábbi törvényt kibővítve 10-re emelte a kitagadási okok számát:

• Érdemtelenség
• Az örökhagyó sérelmére bűncselekményt követett el
• Az örökhagyó egyenesági rokonának, házastársának vagy élettársának életére tört vagy sérelmükre egyéb súlyos bűncselekményt követett el;
• Az örökhagyó irányában fennálló törvényes tartási kötelezettségét súlyosan megsértette
• Erkölcstelen életmód
• Letöltendő szabadságvesztésre ítélt, és még nem töltötte le
• Nem nyújtott elvárható segítséget az örökhagyónak, amikor szükség lett volna rá
• A nagykorú leszármazót az örökhagyó a vele szemben tanúsított durva hálátlanság miatt is kitagadhatja
• Szülő olyan magatartása, ami miatt a szülői felügyeleti jog megszűnhetne
• Házastársi kötelezettség megszegése

Amennyiben az örökös a fenti cselekmények legalább egyikét megvalósította, úgy számíthat az örökségből való, jogos kitagadásra.

De mit is foglalnak magukba ezek az okok egészen pontosan? A cikk folytatásában a hétköznapi életben leginkább előforduló, de legkevésbé egyértelmű 5 oknak nézünk utána, mit is jelentenek a gyakorlatban!

Érdemtelen?! Biztos vagy benne?

A közhiedelemmel ellentétben egy személy érdemtelensége nem csupán annyit tesz, hogy “nem méltó” valamire. A jogi nyelv egészen új jelentést kölcsönöz az érdemtelen kifejezésnek, ezzel sokakat tévútra vezetve a végrendelkezés során. Ez a tévedés pedig a végrendelet megtámadása esetén végzetes hiba lehet. Ki lehet érdemtelen jogi szempontból?

• Aki az örökhagyó életére tör.
• Aki szándékos eljárásával az örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozza, a végakarat érvényesítését meghiúsítja, vagy ezek valamelyikét megkíséreli.
• Aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tör.

Bár a törvény jelen esetben elég objektíve meghatározza a kitagadási okok határait, egy korábbi cikkünkben részletesebben foglalkoztunk az érdemtelenséget érintő további tudnivalókról.

Erkölcsrendészet a láthatáron

Ahogy az érdemtelenség esetén, úgy az erkölcstelen életvitel fogalmának is van egy jogi oldala. Hogy mi erkölcstelen és mi nem, általában az ember saját értékrendje szerint méri fel, ennek alapján használja a fogalmat. Példának okáért, a szülők szemében élhet erkölcstelen életmódot egyetemista gyerekük, ha néha eljár bulizni és egynél több párja volt már a tanév során. Ez azonban nem meríti ki az erkölcstelen életmódot, mint kitagadási okot. Ahhoz, hogy ez az ok helytálló legyen, az erkölcstelen életmód meghatározásának a közfelfogáson kell alapulnia, nem az örökhagyó szubjektív értékítéletén. A Debreceni Törvényszék kimondta, ha az örökösről megállapítható a bizonyítékok alapján, hogy “kábítószerező, alkoholista, játékgép szenvedélyes, munkakerülő, tanulmányait nem folytató és szülői segítségnyújtást el nem fogadó életmódot folytatott.”, a kitagadási ok megalapozott. Ezt a tényt az sem másíthatja meg, hogy az örökös és örökhagyó között alapvetően nem állt fent rossz viszony.

Kölcsön kenyér tényleg visszajár?

Bár sok szülő meg van győződve arról, hogy gyermekük ugyanolyan tartási kötelezettséggel felel értük a későbbiekben, mint egykor a szülő gyermeke felé, ez nem minden esetben van így. A tartási kötelezettség súlyos megszegése csak abban az esetben áll fenn kitagadási okként, ha törvényen alapuló tartási kötelezettség terheli az örököst. Ezt példázza a Legfelsőbb Bíróság által hozott ítélet is, mely kimondja, bár a gyermek az örökhagyót súlyos betegsége alatt magára hagyta, érdeklődést nem tanúsított és tartásához sem járult hozzá, a kitagadási ok mégsem áll fenn, miután az örökhagyóval szemben ilyen kötelezettségek a törvénynél fogva nem terhelték (az örökhagyó nem szorult anyagi támogatásra, ellátása pedig egyéb módon megoldott volt).

A kitagadás legújabb ütőkártyái: Durva hálátlanság és az elvárható segítségnyújtás elmulasztása 

A korábbi Ptk. egyik hiányosságaként tartották számon, hogy az örökhagyó mozgástere végrendelkezése során kifejezetten rugalmatlan volt örököseivel szemben. Morális okokból a kitagadás szinte lehetetlennek tűnt. Ez azonban mára jelentős változásokon esett át, a durva hálátlanság és az elvárható segítségnyújtás elmulasztása egészen új lehetőségeket teremt az örökhagyó számára és számos örökösben kelthet félelmet, jogosan.

A “nem nyújtott elvárható segítséget az örökhagyónak, amikor szükség lett volna rá” elnevezésű kitagadási ok létjogosultsága önmagában egy erősen megkérdőjelezhető ok. Miért? E kategória jelenleg csak a tartási kötelezettség megszegésével, a durva hálátlansággal vagy a büntetőjogi cselekményekkel együtt értelmezhető. Ezt a felvetést bizonyítja az is, hogy a mai napig kevéssé fordul elő a bírói joggyakorlatban az elvárható segítségnyújtás elmulasztása, mint elsődleges kitagadási ok, jellemzően más okokkal egyetemben kerül csak felsorolásra. E kitagadási ok fogalmi elhatárolása még nem forrt ki a magyar bírói joggyakorlatban sem.

Ahogy az elvárható segítségnyújtás elmulasztása, úgy a durva hálátlanság értelmezése is erősen szubjektív alapon nyugszik. A durva hálátlanságnak megítélése során nem az elkövetett cselekmény büntetőjogi súlyát kell figyelembe venni, hanem az örökös-örökhagyó viszonyát megvizsgálva mérlegelnek az eljárás során. Ez mit is jelent? Minden esetben egyedi vizsgálatra kerül sor! 2017-ben a Battonyai Járásbíróság kimondta, hogy önmagában az a körülmény, hogy az örökhagyó és gyermekei éveken át nem tartják egymással a kapcsolatot, nem adnak alapot a durva hálátlanság megállapíthatóságára. Azonban ugyan ebben az évben a Fővárosi Ítélőtábla megállapította a durva hálátlanság fennállását egy esetben, ahol az örökhagyó egyetlen gyermeke férje halálát követően lelki terror alatt tartotta, mellyel az örökhagyót öngyilkosság megkísérlésébe taszította, a kórházban nem látogatta és tudtára adta, hogy ha rajta múlna, élete végéig bezárva maradna. Ez az eset rávilágított arra, hogy durva hálátlanságnak nem csupán az örökhagyó szükséges ápolásának, gondozásának elmulasztása tekinthető, hanem minden olyan tett vagy mulasztás, mely a szülő és gyermek közti kapcsolat oly szintű megromlásához vezet, mely a teljes ellehetetlenülést eredményezi. Tehát, minden esetben vizsgálni kell azt a tényt, hogy magának az örökhagyónak és örökösének mennyi szerepe volt az elhidegült viszony kialakulásában, hisz ahogy a mondás is tartja, kettőn áll a vásár!

Száz szónak is egy a vége

A cikk során feltárva az 5 leghétköznapibb kitagadási ok valódi jelentését, kijelenthetjük, hogy bár az örökhagyónak jóval nagyobb mozgástere van a végrendelkezés során, azok a hétköznapi események vagy mulasztások, melyek egy családi élet során akaratlanul is előfordulhatnak, önmagában ritkán merítik ki a kitagadási okok valamelyikét. Ezzel együtt fontos megemlíteni, hogy a végrendelkezés során az örökhagyó dönthet úgy, hogy megvalósult kitagadási ok, így ezzel szembesülve az örökös feladata megvédeni várt hagyatékát. Szembetűnő az is, hogy a legtöbb esetben nem csupán egy ok fennállása vezet a kitagadáshoz, hanem több ok megvalósításáért kerül rá sor.

Ez a cikk az Arsboni 2024. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Irodalomjegyzék