Kié a testem?

A mai törvényi szabályozás szerint egy 14 éves lánynak joga van gyermeket szülni, egy 18 évesnek pedig a testében megfogant életet elvetetni, azonban egy 35 éves férfi vagy nő a törvényhozó szerint még nem elég érett arra, hogy el tudja dönteni azt, hogy szeretne-e még gyermeket a jövőben. Az abortusz jelenleg sokkal könnyebben elérhető orvosi beavatkozás, mint a művi meddővé tétellel történő fogamzásgátlás. Cikkemben alkotmányjogi szempontok alapján vizsgálom a szabályozással kapcsolatos kérdéseket.

1. Bevezetés

A cikk témáját a jelenleg hatályos egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. számú törvény (továbbiakban: új Eütv.) művi meddővé tétellel kapcsolatos rendelkezései ihlették. Rövid bevezetést követően ismertetem az Alkotmánybíróság álláspontját a korábbi szabályozással kapcsolatban. Kitérek ebben a körben az önrendelkezési jog fogalmára, annak határaira és arra, hogy a korábbi szabályozás tükrében alkotmányosan igazolható volt-e a művi meddővé tételt kérvényezők önrendelkezésének korlátozása. Majd ezen szempontok alapján szeretnék reflektálni a mostani helyzetre. Végül összegzem gondolataimat és elemzésemet morális szempontokkal kiegészítve, állást foglalok a kérdésben.

Felgyorsult életünkben egyre nagyobb szerepet kapnak a tervek. Míg nagyanyáink ösztönösen élték az életüket mi mindent előre elrendezünk. Megtervezzük hova szeretnénk elmenni nyaralni, melyik egyetemre járjunk, hol szeretnénk dolgozni, lakni, hogyan fogunk gondoskodni magunkról nyugdíjas éveinkben. Életünk egyik legfontosabb döntését a családalapítás kérdését is szeretnénk a kezünkben tartani és magunk kontrolálni.

Éppen ezért napjainkban a fogamzásgátlás különösen fontos szerepet kapott. Már az egyházak is elismerik a fogamzásgátlás létjogosultságát és jelentőségét. Az időszakos megoldást kínáló fogamzásgátló módszerek mellett (tabletta, óvszer, spirál, stb.) elméleti lehetőség van egy megbízható hosszútávú, ám az előzőekhez képest irreverzíbilis megoldásra. A művi meddővé tétel (sterilizáció) egy olyan fogamzásképességet megakadályozó vagy megszüntető műtéti beavatkozás, amelyre egészségügyi vagy családtervezési célból kerülhet sor. Ebben az esetben nagy valószínűséggel később sem lehet visszaállítani a nemző, illetve fogamzásképességet, ugyanakkor bizonyos esetekben van rá lehetőség, hogy orvosi beavatkozásokkal (külső megtermékenyítéssel) mégis lehetőség legyen vér szerinti gyermek világrahozatalára. A családtervezési indokból elvégzett művi meddővé tétel a leghatékonyabb fogamzásgátló módszer, amely kevés kockázattal jár, azonban lehetnek vissza nem fordítható következményei, amik a jövőbeli választási szabadságot nagy mértékben korlátozzák.

Valószínűleg ezért tartotta szükségesnek a jogalkotó, hogy ennek a fogamzásgátlási módszernek szigorú törvényi keretet adjon. A jelenleg hatályos új Eütv. 187. § (1a) bekezdés értelmében művi meddővé tétel családtervezési célból írásbeli kérelem alapján csak azon a személyen végezhető el, aki elmúlt 18 éves, rendelkezik három vér szerinti gyermekkel, vagy elmúlt 40 éves. A szabályozást illetően cikkemben csak az alkotmányjogi szempontokat veszem figyelembe, de a rendelkezés további  pszichológiai, gazdasági és társadalmi kérdéseket is felvet. A kérdés fontosságából adódóan 2005-ben az Alkotmánybíróság (továbbiakban: Ab.) már vizsgálta a művi meddővé tétellel kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket, amelyet a következőkben röviden ismertetek, majd elemzek.

2. A korábbi gyakorlat: 43/2005 (XI. 14.) AB

A 2006. júniusig hatályban lévő, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. számú törvény (továbbiakban: régi Eütv.) két objektív feltételhez kötötte a művi meddővé tétel elvégzését: 18. életév betöltése és három vér szerinti gyermek, vagy a 35. életév betöltése.  Az Ab. azt vizsgálta, hogy ezek a kritériumok összhangban állnak-e az Alkotmányban rögzített emberi méltósághoz való joggal.

Az Alaptörvény a II. cikkben (Alkotmány 54. § (1) bekezdés) rögzíti, hogy minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot általános személyiségi jogként is értelmezte, amelyre a bíróságok az egyén autonómiájának védelme érdekében akkor is hivatkozhatnak, ha az adott ügyre konkrét nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. Az ember személyiségének és lényegi elemeinek védelme tehát az emberi méltósághoz való jogon, mint abszolút jogon keresztül valósul meg. Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette, hogy az önrendelkezési jog az emberi méltóságból levezetett jog, amely szerint mindenkit megillet a szabadság, hogy a saját sorsát meghatározó kérdésekben szabadon döntsön, szabadon alakítsa életét és magánügyeit.

Az Ab. megállapította, hogy az emberi méltóságból levezetett részjogosultságok, így az önrendelkezési jog is a többi alapjoghoz hasonlóan korlátozható. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése rögzíti, hogy alapvető jog más alapvető jog, vagy alkotmányos érték érvényesülése érdekében feltétlenül szükséges mértékben és a korlátozással elérni kívánt céllal arányosan az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. Az Ab. kimondta, hogy a fent idézett rendelkezések korlátokat szabnak meg az egyén önrendelkezési jogával kapcsolatban, és a szükségességi-arányossági teszt keretei között megvizsgálta a művi meddővé tétel két rendelkezését.

Az általános alapjogi teszt négy lépésből áll, amelynek első lépése a legitim cél teszt, amelynek értelmében a korlátozásnak valamilyen más alapvető emberi jog védelme és ehhez kapcsolódóan az állam intézményes alapjog védelmi kötelezettsége, vagy valamilyen alkotmányos közcél érdekében kell történnie. A határozat alapján a korlátozásnak két különböző indoka van, amelyeket az Ab. külön szempontok alapján vizsgált: a népesedéspolitikai közcél, és az állam intézményes alapjog védelmi kötelezettsége.

2.1 Népesedéspolitika, mint legitim cél

Az 1950-es évek óta Magyarországon folyamatosan csökken a népesség, amelynek következtében a korösszetétel egyre kedvezőtlenebb. A jogalkotó legitim célja a hátrányos folyamatok megállítása, ennek érdekében eszközölhet bizonyos megoldásokat a gyermekvállalás ösztönzésére. Azonban a demográfiai fellendülések elérésére, és a születendő gyermekek számának emelkedésére nem az önrendelkezési jog korlátozása a legcélravezetőbb eszköz. Az Ab. megállapította a szükségességi alteszt keretei között, hogy a jogalkotó nem a legkevésbé korlátozó megoldást alkalmazta a célja elérésére. Az állam számos más lehetőséggel rendelkezik, például családtámogatási rendszer fejlesztése, adópolitikai változtatások, anyák támogatása, foglalkoztatása, szociálpolitika fejlesztése és nem utolsó sorban a gyermek hosszútávú fejlődéséhez hozzájáruló oktatás fejlesztése, stabil, megbízható jövőkép kialakítása. Az Ab. mindezen szempontok figyelembevételét követően úgy döntött, hogy a népesedéspolitika nem lehet az önrendelkezési jog korlátozásának legitim célja, így a korlátozás ezen cél tekintetében elbukott, azonban az állam intézményes alapjog védelmi kötelezettsége, mint legitim cél még “versenyben maradt”.

2.2 Az állam intézményes alapjogvédelmi kötelezettsége

Az Alaptörvény az I. cikkben rögzíti, hogy az állam elsőrendű kötelezettsége az alapjogok védelme. Az államot ennek fényében a szubjektív védelmen felül objektív életvédelmi kötelezettség is terheli. A művi meddővé tétellel kapcsolatban az állam egészségvédelmi kötelezettsége és az ifjúság védelme merül fel. Az önrendelkezési jognak fontos előfeltétele, hogy a jogalanyok rendelkezzenek döntési képességgel, megfelelő tájékozottság és információ birtokában hozzák meg döntésüket, továbbá kényszertől mentesen, önkéntesen határozzanak. Ebből az következik, hogy az önrendelkezési jog korlátjaként csak olyan szabályozás fogadható el, amely a fent említett feltételeket hivatott megvalósítani.

A régi Eütv. számos rendelkezése szabott bizonyos feltételeket az egészségügyi önrendelkezési jog gyakorlásának azért, hogy megóvja az egyéneket a felelőtlen, károsító döntéseiktől. Rögzíti, hogy a beavatkozást elvégző orvosnak teljeskörű tájékoztatást kell adnia a kérelmezőnek a fogamzásgátlás egyéb lehetőségeiről, a beavatkozás következményeiről és a lehetséges kockázatokról. További korlátként jelenik meg, hogy a műtét elvégzésére legkorábban a kérelem benyújtását követő 3. hónap elteltével kerülhet sor, és a kérelem bármikor visszavonható szóban. Ezek a különleges biztosítékok elősegítik, hogy az egyének megfontolt döntéseket hozzanak. Az Ab. szerint tehát elfogadható az önrendelkezési jog korlátozása az intézményes alapjogvédelmi kötelezettség megfelelő teljesítése érdekében, de az egészség-és ifjúságvédelem nem lehet alapja annak, hogy a jogalkotó 18-39 éves cselekvőképes embereket foszt meg egy döntés meghozatalának az elvi lehetőségétől is. Ezen szempontok alapján az Ab. az arányosság vizsgálatával folytatta.

A gyermekek száma mentén felállított korlátozást (legalább 3 vér szerinti gyermek szükséges a művi meddővé tétel elvégzéséhez) az Ab. álláspontja szerint sem demográfiai célok, sem az állam egészségvédelmi kötelezettsége nem teszi indokolttá. Az Ab. kimondta, hogy:

„Az állam nem írhatja elő az emberek számára az ideálisnak tartott gyermekszámot, és nem juttathatja érvényre a legitim népesedés- és más társadalompolitikai szempontokat az 54. § (1) bekezdésén alapuló önrendelkezési jog sérelmével”

2.3 Arányosság

A szükségességi-arányossági teszt utolsó lépése, a szűk értelemben vett arányossági teszt értelmében a jogkorlátozás akkor igazolható alkotmányosan, ha a jogkorlátozással elérni kívánt előny megfelelő arányban áll az alapjogba való beavatkozás mértékével. A régi Eütv. vizsgált rendelkezése cselekvőképes, döntésképes (18-39 éves, nem háromgyermekes) személyeket is kizár az önrendelkezési jog gyakorlásából. Éppen ezért azt kell megvizsgálni, hogy az ő jogsérelmük arányban áll-e azzal, hogy az állam megvédje az egyéneket az úgynevezett „önsorsrontó” döntésektől.

Az Ab. kimondta, hogy a művi meddővé tétel célja a testi egészség megőrzése mellett az egyének lelki és szellemi egészségének védelme. A szabályozás nem értékelhető önmagában objektív feltételek alapján, figyelemmel kell lenni a kérelmező szellemi, családi, pénzügyi és egyéb körülményeire. Annak érdekében, hogy valaki lelkiismeretének, meggyőződésének megfelelően tudjon élni, szükség lehet olyan beavatkozások elvégzésére, amelyek vissza nem fordítható testi elváltozásokat okoznak. Az orvostudományban például már évek óta ismeretes a transzszexuális személyek személyiségének kibontakozását biztosító nemváltoztató műtét is. Az Ab. véleménye szerint ezek az objektív és taxatív feltételek nem engednek teret az egyéni mérlegelésnek, ezért túlmennek az elérni kívánt céllal arányos mértéken. A szabályozás a szükségességi-arányossági teszt utolsó altesztjén a szűk értelemben vett arányossági teszten elbukott, így az Ab. megállapította a rendelkezések alkotmányellenességét, és megsemmisítette azokat.

3. Jelenlegi szabályozás és annak fennmaradó problémái

Ehhez képest kilenc évvel később teljesen hasonló tartalmú, de az előzőekhez képest még korlátozóbb formában visszakerült a szabályozás a jogrendszerbe. Habár az Alaptörvény kimondja, hogy a hatálybalépése előtt keletkezett alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik, az Ab. egy későbbi határozatban utal arra, hogy döntéseik alapjául szolgáló indokaikra, érveikre és gyakorlatra bármikor hivatkozhatnak.  Ez alkalommal az Ab. már egyáltalán nem vizsgálta a szabályozást, és az új Eütv. 187. § (1a) bekezdése alatt a mai napig hatályban van.

Az új szabályozás a beavatkozást már nem is a 35., hanem a betöltött 40. életévhez, továbbá ugyanúgy három vér szerinti gyermek meglétéhez köti. A korábban az Ab. által is alapjogsértőnek minősített rendelkezés visszacsempészése a jogrendszerbe több jogvédő szervezetnek is szemet szúrt. A TASZ állásfoglalásában a törvényjavaslat megjelenése után felhívta a figyelmet arra, hogy az ilyen jellegű korlátozást az Ab. a korábbi gyakorlatában alapjogsértőnek találta. Egy ellenzéki párt frakcióvezetője pedig az alapvető jogok biztosától kérte az új Eütv. absztrakt normakontrol keretei között történő felülvizsgálatát. Az ombudsman szerint nem lett volna indokolt megtámadni az Ab. előtt a szigorítást. Álláspontját azzal indokolta, hogy az érintettek számára ténylegesen rendelkezésre áll jogvédelmi eszköz, és a jogsérelem súlya nem indokol azonnali beavatkozást. Kiemelte azonban, hogy mindez nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy egyedi ügyben érintett személy jogsérelme esetén eljárást indítson.

4. Vélemény és összegzés

A szabályozás különböző morális és gazdasági kérdéseket is felvet. Az emancipáció előretörésével egyre több nő választja a karrierjét a gyermekvállalás helyett. Érzelmi, lelki vagy esetleg testi okból is dönthet valaki úgy, hogy nem szeretne gyermeket. Aki elkötelezi magát a családalapítás mellett az sem biztos, hogy az állam által optimálisnak tartott három gyerek felnevelését szeretné vállalni. A magyar családok jelentős része egyszerűen nem tud három gyereket eltartani, úgy, hogy azoknak megfelelő szociális körülményeket biztosítson. A lakhatási, megélhetési, és iskoláztatási költségek sok esetben meghaladják a család pénzügyi teljesítőképességét. Egyre többen döntenek úgy, hogy inkább kevesebb gyereknek próbálnak minden esélyt megadni, minthogy az erőforrások szétforgácsolódjanak több gyermek között.

A beavatkozáson átesettek legnagyobb része azért választja ezt a megoldást, mert egészségügyi szempontból jóval kisebb kockázatot látnak benne, mint a hormontartalmú készítmények alkalmazásában, vagy más időszakos fogamzásgátló módszerben. Az igény a biztonságos és hosszútávú fogamzásgátlásra sok olyan párban is felmerül, akik a törvényi korlátozás miatt nem élhetnek ezzel a lehetőséggel. Egy 39 éves két gyerekes anyuka a törvényhozó álláspontja szerint még nem lehet biztos abban, hogy már nem szeretne több gyereket. Fogamzásgátlás hiánya mellett nagy valószínűséggel teherbe esik és válaszút elé kerül. Megszüli és felneveli a benne növekedő nem kívánt életet vagy pedig véget vet neki. Az abortusz hatalmas lelki terhet ró a nőre, aminek hosszútávú negatív testi és lelki következményei lehetnek. Sokan évekig pszichológiai problémákkal küzdenek, és a környezet megvetésétől való félelemmel élnek választásuk miatt. Mindez megakadályozható lenne, ha meggyőződésével összhangban tudna dönteni arról, hogy mikor és hány gyereket szeretne.

Véleményem szerint a legfontosabb morális probléma a szabályozással az, hogy amíg az állam a saját testünkről való döntés jogát szigorú feltételhez köti, addig a már megfogant gyermek életének elvétele nincsen életkorhoz vagy meglévő gyermekek számához kötve. Gyakorlatilag könnyebb egy nem kívánt terhességet megszakítani, mint annak kialakulását megakadályozni.

Jelen cikk arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy a művi meddővé tétellel kapcsolatos hatályos szabályozás az Ab. korábbi gyakorlatának tükrében szükségtelenül és aránytalanul korlátozza az egyén önrendelkezési jogát. Az ember személyisége és annak lényeges elemei, mint például a lelkiismereti szabadság nem tud teljes mértékben érvényesülni azáltal, hogy az illető nem tud saját meggyőződésének megfelelően dönteni és élni.

Ez a cikk az Arsboni 2023. tavaszi gyakornoki programjának keretében készült.

Források