Kiegyenlített hónap Strasbourgban

Július hónapban az Emberi Jogok Európai Bírósága négy Magyarországot érintő döntést hozott. A menekültügyi rendszer és a szolgálati nyugdíjak megvonása kapcsán kedvező döntés született, míg a 6. cikk, azaz a tisztességes tárgyaláshoz való jog és 5. cikk, azaz a szabadsághoz és biztonsághoz való jog megsértése okán elmarasztalták hazánkat.

A legelső döntés a Mohammadi kontra Ausztria ügyben született, ahol bár az alperes állam Ausztria volt azonban a Dublin II. rendelet következményeként, az eljárás során a magyar menekültügyi rendszert elemezte a strasbourgi székhelyű bíróság. A Dublin II. rendelet (2014. január elsejétől a Dublin III rendelet hatályos) egy harmadik országbeli állampolgár által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításának feltételeit határozza meg. A rendelet célja, hogy összehangolja a tagállamok menekültügyi rendszerét és ezáltal elkerülhetővé váljanak a visszaélések és a tagállamok hatóságainak indokolatlan leterhelése. A Dublin II. rendelet egy hierarchikus és objektív kritériumrendszert határoz meg, hogy mely esetben mely tagállam a felelős az adott menekültügyi kérelem vizsgálatáért.

agim_shala

A kérelmező egy afgán kiskorú állampolgár, aki Irán, Törökország, Görögország és Macedónia útvonalon keresztül, embercsempészek segítségével jutott el Magyarországra, ahol őrizetbe vették és egy nem őrzött szálláson helyezték el. Pár nappal később azonban a szállást elhagyva Bécsbe ment ahol ismételten letartóztatták. Az osztrák menekültügyi hatóságnak kifejtette, hogy Ausztriába tartott, azonban amikor őrizetbe vették hazánkban, kénytelen volt menekültügyi kérelmet benyújtani – Magyarországon  viszont az eljárás alatt megalázó bánásmódban részesült. A kérelmező az összes osztrák jogorvoslati lehetőséget kimerítette, azonban kérelmét elutasították a Dublin II. rendelet kritérium rendszere alapján. A kritérium rendszer sorrendje kógens, ugyanis ez alapján állapítják a tagállamok joghatóságát így a tagállamoknak nincsen mérlegelési lehetőségük e tekintetben. Az első a család egységének elve, a második az engedélyek vagy vízumok kibocsátásának elve, harmadik a jogellenes belépés és jogellenes tartózkodás egy tagállamban elv, negyedik jogszerű belépés egy tagállam területére elv és az utolsó pedig a repülőtér nemzetközi tranzitterületén benyújtott kérelem elve.

Az osztrák hatóság ezen kritériumrendszer alapján vizsgálta meg a kérelmet. A család egységének az elve nem volt alkalmazható tekintettel arra, hogy a kérelmező egyedül érkezett, míg a második elv alkalmazása is kizárt volt, mivel sehol nem állítottak még ki számára tartózkodási engedélyt. Így a harmadik kritérium alapján, tehát a jogellenes belépés és jogellenes tartózkodás egy tagállam területén elvének alkalmazása alapján került Magyarország joghatósága megállapításra. Az elv értelmében ugyanis a menedékkérő annak az államnak a joghatósága alá tartozik ahol a menedékkérő jogellenesen lépte át az Unió határát. A tagállam felelőssége a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért a határátlépést követő 12 hónapig áll fenn. Tekintettel arra, hogy a kérelmező Magyarország területén lépett be az Unió területére, az osztrák állam hazánk joghatóságát a rendeletnek megfelelően állapította meg és rendelte el a kérelmező visszaszállítását. A kérelmező a Magyarországra szállítás ellen tiltakozva adta be kérelemét az Ember Jogi Bírósághoz a 3. cikkre (Kínzás tilalma) hivatkozva, mivel úgy vélte Magyarországon embertelen bánásmódban részesült. Állítása szerint éheztették, esténként többször kihallgatták, a rendőrök indokolatlanul durva magatartást tanúsítottak vele szemben és az eljárás során figyelmen kívül hagyták kiskorú voltát, illetőleg a kérelmének alapos vizsgálata nélkül nagy valószínűséggel továbbítanák Szerbiába.

A Bíróság döntésének alapját a Dublin II. rendelet, az osztrák menedékjogi törvény és közigazgatási eljárás képezte. Ezen túlmenően részletes bemutatásra került az ENSZ Menekültügyi Főbiztos 2012. évben Magyarországról készített jelentése és a magyar Helsinki Bizottság állásfoglalása. A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy a korábbi menekültügyi rendszer lényeges változáson ment át, a korábbi negatívumok csökkentek és a mai menekültügyi rendszer teljes mértékben megfelel az Uniós követelményeknek a létező hiányosságok ellenére. A kérelmező Magyarországra szállítása a döntés jogerőssé válását követően történhet meg, amennyiben egyik fél sem nyújt be fellebbezési kérelmet.

Időrendben a második, a Benkő és Soósné Benkő kontra Magyarország ügyben egy közös tulajdon megosztása iránti per 10 éven keresztül tartott, amely alapján megállapította a Bíróság a 6.cikk azaz a tisztességes tárgyaláshoz való jog, azon belül is az ésszerű idő követelményének a sérelmét. Jelen határozat nem meglepő, tekintve, hogy amint a korábbi cikkben már beszámoltunk ennél sokkal kisebb időköz esetén is megállapítja a Bíróság az Egyezmény sérelmét.

A harmadik Markovics kontra Magyarország, Béres kontra Magyarország és Augusztin kontra Magyarország ügy, melyben július 18. napján hozott döntést a strasbourgi székhelyű Bíróság. A kérelmezők beadványukat az EgyezményElső Kiegészítő Jegyzőkönyvének 1. Cikkére (tulajdon védelme), az Egyezmény 13. Cikkére (hatékony jogorvoslathoz való jog) és 14. Cikkére (hátrányos megkülönböztetés tilalma) alapították, ugyanis véleményük szerint a kedvezményes nyugdíjnak a 2011. évi CLXVII. törvénnyel a szolgálati járandóságra történő felváltása Egyezménybe ütköző, ugyanis a korábbi adómentes szolgálati nyugdíjuk azonos összegű azonban jövedelemadóztatás alá eső szolgálati járandósággal történő felváltása sérti a tulajdonhoz való jogukat.

A Bíróság döntését egyhangúan hozta meg, melyben a kérelem elfogadhatatlanságát mondta ki: ” A Bíróság megállapítása szerint a kérelmezőknek járó juttatás csökkentése nem ésszerűtlen és nem aránytalan mértékű. Az érintettek továbbra is részesülnek a szolgálati járandóságban, amelynek összege ésszerű viszonyban áll a korábbi szolgálati nyugdíjéval, azaz nem fosztották meg őket megélhetési forrásuktól, és nem kerültek olyan helyzetbe sem, hogy jövedelmük elégtelen lenne a megélhetéshez. A Bíróság megállapította továbbá, hogy ha megállapítható is eltérő bánásmód, az ésszerű arányossági kapcsolatot tükröz az elérni kívánt cél, azaz a nyugdíjrendszer racionalizálása és az igénybevett eszköz, azaz a juttatások arányos mértékű csökkentése között.”

A Strasbourgi Bíróság elé többször került nyugdíj csökkentéssel kapcsolatos kérelem (Carson és mások kontra Anglia illetőleg LakiĆeviĆ és mások kontra Szerbia és Montenegró). A határozatokból kitűnik, hogy az államnak egy szűk mérlegelési lehetőséget enged, de ahogy az N.K.M kontra Magyarország ügyben a 98% különadó kapcsán is kifejti a járulékok a nyugdíjhoz hasonlóak, ennek következtében nem lehet elvonni. Ebből kitűnik, hogy Strasbourgi Bíróság a nyugdíj és a járulékok megvonását/csökkentését szűk mérlegelési lehetőséggel engedélyezi az államnak, az arányosság mértékének szem előtt tartása mellett.

Az utolsó hazánkkal kapcsolatos döntés 2014. július 22. napján született az Amuruba kontra Magyarország ügyben, ahol az 5. cikk 3 bekezdésének (szabadsághoz és biztonsághoz való jog) megsértése alapján került sor Magyarország elmarasztalásra. A kérelmezőt drogcsempészet miatt tartóztatták le először Spanyolországban, később Magyarországon, azonban az előzetes letartóztatás ideje (2006- 2009 és ismételten 2010-2012 között) indokolatlanul hosszú volt, amely a Bíróság döntése értelmében kimerítette jelen cikk sérelmét. A Bíróság 4200 euró nem vagyoni kár és 500 euró egyéb költség megfizetésére kötelezte Magyarországot.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.