Kijózanító döntés született az Oktoberfest ügyében

Mára elmondható, hogy aligha van ismerősebb kifejezés a földön a nagykorú – és 18. életév közeli – emberek számára, mint a jól ismert és világhírű Októberfesztivál.

A Müncheni Októberfesztivál (német nevén Oktoberfest) a fennállása, azaz 1810 óta eddig 24 kivétellel (pl. háború vagy vírushelyzet miatt) minden évben megrendezésre került. Az elmúlt években a szeptember közepétől október első hétvégéjéig tartó esemény több mint 6 millió látogatót tudhat magáénak, akik a mintegy kéthetes időtartam alatt közel 600.000 hektoliter sört fogyasztanak el.

Nem csoda, hogy a népszerű rendezvényt világszerte már több mint 2000 városban rendezik meg évről évre a müncheni mintát követve. Ebből is következhetett – viszonylag későn – München város önkormányzatának az a felismerése, hogy az értékes Oktoberfest márkanevet meg kell védeni a tisztességtelen kihasználás ellen, nem beszélve arról, hogy számításaik szerint évente közel 100 millió eurós nagyságrendű jogdíjtól esnek el megfelelő jogi védelem hiányában.

Lehetséges az Oktoberfest mint márkanév jogi védelme?

Egy márkanév megfelelő jogi védelmét legjobban a védjegyjog tudja ellátni. A védjegyjog ugyanis a védjegy jogosultja számára kizárólagosságot biztosít az oltalomban részesített megjelölés használatára, illetve használatának engedélyezésére.

Az Oktoberfest szó esetében a védjegyoltalomban részesíthető megjelölések közül több lehetőség szóba jöhet, így például szó, ábra vagy kép is.

München városa 2016-ban úgy döntött, hogy az Oktoberfest kifejezést szóvédjegyként kívánja levédetni, azaz jogi oltalom alá helyezni. A védjegybejelentésben az Oktoberfest szó jogi oltalmát temérdek áru és szolgáltatás vonatkozásában igényelték a 3. osztálytól a 45. osztályig bezárólag, a szappanoktól a gyertyákon át, a söröktől az utazási ügynökségi szolgáltatások végzéséig – csak pár példát említve szemléltetésként.

Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (European Union Intellectual Property Office, a továbbiakban: EUIPO) a védjegybejelentést – még annak meghirdetése előtt – elsőfokon szinte teljes egészében elutasította. Álláspontja szerint az Oktoberfest szó leíró jellegű és nem alkalmas a megkülönböztetésre. 

A védjegyjognak a fent említett kizárólagosságon túl a másik sarokköve ugyanis a megkülönböztető képesség, mivel a megjelölésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy fogyasztók a bejelentett megjelölést meg tudják különböztetni mások védjegyeitől, áruitól és szolgáltatásaitól.

Nagyon lakonikusan fogalmazva azt állapította meg az Uniós hivatal vizsgálója, hogy a bejelentett áruk és szolgáltatások nagy része tekintetében leíró az Oktoberfest kifejezés, ugyanis maga a szó az „októberben megrendezett fesztivál” jelentést közvetíti, a bejelentett áruk és szolgáltatások pedig szinte mind kínálhatók vagy megtalálhatók az októberben megrendezésre kerülő fesztivál eseményeken. 

„Figyelemmel arra, hogy októberfesztiválokat Oktoberfest néven világszerte – Brazíliától Európát át Kanadáig – már több mint 2000 helyszínen tartanak, a fogyasztók az Oktoberfest szó hallatán már nem kizárólag a Münchenben megrendezett októberi sörsátras eseményre asszociálnak, ezért München városa nem szerezhet kizárólagosságot az Európai Unióban egy mára már – az októberi sörfogyasztással kapcsolatban – általánossá vált kifejezésre vonatkozóan.”

Az EUIPO szerint a bejelentett áruk és szolgáltatások tekintetében pedig olyannyira leíró jellegű, hogy még a kolbászok vonatkozásában sem engedte a megjelölés lajstromozását, ugyanis „ezek olyan ételek, amelyeket különösen az Oktoberfest eseményeken szoktak felszolgálni”. 

München városa megfellebbezte az elsőfokú döntést azzal érvelve, hogy az Oktoberfest kifejezés a használat révén megkülönböztető képességet szerzett és valamennyi fogyasztó a kifejezésről azonnal a Müncheni októberfesztivál eseményre asszociál arról.

A másodfokon eljáró fellebbezési tanács az elsőfokú vizsgáló álláspontjával hasonló alapokon döntött, kiegészítve döntését az Uniós védjegyjogban kikristályosodott gyakorlati megállapításokkal. Ennek keretében kifejtette, hogy az Oktoberfest szó pusztán két leíró szó összetétele, ez pedig önmagában nem eredményez megkülönböztető képességet. Hozzátette továbbá, hogy bár, München városa EU védjegyként kíván oltalmat szerezni az Oktoberfest szóra, az általa szervezett eseményre vonatkozóan az Oktoberfest megjelölést kizárólag Münchenben használta. Az EU védjegy lényegéből azonban következik, hogy azt EU szerte szükséges használni. Hiába hirdette tehát világszerte az eseményt München városa, a hirdetések csak a Müncheni esemény promócióját szolgálták. 

Annak ellenére, hogy a fellebbezési tanács az elsőfokú döntésnél tágabb oltalmat engedélyezett az Oktoberfest megjelölésnek, azt továbbra is leírónak minősítette például sörök és fesztiválok tekintetében is, megtagadva ezáltal a védjegyoltalmat számos, München városának fontos árura és szolgáltatásra nézve.

Hogyan szerezhetett volna teljes körű védjegyoltalmat München városa?

Álláspontom szerint az EUIPO részletesen bemutatott döntése jól ismerteti azt a hibát, amelybe sok vállalkozás beleesik a brandépítés során. Azzal ugyanis, hogy München városa már több mint 200 éve szinte minden évben megrendezi a szóban forgó világraszóló eseményét, nyilván olyan hírnevet generált az Oktoberfest kifejezésnek, ami alapján sokan helyi szinten is piaci potenciált láttak az esemény megszervezésében. 

Mára pedig 2000-nél is több helyszínen rendezik meg az eseményt Oktoberfest néven, amely által úgy felhígult a kifejezés neve, hogy abszolút leíró jellegűnek tekinthető az októberben megrendezett sörrel kapcsolatos eseményekre vonatkozóan. Éppen ezért is állapította meg az EUIPO, hogy mára már tisztességtelen lenne, ha München városa valamennyi EU tagállamban megrendezett Oktoberfest esemény után jogdíj szedésére lenne jogosult.

A párhuzam a brandépítéssel pedig az, hogy ha egy vállalkozás időben lép márkanevének jogi oltalom alá helyezése érdekében – élvezve ezáltal a védjegyjog által biztosított kizárólagosságot – úgy bárkit eltilthat a védjegyével oltalmazott márkanév használatától az oltalmazott áruk és szolgáltatások vonatkozásában.

München városa például, hogyha még azelőtt benyújtotta volna az Oktoberfest szóra a védjegybejelentését, hogy azt más helyszíneken is használni kezdték volna, lehetséges, hogy mára az engedélye nélkül azt sehol Európában vagy éppen a világon nem használhatnák sörök árusítására vagy fesztiválok rendezésére.

Vigasz gyanánt az EUIPO felhívta a figyelmet arra, hogy a „Münchner Oktoberfest” (müncheni októberfesztivál) kifejezés például nyitva áll a bejelentők előtt, hiszen arra vonatkozóan korábban még senki sem igényelt védjegyoltalmat és nem is olyan általános kifejezés, mint a világszerte megrendezett Oktoberfest.

München városa nem is habozott, 2020. október 7-én bejelentette a „Münchner Oktoberfest” és az „Oktoberfest München” kifejezéseket. 

 Hol van a megkülönböztető képesség küszöbe?

Nem ez az egyetlen érdekes döntés, amelyben sörökkel kapcsolatos megjelölést leírónak minősítettek. Amikor Magyarországon a 2000-es évek elején védjegyoltalmat igényeltek az „ÁSZOK” szóra, a hivatal – majd fellebbezés folytán a bíróság is – azzal utasította el, hogy „az »ÁSZOKSÖR« szóösszetétel már az 1800-as évek elejétől ismert volt Magyarországon a sörök egyik fajtájaként. Az »ÁSZOK« szó ún. ászokfa felhasználásával gyártott sörök típusaként, mint annak rövidített formája vált ismertté és elterjedté. Ezért a bíróság álláspontja szerint a sörök tekintetében az »ászok« megjelölés kizárólag az áru fajtáját, jellemzőjét, a sör »ászokolással« történt utókezelését jelenti. Az »ászok« megjelölés tehát sörfajtát jelent, a köznyelvben ennek megfelelően fajtanévként szerepel.” 

A cikkben szereplő hasonló eset elkerüléséhez, azaz amikor a hivatal egy szót nagy valószínűséggel leíró kifejezésnek minősíthet, érdemes átgondolni az adott szó ábrás védjegyként történő bejelentését. Az egységes védjegyjogi gyakorlatban kialakult álláspont szerint az ábrás elemek jelenléte egy leíró jellegű és/vagy megkülönböztető képességgel nem rendelkező szóelemből álló megjelölésnek megkülönböztető képességet kölcsönözhet, hogy azt védjegyként történő lajstromozásra alkalmassá tegye. Ezért azt kell eldönteni, hogy a megjelölés stilizálása és/vagy grafikai jellemzői kellően megkülönböztető jellegűek-e ahhoz, hogy a megjelölés származás megjelöléseként működjön.  

A magyar védjegyadatbázisban történő kutatás eredményként számos sörfesztivállal kapcsolatos bejegyzett védjegyet találhatunk, amelyek ábrás elemmel kombinálva átmentek a hivatal (vagy a bíróság) megkülönböztető képességet vizsgáló tesztjén:

A fentiekből is látszik, hogy nagy szüksége lehet a védjegybejelentőjének egy hozzáértő szakember segítségére, aki – széleskörű gyakorlati tapasztalata révén – előzetesen felmérheti, hogy az adott szót vagy kifejezést a hivatal esetleg leírónak minősítené-e, illetve védjegykutatást is elvégezhet annak érdekében, hogy minimalizálja az esetleges felszólalások okozta elutasítás kockázatát.

Neked is van egy érdekes témád, amit megosztanál az olvasóinkkal? Küldd el nekünk elemzésedet az arsboni@arsboni.hu címre, és nyilvánosságot biztosítunk az írásodnak! 

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS