Lakatos Viktor: “Az egyéni ügyvédek érdekeit senki sem tartja szem előtt!”

Az Arsboni szakcikkek mellett a jogászságot és az ügyvédséget érintő változásokról és közéleti eseményekről is gyakran beszámol. Bemutatkozási lehetőséget kívánunk ezért biztosítani a Budapesti Ügyvédi Kamara tisztújításán minden tisztségre pályázó számára. A kérdéseinkre ezúttal Lakatos Viktor válaszait olvashatják, aki a választásokon a BÜK elnökségi tagságára pályázik.

1. Mit tart jelenleg az ügyvédség legnagyobb kihívásainak, melyek az Ön legfontosabb céljai, amelyeket megválasztása esetén el szeretne érni?

Legnagyobb kihívásnak a függetlenségünk megőrzését, az etikai és szakmai színvonal emelését, az ügyvédi kar pártpolitikától való távol tartását látom.

A tagoknak tényleges, saját érdekvédelmet, mindenki mással szemben.

Az ügyvéd az igazságszolgáltatás tagja, nem pedig biodíszlet, vagy informatikus.

Elsődleges célom az egyszemélyes és kis ügyvédi praxisok (tízből kilenc ilyen) versenyképességének növelése a “multi-irodákkal” szemben, adminisztratív terheinek csökkentése. Elfogadhatatlan, hogy az e-ügyintézés bonyolultabb legyen a papír alapúnál.

Az ügyvédi sikerdíj és kárfelelősség korlátozásainak ki kell kerülnie az Üttv-ből.

Előbbinek az ügyfelek ügyvédi segítséghez jutása érdekében, utóbbinak pedig az ügyvédi praxisok működése érdekében. A felelősségbiztosítási rendszert ezen túlmenően is modernizálni kell, a kárfelelősségnek és a megbízási díjnak arányban kellene állnia egymással.

Polgári ügyekben elsősorban a megalázóan alacsony ügyvédi munkadíjakon, büntetőügyekben a kirendelt védőkkel kapcsolatos – garanciális jogokat veszélyeztető – anomáliákon és a költségtérítéseken kell jelentős korrekciókat elérni.

2. Hogyan értékeli a korábbi évek elnökének, elnökségének, más tisztségviselőinek munkáját? Mit gondol a kamara működéséről, és az általa ellátott szolgáltatások színvonalát érintő kritikákról (például: lassú ügyintézés, magas díjak)?

Mérhetetlen kudarcként élem meg. Az új ügyvédi törvényben és az új eljárási kódexekben nyoma sincs az ügyvédi lobbinak, ügyvédi érdekeknek. A fejünk fölött születnek a döntések,

a kamarai vezetés érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenysége jelenleg láthatatlan.

Az egyéni, egyszemélyes ügyvédi praxisok érdekeit senki sem tartja szem előtt, sőt: általában véve az ügyvédekét sem. Az ügyvédi kamara az elmúlt években képtelen volt a jogalkotási folyamatokban hallatni az ügyvédség szavát, vagy bármit tenni a hivatásrendek közötti megbecsülésünkért. Az ügyvédség önérdek-érvényesítő képessége jelenleg a nullával egyenlő.

Nem önmagában a magas kamarai tagdíj a probléma, hanem az, hogy ezért az ügyvédség semmit sem kap a kamarától,

nem érezzük úgy, hogy értünk működne, a mi pénzünkből. Az ügyvédségnek nem egy felette álló hatóságot kell létrehoznia és eltartania, hanem saját kamaráját, az intézmény legnemesebb értelmében.

Jelenleg a jogalkotás autópályán száguld, az ügyvédség pedig gyalog ballag utána a leállósávban.

3. Az ügyvéd tevékenységében szabad és független. Mit jelentenek az Ön számára személyesen és Ön szerint a Budapesti Ügyvédi Kamara számára ezek az alapelvek?

Az ügyvéd befolyástól mentesen képviseli a megbízója érdekeit, amely szükségképpen ütközik más érdekekkel, gyakran az állam érdekeivel. A társadalom számára világossá kell tenni, hogy

az ügyvéd nem pártpolitikai alapon képvisel egy ügyet, hanem szakmai szemmel tekint arra.

Az ügyvédi tevékenység államhatalomtól való közvetlen és közvetett függetlensége a jogállamiság szerves része.

A kamarának ezen feltételek biztosítása érdekében minden lehetséges eszközzel fel kell lépnie az ügyvédség számára kedvező jogi szabályozásért, a számunkra és a jogvitákban érintett állampolgárok, gazdasági szereplők számára hátrányos rendelkezésekkel szemben is mindig fel kell emelnie a hangját.

A kamarának elő kell segítenie, hogy az ügyvédi tevékenységhez az ügyvédek számára minden jogi és technikai feltétel adott legyen, a bennünket jogi álláspontunk kifejtése miatt esetleg érő támadásokkal szemben pedig ki kell állnia mellettünk.

4. Mit gondol az ügyvédséggel kapcsolatban gyakran felmerülő társadalmi kritikákról, amely szerint indokolatlan monopol-jövedelemre tesznek szert bizonyos tranzakcióknál? Van olyan terület, ahol lazítana az ügyvédkényszeren?

Az ügyvédséggel szembeni – finoman fogalmazva – “társadalmi ellenérzések” az ügyvédséggel egyidősek. Voltak, vannak, lesznek.

Ugyanakkor az egyes jogügyleteknél előírt ügyvédkényszerre feltétlenül szükség van.

Sajnos az ügyvédi hivatásrend felhígulása miatt még így is rengeteg polgári peres és büntetőügy van a bíróságokon “fals” tulajdonjog-átruházások, cégalapítások miatt. Az okiratok hitelessége a gazdasági életben alapvető kérdés.

Az ügyvédi ellenjegyzés “gyakorlati hitelességét”, az ehhez fűződő közbizalmat mindenképpen növelni kell. Az ügyvédi munkához fűzött közbizalmat növelni kell, ennek eszközei a kamarai oktatás fejlesztése, a külső kommunikáció, a marketing, valamint az ügyvédi szakmai és etikai szabályok betartásának szigorú megkövetelése.

Az ügyvédség számára bizonyos körben okirat-hitelesítési jogosítványok is biztosíthatóak lennének, pl. elektronikus (köz)okiratok (tulajdoni lap másolat, peres iratok, cégkivonat, stb.) kinyomtatását követően.

5. Az ügyvédjelöltek körében gyakran elhangzó kritika, hogy sok ügyvéd olcsó munkaerőként tekint a jelöltekre. Ön szerint indokolt az ügyvédjelölti munkakörülmények, bérezés fejlesztése? Ha igen, ennek milyen eszközei lehetnek?

Napjainkban ügyvédjelöltet foglalkoztatni – tapasztalatom szerint – a kicsi, egyszemélyes, vagy néhány fős ügyvédi praxisok számára, a minden téren jelentkező versenyhátrányunkból adódóan nagyon nehéz.

Az ügyvédjelölteket foglalkoztató kis praxisok számára kedvezményeket kellene biztosítani

annak érdekében, hogy az ügyvédek jobb munkakörülményeket biztosíthassanak, hogy minél kevesebb ügyvédjelölt hagyja el ezt a pályát.

Arra az időre, amíg az ügyvédjelölt a kamarai oktatáson van, részére munkaidő-kedvezményt kell biztosítani, ugyanakkor ezt a kamarának a munkáltató felé kompenzálnia kellene valahogyan, hiszen az ügyvédjelölt egyszerre tanuló és munkavállaló. A kamara jelenleg semmit nem nyújt azért cserébe a munkáltatónak, hogy rendelkezik az ügyvédjelölt munkaidejének egy részével.

Az ügyvédjelöltek gyakorlati tapasztalatszerzését az új Pp. nehezíti, alig van olyan ügykör, ahol ügyvédjelölt eljárhat a bíróság előtt.

Mivel tárgyalási rutint nem lehet hallgatóságként szerezni, ezért véleményem szerint az új Pp. e téren is változtatásra szorulna.

Október 31-ig várjuk a jelöltek válaszait a kérdéssorra. Amennyiben Ön is szívesen megosztaná a gondolatait az olvasóinkkal a témában, kérjük küldje el nekünk írását az arsboni@arsboni.hu e-mail címre, november végéig várjuk a hozzászólásokat.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.