Mi az oka a különbségeknek a jogi technológiák megítélésében és használatában a világ nagy régióiban?
Ha valaki kicsit is ismeri a jogi technológiák helyzetét, megítélését és használatát a világ különböző tájain, felfigyelhetett arra, hogy a common law országai mennyivel előrébb tartanak ezeknek a jogi technológiáknak az adaptációjában, és hogy a kelet-ázsiai országok, és Dél-Amerika milyen gyorsan zárkóznak fel. Mi lehet ennek a magyarázata? Mi mozgatja a legaltech szcénát?
Kézenfekvő ezeket a dinamikákat a gazdasági fejlettséggel magyarázni. Minél fejlettebb egy ország, (mondjuk minél magasabb az egy főre eső GDP-je), annál fejlettebbek lesznek a technológiai megoldásai.
Bár bizonyosan van összefüggés, a gazdasági fejlettség és a legaltech fejlettsége közt, az elmélet általános igazságára a legfejlettebb európai országok negatív, míg például bizonyos dél-amerikai országok pozitív irányból látványosan rácáfolnak. Az EU Igazságügyi Eredménytáblája szerint például a bírósági digitalizációban Franciaország és Belgium egy sor szempontból hátul kullognak, míg a mesterséges intelligencia alkalmazásában néhány latin-amerikai ország egyértelműen az élen jár.
Hasonló, bár némileg eltérő az a magyarázat, amely az egyes jogrendszerek, így a jogi piac nagyságát hangsúlyozza amikor a jogrendszer digitalizációjának szintjét magyarázza. Egy nagy jogrendszer nagy bírósági szervezetet, sok jogászt, sok ügyet, nagyobb üzemméreteket, nagy jogi piacot, gyorsabb megtérülést jelent, amely vonzóvá teszi az informatikai vállalkozások számára a jogi alkalmazások fejlesztését. A sok ügy gyakran nagy ügyhátralékokkal is jár, amelynek a ledolgozásához egyre gyakrabban használnak korszerű technológiai megoldásokat. Sok esetben ez a magyarázata annak, hogy bizonyos dél-amerikai, és dél ázsiai országok hihetetlenül előre szaladtak a korszerű technológiák, így a mesterséges intelligencia használatában.
Ugyanakkor ez az összefüggés sem maradéktalanul igaz, kivételek itt is vannak jócskán. Olaszország, Franciaország és Németország nagy országok sok jogásszal, (igaz, az ügyvédi piac elég töredezett, az átlagos irodaméret elég kicsi), de a legaltech fejlettsége egyik országban sem mondható kiugrónak.
Ahhoz tehát, hogy a legaltech helyzetét megérthessük, egészen bizonyosan be kell kapcsolnunk más, puha, kulturális faktorokat is. Ez többféle dolgot jelent.
Jelenti egyrészt azt, hogy nem mindegy, hogy az egyes jogrendszerek a világ mely nagy jogcsaládjához tartoznak. Az USA a digitalizációban élen jár, de ezt nemcsak a „sok pénz” (pl. a kockázati tőke bősége) és az amerikai vállalkozó szellem magyarázza, hanem az, hogy a bírósági ítéletek a common law országaiban elsődleges jogforrásnak számítanak, így ezek számítógépre vitele már a 60-as években elkezdődött. Az angolszász perben, a bizonyítékok feltárásának, a discoverynek kulcsszerepe van, és ahogy a bizonyítékok egyre szélesebb köre lett elektronikus, nagyon hamar megjelentek ennek a folyamatnak a támogatását végző e-discovery eszközök, amelyek a jogi technológia legelterjedtebb alkalmazásai. Fontos, hogy a common law per sokkal inkább egy tudásbeli harc, és érvelési csata is, mint a kontinentális, így nagyon hamar megjelentek azok az eszközök, amelyek a bíró, az ellenérdekű fél, vagy az ügytípus big data alapú elemzését tették lehetővé, relatív előnyt biztosítva annak a félnek, aki ezeket használja. Mindez pedig egyáltalán azért lehetséges, mert az iratok, a jogi adatok nyilvánosságához teljesen másképp áll a common law hozzá, mint a kontinentális rendszerek. Az USA-ban a szövetségi felsőbíróságok iratanyaga főszabályként teljesen nyilvános mindenki számára. Ez az adathalmaz hatalmas potenciált rejt a jogi adatelemzéssel foglalkozó cégek számára.
A kulturális faktorok magyarázzák Ázsia és Dél-Amerika előretörését is a jogi technológiák területén. Érdemes elolvasni az egyik kínai jogi egyetem professzorával, Zhuhao Wang-gal készült interjút. Wang itt a bírák olyan fokú túlterheléséről beszél, ami miatt egyesek szó szerint belehalnak a munkába, így nem csoda, hogy minden olyan megoldáson, amely az ügyhátralékot csökkenti, és a bíráknak ezt a teljesen szürreális leterheltségét enyhíti, kapva kapnak.
Végül kulturális, puha tényezők azok is, amelyek Európában inkább hátráltatják a jogi technológiai megoldások elterjedését. Európa olykor görcsösen ragaszkodik olyan elvekhez, amelyek legalábbis átgondolásra szorulnának például a polgári perekben, mondjuk a szóbeliség, a közvetlenség, vagy a bíróhoz való jog elvei. De Európa viszonya a technológiához egyébként is inkább tartózkodó és gyanakvó, szemben például az ázsiai attitűddel. Ez a kérdés azonban már messzire vezet, és egy következő blogbejegyzésnek lehet a témája.
A szerző az NKE ITKI Digitális Jogalkalmazás kutatócsoportjának vezetője
A cikk a Digitális jogalkalmazás rovat keretében jelent meg. Az eddigi írásokat itt találod.
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
