„Lehet billiárdszobát kialakítani, de ha péntek este nyolckor hív az ügyfél, a munkát valakinek akkor is meg kell csinálnia”

Profi búvárúszó is lehetett volna belőle, azonban a sport helyett végül a tanulást választotta Mestyán Szabolcs, aki ma már ügyvédként egy bankjogi csoportot vezet. Az LKT partnerével beszélgettünk a work-life balance körüli félreértésekről, külföldi tapasztalatokról, és arról, hogy milyen az, amikor az ember nem elég szigorú oktató a Római Jogi Tanszéken. Interjú.

Amikor kutattam az interjú előtt, találtam egy 1996-os Békés Megyei Hírlapot. Ebben olvasható, hogy Mestyán Szabolcs új országos ifjúsági csúccsal lett magyar bajnok ötven méteres uszonyos úszásban. Önről van szó?

Ez bizonyára én vagyok, de meglepő, hogy ez az információ még fellelhető. 

Meg tudja tippelni a pontos időeredményét?

Szívesen mondanám, hogy 20 másodperc alatt voltam, de szerintem 20 másodperc körüli lehetett az idő.

20,82 volt.

Az már inkább 21-hez közelít.

Nem gondolkozott azon, hogy a versenyzést később is folytassa? Vagy már akkor is a jogi pálya volt a jövőbeli cél?

Nem volt cél, de a versenyszerű sportot elhatározással hagytam abba. Magyar válogatott voltam uszonyos- és búvárúszásban, a folytatáshoz profi szintre kellett volna lépnem. Már annak idején, nemzeti válogatottként is heti tizenegy edzésünk volt. Ezt nem lehet csinálni egyetem mellett, úgyhogy döntenem kellett, hogy tanulok vagy sportolok. Sajnos a sportágam a mai napig nem lett olimpiai versenyszám, és ez már akkor is látszott. Tudtam, hogy nem fogok tudni olyan karriert csinálni, amit gyerekként elképzeltem, így a tanulást választottam.

2000-ben kezdett az ELTE ÁJK-n. Említette, nem volt korai cél a jogi egyetem. Mikor döntött a jogi pálya mellett?

Édesanyám szorgalmazta. Szerintem a ’90-es években keveseknek jutott eszébe magától, hogy jogi pályára menjen, a legtöbb diáknak a szülei nyomták ezt a dolgot.

Volt esetleg olyan oktatója, akire a mai napig is jó szívvel emlékezik vissza?

Sajnos kevés területen éreztem magas színvonalúnak az oktatást az egyetemen. Volt néhány olyan tanár, akik megütötték azt a szintet, amelyet bármilyen európai egyetemen elvárhat az ember. Ilyen volt Németh János és Kisfaludi András. Sajnos inkább azt tapasztaltam, hogy a képzés nem volt a kornak megfelelő színvonalú. Az információt átadták, de annak a formája és módja még javában az 1800-as éveket idézte. 

Az egyetemi évek alatt kétszer is tanult külföldön: Rotterdamban és Salzburgban. Ott is hasonló tapasztalatokat szerzett?

Ég és föld volt a különbség a hazai és az ottani oktatási módszer között, összehasonlíthatatlan. Rotterdamban egy olyan világ tárult fel előttem, amiről el sem hittem, hogy ilyen létezhet. Még nem is voltunk EU-s tagok, a fapados légi járatok sem indultak be, így busszal utaztam. Arra számítottam, hogy bejön majd egy professzor, monoton hangon elmondja a monológját valamelyik témában, aztán mindenki hazamegy, és félévkor levizsgázunk, mint ahogyan itthon mentek a dolgok. Ehhez képest megtapasztaltam, hogy az oktatásnak hogyan kellene működnie. Sajnos, ahogy hallom a fiatalságtól, ezt a szintet a mai napig nem sikerült abszolválnia a magyar jogi képzésnek.

A diploma megszerzése után a Clifford Chance-nél helyezkedett el. Már az egyetem alatt eldöntötte, hogy az ügyvédi pályát fogja választani?

Abban az időben nem volt evidens, hogy valaki külföldön végezze el az egyetemet, vagy ott pályázzon állásokra. Nekünk az egyetlen lehetőségünk, hogy színesebben láthassuk a világot és külföldi ügyfelekkel, külföldi ügyekben is dolgozhassunk, az ügyvédi pálya volt. Emiatt szerettem volna kifejezetten ügyvéd lenni, és nemzetközi ügyekkel is foglalkozó ügyvédi irodánál elhelyezkedni.

Miért a Cliffordra esett a választása?

Az egyetem alatt nem is ismertem a Clifford Chance-t. Az volt a tervem, hogy az államvizsga után egyből elmegyek LLM-re Leidenbe, azonban ezt anyagi okok miatt nem tudtam megtenni. Az első záróvizsgám környékén derült ez ki, úgyhogy nagyon gyorsan kellett állást találnom, mert egy forintom sem volt. Felmentem a Google-ra, beírtam, hogy nemzetközi ügyvédi iroda álláshirdetés, és a kereső feldobta a Clifford-ot. Ide adtam be egyedül a jelentkezésemet, fel is vettek.

Rögtön Banking & Finance területen kezdett el dolgozni?

A szakdolgozatomat versenyjogból írtam, úgyhogy a versenyjogi csoportba szerettem volna kerülni. Ennek hangot is adtam, de mondták az interjún, hogy oda éppen nem keresnek embert, ha jönni szeretnék, akkor a bankjogi csoportba tudok. Kellett a meló, úgyhogy elfogadtam. 

Ha egy joghallgatónak kellene elmagyaráznia, hogy miről szól a Banking & Finance, hogyan foglalná össze?

A legszínesebb jogterület. Akár egy beruházásról, projektről vagy magánszemélyről beszélünk, a Banking & Finance mindenhol bejön a képbe, mert pénzügyei mindenkinek vannak. A mi feladatunk, hogy egy létező pénzügyi kihívásra az ügyfél számára a leginkább megfelelő megoldást kínáljuk. Emellett nagyon megszínesíti a munkánkat, hogy a bankjogból számos egyéb terület is kinőtt az évek során. Ugyan pénzügyi csoport vagyunk, de egyben aviation csoport is, mert a 2000-es évektől rengeteg repülőgép-finanszírozásban veszünk részt. A csoportunk fele légijoggal kapcsolatos munkát végez: repülőgép-adásvételek, bérlések, regisztrációk, utasjogok.

Akinek megtetszik ez a jogterület, mire érdemes az egyetem alatt jobban odafigyelnie?

Szerintem itt maximum egy-két emberről beszélhetünk, a bankjog nehezen tud az egyetemi évek alatt bárkinek is megtetszeni, mert a hallgatók gyakorlatilag nem találkoznak vele. A tanácsom az, hogy az illető nagyon alaposan tanulja meg a polgári jogot. Misztikusan hangzik a pénzügyi jog, de alapvetően a munkánk nagy részéhez nem a Hpt. kell, hanem a 90%-ban a Polgári Törvénykönyv. Zálogokat alapítunk, hajtunk végre, kölcsönszerződést írunk, haszonélvezettel, bizalmi vagyonkezeléssel kapcsolatos struktúrákat készítünk, követelés-engedményezésekkel, jogátruházásokkal foglalkozunk. Ezek mind a polgári joghoz kapcsolódnak. A Ptk.-n kívül még a csődtörvényt is érdemes alaposan ismerni.

Az ügyvédi munka mellett az egyetemen is tanított, 2005-től a Római jogi Tanszéken. Hogyan jött ez a lehetőség?

Demonstrátor voltam és felkértek, mert kevés volt az ember. A szemináriumok tartásában kellett segítenem. Akkor vezették be, hogy nem csak a második félévben volt római jog szeminárium, hanem már az elsőben is. 

A megbízás vizsgáztatást is takart?

Kezdetben igen, de nem voltam szigorú, engedékenyebb voltam annál, mint ami a tanszéken megszokott volt. Egy idő után finoman szóltak is, hogy nyugodtan lehetek kicsit szigorúbb. Nálam csak egy típusú hallgató bukott meg, aki annyira lusta volt, hogy visszaadta a tételét. 

A római jog vizsga még a mi időnkben is nagyon szigorú vizsgának számított.

Visszatekintve úgy gondolom, hogy ez egyáltalán nem rossz dolog, mert rengeteg alaptudást ad a polgári joghoz. Amikor Rotterdamban tanultam, nagyon csodálkoztam, hogy ott is tantárgy a római jog. Addig azt hittem, ez csak egy közép-európai sajátosság, hogy római joggal kezdenek a hallgatók az első félévben. De nem, ott is az van. Ugyan nem egy gyilkos tantárgy, eggyel alacsonyabb szintű vizsga van csak belőle, de ott is kötelező.

Az egyetem után sem hagyta abba a tanulást, LLM fokozatot szerzett Londonban, majd egy légijogi képzést csinált Írországban. Ajánlaná a fiataloknak a külföldi posztgraduális képzéseket?

Nekem az LLM a magyar egyetemi tanulmányaimban felgyülemlett hiányt pótolta. Van egy oktatási rendszerünk, amely sajnos nem alkalmas arra, hogy az átadott gyakorlati tudásban végzős hallgatóként versenytársává váljunk egy nyugat-európai képzésből kikerült hasonló hallgatónak. Ezt tudja pótolni az LLM, és nem csak a banking területén. Ezen kívül kicsi piacunk van ahhoz, hogy mindent értsünk/tapasztaljunk ami nagyobb méretű gazdaságokban folyik és esetleg pár évvel később nálunk is meghonosodik. A tőkepiacokkal kapcsolatosan szoktam a csoport továbbtanulásra éhes kollégáinak tanácsolni, hogy lehet Magyarországon is a tőkepiacról tanulni, hiszen van MOL, OTP és Richter, akik ötévente esetleg csinálnak egy kötvénykibocsátást, de a magyar tőkepiac itt véget is ért. Ennyiből nem fogja senki megtanulni a szakterület csínját-bínját, hogyan működnek az összetettebb tranzakciók. Erről senki sem tehet, egyszerűen a méretünkből fakad. Ahhoz, hogy valaki ezeket elsajátítsa, érdemes elmenni a németekhez vagy Londonba, ahol az összetettebb, naprakészebb, gyakorlati tudást is át tudják adni. Aztán lehet, hogy évekig nem fog itthon ilyen ügylettel találkozni az ember, de a tapasztalat megvolt, és ha egy közel ilyen szofisztikált ügylet érkezik majd, nem kell majd egy hetet az irodalom átnyálazásával töltenie.

Több mint hét éve partner az LKT-nál, a Banking & Finance csoport vezetése nyilván rengeteg energiát követel. Hogyan tudja összeegyeztetni a munkát a magánéletével?

Nagyon sok trendi téma van manapság, amelyek az én időmben még nem voltak azok, többek között ez is ilyen. Nekem nincsen work-life balance-om, de sokaknak igen. Ez csak egy bizonyos pontig választás kérdése, és nem mindenki választhat. Mondok egy példát. Ha van egy tízfős csapat, ahol öten leteszik a tollat négy órakor, akkor a hátramaradt munkát a maradék öt főnek kell elvégeznie, akik ezáltal nem nyolckor teszik majd le a tollat, hanem éjfélkor. A nettó work-life balance tehát közösségi szinten állandó. Sokan hangoztatják, hogy ez céges kultúra kérdése, de 100%-ban sosem tudjuk szabályozni ezeket a dolgokat, hiszen az ügyfelek kérései és határidői azok, amelyekhez szolgáltatóként alkalmazkodnunk kell. Lehet billiárdszobát létrehozni, csocsóasztalt elhelyezni vagy Playstation-t telepíteni az irodába (ez egyébként nálunk is van), de ha péntek este nyolckor hív az ügyfél, hogy sürgősen kell az anyag, akkor azt valakinek meg kell csinálnia. Árban ma már nagyon nehéz versenyezni a piacon, így minőségben, hatékonyságban és gyorsaságban lehet kitűnni. Ha nem két hét múlva küldöm ki az anyagot, hanem egy hónap múlva, akkor az ügyfél többet nem fog hozzánk jönni.

Azt a kevés szabadidejét, ami marad a munka mellett, mivel szereti eltölteni?

A családommal. Amikor csak lehet, megpróbálunk utazni, világot látni. Emellett a búvárkodás még mindig jelen van az életemben, csak már nem versenyszerűen, hanem hobbi szinten űzöm. Mindig igyekszem tenger közelébe utazni, és ott merülni. Hatéves korom óta búvárkodom, fiatalon a sportra helyeztem a hangsúlyt, ma már a tengeri merülésre. Akár 40-45 méterre is szoktam merülni, de a szép színes halak, polipok, homárok 10-25 méter között vannak. Igazán mélyre csak az adrenalin miatt szeretek menni, de ez nem egyszerű, speciális licensz kell hozzá, szerencsésnek kell lennie az embernek, hogy találjon még egy valakit az adott nyaralóhelyen, aki képes ilyen mélyre menni. Tudniillik egyedül nem lehet, hasonlóan a magas színvonalú jogi munkához, amit szintén csapatban lehet sikeresen végezni. Sok év kemény munkájának a célja partnerként épp az, hogy ennek fenntartásához és fejlesztéséhez az LKT-ban hozzájáruljunk a Finance csoporttal.

Csatlakoznál Szabolcs csapatához?

Ha Téged is érdekel a bankjog, és szívesen dolgoznál a város egyik legnívósabb banking and finance csoportjában, jelentkezz az LKT-hoz ügyvédjelöltnek!

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.