Lesz itt Brexit?

E dolgozat a Siegler Ügyvédi Iroda / Weil, Gotshal & Manges, az Új Jogtár és az Ars Boni által meghirdetett 2016. évi cikkíró pályázat keretében született.
Szerző: Németh Péter

Az Európai Unióból való brit-kilépés viharai, csak Donald Trump elnök drámai színrelépésének köszönhetően csillapodtak nyár óta, talán először a sajtóban. Olvasói ingerküszöbünk tudatának aljáról azonban, mégis derenghet néhány rövidebb novemberi hír, amely a közelmúltból beszélt a kilépés lehetséges jogi komplikációiról. A népszavazás, amely megrengette közvéleményt, most nézőpontot váltott, így a politológusok, közgazdászok, majd szociológusok szereplése után, úgy tűnik eljött az alkotmányjogászok ideje.

„Elmaradhat a brexit?” – címmel és ezt részletező tartalmakkal lehetett olvasni cikk(ek)et a magyar sajtóban november elején. A sajtóhírek egy november eleji londoni felsőbírósági végzés apropóján jelentek meg. Az ügyben döntést hozó bíró – Lord Thomas, Chief Justice azaz főbíró –, a High Court végzésében helyt adott az indítványozó felpereseknek abban a kérdésben, hogy a kormány egy konzultatív népszavazás alapján nem kezdheti el a kilépés végrehajtását. Azaz az EU alapokmány releváns részének – a Lisszaboni szerződés 50. cikkének – aktiválását. Így egy olyan alkotmányjogi álláspont jutott szóhoz, amely szerint a népszavazás eredménye nem lehet teljes a parlament erre vonatkozó állásfoglalása nélkül. Ezt természetesen hatalmas ellenszenv fogadta a népszavazás kezdeményezői részéről, a kilépés levezénylésével megbízott May-kabinet pedig kijelentette, hogy ez nem hátráltathatja a távozás folyamatait. Egyúttal pedig azt is, hogy a végzést a legfelsőbb bírói fórum – a Supreme Court – előtt fogják megtámadni. Mértékadó brit lap szerint, további fellebbvitel esetén a végső szó akár az Európai Bíróságé is lehet…

Az alkotmányjogi zárás természetesen várat magára, és kimenete is erősen kérdéses. Jogilag izgalmas helyzetet kreált a döntés ténye, de más érdekes jellemzője is volt az ítéletnek. Ezt a jellemzőt az érvelési mechanizmus adta, amely nagyon erősen közjog-történeti vonatkozások alapján épült fel. Azokból az időkből és fogalmi készletből merítette érveit, amikor a brit alkotmányos rendszer – mai kikristályosodott formájának kialakulása megkezdődött -, a klasszikus értelemben vett monarchiából elindult az alkotmányos monarchia felé. A bíróság érvelése szerint, a kormány a parlament megkérdezése nélküli kilépés-végrehajtással olyan előjogokkal élne, amelyek ügyében az alkotmányos monarchia kialakulása óta nem őt, hanem a szuverén, választott parlamentet illeti a döntés joga. Ezzel az érveléssel egy régi eredetű, és a brit közjogot– a public law-t –, a kezdetektől leginkább átható doktrínát, a parlamenti szuverenitást, mint a jogágat legerősebben befolyásoló gondolatot hozott lámpafényre az ítélet. Ennek a kontinentális és magyar alkotmányjog felfogás számára, hihetetlennek tűnő érvelési módnak, a történeti alapokról induló majd ezt a mai modern jog működésére organikusan alkalmazó szemléletmódnak jár utána a cikk. Na meg annak, hogy a közvetlen demokrácia alkalmazásának finom eltéréseit mennyire másképpen kezelik Britanniában, és ezek összjátéka, hogyan teremtette elő ezt a helyzetet.

Miért van ez így? – Avagy az angol struktúra sajátosságai

A parlament

A szigetország parlamentje mindig szerette magát megkülönböztetni, szupremáciáját egyértelművé tenni az alkotmányos működésben. Így ha össze kellene foglalni a törvényhozás-központú brit közjogot, akkor egy mondatban meg lehetne tenni ezt. A mondat így szólna: a parlament szuverén. Ez a szuverenitás mindennel szemben megjelenik és mindent áthat – olyannyira, hogy az aktuális parlament szuverenitása megkérdőjelezhetetlen akár, a korábbi ciklusok törvényhozó testületeivel szemben is. – Kérdés hát, a chartális alkotmánnyal nem rendelkező állam esetében, hol húzódnak ennek intézményi korlátai. Erre, az ottani néplélek, a parlamentnek korlátot szabó minden próbálkozástól ódzkodva, egy nagyon jól szemléltető választ ad, ugyanis – félig komolyan -, Bagehot humoros jellemzése szerint, az angol parlament mindent megtehet, kivéve, hogy a lányt fiúvá, a fiút pedig lánnyá formálja át. Ez a kis aforizma bár távol van a valóságtól, mégis talán jó felvezető a jelenlegi elvi vita gyökereinek kereséséhez. Egy másik adalék, amely idézet az angol közjog fenoménjától, Dicey-től, még közelebb hozhat a parlament elsőség-tudatának történeti alapjaihoz és eredetéhez. „Ez főképp onnan van – mondja Dicey –, hogy az angol parlamentet két fő jellemvonás vagy sajátosság különbözteti meg más souverain hatalmaktól. E jellemvonások elseje az, hogy a parlament (tehát a korona, lordok háza és a képviselőház) csak mind a három alkotó elemének együttes közreműködésével rendelkezhetik…” Vagy éppen egy másik idolt, Lord Binghamet idézve, “The bedrock of the British constitution is… the supremacy of the Crown in Parliament.” A mondat azért is szerepel itt angolul, mert konkrétan erre hivatkozott a bíró az ítélet meghozatalakor. Jelentése közel hasonló az előbbihez, csak itt az alkotmányos működés alapköveként emlegeti a „Házakat” és a Koronát a szerző.
A parlament, ezekben a doktrínákban tisztán láthatóan, a két ház mellett képviseli az államfői, királyi – esetünkben királynői – tekintélyt is. Innen ered hát Anglia és Wales alkotmányosságban a megkérdőjelezhetetlen primátusa. A mostani események azért is ilyen jelentősek, mert ez alapján tűnik úgy, hogy ezek nem üres szavak, jogtörténeti frázisok, hanem a jogi hagyomány él a mindennapok szintjén is a ködös Albionban…

A népszavazás

A másik tényező, ami teljesebbé teszi a képet a kérdésben, az a közvetlen demokrácia kivételes alkalmazásának, a népszavazásnak, más jellegű funkciója, megítélése és kötőereje. A referendum két fajtája ismeretes. Az ügydöntő és a konzultatív – quasi tanácsadó – jellegű népszavazás. Közös bennünk, hogy érvényességük esetén egy üzenetet közvetítenek a törvényhozó felé, arról, hogy valamiről alkosson, vagy épp ne alkosson szabályt. Különbségük viszont, ennek az üzenetnek erejében rejlik. Az ügydöntő népszavazás érvényességének esetén kötelező a jogszabály-alkotás, a kérdés témájában elhangzottak tartalma szerint. Hazánkban a népszavazásnak csak ez a formája ismeretes. Így hát nehezen értelmezhető a másik fajta, amelynek semmi jogi kötőereje nincs, szimplán egy üzenetként értelmezhető a törvényhozó gyűlés felé, a választóktól. Nagy-Britanniában – viszont az előbb említett parlamenti szuverenitáshoz kötődően – csak ez a forma ismeretes. Ez is csak ritkán. Ebben a reprezentatív demokráciában, szinte deviáns jelenségnek számít a népszavazás. Erről legjobban az eddigi alkalmazásainak száma árulkodik, amely csupán három darabra tehető. Konzervatív szemmel nézve, – a többszáz éves közjogi hagyományokkal bíró rendszerben megjelenő -, „gyökértelen vadhajtás” nem tartozhat a tényezők közé, amelyek befolyásolhatják egy törvényesen megválasztott parlament döntését. Ahogy Edmund Burke a 18. század nagy politikusa kimondta, az angol demokrácia nem a népről, hanem a nép reprezentatívjairól szól. Az angol közjog állandóságát, és az ellentmondások elkerüléséről szóló felfogását jól tükrözi a gondolat. Azaz, ha egyszer már megválasztották a parlamentet, azt hagyják a mértékletesen dolgozni, ne közhisztériából hozott döntésekkel irányítsák az országot.

Ez azt jelenti, hogy Nagy-Britanniában az állampolgárok akarata semmit sem jelent?

Mégis felvetődhet ez az egészen releváns kérdés, ilyen tényezők együttese mellett. Tűnhet és gondolhatjuk így is, azonban ezen megint csak képes finomítani jog és politika, méghozzá az egyik irányból, a parlamenti képviselői jogállás szorosabb kötődésével, a választókerülethez és választópolgárokhoz. A képviseleti szerv tehát a lehető legszélesebb jogosítványokkal van ellátva a döntések téren, a polgárok pedig szélesebb jogosítványokkal vannak ellátva a képviselők irányítása és számonkérése terén. Az érme másik oldala, hogy a képviselők és pártok szemszögéből nem tűnik reális politikai lépésnek, ezeket a jogosítványokat kihasználva szembemenni egy törvényes szavazás eredményével… Ezzel a politika alapvető célját tévesztenék szem elől, mert egy demokráciában egyhamar ilyen lépések után nem jutnának hatalomhoz. – Lefordítva a jelen viszonyaira, elfogadott az a vélekedés, hogy a képviselők ilyen társadalmi támogatottság mellett, nem mernének a kilépés ellen szavazni. – Talán itt ér össze a kör, és harap saját farkába a kígyó értelmet nyerve a sajátosan szabott képviseleti demokrácia működése és a több száz éves alkotmányossági hagyományok továbbélésének összjátéka. Azoké a hagyományoké, amelyet bizonyíthatóan egybefog az 1689. évi Bill of Rights, a jogállamiság és régi korok jogtudósainak szelleme. Az a szellem, amely nem retorikai elemként szerepel a jogalkalmazás szemléletében, és amelyet a palackból, az ilyen bírói ítéletek szabadítanak ki. Mintapéldája ez, az olyan folyamatoknak, amely csak az olyan szerencsés országokban találhatóak meg, ahol az organikus jogfejlődést nem akadályozták különböző irányokból támadó “ordas” eszmék és azok folyamatos, következetes múlt-tagadása, rombolása, majd újrakezdése…

Maradva az aktualitásoknál, a Supreme Court elé várhatóan tehát, december elején kerül az ügy amely, akár az Európai Bíróság bevonásával is végződhet. A további eseményeket illetően, a jövőbe nem láthatunk, de legalább a a múltban és a jelenben megtalálhatók a kilépés megtorpanásának okai. Ennek, a már-már thrillereket megszégyenítő, fordulatokban gazdag brit kilépésnek. Vagy kilépés-kísérletnek?
Vajon 2016 továbbra is szedi áldozatait? Ezt még nem tudhatjuk. Az azonban biztosnak tűnik, hogy ilyen zavaros vizeken, még Őfelsége „flottájának” sem biztonságos a La Manche-csatornától vitorlát bontani, míg a „Tanács” nem döntött a kérdésben…

Források, felhasznált irodalom

Források:
Sári János: A hatalommegosztás – Osiris kiadó – Budapest, 1995
http://www.bbc.com/news/uk-37873493
http://www.bbc.com/news/uk-politics-37791664
http://www.theguardian.com/politics/blog/live/2016/nov/03/article-50-high-court-ruling-high-court-set-to-rule-on-whether-mps-should-vote-on-triggering-article-50-politics-live?page=with:block-581b1394e4b029b92ca45104#block-581b1394e4b029b92ca45104
http://index.hu/kulfold/2016/11/07/brexit-ugyi_miniszter_nem_valtozik_a_menetrend_nem_lesz_ujabb_nepszavazas/
http://index.hu/kulfold/eurologus/2016/11/04/theresa_may_bizakodik_hogy_kilephetnek_az_eu-bol/
http://index.hu/kulfold/eurologus/2016/11/03/lehet_hogy_megse_lesz_brexit/

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!

[shortstack smart_url=’http://1.shortstack.com/Rs29qP’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.

MEGOSZTÁS