Love Is Love, Cola Is Cola

E cikk a Bird & Bird és az Arsboni által meghirdetett 2019. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Gerencsér Anna

Mit léphet a jog, ha a gazdasági társaságok politizálni kezdenek?

Az utóbbi hetekben komoly vitákat generált a médiában a Coca Cola reklámkampánya, melynek során meleg párokat ábrázoló plakátokat is kihelyeztek, illetve szivárványszínű dekorációval és „Love Is Love” jelszóval reklámozták a népszerű üdítőitalt. Bár a viták túlnyomórészt a melegek jogaival és az ezzel kapcsolatos társadalmi, politikai és vallási kérdésekkel foglalkoznak, az esetnek van egy egészen más jellegű vonatkozása is: nevezetesen, hogy mit tehet a jog, mikor a gazdasági társaságok nyilvánosan állást foglalnak valamilyen politikai vagy társadalmi kérdésben?

A gazdasági társaságok ugyanis, ahogy azt a Ptk. félreérthetetlenül megfogalmazza, „üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására” jönnek létre. Mit takar ez pontosan? A gazdasági tevékenység fogalmát az Áfa tv. adja meg, mely szerint „gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik”. Ide tartozik különösen a termelésre, forgalmazásra irányuló ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység, valamint az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is – amelynek a kategóriájába a politikai jellegű véleménynyilvánítás nem fér bele. Márpedig kétségtelenül politikai üzenetet is hordoz a Coca Cola nyilatkozata, mely szerint „Hiszünk abban, hogy mind a hetero-, mind a homoszexuálisoknak joga van azt a személyt és úgy szeretni, ahogy nekik a legjobb. Reklámjainkban, posztjainkban, üzeneteinkben kifejezzük az általunk képviselt elveket, így az emberek egyenlőségébe vetett hitünket.”

Szigorúan véve egy üdítőitalok előállításával és forgalmazásával foglalkozó cégnek csupán az a melegkérdés tartozik a tevékenységi körei közé, hogy megromlik-e a termék a nyári hőségben, vagy milyen hőmérsékleten fogyasztva ideális az íze. Manapság azonban egyre gyakoribb jelenség, hogy a gazdasági társaságok gyakorlati tevékenységüket nem korlátozzák a gazdaság területére, hanem különböző világnézetek és ideológiák véleményét, tételeit képviselik és hirdetik. Hogy ennél az egy kérdésnél maradjunk: a 2018-as Budapest Pride-on olyan világmárkák magyarországi vezetői is részt vettek, mint a Citi, BlackRock és a Converse – s tették mindezt nem szexuális irányultságuk okán, hanem politikai és társadalmi állásfoglalásként. Korunkban a gazdasági társaságok is jelentős társadalomalakító tényezővé váltak, s rendszeresen véleményt nyilvánítanak olyan kérdésekben, melyek alapvetően nem a gazdaság, hanem a politika vagy a társadalomtudományok körébe tartoznak.

Ez a jelenség önmagában nem volna probléma – a nehézséget az jelenti, hogy a társaságok véleménynyilvánítás szempontjából afféle szürkezónában mozognak. Míg a politikai pártok és civil szervezetek tevékenységét és véleménynyilvánításának lehetőségeit, fórumait a jog részletesen szabályozza, addig ezek a szabályok nem alkalmazhatók a gazdasági társaságokra. Az Alaptörvény korlátozza a politikai reklám közlését, ezt a cikket azonban arra alkalmazzák, mikor a választási időszakban az egyes politikusok vagy pártok kampányolnak támogatásért – mi a helyzet azonban azzal, mikor egy politikai tartalommal bíró, de névleg elsősorban gazdasági célú reklámot tesz valaki közzé? Manapság, mikor az internet segítségével az információ a történelemben példátlan sebességgel jut el egyik helyről a másikra, egyetlen politikai jellegű megszólalás is bejárhatja az egész világot, s míg a pártok kampányidőszakon kívül kénytelenek hallgatni, a gazdasági társaságok szabadon felszólalhatnak, s emberek millióihoz juttathatják el ugyanazt a véleményt.

A gazdasági társaságok ezen a ponton, ha szabad így fogalmaznom, túllépték a hatáskörüket. Mivel a társaság nyereségre törekszik, természetes, hogy határozottan állást foglal olyan gazdasági kérdésekben, melyeket a politika befolyásol – például az adók és vámok mértékét illetően, vagy az import és export korlátozásainak kérdésében – azzal azonban, hogy a társaságok egyre gyakrabban nyilvánítanak véleményt olyan ügyekben, melyek gazdasági tevékenységüket érintőlegesen sem érintik, kiléptek a gazdaság területéről, s behatoltak a politika dzsungelébe.

Ez az a pont, ahol a jognak közbe kellene lépnie, és megfelelő szabályozást kidolgoznia a gazdasági társaságok politikai véleménynyilvánításának lehetőségeire. A jogászoknak is be kell ismernie, hogy a gazdasági társaságok mára már nem csak a piacot formálják, de a társadalmi és politikai kérdéseket érintő közvéleményt is, és ennek megfelelő lépéseket tenni egy olyan szabályozás kialakítása érdekében, mely biztosítja az állampolgárok érdekeinek megfelelő védelmét.

Erre azért van szükség, mert az ember befolyásolható lény – nem véletlen tiltja a Reklámtörvény az erőszakos vagy pornográf reklámot, s nem véletlen korlátozza a dohánytermékek és alkoholos italok reklámozását. Az átlagember nem lát mélyebbre a felszínnél, azaz a reklám közvetlen tartalmánál – a reklám közvetítette gondolatot, értéket vagy ideológiát fogja látni, s építi be saját világképe valamely részébe. Ahogy a dohánytermékek reklámozásának hatására az átlagos fogyasztó több cigarettát vesz, hiába tudja, hogy ártalmas az egészségére, ugyanúgy teszi magáévá a reklámban megjelenő gondolkodásmódot, életstílust vagy éppen politikai irányzatot. A politikai jellegű reklám hat az emberekre, akár egy politikai párttól, akár egy gazdasági társaságtól származik.

A probléma kiküszöbölésére két lehetőséget látok. Az első, hogy a jogalkotók megtiltják, hogy a gazdasági társaságok vagy azok vezetői ilyen minőségükben állást foglaljanak politikai és társadalmi kérdésekben. Emellett szól, hogy míg – legalábbis egy ideális államban – a gazdasági társaságok célja elsősorban a nyereségük növelése, addig a politikusok és pártok hazájuk és népük boldogulását és érdekeit tartják szem előtt. Nem véletlen jelent a miniszter szolgát – a politikai vezetők az államot és a népet szolgálják, nem pedig egyes gazdasági érdekeket, s számtalan jogszabályi előírás igyekszik biztosítani, hogy ez a gyakorlatban is magvalósuljon. Egy állam vezetőinek olyan kérdésekben is döntenie kell, melyek komoly morális, erkölcsi vagy éppen vallási vonzattal bírnak – ilyen például, hogy engedélyezzék-e a homoszexuálisok házasságát, milyen tevékenységeket folytathat egy egyház vagy egy vallási közösség, vagy éppen, hogy lehetővé tegyék-e az abortuszt és az eutanáziát. Egy jól működő jogállamban az ehhez hasonló kérdésekben a választók akaratának és a választott vezetők őszinte meggyőződésének kell döntenie, nem pedig gazdasági megfontolásoknak és érdekeknek – márpedig egy gazdasági társaság mindig is ez utóbbiak függvényében fog állást foglalni. Sok olyan politikai és társadalmi kérdés van, melynek olyan erős a morális vonzata, hogy nem megengedhető, hogy az anyagi érdek befolyásolja a róla alkotott véleményt – márpedig, ha a gazdasági társaságok is beszállhatnak a vitába, pontosan ez fog történni.

Nyomós ellenérv a fentiek ellen, hogy az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, és azok az alapjogok, melyek természetüknél fogva nem csak emberre vonatkozhatnak, a jogi személyeket is megilletik. Az Alaptörvény azonban ugyanezen cikkelyben korlátozza a politikai reklámot, s ha a politikai tartalommal bíró gazdasági reklámokat politikai reklámnak tekintjük, azzal megfelelő jogalapot szolgáltatunk arra, hogy közzétételét korlátozzuk. Márpedig az ehhez hasonló nyilatkozatok egyértelműen politikai reklámot jelentenek: ostobaság lenne azt állítani, hogy csak annak a nyilatkozatnak van politikai tartalma, mely kimondottan egy adott politikus vagy párt támogatására (vagy éppen nem támogatására) szólít fel.

A második opció, hogy a politikai tartalmú reklámot külön jelzéssel kell ellátni, mely felhívja a fogyasztók figyelmét arra, hogy az adott hirdetés nem csupán egy terméket vagy termékcsoportot propagál, de egyben politikai tartalmú üzenetet is hordoz. Ez a jelzés lehetne például egy felirat a plakát szélén vagy sarkában, mely a politikai tartalomra figyelmeztet – ezzel kiküszöbölhetnénk azt, hogy a politikai üzenetet az állampolgár tudat alatt, a politikai vonatkozásra fel sem figyelve tegye a magáévá.

Természetesen van egy harmadik opció is, ez pedig a tétlenség. Ebben az esetben azonban fel kell készülnünk arra, hogy előbb-utóbb valaki megkísérli majd kihasználni ezt a joghézagot, és gazdasági társaságokon keresztül próbálja majd a politikai véleményét terjeszteni – ha ez nem történt meg máris…

Források