MADE IN CHINA? – A klímaváltozás globális szabályozása

A globális felmelegedés kamu, csak Kína találta ki, hogy az amerikai iparnak ártson”- jelentette ki Donald Trump, miután 2017. június 1-jén közölte, hogy az USA visszavonja a részvételét párizsi megállapodásból, és haladéktalanul megszünteti a megállapodás végrehajtását. Pedig látni kell, hogy az éghajlatváltozás most történik, és várhatóan folytatódni fog: a hőmérséklet emelkedik, a jég és a hó olvad, a tengerszint emelkedik. Azon szélsőséges időjárási és éghajlati események, amelyek olyan veszélyekkel járnak, mint az árvizek vagy az aszályok, gyakoribbá és intenzívebbé váltak számos régióban. Még akkor is, ha a kibocsátás csökkentésére irányuló globális erőfeszítések hatékonynak bizonyulnak, bizonyos éghajlatváltozás elkerülhetetlen, és a hatásaihoz alkalmazkodó kiegészítő intézkedésekre szükség van. Cikkemben áttekintem a legfontosabb nemzetközi egyezményeket, jelenlegi aktualitásokat.

Európa legnagyobb hőmérsékleti emelkedése nyáron Dél-Európában, télen az Északi-sarkvidéken történik, míg a csapadék csökken Dél-Európában és növekszik északon. A hőhullámok és az árvizek intenzitásának és gyakoriságának előrejelzett növekedése, illetve bizonyos fertőző betegségek és a pollen elterjedésének megváltozása hátrányosan befolyásolhatja az emberi egészséget. Az éghajlatváltozás további nyomást jelent az ökoszisztémákra nézve, és számos növényi és állatfaj északi irányú eltolódásához vezet. Mindez hatással van olyan ágazatokra, mint a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, az energiatermelés, a turizmus és az infrastruktúra.

Szükség van az alkalmazkodásra: megfelelő stratégiákra és intézkedésekre – helyi, nemzeti, transznacionális és uniós szinten egyaránt -, melyek az éghajlatváltozás hatásainak előrejelzésére és a hatások megelőzésére vagy minimalizálására irányulnak.

1992-ben az éghajlatváltozás legsúlyosabb hatásainak megelőzése érdekében az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményét (UNFCCC, melynek nevéből is kitűnik, hogy az ENSZ égisze alatt született egyezmény) aláírt országok megállapodtak abban, hogy jóval 2°C alatt tartják a globális éves átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodást megelőző szinthez képest. Az aláírók továbbá elismerték, hogy az üvegházhatású gázok a Föld ökoszisztémáját megbontják. Célkitűzésükben meghatározzák ezen gázok légköri koncentrációinak stabilizálását, hogy minimálisra csökkentsék a további veszélyhelyzetek kialakulását. E cél elérése érdekében az EU tagállamai és más EGT-tagállamok számos intézkedés foganatosítását határozták el az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére.

Legal Innovation Day

Ismerd meg, milyen jövő vár a jogi piacra!

A Kiotói Jegyzőkönyv – amely 2005-ben lépett hatályba az Amerikai Egyesült Államok kivételével a világ összes jelentős országának (köztük Magyarország) támogatásával – az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének Kiegészítő Jegyzőkönyve. A jegyzőkönyvben a fejlett országok vállalták, hogy a 2008–2012-es időszakra átlagosan 5,2%-kal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es bázisévhez képest. Magyarország 6%-os csökkenést vállalt.

Az első európai éghajlat-változási program

Az Európai Bizottság 2000-ben létrehozta az Európai Éghajlat-változási Programot (ECCP), hogy segítse azon környezetvédelmi szempontból leghatékonyabb politikák és intézkedések meghatározását, amelyeket európai szinten lehet alkalmazni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. Első számú célként fogalmazták meg, hogy a program segítse annak biztosítását, hogy az EU megfeleljen a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti kibocsátás-csökkentési célnak. Ez azt követeli meg, hogy azon országok, melyek már 2004 előtt uniós tagok voltak, 2012-ig 8%-kal csökkentsék az 1990-es szinthez képest az üvegházhatást okozó gázok együttes kibocsátását.

2005 októberében Brüsszelben elindították a második Európai Éghajlat-változási Programot (ECCP II), amely további költséghatékony lehetőségeket tárt fel az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, immáron összhangban az EU lisszaboni stratégiájával a gazdasági növekedés és a munkahely-teremtés növelése érdekében.

Az új irány

A Párizsi Megállapodással az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének részeként létrejött az első egyetemes, jogilag kötelező erejű globális megállapodás. A részes felek 2016. április 22-én írták alá, az Európai Unió pedig 2016. október 5-én ratifikálta.

A megállapodás a 2020 utáni időszakra vonatkozik, és részét képezi egy a globális felmelegedés mértékének „jóval 2°C alatt” tartását szolgáló cselekvési terv is. Ezenkívül a megállapodás célja, hogy megerősítse az országok azon képességét, hogy foglalkozzanak az éghajlatváltozás hatásaival. Ezen ambiciózus célok elérése érdekében megfelelő pénzügyi folyamatokat és új technológiai keretrendszert hoznak létre, ezáltal támogatva a fejlődő, illetve a leginkább kiszolgáltatott országokat, saját nemzeti célkitűzéseiknek megfelelően.

 „A globális felmelegedés kamu, csak Kína találta ki, hogy az amerikai iparnak ártson”

– mondta ezt az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump miután 2017. június 1-jén bejelentette, hogy az USA visszavonja a részvételét párizsi megállapodásból, és haladéktalanul megszünteti a megállapodás végrehajtását. A 2016-os elnökválasztási kampány nyomán Trump szkeptikusan beszélt az éghajlat-változásról, sőt megígérte, hogy az USA kiválik a párizsi megállapodásból. A választásokon elért győzelmét követve Trump lágyította álláspontját, majd mégis a kihátrálás mellett döntött azonfelül, hogy tudta, a kilépésről szóló döntése erős és kritikus bírálatot vonhat maga után mind az USA-ban, mind külföldön.

Már csak 12 évünk maradt?

De hogyan fog megbirkózni Trump az új IPCC-féle klímaváltozási jelentéssel? Ugyanis október 8-án az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testülete (IPCC) – amely a világ legkiválóbb klímakutatóiból és természettudósokból álló testülete – figyelmeztető jelentést adott ki arról, hogy a világ hogyan fog kinézni, ha nem tartjuk a globális felmelegedést 1,5 ℃ alatt. Mert ha bekövetkezik az éghajlatváltozás 2 °C-os növekedése a globális hőmérsékletben, az egyenesen vezet ahhoz, hogy búcsút vehetünk a korallzátonyoktól és az összes olyan tengeri életfajtól, amelyek azokra támaszkodnak.

A jelentés szerint a hőség, az aszály és az áradások egyre gyakoribbak és szélsőségesek lesznek. Továbbá kitért az Arktiszra gyakorolt hatására, amely kétszer olyan gyorsan olvad, mint az átlagos hőmérséklet-emelkedés a bolygó többi részén.

Mindez azt jelenti, hogy a grönlandi jégtakaró minden eddiginél gyorsabban olvad. Ez a világ második legnagyobb jégpálya, amely közel kétmillió négyzetkilométert, azaz Grönland felszínének mintegy 80%-át lefedi. Az elmúlt években azonban a jégtakaró rekord szinten olvadt. A közelmúlt klímaváltozási és megfigyelési adatai azt sugallják, hogy az Atlanti-óceán sarkvidéki régiójában történő „felszínfrissítés” elegendő lehet ahhoz, hogy jelentős mértékben megzavarja az óceánok globális keringését, ezzel veszélyeztetve az antarktiszi vízi élővilágot is.

A jelentés az eddigi legerősebb bizonyítékokat állítja össze, hogy a kormányoknak, a vállalatoknak és a társadalomnak a lehető leghamarabb kell károsanyag-kibocsátást minimum a felére csökkenteni, mert így elérhetnénk, hogy a globális felmelegedés mértéke 2100-ig ne haladja meg a 1,5 ° C-ot. A kutatók szerint a cél nem elérhetetlen, de azonnali cselekvésre van szükség.

A világ vezetői számára már nem kérdés, hogy a jövő nem arról fog szólni, hogy válaszolnak-e az éghajlat-változásra, hanem hogy hogyan.

Gyakornoki Programunk támogatói:

 

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.