Női egyenjogúság a munkahelyen

A hetvenes évek közepén születtem, tehát én éltem még rendesen a Kádár-rendszerben, ráadásul egy igazi ellenzéki családban nőttem fel — erre amúgy tök büszke vagyok: most is kevesen látnak tisztán, akkor még kevesebben láttak, de a szüleim már akkor is tudták a tutit.

Így aztán nálam minden kuka, ami kommunista (vagy fasiszta, vagy populista). A nőnap is ilyen: jó ügy, de a kommunisták találták ki és futtatták fel akkori, hazug politikai okokból. Én nem ünneplem, és ezúton kérem a nemzetközi női szervezeteket, hogy tegyék egy másik napra, és köpködjék meg a kommunista múltat az én kedvemért. Ha egy ügy jó, márpedig a női egyenjogúság és nők társadalmi elismertsége ilyen, akkor ott mindennek hitelesnek kell lennie.

Na, de hosszú a bevezetés, és lemarad a lényeg. Mentorálok jogi egyetemistákat a londoni Queen Mary University-n. A mostani diákom egy szlovén lány, akit a múlt héten elvittem egy régi ismerősömhöz Londonban, aki az egyik legnagyobb New York-i ügyvédi iroda egyik női partnere. Állati érdekes dolgokat mesélt… A hölgy 45 éves, és arról beszélt, hogy az ő generációjának, illetve az előtte lévő generációk női „Hamupipőke-effektusban” szenvednek. A legtöbb nő ugyanis úgy érzi, hogy ha ők jól dolgoznak, tisztességgel elvégzik a munkájukat, akkor a munkáltatók dolga őket előléptetni és biztosítani a folyamatosan felfelé ívelő karriert.

Szerinte ezen generációk női nem tanultak meg harcolni a saját karrierjükért,

mert nem „rendes nőhöz illő viselkedésnek” élték meg, ha valaki kiáll és harcol a karrierjéért. A probléma csak az, hogy a világ nem így működik, ezért ezeket a nőket a cégek nem is úgy értékelték, mint a nagyszájúbb, agilisabb férfiakat. Aztán azt is hozzátette, hogy persze a nők ezzel a legtöbbször nem elégedettek, ezért jött a női elégedetlenség és frusztráció a munkahelyeken, aminek az eredménye az lett, hogy sok nő azt látta bizonyítottnak, hogy a nők igenis nem alkalmasak rendes vállalati karrierre úgy, mint a férfiak, ezért a nők helye igenis a stressz-mentesebb „Kinder, Küche, Kirche.” Szerinte ez teljesen rossz következtetés volt. Aztán azzal zárta, hogy mivel az volt az adottság, hogy a felsővezetők nagyobb része férfi volt, ezért a vállalati interjúkból is sorra a férfiak kerültek ki győztesen, hiszen úgy viselkedtek, mint az őket interjúztatók.

Az ismerősöm szerint a megoldás majd a „corporate activism”-ben van, azaz amikor az ügyfelek követelik meg a beszállítóiktól (beleértve a nekik dolgozó ügyvédi irodáktól), hogy biztosítsák például a női egyenjogúságot. Azt mondta, hogy vannak ügyfelek, akik visszatartják a számla 10-20%-t, ha azt látják, hogy az ügyvédi irodánál nincs elég női vezető és munkatárs.

Legal Innovation Day

Ismerd meg, milyen jövő vár a jogi piacra!

És itt jön a fordulat, megszólalt a mentoráltam. Féltem, hogy valami ökörséget fog mondani, de aztán nagyon érdekes dolog kerekedett ki belőle. Azt mondta, hogy ő nem fél megmondani, ha neki baja van, ő nem fél kiállni a terveiért és karrierjéért, ő semmivel nem kevésbé vokális vagy ambiciózusabb, mint a korosztálya fiúi, és ezt a problémát ő ezért nem is érti.

Azon kívül, hogy a mentoráltamat azonnal el kell küldenem egy „sensitivity training”-re, azért hordoz ez a pár mondat egy baromi jó hírt: a generációváltás úgy tűnik, hogy a megfelelő irányba tolja a problémát…

Más a véleményed? Reagálnál Miklós írására? Ne tartsd magadban a gondolataidat, kommentelj a Facebook-postunk alá!

Ügyvéd

Ügyvéd, vállalkozó, vezető, választottbíró, előadó, mentor. Az OPL partnere. Nyolc évig tanított filozófiát a JÁB-on, évekig blogolt a világ és Magyarország ügyes-bajos dolgairól.

Nem egy ügyvédi iroda vagyunk, hanem egy új generációs jogi szolgáltatási cégcsoport, ahol a legkülönbözőbb jogi munkáktól a kormányzati kapcsolatokon keresztül egészen a legújabb technológiákig sok mindennel foglalkozunk. Ami összeköti ezeket a cégeket és munkáinkat, az a nemzetköziség, professzionalizmus és az innováció. Jófejek vagyunk, és szeretjük az életet... Ja, és csak annyira vesszük komolyan magunkat, amennyire egészséges.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS