Vissza a jövőbe II., avagy hogyan ragadtak a felvételi ponthatárok 2016-ban

Előző cikkünkben beszámoltunk arról, hogy a 2016-ban bevezetni szándékozott felsőoktatási felvételi ponthatárok január 1-ével hatályba léptek. A problémát az Oktatásért Felelős Államtitkárság is észlelte, az online médiában megjelenő hírekre a következőképpen reagáltA kodifikációs hibát észrevettük, és a Magyar Közlöny 2013. január 7-én megjelent 3. számának utolsó oldalán helyesbítettük“. A problémát az jelenti, hogy egy kodifikációs hibát a kormányzat törvényellenes jogalkotási eljárással szándékozott kijavítani, amelyhez így semmilyen joghatás nem fűződik. A továbbiakban azt mutatjuk be, hogy miért a 300 illetve 260 pontos minimum ponthatárok tekintendők továbbra is hatályosnak.

backto

Helyesbítésre – egyéb eljárási szabályok megtartása mellett – kizárólag az alábbi feltételek együttes fennállása esetén van lehetőség:
a) a jogszabály Magyar Közlönyben megjelent szövege eltér a jogszabály aláírt szövegétől (amelyet a jogalkotó elfogadott, és amit mi látunk), és
b) a jogszabály nem lépett még hatályba.

A felsőoktatási felvételi eljárásról szóló 423/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet január 1-jén hatályba lépett (az elírás miatt a ponthatárok emelkedését okozó módosító paragrafusok szintén), ezért a helyesbítés – megjelenésekor, január 7-én – már hatályba lépett jogszabály megváltoztatására irányult. A jogalkotási törvény illetve az AB vonatkozó gyakorlata alapján hatályba lépett jogszabályok vonatkozásában kizárólag jogszabály-módosítással orvosolható a hiba. Hiába jelent meg tehát a helyesbítés a felsőoktatási minimum pontszámokkal kapcsolatban, az nem alkalmazható, és mint nem létezőt, figyelmen kívül kell hagyni, mert a jogalkotási eljárás súlyos megsértését jelenti.

Ez a magyarázata, miért szerepel az interneten elérhető jogtárakban az eredeti, hibás változat. A január kormányzati helyesbítést, mivel ahhoz nem fűződik semmilyen joghatás, helyesen nem vezették át.

Munkahely. Lehetőségek. Szakmaiság. Inspiráló környezet. Ez a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda.

A jogszabályokban található elírások, tévedések esetén fontos ezeknek gyors és pontos korrekciója, ezt a kívánt célt azonban csak megfelelő eszközökkel lehet elérni egy jogállamban. Rossz módszer alkalmazása esetén a hiba folytán kialakult bizonytalanság csak tovább mélyül.
A helyesbítést ugyanakkor kezdetektől fogva túlnyomórészt hibásan, a jogszabályok és a jogalkotási eljárás megkerülésére használta a jogalkotó (a jelenséggel foglalkozó tanulmányunkat itt olvashatja el). Ennek oka egyszerű: egy törvényben fellelhető hiba sokkal gyorsabban változtatható helyesbítéssel, mint egy, a Parlamenthez benyújtott módosító javaslattal, mely utóbbi napokkal, akár hetekkel is elhúzhatja a korrekció átvezetését. Egy jogállamban ugyanakkor nem kerülhetőek meg a jogállamiság játékszabályai, az Alkotmánybíróság már 1990-ben így foglalt állást [12/1990. (V. 23.) AB határozat] a kérdésben: helyesbítést csak kézirathiba esetén (pl.: helyesírási hiba, nyomdahiba) lehet alkalmazni, kodifikációs tévedés kézirathibának nem minősíthető, annak orvoslása csak a jogszabály módosításával történhet. Ezzel ellentétes gyakorlat kialakítása sértené a jogbiztonság elvét és a jogalkotás alapvető szabályait, ráadásul rontja a kodifikációs tevékenység presztízsét is.

Egy későbbi határozatában az AB ismételten megállapította [33/2008. (III. 20.) AB határozat], hogy a helyesbítés formájába burkolt módosítás, mint helyesbítés nem alkalmas azon cél megvalósítására, amely csak módosítással érhető el, így ebben az értelemben a helyesbítéshez nem fűződik joghatás. Mivel a helyesbítés szabályait tételesen nem rögzítették sehol, a szabályozatlanságból eredő hiány miatt az Alkotmánybírósság megállapította a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet, és kötelezte az Országgyűlést a szabályozás pótlására. Ezen kötelezettségének a helyesbítés tételes szabályozásával az Országgyűlés az új jogalkotási törvényben [2010. évi CXXX. törvény] tett eleget, világosan rögzítve az alkalmazhatóságának jogi korlátait.

A jogalkotónak még rengeteg ideje van, hogy a saját maga alkotta törvény rendelkezéseit betartva, a rendelet módosításával megszüntesse ezt a lehetetlen állapotot, amit az ellentétes értelmezések és a helyesbítés többféle megítélése csak még bonyolultabbá tesz. Elengedhetetlen, hogy jogszabályoknak megfelelő korrekció mielőbb megszülessen, hogy a felvételi ponthatárokat közös, szakmai párbeszéd, ne pedig jogszabályhelyek bogarászása határozza meg.

*

Kép forrása: http://almost.thedoctorschannel.com/wp-content/uploads/2013/11/original.jpg

*

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a  facebookon.

Mátyás Ferenc

Jogász, 2009-ben végzett az ELTE ÁJK-n, ahol 2013-ban az Alkotmányjog Tanszék keretein belül a PhD képzésben abszolutóriumot szerzett. Fő kutatási területe az alkotmányjog, ezen belül is a jogalkotás.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.