Miért nem tudunk (egyelőre) robotbírót építeni? – Megtaláljuk-e valaha a jogi technológia Szent Grálját?

A jogi informatika vagy ahogyan manapság hívják a „legaltech” “szent grálja” a robotbíró, ami azóta izgatja a joggal foglalkozók fantáziáját, amióta a számítógépet feltalálták. Ebben a rövid írásban nem azt szeretném bebizonyítani, hogy az elgondolás butaság, hanem inkább azt, hogy ez miért nem triviális, és azt, hogy bizonyos szempontból a robotbíró már most is létezik, végül pedig azt, hogy vannak olyan típusú viták, ahol valójában senki sem szeretné, ha gépek döntenének az emberek helyett.

Amikor 1949-ben Lee Loevinger ügyvéd először tette fel a kérdést, hogy „miért ne lehetne egy gépet építeni amely jogvitákat dönt el”, valójában már egy évszázadok óta a levegőben lógó problémát fogalmazott újra. Hiszen például Leibniz már a 17. században felvetette, hogy a jogot úgy kéne átalakítani, hogy pontos definíciókkal és teorémákkal ugyanolyan biztos következtetéseket tegyen lehetővé, mint a matematika és a logika. A „robotbíró” ötlete tehát valójában a logikailag zárt rendszert alkotó, 100%-ban kiszámítható jog újrafogalmazása.

De ha ennyire vágyunk erre, vajon miért nem sikerült még mindig megépíteni, és vajon eljön-e az idő, amikor sikerülni fog? Hiszen ha ez megvalósulna, akkor nem lennének évekig húzódó jogviták, egymásnak ellentmondó alsó- és felsőbírósági ítéletek, sőt, nem lenne szükség jogászokra sem, aminek, valljuk meg, igen sokan örülnének. A jog úgy működne, mint a szöveges példák a matekkönyvben: csak behelyettesítenénk a képletbe a feladat adatait, és kijönne a végeredmény. „Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Ha X megölte Y-t, akkor börtönbe kell zárni. Mit kell ezen sokszor évekig totojázni?

Nos aki elmerült egy picit a jog világában, az pontosan tudja, hogy a fentebbi, egyszerűnek tűnő helyzet kérdések százait vetheti fel: mi van azzal az orvossal, aki műtét közben hibát vét és a beteg meghal? Mi van azzal a nagymamával, aki figyelmetlenül behajt a vasúti átjáróba, és meghalnak az unokái? Mi van azzal, aki a családtagjának sétarepülést ajándékoz, és a repülő lezuhan? És azzal a kocsmai verekedővel, akinek úgy sikerül pofonvágni az ellenfelét, hogy az elesik, beveri a fejét és meghal? És így tovább: ezer meg ezer életbeli helyzet, amikor valaki meghal egy másik ember cselekedete miatt, de a fentebbi példák egyikében sem beszélhetünk emberölésről. A rövid, és érthetőnek tűnő jogi szabály, (a Btk. 160. §-a) ezernyi értelmezési kérdést vet fel. A jog tele van ilyen szabályokkal, és csábítónak tűnik az a megoldás, hogy akkor ezeket az eseteket is egyenként bele kellene írni a Btk.-ba. De ez nyilvánvalóan nem lehetséges. Egyrészt akkor a Btk. nem száz, hanem százezer oldal lenne, másrészt még mindig maradna egy sor olyan történés és cselekedet, amely még így sem lenne benne a jogszabályokban.

De van itt egy másik probléma is. A fentebbi esetekben a történet viszonylag világosan előttünk áll. Csakhogy a bírósági eljárások egy jelentős részében a legnehezebb éppen a történet feltárása. Mivel nincsen időgépünk, kénytelenek vagyunk utólag mindenféle közvetett eszközökkel rekonstruálni, hogy mi történt. Tanúk egymásnak ellentmondó nyilatkozataiból, nyomokból és tárgyi bizonyítékokból, orvosi kartotékokból, az autó és a repülőgép roncsaiból, és a meghalt teteméből kell kerekítenünk egy történetet. Ha valami van, amire a számítógép még hosszú ideig nem lesz képes, az a történet rekonstruálása, vagy ahogy a jogászok mondják a „tényállás felállítása”.

Viszont sokszor van, hogy erre nincs is szükség. A jog ugyanis nemcsak olyan ügyekből áll, amelyek végül bíróságon kötnek ki, és ilyen komoly tény-rekonstruálást, vagy jogszabály-értelmezést kívánnak. Vannak például olyan egyszerű regisztrációs ügyek, mint egy cégbejegyzés, amely már ma is csaknem automatikusan intéződik, olyan egyszerűen megítélhető bírságolási ügyek, amelyekben teljes egészében emberi kéz érintése nélkül születik meg a határozat, (mint a magyar VÉDA rendszerben), vagy olyan online viták, amelyekben automata javasol megoldást. Mindhárom esetet összeköti, hogy a fentebb felsorolt két probléma, (nehezen értelmezhető jogszabály, és bonyolult sokféle módon jelentkező tényállás) nincsen jelen bennük. De ettől még jogi ügyek, amelyeket néhány éve még ügyintézők – vagy épp bírák – bíráltak el. Egyszerű jogszabályi rendelkezések, és néhány jól rögzített, vitathatatlan paraméterben megtestesülő történet jellemzik őket.

Az ilyen automatikus eljárások száma bizonyosan növekedni fog a jövőben, és ezekben majd elmondhatjuk, hogy ha nem is robotbíró, de robot-ügyintéző intézi az ügyeinket. És ez jó dolog: a robot-ügyintéző nem, vagy kevesebbet fog hibázni, és nagyon gyorsan fog eljárni.

De azért azt is érezzük, hogy ebben a kérdésben van egy nehezen átléphető határ: ha egyszerű regisztrációról, vagy bírságolásról van szó, akkor elfogadjuk, hogy első körben egy gép hozza meg a döntést. De már itt is a legtöbben csak úgy vetik alá magukat egy ilyen eljárásnak, hogy tudják, hogy lehet emberhez fordulni a döntés ellen. (Ez egyébként az adatvédelmi jog egyik fontos szabálya régóta.) De ugyanezek az emberek, – és ez az emberek többsége – az ennél bonyolultabb gépi döntéseket semmilyen körülmények közt nem fogadnák el. Még akkor sem, ha sokszor a gépi döntés esetleg megalapozottabb, és több körülményt vesz figyelembe. (Ezt jól bizonyítja a Loomis ügy, amely az amerikai Compas szoftverrel kapcsolatban robbant ki, és máig az egyik leggyakoribb hivatkozási alap a gépi alapú bírói döntéstámogatás ellen. Mindenképpen sort kerítünk rá majd ebben a blogban, hogy írjunk róla.) Ez a tulajdonságunk, – hogy elmagyarázott emberi döntésre vágyunk – legalább ugyanakkora gátja a robotbíró elterjedésének, mint az értelmezendő jogszabályok és a felállítandó tények.

A szerző az NKE ITKI Digitális Jogalkalmazás kutatócsoportjának vezetője

A cikk a Digitális jogalkalmazás rovat keretében jelent meg. Az eddigi írásokat itt találod.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.