„Minden ajtót ki kell nyitni a jelöltek előtt” – Interjú dr. Versics Rékával

Már gyerekként is ügyvédnek készült a HP Legal | Hajdu & Partners Ügyvédi Iroda partnere, Versics Réka, aki öt éve még ügyvédjelöltként csatlakozott az irodához, ma pedig már partnerként dolgozik a nemzetközi irodáknál megszokott méretű tranzakciókon. Vele beszélgettünk arról, hogy mit tehet egy ügyvédi iroda, hogy a partnerré válásra felkészítse a fiatal jelölteket, valamint az ügyvédi munka kihívásairól és szépségeiről. Interjú.

Gyerekként is jogásznak készültél?

Igen, 6 évesen döntöttem el, hogy ügyvéd leszek. Megkérdeztem Anyukámtól, aki mind munka mind életszemlélet terén az örök példaképem, hogy mit kell ehhez tenni. A válasz nagyon egyszerű volt, húsz évig szorgalmasan, keményen tanulni. Azt mondtam, rendben, ez nem tűnik nehéznek. Együtt mosolyogtunk a diplomaosztón, hogy kb. percre pontosan bejött a jóslata. 

Már az egyetemi évek alatt kapcsolatba kerültél az ügyvédi hivatással?

Igen, már az egyetem alatt is ez az irány foglalkoztatott. Hamar rájöttem, hogy főként a nemzetközi jogi, uniós, gazdasági vonatkozású témák érdekelnek, és mindezeknek első sorban a gyakorlati része mozgatta a fantáziámat. Emiatt sosem tudtam egyhelyben ülni és csak az elméleti tanulmányaimra koncentrálni. Egy évet töltöttem Erasmus-on, ahol amerikai jogot, életszagú tárgyakat hallgattam, majd negyed és ötödév alatt heti öt napból négyen szakmai gyakorlatra jártam, néha két helyre is egyszerre. A szakdolgozatomat is a gyakorlat motiválta, amely a magyar és uniós versenyjog esetjogi elemzéséről szólt. 

Az egyetem után belekóstoltam a multinacionális cégek világába és a jogtanácsosi munka rejtelmeibe is, amelyek megerősítettek, hogy az én helyem az ügyvédi pályán van.

Így kerültem később a HP Legal-hoz már senior jelöltként, ahol végre elkezdhetett beérni a sok tanulás eredménye.

Mi alapján választottad a HP Legalt?

Alapvetően a profilja alapján. Egy olyan típusú irodát kerestem, ahol nagy tranzakciók vannak, mint egy nemzetközi ügyvédi irodában, mégis egy kicsit más környezetben. Ugyanazzal foglalkozunk, mint egy nemzetközi ügyvédi iroda Banking & Finance vagy Corporate csoportja, csak ezt egy családiasabb közegben tesszük.

A gyakorlati munkában ez azt jelenti, hogy nagyobb rálátásod van egy-egy ügyre? Hamarabb bele tudsz folyni komolyabb ügyekbe?

Igen, tulajdonképpen ezt jelenti. Az ügyfélkörünk hasonló, mint a nagy irodáké, vannak magyar és nemzetközi ügyfeleink. Többnyire zöldmezős beruházásokkal, energetikai és ingatlanfejlesztési beruházásokkal, valamint M&A ügyletekkel foglalkozunk. A mi irodánk ugyanazt a szakmai orientáltságot, tudást igényli, mintha egy nagyobb iroda finanszírozási vagy corporate csoportjában dolgoznál. Emellett az első pillanattól kezdve bevonjuk a jelölteket az érdemi munkába, ugyanúgy részt vesznek a beruházások jogi előkészítésében és a teljes jogi folyamatban, mint az ügyvédek, partnerek. Ha már rendelkeznek megfelelő tapasztalatokkal, akkor a tárgyalásokra, egyeztetésekre is jönnek velünk. 

Mik az érdekességei egy ilyen tranzakciós ügyletnek?

A projektfinanszírozásról érdemes egy kicsit külön is beszélni, mert az a tapasztalat, hogy a fiatalok, amikor kijönnek az egyetemről, nem nagyon tudják, hogy ez mit jelent. Ez nem egy olyan jogterület, amit tanulsz az egyetemen, és tudod, hogyan működik. Egy példával élve, az ügyfelünk szeretne építeni egy naperőművet. Ehhez a beruházáshoz szüksége lesz finanszírozóra is, tehát egy vagy több bank is belép az ügyletbe. Nagyon fontos, hogy ezen a területen nem csak a jogot, de az üzleti kérdéseket is értenünk kell, hiszen minden egyes projekt kapcsán látnunk kell azokat a kockázatokat, amelyek akár a bank, akár a hitelfelvevő részéről felmerülnek, és amelyeket a jogi dokumentációban kezelnünk kell. A munkánk ezért általában egy jogi átvilágítással, ún. due diligence-el kezdődik, ahol az ügyfél jogi háttere, a projektre vonatkozó szerződések, engedélyek alapján előzetesen felmérjük ezeket a kockázatokat. Ez tipikusan olyan munka, amelyben a jelölteknek nagyon sok lehetősége van a tanulásra.

Hogyan tud bekapcsolódni a jelölt az átvilágításba?

Már a legelejétől. Nagyon jó dolog tud lenni, amikor van egy ilyen ügylet, és az ember jelöltként beleássa magát ezekbe a dokumentumokba, majd a projekt eljut a tárgyalási fázisig, ahol a korábbi munkát, elemzéseket már élesben is tudja használni. Habár természetesen a tárgyalásokat nem a jelöltek vezetik le, hanem a senior kollégák, gyakran előfordul, hogy tárgyalás közben felmerül egy kérdés a jogi átvilágításból, és remek érzés, ha erre jelöltként meg tudjuk adni a választ és ezzel hozzájárulhatunk a tárgyalás sikeréhez. 

Azt szokták mondani, hogy a tranzakciós munkának van egyfajta hektikussága, ez mennyire érződik nálatok?

Tényleg van a munkánknak szezonalitása, de szerencsére unatkozni sosem szoktunk. Aktív munkanapjaink vannak, viszont vannak nagyon lendületes időszakok, amikor nagyon sok ügy fut egyszerre, és négy-öt felé kell egyszerre figyelnünk. Ilyenkor gyakori, hogy hétvégén, vagy akár késő estig is dolgozunk, egyeztetünk az ügyfelekkel. Ez a munka teljes embert kíván, hiszen alapvetően szolgáltatást nyújtunk, és az ügyfeleink ugyanazt az elkötelezettséget várják el tőlünk, ahogyan ők is dolgoznak egy adott projekten. A legfontosabb feladatunk sok esetben nem is a szerződések megírása, hanem a projekt menedzsment, az a képesség, hogy egy projektet az első perctől eljuttatunk addig, hogy például az adott naperőmű fel is épüljön és termeljen. Ezért ez a dinamikusság a szépsége is ennek a munkának, hiszen minden munkanapot úgy fejezünk be, hogy érdemi munkát végeztünk, és megoldottuk a problémákat, amelyekkel az ügyfeleink minket kerestek meg. 

Öt éve vagy itt az irodánál, a teljes ranglétrát végig jártad, már partner vagy. Hogyan nézett ki az utad? Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akik szintén a partneri létet célozzák meg?

Inkább megfordítanám a kérdést: hogyan tud egy mai fiatal olyan munkahelyet találni, ahol ezt a lehetőséget valóban megadják a számára? Mit tehet a munkáltató, hogy a partnerré válásra felkészítse a fiatal jelölteket?

Nálunk erre a válasz az, hogy minden ajtót ki kell nyitni a jelölt előtt. Miután elkezdtem az irodában dolgozni, a harmadik munkanapomon egy 10 órás tárgyalással kezdtem. Beültünk egy bank tárgyalójába tizenöten reggel 9-kor, és este 7-ig ott ültünk, és egyeztettük a szerződéseket szinte pontról pontra. Egész nap veszettül jegyzeteltem, és azon járt az agyam, hogy igen, megérkeztem, ezt akarom csinálni, hogyan tudok én ehhez felnőni. Két év múlva, ugyanezen bank egy másik tárgyalójában, ugyanezen tizenöt emberrel a hitelszerződés módosítását már egyedül tárgyaltam. Ehhez nyilván sok munkára, a munkához való alázatra volt szükség, de sosem értem volna el, ha nem egy olyan helyen dolgozom, ahol megadják ehhez a lehetőséget és az eszközöket. 

Eddigi pályafutásodból mire vagy a legbüszkébb?

Sok érdekes ügyben vettem részt, de azt hiszem, az igazi eredmény, az igazi siker a számomra az, amikor az ügyfelek bármely kérdésükkel személyesen engem keresnek meg, vagy amikor az irodánkhoz úgy jönnek vissza, hogy veletek jó dolgozni, mert rugalmasak vagytok, és mindent megtesztek a projekt sikeréért.

A partneri lét nyilván rengeteg energiát követel. Hogyan egyezteted össze a munkát a magánéleteddel? Hogyan néz ki Nálad a „work-life balance”?

Örülök, hogy felteszed ezt a kérdést, mert ez egy nagyon érdekes, aktuális téma manapság. A legfontosabb valóban az, hogy olyan életet éljünk, amely megelégedéssel tölt el, amiben jól érezzük magunkat, amiben nem égünk ki. Ugyanakkor szükséges megérteni, hogy ennek az életformának az eléréséhez nekünk magunknak is tennünk kell. Azt szoktam mondani, hogy a „work/life balance”-ból először a „work”-öt kellett megtanulnom, és amikor már az megvolt, akkor tudtam hozzátenni a „life”-ot és ki is alakult a „balance”. Mit értek ez alatt? A jelölti és kezdő ügyvédi időmet tudatosan úgy építettem fel, hogy minél többet tanuljak, minél több tapasztalatot szerezzek, és nem néztem, hány munkaórát kell ebbe beletennem. Ezért ma partnerként sokkal könnyebben osztom be a munkanapjaimat, mert már előre látom, hogy mely feladatok milyen időbefektetést igényelnek.  Emellett pedig mindig célom volt, hogy olyan munkám/munkahelyem legyen, amelyet nem unok meg, és amit bármikor, bármilyen mennyiségben szívesen csinálok. Ez itt sikerült.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS