“Mindenki zokogott a megkönnyebbüléstől” – interjú dr. Bátki Hannával

Az idegenrendészet szakértője, dr. Bátki Hanna több mint tíz évnyi tapasztalattal a háta mögött döntött úgy, hogy saját ügyvédi irodát nyit, és a bevándorlási jogra specializálódik. Interjúnkban az új idegenrendészeti törvény kihívásairól és személyes motivációiról beszélgettünk.

Mi motivált arra, hogy a jogi pályát válaszd?Tudatosan ügyvédnek készültél?

Anyukám jelenleg is közjegyző, ezt megelőzően pedig ügyvédként dolgozott. Az ő pályája, elhivatottsága motivált arra, hogy én is jogász legyek. Az elhatározás korán megfogalmazódott bennem,hiszen szinte az ügyvédi irodájában nőttünk fel a testvéremmel együtt. Nem voltak mellékszálak, céltudatosan erre a pályára készültem a tanulmányaim során is. Az ELTE-n végeztem el a jogot és szakmai orientáció terén is határozott elképzeléseim voltak: pénzügyi-, bank- és finanszírozási joggal szerettem volna foglalkozni, ezzel is helyezkedtem el egy kisebb nemzetközi ügyvédi irodánál, ahol végigjártam a ranglétrát, ügyvédjelölttől a partnerig, majd együttműködő ügyvédként dolgoztam tovább. Kiemelten foglalkoztam projektfinanszírozással, amit nagyon élveztem. A pályám első 10 évét ez az időszak határozta meg, rengeteget tanultam az itt eltöltött idő alatt, kinyílt számomra a világ. Már nagyon korán elsajátíthattam az önállóságot, a kezdetektől arra tanítottak, hogy egyedül, ellenőrzés nélkül is kiváló minőségű munkát küldjünk az ügyfél számára. Ezt a színvonalat pedig nem csak a jogi tudásban várták el, a munka minősége, megjelenése is hangsúlyos volt.

Mi késztetett végül arra, hogy saját ügyvédi irodát nyiss?

Mindig is az volt a vágyam, hogy saját irodám legyen. A gyerekválallás minden nő életében alakít kicsit a pályáján. Én a második gyermekünk születése után éreztem úgy, hogy önállósodni szeretnék. Ekkor merült fel az a kérdés is, hogy folytassam-e a finanszírozási jogi területet, vagy más felé nyissak.

Végül az idegenrendészet lett a szakterületed.

A férjem szintén ügyvéd, ő azonban büntetőjoggal foglalkozik. Az ő egyik ügyén keresztül találkoztam az idegenrendészettel. Felmerült kérdésként, hogy mi történik az ügyfelével, ha Magyarország nem adja ki annak az államnak, aki kéri, de közben lejár a vízuma, nincs tartózkodási engedélye, tehát az ügy az idegenrendészeti eljárással is összefonódott azáltal, hogy itthon maradt az ügyfél. Ekkor kezdtem ezzel a területtel foglalkozni először, ami nem volt könnyű vállalkozás, mivel az idegenrendészeti- és a bevándorlási jogot nem oktatják az egyetemen. Amíg otthon voltam a gyerekekkel, egy évig tudatosan ezt tanultam, majd a munkához visszatérve erre a területre fókuszálva nyitottam praxist. Jelenleg szinte csak ezzel foglalkozom, elenyésző egyéb típusú ügyeim vannak..

Itt nem csak az általános bevándorlásra gondolok, aminél a legegyszerűbb eset, hogy valaki idejön egy konkrét céllal, mert itt él a családtagja, vagy itt vállal munkát és van munkaszerződése, és ezek engedélyezését szeretné lebonyolítani. A másik izgalmas terület, amire specializálódtam, a kiutasításos ügyek, amikor már itt lévő harmadik országbeliek kerülnek olyan helyzetbe, hogy valamilyen okból, – vagy a lejáró okmányuk meghosszabbításakor, vagy egy hatósági hivatalból indult eljárás során – arról értesíti őket a hatóság, hogy visszavonják a tartózkodási engedélyüket, bevándorlási engedélyüket, nem adják meg azt, vagy kiutasítják őket nemzetbiztonsági vagy közbiztonsági okból.

Milyen kihívásokat jelentett ez a váltás, saját ügyvédi irodát nyitni, új szakterületen?

Én hiszek a Google-ben. A viccet félretéve, szerencsére az internet korában élünk, ezért az új szakterület sem jelentett nehézséget, támogató hátterem van a családom által, maximálisan mellettem álltak abban, hogy más jogterület felé nyissak és saját irodám legyen, a férjem példája, aki szintén saját irodát épített fel, pedig kifejezetten inspirált és ő mindig biztos, támogató háttér. Persze nem volt könnyű az indulás, most már ajánlanak is, de az indulásnál fontos volt, hogy a weboldal és a marketing segítségével elérjem az ügyfeleket. 

Idén jelentős változást hozott az új idegenrendészeti törvény beiktatása.

Senki nem számított rá, hogy egy teljesen új idegenrendészeti törvény kerül megalkotására 2023 decemberében. Eljárások tekintetében a hivataloknak és a jogalkalmazóknak át kellett állni az új rendszerre, így 2024 januártól-márciusig csak az előző évben beadott ügyek voltak folyamatban, új kérelmeket nem lehetett benyújtani, hiszen meg kellett teremteni a technikai hátteret a jogszabály az alkalmazására. Az egyik jelentős változás a munkavállalási célú engedélyeket érintette. Az alapeljárások korábban is hasonlóan működtek, az idegenrendészeti törvényt megelőzően két fajta munkavállalási engedély létezett, az egyik amit ténylegesen munkavállalási engedélynek hívunk. 90%-ban mindenki ezt kérte, itt teljesen mindegy volt, hogy milyen munkakörben, milyen munkabérért, honnan származó harmadik országbeli kér munkavállalási célú engedélyt. A másik az EU kék kártya, ami magasan kvalifikált munkavállalók részére volt elérhető. Az új törvénnyel differenciálta ezeket a jogalkotó, megtartotta az alap munkavállalási engedélyt, amit most foglalkoztatási célúnak hívnak, emellett pedig bevezetett egy vendégmunkás célú tartózkodási engedélyt, amellyel munkaerőkölcsönzőkön keresztül bizonyos államokból könnyített feltételekkel jöhetnek be a munkavállalók. Megjelent a beruházási célú engedély is, ami pedig a nemzeti beruházásokhoz kötött tartózkodási engedély. Ezek azonban annyira speciálisak, hogy március óta, mióta működik a rendszer és új eljárásokat lehet beadni, elenyésző ilyen egyéb típusú munkavállalási engedélyt kérelmeztek. 

A másik változás, hogy visszavezették a vendégbefektetői célú tartózkodási engedélyt, ami elsőként július elsejétől alkalmazható, legalább 250 ezer euró értékű kötvényvásárlás esetén lehet hosszabb távú tartózkodási engedélyt szerezni, illetve jövő év január elsejétől lép majd hatályba ingatlanbefektetési befektetői célú engedély is, minimum 500 ezer eurós ingatlan vásárlása esetén.

Milyen kihívással találkozol az új törvény kapcsán gyakran a gyakorlatban?

Szívfájdalmam az új törvénnyel kapcsolatban, hogy ugyanúgy, mint a korábbi szabályozás esetében, az élettársakat továbbra sem ismeri el családtagként a családegyesítési engedély szempontjából. Bár a házasságkötések száma folyamatosan csökken, ez a jogszabályváltozás továbbra is kizárja az élettársakat ebből a körből. Számos olyan ügyfelem volt, akiknek harmadik országbeli élettársuk van, és évek óta együtt élnek Magyarországon, vagy éppen a magyar állampolgár élt hosszabb ideig külföldön, ahol élettársi kapcsolatba lépett partnerével. Az előző törvény sem ismerte el az élettársakat családtagként, de legalább lehetőség volt egy egyéb célú tartózkodási engedély igénylésére. Az új jogszabály azonban ezt az engedélytípust megszüntette, így az élettársak továbbra is jogi bizonytalanságban vannak. Kérdéses, hogy mi lesz azokkal az élettársakkal, akik már itt élnek, amikor lejár a tartózkodási engedélyük.

Az ügyfeleid körében inkább a munkáltatók vagy a munkavállalók dominálnak?

Nagyon vegyes a helyzet. Általában a nagyobb cégeknél a munkáltató az ügyfelem, és én kezelem a harmadik országbeli munkavállalóik idegenrendészeti ügyeit. Azonban előfordulnak egyedi esetek is, amikor a munkáltató felajánlja az állást, de nem nyújt támogatást az engedélyezési folyamatban. Ilyenkor a munkavállaló lesz az ügyfelem.

Látsz olyan területet, ahol az új jogszabály nagyobb előnyt vagy épp hátrányt jelenthet valamelyik fél számára?

Az új törvény bizonyos szempontból nehezítette a harmadik országbeli munkavállalók helyzetét. Korábban, ha valaki több éve dolgozott itt, lehetősége volt korlátlan számban meghosszabbítani a munkavállalási engedélyét, az itt töltött évek kumulálódtak, ami lehetővé tette, hogy később letelepedési engedélyt kérjenek. Az új szabályozás azonban ezt megváltoztatta: most már az engedélyek meghosszabbítása korlátozott, és az itt töltött évek nem kumulálódnak ugyanúgy, mint korábban. Ez különösen hátrányosan érinti azokat a munkavállalókat, akik képesítés nélküli munkakörökben dolgoznak, és nem rendelkeznek olyan jövedelmi szinttel, ami szükséges lenne a letelepedési engedély megszerzéséhez. Ugyanakkor azok, akik megfelelő szakmai képesítéssel és jövedelemmel rendelkeznek, valószínűleg most is teljesíteni tudják a letelepedéshez szükséges feltételeket, így számukra a törvényváltozás kevésbé jelentős.

Említetted, hogy néha munkajogi kérdésekkel is foglalkozol, különösen a harmadik országbeli munkavállalók esetében. Mesélnél erről kicsit bővebben?

Esetükben gyakran előfordulnak munkajogi kérdések, mivel ők jellemzően határozott idejű munkaszerződéssel dolgoznak. Ez számos kihívást hoz magával, különösen a felmondások és a szerződésmódosítások terén. Gyakori, hogy a munkáltató vagy a munkavállaló felmondási szándéka jogi problémákat vet fel, különösen, ha a munkavállaló határozott időre szerződött. Emellett olyan kérdésekkel is foglalkozni kell, mint a munkakör-módosítás, bérváltoztatás vagy munkahelyváltás.

Az új bevándorlási törvény újabb kihívást hozott a kiküldetési célú tartózkodási engedély bevezetésével is. Ez azt jelenti, hogy ha egy magyar cég külföldre küldi a munkavállalóját, akkor szükség lehet egy külön tartózkodási engedélyre a kiküldetés időtartamára. Ez a szabály tagállamonként változhat, ezért minden esetben egyedileg kell vizsgálni, hogy az adott országban milyen engedélyekre van szükség.

Van olyan eset, amely különösen emlékezetes számodra?

Volt egy időszak, amikor számos nemzetbiztonsági okból történő kiutasításos ügy került hozzám. Ezek az esetek különösen nehezek, mivel a nemzetbiztonsági indokok általában titkosítva vannak, és még az ügyfél sem ismerheti meg a konkrét okokat. A jelenlegi magyar bírósági gyakorlat szerint az eljáró bíró betekinthet az ügy irataiba, de az ügyfél és az ügyvédje csak a találgatásokra hagyatkozhatnak. Volt egy ügyfelem, aki hatéves kora óta Magyarországon élt, folyékonyan beszélt magyarul, itt végezte az egyetemet, és magyar állampolgár volt a felesége is, akivel már volt egy közös gyermekük, és szerettek volna még egyet. Ekkor kapta meg azt a határozatot, amely szerint nemzetbiztonsági okokból kiutasítják az országból. Ez egy rendkívül nehéz ügy volt, hiszen az ügyfelem Magyarországot tekintette hazájának, itt élt a családjával, és fennállt a veszélye annak, hogy nemcsak kiutasítják, de több évre beutazási tilalmat is kap. Végül megnyertük az ügyet, és emlékszem, a tárgyalóteremben mindenki zokogott a megkönnyebbüléstől.