Mire jó a nemzetközi jog?Hogy szigeteket építsünk magunknak

E dolgozat a Siegler Ügyvédi Iroda / Weil, Gotshal & Manges, az Új Jogtár és az Ars Boni által meghirdetett 2016. évi cikkíró pályázat keretében született.
Szerző: Pethő Marcell

Cikkemben a dél-kínai-tengeri konfliktus jelenlegi helyzetének bemutatását tűztem ki célul.

Mire jó a nemzetközi jog?
Például hogy szigeteket építsünk magunknak.

Bevezetés

Cikkemben a dél-kínai-tengeri konfliktus jelenlegi helyzetének bemutatását tűztem ki célul, összefoglalom a nemzetközi jog témához kapcsolódó alapfogalmait, kitérek a konfliktus meghatározó eseményeire, végül röviden ismertetni fogom a hágai Állandó Választott Bíróság ítéletét. Írásom végén be szeretném bizonyítani, hogy a nemzetközi bíróság döntése gyakorlatban csak részben fog megvalósulni az ítéletben elhangzottakhoz képest.

A dél-kínai-tengeri térség fontosságát bizonyítja, hogy a világ éves tanker forgalmának fele a régiót átszelő útvonalakon halad át. Az amerikai Energy Information Administration becslése szerint, mintegy 11 milliárd hordó kőolaj és 5,4 trillió köbméter földgáz található a tenger fenekén, továbbá a világ halászati javainak 10%-a származik a térségből. A két legszámottevőbb a Paracel-szigetek, aminek hovatartozása Kína, Tajvan és Vietnám között vitatott, a másik pedig a Spratly-szigetek, ami Fülöp-szigetek, Malajzia, Vietnám, Tajvan és Brunei között ébresztett konfliktust. A helyzet megoldását tovább nehezíti, hogy Vietnám megszállt 21 szigetet, a Fülöp-szigetek és Malajzia nyolcat-nyolcat, Kína hetet, Tajvan pedig egyet, − de az a legnagyobb − Itu Abat. Brunei egyet sem, ennek ellenére kettő felett hangoztatja szuverenitását. A konfliktust tetőzi, hogy ezeken a szigeteken katonai leszállópályákat, valamint egyéb katonai támaszpontokat hoznak létre az érintett felek.

Karrier Kávézz velünk!

Alakítsd karriered ingyenes tanácsadásunk során!

Nemzetközi jogi aspektusok

Először érdemes tisztázni az alapvető nemzetközi jogi fogalmakat, hiszen így kaphatunk átfogó képet, hogy valójában miért jelent akkora problémát a dél-kínai-tengeri konfliktus. A történelemben először Harry S. Truman 1945-ben jelentette be az igényét az USA kontinentális talapzatain található erőforrásokra. Ez a bejelentés egy olyan folyamatot indított el, aminek során más országok is biztosították az érdekeltségeiket. 1946 és 1950 között Argentína, Chile, Peru és Ecuador 200 tengeri mérföldes távolságra jelentették be igényüket annak érdekében, hogy maguk számára biztosítsák a Humboldt-áramlat gazdag halászterületeit. A dolog érthető módon az ENSZ elé került, aminek következtében elkezdődtek a tengerjogot szabályzó UNCLOS tárgyalások. 1956 és 1982 között három tárgyalássorozat zajlott le, ezek közül a legfontosabbként a kiváló klímájú Montego Bayben rendezett harmadik konferenciát érdemes kiemelni. A tengerjogra nézve napjainkban is irányadó megállapodást 1982-ben fogadták el, ami 1994. november 16-án 60 állam ratifikálásával lépett hatályba. A tengerjog keretszabályainak fontos alakítója az ENSZ égisze alatt működő Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO).

A világ felszíni vizeinek övezetekre történő besorolásánál létrehoztak egy képzeletbeli határt, amit alapvonalnak neveznek, ehhez mérten állapítják meg a belvíz, parti tenger, csatlakozó övezet, kizárólagos gazdasági övezet és a kontinentális talapzat határait. Az állam kizárólagosan gyakorolhatja szuverenitásából származó jogait a parti tenger és a belvizek területén. Előbbi az alapvonaltól számított 12 tengeri mérföldes távon belül eső rész, az utóbbi pedig az összes szárazföld és alapvonal közötti vízfelület. A tengerjogi egyezmény megalkotott egy sajátos területet, ami az alapvonaltól számított 12 tengeri mérföld és szintén az alapvonaltól számított 24 tengeri mérföldön belül helyezkedik el. Az államok rendészeti jogokat gyakorolhatnak az így keletkezett csatlakozó övezetben, céljuk hatékonyabban fellépni a csempészet és a kábítószer kereskedelem ellen.

A dél-kínai-tengeri konfliktus kialakulása mögött hatalmas gazdasági okok húzódnak. A tenger halbőségéből adódó sikeres halászat mellett kulcsfontosságú látni, hogy napjainkban a technológia lehetővé tette a talapzatban található nyersanyagok felkutatását és hatékony kiaknázását. A kontinentális talapzat fogalmából adódóan minden szárazföldi állam és sziget autonóm joga, hogy az alapvonalától számított 200 tengeri mérföldes távon belüli terület felett önállóan rendelkezzen. Itt ki kell térni arra is, hogy az UNCLOS egyezmény definiálta a sziget fogalmát a későbbi viták megelőzésére. A szerződés 121. cikkéből kifolyólag a szigetnek olyan természet által formált képződménynek kell lennie, amely adottságai alapján emberek által élhető vagy pedig alkalmas gazdasági élet kialakítására. Azon képződmények, amelyek egy része apálykor kiemelkedik a vízből, kiegészíthetik az állam kizárólagos gazdasági övezetét. Az emberi élet és a gazdasági élet számára egyaránt alkalmatlan alakzatokat sziklának definiál a nemzetközi tengerjog. Értelemszerűen az ilyen képződmények sem rendelkezhetnek kizárólagos gazdasági övezettel. Az eset szempontjából ez a megállapítás szintén döntő jelentőségű, mivel Kína erőszakos terjeszkedésének következtében homokkal töltött fel zátonyokat, ezáltal mesterséges szigeteket alakított ki.

Másik lehetőség, hogy a talapzat a 2500 méteres mélységű pontokat összekötő vonaltól számított 100 tengeri mérföldig terjed. Ezáltal olyan államok, amik nagy és sekély tengerek partján találhatók, a partjaiktól jóval 600 km-en túl is kizárólagossá tehetik a kiaknázási jogaikat a tengerfenéken. Ez a rendszer hatalmas előny a tengerparttal rendelkező országok számára, mivel, ha belegondolunk, Franciaország mindössze 674843 km2, de mivel rengeteg sziget felett szuverenitása van, ezért az összes kizárólagos gazdasági területe majdnem húszszorosa a szárazföldi területének. Annak ellenére sem hasznosíthatja más állam az adott kontinentális talapzat ásványkincseit, hogyha az adott állam, amelyet megillet a talapzat, ezt nem teszi meg, hiszen a benne rejlő ásványkincsek nem megújulók. Abban az esetben, ha két, vagy több állam, gazdasági övezeteinek bizonyos részei egybeesnek, akkor szerződések híján az igazságosság érdekében az egyenlő távolság elvét kell alkalmazni.

A konfliktus kiéleződése

Kína és a délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) országai 2002-ben megegyeztek arról, hogy a kormányok és állampolgáraik közti baráti együttműködés jegyében békés és harmonikus környezetet biztosítanak a Dél-kínai-tenger régiójában. A felek megerősítették, hogy tisztában vannak kötelezettségeikkel, amelyek szerint a navigáció szabadságát és a szabad átrepülést biztosítják valamennyi ország számára a Dél-kínai-tengeren, ezáltal kötelezőnek tekintik az 1982-es ENSZ tengerjogi egyezményt magukra nézve. Esetleges területi és jogi vitáikat tárgyalásos úton rendezik, nem fenyegetőznek, és nem alkalmaznak erőszakot, illetve tartózkodnak a lakatlan szigetek és zátonyok benépesítésétől.

2010 augusztusában egy kínai expedíció zászlót helyezett el a Spratly- és Paracel-szigetek térségében, ebből adódóan nőtt a feszültség Kína és az ASEAN tagok között, de 2011 júliusában a felek diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően csökkent a konfrontáció, valamint 2011-ben Kína felajánlotta, hogy tárgyalásokat folytathatnának egy dél-kínai-tengeri magatartási kódexről. 2012-2013-ban ismét feszültség jellemezte a régió országai közti kapcsolatot, mivel Vietnám megalkotott egy törvényt, amiben a Paracel- és Spratly-szigeteket az ország részének nyilvánították, Kína pedig egy új közigazgatási egységet hozott létre Sansha város néven, aminek központját a Paracel-szigeteken jelölte ki. A fülöp-szigeteki haditengerészet elfogott 12 kínai halászhajót, mivel megítélésük szerint illegálisan halásztak a térségben.

2013-ban a Fülöp-szigetek a hágai Állandó Választott Bírósághoz fordult, hogy igazát bizonyítsa. A Fülöp-szigetek Kínát a tengerjog mindennemű megsértésével vádolja, hiszen, ha a történelmi érvelés igaznak bizonyulna, akkor sem birtokolhatná az általa meghatározott összes szigetet, tekintettel arra, hogy néhány sziget a Fülöp-szigetek 200 tengeri mérföldes kizárólagos gazdasági zónáján belülre esik. A Fülöp-szigetek érvelésében kitért arra is, hogy a Kína által létrehozott mesterséges tengeri képződmények tekinthetők sziklának vagy zátonynak, de szigetnek nem. Kína ellenben érvelésében történelmi okokra hivatkozott, felhozta, hogy a szigetek feletti hatalom azért illeti meg, mert a második világháború végétől elkezdve folyamatos támogató szerepet vállalt a térségben. Nézőpontja szerint az 1970-es évekig béke honolt egészen addig, amíg kiderült, hogy a Dél-kínai-tenger olaj és más természeti erőforrásokban rendkívül gazdag; ezért az 1982-es ENSZ tengerjogi egyezmény következtében más országok bejelentették területi igényeiket az ásványkincsek kiaknázására. Ebből adódóan nem fogja elismerni a hágai Állandó Választott Bíróság ítéletét. Kína 1953-ban létrehozta a kilenc pontos vonal elméletét, amik segítségével az őt illető határokat kívánja ábrázolni.

2014-ben Kína ismételten kiváltotta a vietnámiak ellenszenvét, mivel létrehozott egy mélytengeri olajfúrótornyot a vietnámiak kizárólagos gazdasági övezetén belül, a Paracel-szigetekhez közel. Az olajfúró toronynál 80 hajó dolgozott, amik összetűzésbe keveredtek a vietnámi hajókkal. Ezek az események váltottak ki Kína ellenes zavargásokat Vietnámban, ami 21 ember halálához vezetett. Az ASEAN nem támogatta Vietnámot a vitában, azonban az USA igen. Júniusban Kína gazdasági veszteségességre hivatkozva eltávolította az olajfúró tornyot.

2015-ben a műholdképek megerősítették, hogy Kína elkezdett építeni egy hatalmas kifutó pályát a Fierry Cross Zátonyon, ami a Spratly-szigeteken helyezkedik el. Novemberben három regionális csúcstalálkozót tartottak. Kuala Lumpurban az ASEAN csúcstalálkozót, és a Kelet-Ázsia csúcstalálkozót, Manilában pedig az APEC -ét. Kína próbálta elkerülni a Dél-kínai-tenger témáját az APEC konferencián, de az Egyesült Államok és Japán utalásokat tettek rá, hogy fontos lenne betartani a nemzetközi jogi szabályokat és tiszteletben tartani a szabad hajózás jogát. Az ASEAN találkozón a tagállamok és Kína megállapodott, hogy foglalkoznak a Dél-kínai-tenger ügyével, és létrehozzák a már említett magatartási kódexet. A Kelet-Ázsia konferencián ismét megvitatták az ügyet, kiemelve a szabad hajózás jogát, a terület stabilitásának és a békének a fontosságát. Kína kijelentette, hogy nem akar militarizálódni a térségben. Ennek ellenére 2016 első hetében már 46 alkalommal hatolt be engedély nélkül kínai repülő Vietnám légterébe, ráadásul, amikor az Egyesült Államok haditengerészete egy hadihajót küldött a Paracel-szigetek felé, demonstrálva a hajózás szabadságát, Kína elkezdte felfegyverezni a mesterséges szigeteit.

A hágai Állandó Választott Bíróság ítélete

A bíróság 2016. július 12-i ítélete szerint Kína történelmi jogokra való hivatkozása és a kínai szuverenitást kifejező „kilenc pontos vonal” a bíróság értelmezése szerint érvénytelen. A kínai hajósok és halászok, a többi állammal egyetemben ugyan használták a szigeteket, de arra nincs bizonyíték, hogy a történelem során egyedül kizárólag ők folytattak volna halászati vagy egyéb tevékenységet a Dél-kínai-tengeren. A bíróság, amikor vizsgálta az alakzatoknál, hogy szigetek-e vagy sem, azt mérlegelte, hogy képes-e az adott területen stabil közösség lakni, vagy pedig gazdasági tevékenységet folytatni, ami legfőképpen attól függ, hogy mennyire tudják ezt önállóan végrehajtani külső nyersanyagok igénybevétele nélkül. Ezáltal a bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a Spratly-szigetek összességében nem rendelkezik kizárólagos gazdasági övezettel. Ebből adódóan egyik Kína által kívánt tengeri szigethez sem társítható ilyen jog, igény. A bíróság a szuverenitás kérdésében nem foglalt állást, ugyanakkor a Mischief Zátony, Reed Bank és Second Thomas Homokpad esetében, a nevezett földrajzi alakzatokat a filippínó kontinentális talapzat részének nyilvánította, melyek beletartoznak az ország 200 tengeri mérföldes kizárólagos gazdasági zónájába. A Fülöp-szigetek nézetével szemben ugyanakkor a Gaven Zátony és McKennan Zátony is dagálykor sziklának számít. Kína szigetfeltöltési tevékenységét az ítélet illegálisnak nyilvánította, mivel visszafordíthatatlan környezeti károkat okoztak a zátonyok és a veszélyeztetett tengeri fajokra nézve. Ezen felül Kína megsértette a Fülöp-szigetek szuverén jogát a kizárólagos gazdasági zónákra vonatkozóan, mivel Kína nem akadályozta meg, hogy halászai ebben a zónában halásszanak. A bíróság megállapította, hogy a Scarborough Homokpad környékén a halászati jogok a Fülöp-szigeteket is megilleti, Kína ezt megtiltó tevékenysége pedig jogtalan.

Politika és nemzetközi jog

A nemzetközi jog gyakran keveredik politikai érdekekkel, ebből kifolyólag csupán következtetéseket lehet levonni annak kapcsán, hogy a hágai Állandó Választott Bíróság döntése mennyire lesz képes hatni a Dél-kínai-tengeren fennálló nemzetközi rendszerre. Fontos kiemelni, hogy Kína kezdetektől fogva elutasítja a bíróság döntését, mondván, hogy ebben a konfliktusban nincsen hatásköre ítéletet mondani. A helyzetet tovább árnyalja, hogy 2016. október 18-21-én a Fülöp-szigetek elnöke, Rodrigo Duterte látogatást tett Kínában, amelynek célja tárgyalásokat folytatni a két ország kapcsolatainak szorosabbra fűzéséről. Feltételezések szerint a Fülöp-szigetek újabb piacokat keres exporttermékei részére, cserében másként tekint a hágai Állandó Választott Bíróság döntésére. A Fülöp-szigeteknek megéri Kínával jóban lenni, hiszen Kína a második legnagyobb üzleti partnerük, 2015-ben a legtöbb külföldi befektetés kínaiak által történt. A gazdaság mellett a turizmus is jelentős, mivel havi 80.000 kínai turistát látnak vendégül. Duterte bejelentette, hogy külpolitikailag önállósodni szeretne, ezért gazdaságilag és katonailag elhatárolódik az Egyesült Államoktól, ami egy régóta tartó szövetség végét jelentené. Az Egyesült Államokra nézve ez nagyon aggasztó, hiszen a térségben Fülöp-szigetek, Japán és Tajvan volt a legfőbb szövetségese, ezáltal kívánta egyensúlyozni Kína helyzetét.

Források, felhasznált irodalom

Eszterhai Viktor- Klemensits Péter: A dél-kínai-tengeri szigetek ügyében hozott hágai ítélet geopolitikai következményei, PAGEO, 2016, 3. o.
Kardos Gábor- Lattmann Tamás: Nemzetközi Jog, BP. 2010, ELTE Eötvös Kiadó 144.o.
United Nations Convention on the Law of the Sea (Egyesült Nemzetek tengerjogi egyezménye)
Itt: http://www.southchinasea.org/files/2013/01/Disputed-claims-in-the-south-china-sea-Agence-France-Presse.jpg letöltve: 2016.11.19.
Unclos Part II. Section 2. Limits of the territorial sea
UNCLOS part VIII 121. cikk 3.
Kardos – Lattmann: Nemzetközi Jog, i.m., 154.o
ASEAN Summit in Phnom Penh, Cambodia on 4. November 2002
Jon Lunn and Arabella Lang: The South China Sea dispute: July 2016 update, 12 July 2016, House of Commons Library, 6. o.
A teljes anyag ítélet itt elérhető: http://pca-cpa.org/wp-content/uploads/sites/175/2016/07/PH-CN-20160712-Award.pdf letöltve 2016.11.19.

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!

[shortstack smart_url=’http://1.shortstack.com/Rs29qP’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS