Munka: az élet egyetlen, központi célja és lényege?

A múlt héten írtam a munka természetének változásáról, és a munkajogról, és megemlítettem a „workism” problémáját, amiről én is csak nemrég olvastam. Találtam nektek egy zseniális podcastet, amit mindenkinek ajánlok meghallgatni.

A „workism”, azaz „munkaizmus” kifejezés azt a felfogást akarja címkézni, aminek lényege, hogy a munka mostanra nem az élet egy meghatározó eleme, nem a gazdaság alapja, nem is a pénzkeresés módja, hanem az élet egyetlen, központi célja és lényege.

Érdekes: 50 évvel ezelőtt mindenki azt prognosztizálta, hogy mostanra emberek alig, vagy teljesen nem fognak dolgozni, hiszen egyre inkább mindent a gépiesítés és automatika vesz majd át. Így aztán úgy képzelték el az életet az ötvenes években Amerikában, hogy mostanra az emberek életét nem a munka, hanem a hobbik és a szabadidő fogja meghatározni. Egy újabb jóslat, ami nagyon nem jött be. Nemcsak borzasztó sokat dolgozunk ugyanis, hanem az is külön érdekes, hogy mostanra nem a tanulatlan, hanem a tanult társadalmi csoportok dolgoznak többet, ráadásul sokkal többet. Igen, kedves jogászok, mostanra nem a kőművesek, hanem mi dolgozunk többet átlagban – 50 évvel ezelőtt pedig mindenütt fordítva volt.

A munkaizmus, ahogy a kifejezés is mutatja, igazából ideológia, sőt majdnem hogy vallás: aki hisz benne, az azt hiszi, hogy azért megyünk nyaralni, hogy pihenjünk, feltöltődjünk, hogy aztán jobban tudjunk dolgozni, és igazából azért alszunk egy nagyot, hogy másnap még effektívebben tudjunk dolgozni. A munkaizmus valóban korunk egy „titkos” vallása, hiszen szinte mindenki áldoz neki úgy, hogy közben észre sem vesszük. Nem úgy, hogy dolgozunk, az teljesen normális, hanem úgy, hogy a munkát állítjuk az életünk középpontjába, és az élet központi szervező elemének emeljük.

Legal Innovation Day

Ismerd meg, milyen jövő vár a jogi piacra!

De itt van az a pont, amikor megint inkább a podcastet ajánlom mindenkinek, amin három, ezzel a témával foglalkozó ember beszélget a kérdésről. A „workism” témája ugyanis korunk egyik legkomolyabb kérdése, ami távolról sem csak a munkával áll kapcsolatban. Ez egy jó téma lehetne egy PhD disszertációnak, vagy legalábbis egy komoly elemzésre, de ehhez egy blog sajnos túl kevés…

Más a véleményed? Reagálnál Miklós írására? Ne tartsd magadban a gondolataidat, kommentelj a Facebook-postunk alá!

Ügyvéd

Ügyvéd, vállalkozó, vezető, választottbíró, előadó, mentor. Az OPL partnere. Nyolc évig tanított filozófiát a JÁB-on, évekig blogolt a világ és Magyarország ügyes-bajos dolgairól.

Nem egy ügyvédi iroda vagyunk, hanem egy új generációs jogi szolgáltatási cégcsoport, ahol a legkülönbözőbb jogi munkáktól a kormányzati kapcsolatokon keresztül egészen a legújabb technológiákig sok mindennel foglalkozunk. Ami összeköti ezeket a cégeket és munkáinkat, az a nemzetköziség, professzionalizmus és az innováció. Jófejek vagyunk, és szeretjük az életet... Ja, és csak annyira vesszük komolyan magunkat, amennyire egészséges.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.