Melyik ország jogát kell alkalmazni, ha a munkaviszony több országhoz kapcsolódik?

A munkajog alapvetően nemzeti jog, hatálya egy-egy ország területére korlátozódik, ezért ha a munkaviszony több országhoz is kapcsolódik (pl. a munkáltató és munkavállaló személyes joga eltérő vagy a teljesítés helye különbözik a munkaviszonyra egyébként irányadó jog országától), felmerül a kérdés, hogy melyik ország jogát kell alkalmazni. Dr. Bodnár Lilla, a Munkajog.hu-n megjelent írásában ismerteti a főbb eligazodási pontokat.

2

Az Európai Parlament és Tanács 593/2008/EK rendeletét (2008. június 17.) a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) a polgári és kereskedelmi ügyekben fennálló szerződéses kötelezettségekre kell alkalmazni, olyan helyzetekben, amikor különböző országok joga között kell választani. A rendelet tárgyi hatálya a 2009. december 17-ét követően kötött egyéni munkaszerződésekre is kiterjed.

A külföldi elemmel rendelkező munkaviszonyban a felek szabadon eldönthetik, hogy melyik ország jogát alkalmazzák. A munkaviszonyra irányadó jogot a szerződő felek választják meg. Az sem feltétel, hogy az általuk választott joggal bármilyen kapcsolatban álljanak. A jogválasztásnak kifejezettnek vagy hallgatólagosnak kell lennie. Hallgatólagos jogválasztás esetén a szerződés rendelkezéseiből vagy a munkavégzés körülményeiből kellő bizonyossággal megállapíthatónak kell lennie a választott jognak.

A hallgatólagos jogválasztásnak egyértelműnek kell lennie. Választásukkal a felek a szerződés egészére vagy annak csak egy részére alkalmazandó jogot is meghatározhatják. A felek az alkalmazandó jogot közös megegyezéssel bármikor megváltoztathatják. Amennyiben a felek által választott jog nem azé az országé, amely legszorosabban kapcsolódik a szerződéshez, az utóbbi jogának rendelkezéseit tiszteletben kell tartani. Amennyiben a szerződés egy vagy több tagállamot érint, a valamely nem tagállam jogára vonatkozó jogválasztás nem mondhat ellent a közösségi jog rendelkezéseinek.

A szabad jogválasztásnak 3 korlátja van:

  •  A jogválasztás első korlátját annak az országnak az imperatív szabályai jelentik, amely jogválasztás hiányában a jogviszonyra alkalmazandó lenne (3. cikkely 3. bekezdés). Amennyiben a jogválasztás időpontjában a tényállás valamennyi lényeges eleme egy másik országhoz kapcsolódik, mint amelynek jogát a felek választották, akkor ennek az államnak az imperatív szabályait a jogválasztás ellenére a feleknek alkalmazniuk kell. (Az imperatív rendelkezések olyan szabályok, amelyeknek a betartása a közérdek – mint például politikai, társadalmi vagy gazdasági rend megőrzése – szempontjából döntő fontosságúak. A Rendelet 9. cikkelyének 1. bekezdése definiálja az imperatív rendelkezések fogalmát).
  •  Amennyiben a jogválasztás időpontjában valamennyi egyéb lényeges tényállási elem egy vagy több tagállamhoz kapcsolódik a felek valamely nem tagállam jogára vonatkozó jogválasztása nem sértheti a közösségi jog olyan rendelkezéseinek alkalmazását, amelyektől megállapodás útján nem lehet eltérni. (3. cikkely 4. bekezdés) Ez azt jelenti, hogy egy harmadik ország jogának választása ellenére a közösségi jog kötelező rendelkezéseit alkalmazni kell. A  rendelkezésnek az a célja, hogy a közösségi jog kötelező rendelkezéseit ne lehessen megkerülni egy harmadik nem a közösséghez tartozó ország jogának a választásával.
  • A 8. cikkely 1. bekezdésének 2. mondata arról rendelkezik, hogy a felek jogválasztása nem vezethet oda, hogy a munkavállalót megfosszák attól a védelemtől, melyet olyan szabályok biztosítanak, amelyektől megállapodás útján sem lehet eltérni.

Ilyenkor a választott jog továbbra is irányadó, azonban a szokásos munkavégzés helye vagy a munkáltató telephelye szerinti állam kötelező normái elsőbbséget élveznek, azokat tiszteletben kell tartani. A jogválasztás korlátja, hogy az nem eredményezheti a munkavállaló megfosztását olyan védelmi szabályoktól, amelyektől – a rendszerinti munkavégzés helyének joga szerint – megállapodás útján sem lehet eltérni.

Ha az egyéni munkaszerződésre alkalmazandó jogot a felek nem választották meg, a szerződésre azon ország joga az irányadó, ahol vagy – ennek hiányában – ahonnan a munkavállaló a szerződés teljesítéseként rendszerint a munkáját végzi. A rendszerinti munkavégzés helye szerinti országon nem változtat az, ha a munkavállalót ideiglenesen egy másik országban foglalkoztatják. (A munkáltató által meghatározott időre külföldre küldött munkavállalókra (azaz a kiküldetésre) a munkavállalók kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv rendelkezéseit kell alkalmazni. Kiküldetés esetén a küldő ország jogát kell alkalmazni a munkaviszonyra, a kiküldetésben lévő munkavállalóra a fogadó tagállamnak pusztán bizonyos minimális munkafeltételeit kell alkalmazni.)

A preambulum 36. pontja értelmezi az ideiglenes munkavégzés fogalmát. Ideiglenesnek tekintendő a külföldi munkavégzés akkor, ha a munkavállalónak feladatának külföldön történő teljesítése után származási országában ismét munkába kell állnia. Amennyiben a munkajogviszonyban nincs szokásos munkavégzési hely, akkor a munkaszerződésre annak az államnak a joga irányadó, ahol a munkavállalót alkalmazó telephely található. Amennyiben a körülmények összessége alapján a munkaszerződés vagy a munkajogviszony szorosabb kapcsolatban áll egy harmadik országgal, mint a szokásos munkavégzési hely vagy az alkalmazó telephely államával, akkor ennek a szorosabb kapcsolatot felmutató országnak a jogát kell alkalmazni a munkajogviszonyra.

Szerző: dr. Bodnár Lilla

A cikk a Munkajog.hu-n jelent meg, a Munkajog.hu az Ars Boni szakmai együttműködő partnere.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.