Mutasd a tenyered, megmondom, hogy eltűnik-e a munkád

Amikor valaki jóslatokba bocsátkozik, akkor egyesek prófétaként isszák minden szavát, míg mások csak lenézően legyintenek a fejüket csóválva. Talán egy kicsit mind a két oldalnál ott van az igazság, nézzük meg, hogy a jogászi hivatás egyik legnagyobb „jövendőmondója”, Richard Susskind hogyan látja a következő évtizedek legfontosabb szakmai változásait.

A cím természetesen eltúlzott, szó sincs a spirituális értelemben vett jövendőmondásról és cikkünk főszereplője sem Delphoiból származik. Az innovatív nézeteiről híres brit jogász, író is kellő önkritikával szokott előadásain élcelődni a saját munkásságán: „Richard Susskind minden ötödik évben ugyanazt a könyvet írja meg. Csak a felhozott példákat frissíti fel bennük.”

Mégha a példák változnak is könyveiben, egy dolog állandó – Susskind műveit övező heves viták és indulatos reakciók. 1996-ban egyenesen veszélyesnek és potenciálisan őrültnek titulálták, mikor azt vetette fel, hogy az email lehet az elsődleges kommunikációs csatorna az ügyvédek és ügyfeleik között. Ma viszont már kommunikáció alapkövének tekintjük az emailt – ami nem is biztos, hogy olyan jó dolog

A fenti példa szépen mutatja, hogy válhat egy tévedésnek bélyegzett gondolat alaphiedelemmé, és a változó körülmények miatt akár az innováció gátjává. Rendben, mondhatnánk, egyszer ráhibázott Susskind, talán szerencséje volt, de honnan szedi ezeket az ötleteket? 

Tudj meg többet!

 

A királynő szolgálatában

Prof. Richard Susskind az 1980-as évektől kezdve foglalkozik a jogi innováció és a legal tech világával. Idén novemberben fog megjelenni tizedik könyve, Online Courts and the Future of Justice címmel. Több, mint 150 cikket publikált a The Times magazinba, valamint az International Journal of Law and Information Technology alapítója. Független tanácsadóként nemzetközi cégekkel és kormányokkal is együtt dolgozik. Kielemkedő szakmai munkájáért a Brit Birodalom Rendjének OBE fokozatának kitüntetésében részesült.

Központi témája a jog, illetve a jogászi munkavégzés átalakulása, valamint ezeknek a társadalomra gyakorolt hatásai. Folyamatosan kutatja és népszerűsíti az IT fejlesztéseket, valamint azt, hogy milyen módszerekkel lehet beépíteni ezeket a kezdeményezéseket a jogászok mindennapi munkavégzésébe. 

A sokszor provokatív és polgárpukkasztó kijelentései mögött társadalmi felelősségvállalás, valamint az a szándék áll, hogy kicsalogassa jogászokat az elefántcsonttoronyukból, hogy jogászi szakma szemléletete is valóban ügyfélközpontúvá válhasson.

 

Akkor most tényleg nem lesz kenyerem?  

A fiával közösen írt Future of Professions című könyvében két lehetséges útvonalat vázol fel a szakmák fejlődésével kapcsolatban a következő évtizedekre. Az első, konzervatív útvonal a lineáris fejlődés, a XIX. század óta tartó folyamat, egy következő lépcsőfoka, ahol az egyszerű, rutinmunkák elvégzésében lesz sokkal nagyobb szerepe a gépeknek, programoknak, automatizmusoknak. A másik, radikálisabb irány szerint az informatikai rendszerek új alapokra helyezik a munkavégzést, kiszorítva az embereket a hagyományos, megszokott szerepükből. Rövid- és hosszú távon nagy eséllyel, mind a két forgatókönyv lejátszódik majd, átalakítva ezzel életünk egyik központi struktúráját.

Susskind szerint a jogászok között a technológiai fejlődéssel kapcsolatban az egyik leggyakoribb félreértés az, hogy sokan azt gondolják, őket nem érinti a változás, mivel egyes képességek – mint például a szóbeli érvelés –  nem robotizálhatók.

 

Egy interjúban azonban rávilágít arra, hogy mi történik akkor, ha a jövőben az ilyen fajta kommunikációs készség egyszerűen eltűnik, szükségtelenné válik, olyan rendszerszintű átalakulások miatt, amik alapjaiban módosítják az ügyvédi munkavégzés egyes aspektusait. Példaként a megjelenés előtt álló könyvét, az Online Courts and the Future of Justice-t hozza fel, amelyben az online bíróságok megjelenéséről és jövőbeli elterjedésükről, valamint ennek hatásairól ír. Egy olyan korban ahol már nincsenek tárgyalótermek, a szóbeli kommunikációs képességek egyszerűen indifferenssé válnak, helyükbe új, online világban szükséges kompetenciák, készségek kerülnek.

Ugyanebben az interjúban felmerült a hagyományos ügyvédi óradíjas rendszer kérdése is, ami Susskind szerint elavult és nem visz előre sem a szakmai színvonal, sem az ügyféligények szempontjából, mivel ez nem csupán egy fizetési modell, hanem tükröz egyfajta felfogást is. Az óradíjas rendszerben a befektetett munkaórák után számolják fel a fizetendő költséget, de mi a helyzet akkor, ha ugyanazt a munkát egy fiatal, kezdő ügyvédnek kétszer hosszabb időbe telik elvégeznie, mint egy tapasztalt kollégájának? Ez pont a fejlődés és az eredményesség ellen hat, hiszen miért dolgozna valaki gyorsabban és hatékonyabban kevesebb pénzért?

Az író szerint a feladatalapú számlázás módszere sokkal megfelelőbb a jogi munkák megfizetésére. Ennek lényege, hogy a teljes, hosszú munkafolyamatot alrészekre, részfeladatokra bontják. Például egy tíz részfeladatra lebontott ügy első hét része kötött, fix díjazású, míg a maradék hármat a gyorsaság vagy az eredményesség alapján fizetik ki, ami ösztönző hatású az azt végző jogászra. A változást feltehetőleg az olyan külső tényezők hozzák majd el, mint a fix díjigényű alternatív szolgáltatók, vagy hosszú távon az informatikai rendszerek fejlődése, amelyek idővel átveszik a fiatal ügyvédek és jelöltek munkáját.

Az interjúban a cégeknek, irodáknak és a jogászoknak is azt javasolta, hogy gondolkodjanak hosszú távon. Két lehetőség közül választhatnak jelenleg, vagy versenyeznek az IT-val, vagy részt vesznek a kiépítésében. Ha az elsőt választják, az azt jelenti, hogy elismerik ezen rendszerek létezését, azonban abba az elképzelésbe ringatják magukat, hogy a jelenlegihez hasonló formában dolgozhatnak tovább a jövőben is, és „megúszhatják” a technológai fejlődés következményeit. A második esetben élére állnak a fejlesztéseknek és profitálnak belőlük. 

Amit meg kell érteni az az, hogy technológia nem a jogászokat/ügyvédeket cseréli le, csupán az eddig megszokott, hagyományos munkavégzést egy új, könnyebb, gyorsabb effektívebb fajtára. 

Végezetül felteszi azt a költői kérdést, hogy miért választaná valaki az értelmetlen versengést a számítógépekkel, egy olyan korban ami a digitális változások exponenciális növekedésének a színtere?

 

Pygmalion-effektus? 

Mi lesz, ha nem jönnek be a „ jövendölések” és a világ máshogyan alakul? Erre minden esély megvan, Susskind sem tévedhetetlen, ahogy azt ő maga is mondani szokta, azonban nem veszthetünk semmit azzal, ha nyitottak vagyunk és odafigyelünk rá. Így biztosan nem maradunk le semmiről és rugalmasabban tudunk alkalmazkodni a folyamatosan változó jövőképhez, amin akár megélhetésünk is múlhat. A szerző tisztában van azzal, hogy a világot mi is folyamatosan, egyénileg alakítjuk, és ennek megfelelően kell időről időre átgondolnunk magunknak is a világról alkotott képünket.

***

A cikk a Wolters Kluwerrel közös együttműködésben készült. Nem győztünk meg? Kérdések merültek fel benned? Ismét eltelt a cikk elején említett öt év, a példák idén is újak, de a forgatókönyv most is a jövőbe mutat. Légy ott, amikor felgördül a függöny egy újabb fejezet előtt. Regisztrálj a Wolters Kluwer által megrendezésre kerülő Jogi Innovációs Napra és találkozz személyesen Prof. Richard Susskinddal.

Források

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.