„Nagyon szép baráti kapcsolatokra lehet szert tenni, a szakmai fejlődésről nem is beszélve…”

A Nagy László Magánjogi Érvelési Verseny tavalyi második helyezettjét, Antal Kinga Kincsőt, az ELTE hallgatóját kérdeztük tapasztalatairól. 

Hogyhogy annak idején a jogot választottad? Mesélnél pár szóban erről?

Kicsi koromban szívesen írtam szerződésszerű szösszeneteket annak reményében, hogy én mint a család legkisebb, ámbár egyenlő tagja, alakíthassam a napirendet. Az iskolában pedig megtanultam, hogy ki kell állni az értékeink mellett, hosszú távon csak így éri meg. Egészen a gimnázium utolsó évéig mindenféle gondolattal eljátszottam a fejemben (korábban készültem fogorvosnak, programtervező informatikusnak, nyelvésznek), de valamiért a jog nem annyira vonzott – valószínűleg azért, mert akkor még nem láttam bele ebbe az egyébként számomra nagyon komfortos, absztrakciókon alapuló világba. Végül egy felsőbb éves barátnőm kísért be egy egyetemi napjára, és tudom, furcsa lehet, de annyira magával ragadott a közeg, hogy akkortól tudtam, hogy én is ELTE ÁJK-s szeretnék lenni.

Mi motivált a versenyre való jelentkezésben?

Amikor megkaptam a Neptun-értesítést, megtetszett, mert ez egy olyan páratlan lehetőséget ad, ami arra edz, amire szerintem az egyetem a legkevésbé tud. Másfél órás felkészülési idő alatt egy komplex problémát kell polgári jogi szemszögből áttekinteni, és prezentálni a játékszabályoknak megfelelően. 5-3-1 percekbe kell lebontani az érveinket, és valamilyen módon reflektálni is kell arra, amit a másik mond, úgyhogy – mivel rövid felkészülési idő van, mégis maximális teljesítményt kell nyújtani, – hirtelen egy fokozott stresszhelyzetbe kerül az ember, amit mindenképp megéri kipróbálni, hiszen nagy kihívást jelent egy ilyen szituációban lenni. Emellett rájön az ember, hogy valójában hol is vannak az ő korlátai, hiszen nagyon sokszor nem használjuk ki mindazt ami bennünk van, még ha sokkal több idő áll is a rendelkezésünkre.

Valaki segített neked a felkészülésben? Esetleg múltbéli tanulmányok, például retorikai kurzus?

Középiskolás koromban legfiatalabbként lettem Kazinczy-emlékérmes, illetve az Édes Anyanyelvünk nyelvhasználati verseny Kárpát-medencei döntőjét is megnyertem, a versmondásaimért Radnóti-diplomát kaptam, emellett a későbbiekben a JÖSz-ben folytatott szakkollégiumi tevékenység is hozzásegített nagyban ahhoz, hogy fejlesszem a kommunikációs, retorikai készségeimet. Ezeken kívül gyakran és szívesen moderálok közéleti beszélgetéseket. Ezek az ELTE-s tanulmányaimmal kiegészülve mind hozzájárultak ahhoz szerintem, hogy  eljuthassak a döntőig a versenyen.

Kiknek ajánlanád a versenyt?

Mindenkinek, aki hasonlóképp maximalista és szereti, ha teljesítménykényszer alá helyezik. Nyilvánvalóan előnyös az, ha valaki már tanult munkajogot és társasági jogot, hiszen főként ilyen esetek voltak, de harmadévesként én sem tanultam még ezeket. Ha később nemzetközi perbeszédversenyen is meg szeretné mérettetni magát valaki, akkor is érdemes megpróbálni előzetesen ezt a versenyt.

Milyen típusú feladatok voltak?

Ezek a jogesetek nagyon hasonlítanak arra, amit mondjuk egy polgári jogi vizsgán feltesznek kérdésként, csak akkor nincs lehetőség egyik vagy másik oldalon érvelni, hanem a dogmatikailag helyes választ próbáljuk megkeresni. Ugyanakkor ad a verseny szerintem egy ügyfélcentrikus szemléletet, hiszen végső soron ki kell állni valamelyik fél mellett, és emiatt újra kell strukturálni az érveinket. Nagyon kedves visszajelzés volt számomra, hogy ezért, illetve a kommunikációs képességért és stílusért a ProLawyer Consultingtól különdíjat is kaptam.

Foglalkoztunk felbontott jegyességgel, meg olyan jogesetek is voltak, amelyek kifejezetten aktuálisnak hatottak, például az Elk*rtuk-ügyre hasonlított az egyik.

Mennyire volt nehéz a verseny, illetve megtalálni azokat az érveket, amiket végül prezentáltál az ellenfelednek, illetve a zsűrinek?

A feladatok nagyon igényelték a koncentrációt és a belső fegyelmet. Az egyenes kieséses rendszer miatt itt elég nagy ugrások vannak, hogy bejutok-e a legjobb 16-ba – ugye ez a beugrónak a kérdése -, aztán bejutok-e a legjobb 8-ba, 4-be, végül pedig a döntőbe. Ez egy olyan stresszfaktor, ami szerintem az embert nagyon megpörgeti, nagy nyomás alá helyezi. Ez a pozitív stresszhelyzet ugyanakkor engem rendkívül motivált. Ha sikerül így hozzáállni, akkor olyan megoldásokkal is képes előrukkolni az ember, amikre más helyzetben hosszan töprengve se feltétlenül jutna. Az intuíciónak és a rögtönzésnek is hatalmas szerepe van.

Tehát inkább maga a verseny lebonyolítása az, ami embert próbáló volt?

Igen. Viszont a szervezők rendkívül kedvesek voltak, közvetlenek, betekintést kaphattunk az irodának a működésébe, körbe is vezettek minket. Továbbá minden forduló végén kaptunk visszajelzést is, amiből lehetett tanulni. Ezek részint a metakommunikációra irányultak, illetve ha voltak jogi érvelési, dogmatikai problémák, akkor arra is rávilágítottak – bár ez a továbbjutóknál kevésbé volt releváns, hiszen azok, akiknél ilyenek voltak, azért nem jutottak tovább.

Melyek azok a területek, készségek, amelyek úgy érzed, hogy fejlődtek azáltal, hogy részt vettél a versenyen?

A lényeglátás és az érvelési módszerek gyakorlására ad jó terepet a Nagy László érvelési verseny. Az, hogy strukturálni tanulja az ember az érveit, az egy olyan készség, amit sose lehet eléggé elsajátítani. Korábban kifejezetten sokat foglalkoztam retorikával, pódiumművészettel, de minden alkalommal fejlődik az ember, amikor él a lehetőséggel, hogy ezeket a készségeket gyakorolhassa, fejleszthesse. Izgalmas volt, hogy egymásra is kellett reflektálni, tehát egyszerre kellett a másiknak az érveit is beépíteni, és a saját javunkra fordítani adott esetben, a mi előzetesen már összeállított logikai rendszerünkbe beépítve. Tehát egyszerre kellett megmaradnom a saját térfelemen, tovább érvelni a saját érvelési metódusomban, és egyszerre kellett reagálnom mindazon érvekre, amiket a másik mondott, és ezáltal agyilag egyszerre két helyen kellett lenni, párhuzamosan futtatni szálakat, és végül összekötni az érvelésben. Ezt egyébként a zsűri is nagyon értékelte.

Mi tartasz a legemlékezetesebb pillanatnak?

A döntő forduló előtt nagyon izgultam. Viszont ahogy leültünk a tárgyalóasztalhoz, rendkívül jól éreztem magam az érvelés közben, úgy éreztem, tényleg ott ül valahol a közönség soraiban az ügyfelem, akit kötelességem képességeimhez mérten a legjobban képviselni. Élveztem azt, hogy a jelen lévők is reagáltak az elmondottakra, hiszen már egy nagyobb közönség előtt zajlik a második napi program. Vékás professzor urat, Menyhárd  tanár urat, illetve Somssich Réka dékánhelyettes asszonyt is csak akkor láttam meg, amikor már lezajlott a döntő forduló, és hirtelenjében nagyon zavarba jöttem. Ők pedig odajöttek gratulálni, és elmondták, hogy mennyire örülnek annak, hogy egy ELTE-s, illetve JÖSz-ös szakkollégista képviselte a döntőben az egyetemünket az országos megmérettetésen. Ha előre tudtam volna, hogy ők is bent lesznek, akkor biztos sokkal jobban izgultam volna, de utólag mégis rendkívül megtisztelő.

Ez egy kitörölhetetlen emlék maradt, és marad is, ami a későbbiekre nézve is nagyon meghatározó.

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik most jelentkeznek? Hogyan tudják magukból a legtöbbet kihozni?

Mindenképp vágjanak bele, mindenképp merjék tesztelni a tudásukat, merjenek a retorikai eszközökkel élni, akár voltak korábban hasonló versenyen, akár nem. Ez egy remek lehetőség arra, hogy visszacsatolást kapjanak arról, hogy az egyes érvelési technikákat ők mennyire alkalmazzák megfelelően, ezáltal mindenképp fejlődik az ember. Nagyon szép baráti kapcsolatokra lehet szert tenni, a szakmai fejlődésről nem is beszélve, azáltal, hogy az ember az ország különböző tájáról érkező más joghallgatókkal összeméri a tudását. Összességében egy remek lehetőségnek tartom a versenyt, amit kár lenne kihagyni.

Felkeltette érdeklődésedet a verseny?
Szeretnéd magadat igazi kihívások elé állítani?
Jelentkezz az idei Nagy László Magánjogi Érvelési Versenyre április 5. éjfélig!