A Fehér Legal & Tax ügyvédjelöltjével, Reim Szandrával beszélgettünk egyetemi évekről, németországi kalandokról és arról, hogy milyen érzés már az első pillanatoktól kezdve valódi ügyeken dolgozni egy one-stop shop jellegű irodánál.
Miért választottad a jogi pályát? Mindig is jogásznak készültél, vagy voltak más opcióid is annak idején?
Már viszonylag korán, kb. 13-14 éves koromban konkrét karrierkép körvonalazódott bennem, ám akkoriban még ügyész szerettem volna lenni. Emiatt nagyon tudatosan készültem is arra, hogy a jogra jelentkezzem, olyannyira, hogy B tervem nem is volt. A sors fintora, hogy először nem is vettek fel, végül pótfelvételi eljárás keretében kerültem be az egyetemre. Az egyetemi évek során aztán a büntetőjogról szépen lassan a polgári jogra helyeződött át a hangsúly, igaz először főleg csak a tárgytól – vagy inkább a tárgyjegyzőtől – való félelem miatt. Mindez pedig odáig fajult, hogy harmadévre azon vettem észre magam, hogy a kari TDK-n hozom el a második helyezettnek járó díjat az egyik polgári jogi szekcióban.
Az alma matered a Pázmány. Hogyhogy pont a Pázmányra esett a választásod annak idején?
Az egyetem választásom ezzel szemben nem volt ennyire tudatos, ott inkább a megérzések irányítottak. Érdekes módon a vidéki jogi karokat (Pécs, Győr, Szeged) jobban ismertem, mint a pestieket, de az igazi döntés végül mégis az ELTE és a Pázmány között dőlt el. Végül a nyílt napok erősítettek a választásomban: az ELTE épületébe belépve valahogy nem tudtam elképzelni ott magam, nem éreztem magam otthon. Így mikor később a pótfelvételin egyetlen kar megjelölésére volt csak lehetőségem, még nyugodtabb szívvel jelöltem be a PPKE JÁK-ot és végül teljes mértékben visszaigazolódott, hogy tényleg ez volt a helyes döntés.
Ki az az oktató, akire szívesen emlékszel vissza?
Már a legelső évtől kezdve nagyon jó oktatóim voltak. Azt hiszem, sok Pázmányon végzett agyába beleégett Péteri Zoltán professzor sokat emlegetett anekdotája arról, hogy a parkba kutyát bevinni tilos tábla értelmezésében vajon kutyának minősül-e a kedvenc pórázon sétáltatott krokodilusom, de ugyanitt említeném meg Horváth Attila tanár urat is a híres Pázmány Szalonjaival, melyek szervezésében később már mint demonstrátor is közreműködhettem. A tételes jog elsajátítása során is sok kiváló oktatóm volt, elég csak a TDK műhely oktatóira, Pogácsás Anett tanárnőre és Szilágyi Pál tanár úrra gondolni, akiktől rengeteg praktikus tudást sajátíthattunk el. De itt említeném meg Burián László tanár urat is, akinek köszönhetően a TDK dolgozatom kutatási fázisában bejuthattam a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróságára, hogy a témámhoz elengedhetetlen választottbírósági ítéleteket kutathassak. Ha viszont egy személyt kellene kiemelnem az oktatóim közül, akkor az Kovács Krisztián tanár úr lenne, aki a TDK kutatásom és később diplomamunkám témavezetője volt. A tanár úr igazi mentorom volt, akihez még az egyetem befejezése után is nyugodtan fordulhattam tanácsért.
Németországban is eltöltöttél egy hosszabb időszakot. Mit is csináltál, hogyan jutottál oda ki, illetve hogyan emlékszel vissza erre a pár hónapra?
Negyedéves koromban, a tavaszi félévben mentem ki Tübingenbe, egy tündéri kis dél-németországi egyetemvárosba Erasmusra. Még a kiutazásom előtt jelentkeztem a külügyminisztérium által hirdetett magyar külképviseleteken végezhető szakmai gyakorlatra és így kerültem az ötödévem első pár hónapjára a Stuttgarti Magyar Főkonzulátusra szakmai gyakorlat célú Erasmus + keretében.
A tanulmányi mobilitás keretében nyilván éltem az erasmusos diákok önfeledt/gondatlan életét, mindazonáltal meg kell említenem, hogy ezen félév során jöttem rá egy nemzetközi gazdasági jogi szemináriumot oktató professzor hatására, hogy a későbbiekben ezzel a jogterülettel szeretnék foglalkozni. A szakmai gyakorlatom során pedig betekintést nyerhettem egy kicsit a diplomácia világába. A napi ügyvitelen kívül segédkezhettem miniszteri delegáció fogadásában, közreműködtem a napi sajtószemle elkészítésében és többször is első kézből tapasztalhattam, hogyan is működik a konzuli védelem, legyen szó elszökött kiskorú hazajuttatásáról, vagy elítéltek fogvatartási körülményeinek ellenőrzéséről.
Visszagondolva nagyon aktív és intenzív 9 hónap volt, melynek máig rengeteget köszönhetek és itt nem csak a nyelvi készségem fejlődésére gondolok. Rengeteg inspiráló személlyel találkoztam, sőt három év távlatából kijelenthetem, hogy igaz barátságok is kötődtek és a személyiségem is sokat fejlődött; más kultúrák megismerésével a teljesen más szemléletmóddal jöttem haza.
Mi ösztönzött arra, hogy elvégezz egy LLM-képzést? Miért az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemet választottad?
A záróvizsgák letétele után úgy éreztem, hogy kaptam egy átfogó, nagyon jó alapszintű tudást, de nincs olyan szakirányú tudásom, amitől én kitűnnék a többi frissen végzett jogász közül. Ez párosult azzal, hogy akkoriban nem tudtam olyan intenzíven használni a szakmai nyelvet és elkapott a pánik, hogy elfelejtem, így elkezdtem LLM szakokat keresni. Így találtam rá az Andrássyra, ami teljességgel adta magát: németül tanulhattam anyanyelvi oktatók és hallgatók között, mégis helyben volt, ráadásul a kínált szakirány is teljesen a „profilomba vágott”: összehasonlító állam- és jogtudományok szakon belül nemzetközi vállalkozási jogot tanultam közép-kelet-európai fókusszal.
Milyen szakmai háttérrel érkeztél a Fehér Legal & Tax-hez? Dolgoztál gyakornokként tanulmányaid alatt?
Igen, viszonylag korán elkezdtem gyakornokoskodni, először egy kisebb vidéki ügyvédi irodánál voltam gyakornok, illetve járási ügyészségen is kipróbáltam magam. Klasszikus, szorgalmi időszak alatti gyakornokoskodást azonban csak az utolsó évemtől kezdtem el. Ekkor szoktam hozzá a három nyelven való napi munkavégzéshez, illetve ahhoz, hogy minden munkatársat – legyen az gyakornok, jelölt, vagy ügyvéd – egyenértékű kollégának kezelnek. Visszatekintve kicsit hihetetlen, de óriási bizalommal voltak felém, eleinte nyilván kutatósabb munkáim voltak sok fordítással, majd szép lassan szerződéseket kezdtem előkészíteni és véleményezni, sőt, még ügyfelekkel való egyeztetéseken is részt vettem.
Hogyan élted meg az első pár hetet ügyvédjelöltként? Nagyon gyorsan a mélyvízben találtad magadat?
Az első időkben nagyon próbáltak kímélni, hogy – idézem – nehogy megfutamodjak, ami nekem nagyon szokatlan volt, hiszen akkorra már 2 éve az egyetem (először a Pázmány, majd később az Andrássy), az akkori iroda és a könyvtár bűvös háromszögében éltem a mindennapjaimat. Emlékszem, az elején még az irodavezető ügyvédet is megkerestem, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok teljesen hatékonyan kihasználva és leterhelve. Azóta ez megváltozott, szép lassan kezdtek rám telepíteni feladatokat és összetettebb ügyeket figyelve arra, hogy ne roppantsanak össze az ügyek.
Milyen ügyekkel foglalkozol leginkább? Hogyan kell elképzelni a munkavégzést ügyvédjelöltként?
Nálunk kivétel nélkül mindenki három nyelven, magyarul, németül és angolul dolgozik. A feladatok szakterületek szerint vannak felosztva, én például társasági joggal, szerződések jogával, perekkel és ingatlanjoggal foglalkozom, de az iroda külföldi magánügyfelei miatt öröklési jogi vagy éppen családi jogi kérdés is felmerül. Ez kellő változatosságot biztosít, nincs esélyünk belefásulni az adott ügycsoportba. Van olyan nap, hogy az egyik percben a német öröklési jog szabályairól írok német állásfoglalást, aztán egy francia társaság magyar fióktelepének alapításával kapcsolatos iratokat készítem elő angolul, majd egy határokon átívelő cégstruktúra kialakításával kapcsolatban egyeztetünk adózási, társasági jogi és számviteli szempontokat is figyelembe véve.
Szerinted miért tekinthető One-Stop Shopnak a Fehér Legal & Tax? Te ebből mit tapasztalsz a mindennapok során?
Épp az előbb hivatkozott egyeztetés mutatja a Fehér Legal & Tax One-Stop Shop jellegét. Ilyenkor jönnek elő az egy kézből nyújtott szolgáltatások előnyei, hiszen azzal, hogy a jogi tanácsadás és képviselet mellett adótanácsadással, könyveléssel és üzleti tanácsadással is foglalkozunk, az ilyen egyeztetések végterméke egy olyan személyre szabott állásfoglalás, melyet a kollégáink minden szempontból többször is körbejártak.
A „work life balance”-al hogy állsz? Hamar sikerült egyensúlyt kialakítanod a magánéleted, és a munka között?
Nem kertelek, ez egy hektikus hivatás, ezzel mindenkinek tisztában kell lennie, amikor pályát választ. Ha feladat és határidő van, akkor azokat nemes egyszerűséggel tartani kell, mindazonáltal nem az a jellemző az iroda hozzáállására, hogy arra törekedjen, hogy minden nap késő estig bent üljünk. Mivel viszonylag sokáig egyensúlyoztam az egyetem, majd később az LLM és a munka között, így az összeegyeztetés számomra nem volt akkora kihívás. Nyilván vannak időszakok, amikor összetorlódnak a feladatok, de úgy gondolom, ez helyes szervezés kérdése.
Hogyan támogatja a Fehér Legal & Tax a szakmai, illetve személyes fejlődésedet?
A nemzetközi hálózatokban betöltött tagságából kifolyólag lehetőségünk van külföldi staff exchange / secondment programokban való részvételre, melynek lényege, hogy jellemzően egy negyedévet az iroda külföldi partnerirodáinál töltünk, melynek során jobban megismerjük a partnereink munkamódszereit, napi rutinját, miközben további személyes kapcsolatainkat is bővíthetjük. Emellett egyre több külföldi gyakornoki jelentkezés érkezik hozzánk, legutóbb pont az első hullám előtt, januártól márciusig töltötte nálunk a kötelező gyakorlatát egy würzburgi hallgató. A tudományos életben való jelenlétre is próbálunk minél nagyobb hangsúlyt fektetni, az elmúlt másfél évben például a C.H.Beck kiadó kelet-közép európai gazdasági joggal foglalkozó kiadványának elkészítésében vett részt az iroda illetőleg a Wolters Kluwer kiadó Adókódex szaklapjának az iroda írta a Global Mobility különszámát. Természetesen a személyes fejlődésünk is nagyon fontos az irodának, legyen szó nyelvkurzusokról, szakjogászi, vagy PhD tanulmányokról. Mivel az ügyvédeink nagy többsége adótanácsadói végzettséggel is rendelkezik, így egyáltalán nem szokatlan, ha valakinek valamilyen oktatáson, továbbképzésen kell részt vennie.
Milyen hatással van a koronavírus a munkádra? Március óta voltál egyáltalán az irodában?
Az első hullám alapjaiban változtatta meg a munkavégzésünket, márciustól júniusig home office-ból dolgoztunk. Kétségkívül rájöttünk arra, hogy mennyi minden otthonról is intézhető és hogy nem feltétlenül szükséges állandóan az irodában lennünk, mindazonáltal én például olyan típus vagyok, aki irodai körülmények között jobban tud a munkavégzésre koncentrálni. Egy-egy nap egy héten nyilván kényelmesebb és akár hatékonyabb is lehet, mivel az ember megspórolja például a beutazás idejét, viszont mindent összevetve mikor a második hullám kezdetén felmerült az újbóli huzamosabb ideig való home office bevezetésének a kérdése, kategorikus nemmel szavaztam.
Mi történik akkor, amikor hibázol? Hogyan kezelik ezt az irodánál?
Azt el kell fogadnunk, hogy ez egy olyan szakma, ahol hibázunk és egy egyszerű betűcserének is óriási következményei vannak. Ezzel sajnos meg kell tanulni élni és fontos, hogy ezeket helyén tudjuk kezelni. Hibázással kapcsolatban nem szoktam kertelni, őszintén és nyíltan el szoktam mondani, ha hibáztam. Egyébként az iroda álláspontja is ezt követi: nem feltétlenül annak van jelentősége, hogy hibáztunk-e, hanem hogy azután mit teszünk, felvállaljuk-e, illetve hogy megpróbáljuk-e kijavítani.
Mit gondolsz immáron gyakorló jogászként a magyar jogi képzésről? Mi az, amin mindenképpen változtatni kellene szerinted?
Úgy gondolom, nagyon biztos dogmatikai alapokkal jöttünk ki az egyetemről, mindazonáltal a gyakorlatorientáltságot hiányoltam. A képzésemből teljes mértékben hiányzott az összefüggések levezetésére illetve a joganyagok helyes használatára vonatkozó tanítás. Úgy gondolom, érdemes lenne a szemináriumokat jobban az előadásokon elhangzottakra építeni: az előadás anyagát ismertnek kellene tekinteni, hogy azt a szemináriumokon már csak elmélyíteni kelljen főleg jogesetmegoldási feladatokkal. Ez amiatt is hiányolom, mivel láttam a német rendszert az open book vizsgákkal, ami egyáltalán nem azt jelentette, hogy a vizsga könnyebb lenne, sőt. Mindazonáltal nem győzöm hangsúlyozni, hogy az egyetemi évek alatt nagyon átfogó alaptudást sajátíthattam el, hiszen az épp említett német rendszerben előfordulhat, hogy egy végzett jogász csak felületesen, vagy akár nem is találkozott társasági joggal, vagy EU joggal.
Mik a terveid a jövőre nézve? Partneri pozícióig meg sem állsz?
A partneri pozíció nyilván ott lebeg a szemem előtt, mindazonáltal úgy gondolom, erről beszélni még nagyon korai. Még rengeteg megvalósításra váró tervem van, mielőtt partneri pozíción kezdenék gondolkozni: mivel a Fehér Legal & Taxnál egyre gyakrabban foglalkozom a mindennapi munkám során német anyagi joggal is, így a közeljövőben ezen a területen mindenképpen szeretném még magam fejleszteni. Emellett kezd hiányozni az egyetemi légkör is, így lassan szeretnék oda is visszatérni akár óraadói, akár doktorandusz hallgatói minőségben. Emellett pedig lassan túl is kellene esnem egy szakvizsgán. Egy szó mint száz: térjünk vissza erre a kérdésre majd egy pár év múlva!
Mit üzennél azoknak az olvasóinknak, akik még joghallgatók, ugyanakkor lassan a munkaerőpiacon találják magukat?
Elcsépelt, de én mindenképpen azt ajánlanám mindenkinek, hogy használják ki az egyetemi éveiket, utazzanak, tanuljanak nyelveket és próbálják ki magunkat a lehető legtöbb területen, hogy ne a záróvizsgák után kelljen elkezdeniük azon gondolkozni, hogy mivel foglalkoznának a későbbiekben. Ha valaki a gazdasági szektorban/versenyszférában szeretne elhelyezkedni, akkor kiemelném a szaknyelv fontosságát. Az angol ebben a szektorban alapvető, így ha valaki fel akarja hívni magára a figyelmet, akkor azt vagy további szakirányú tudással, vagy egy további idegen nyelv magas szintű ismeretével teheti meg. Felmerülhet a kérdés, hogy angolul beszél mindenki, miért beszéljek még egy további idegen nyelvet. Tapasztalataim szerint sokat dob az ügyfél bizalmának elnyerésében, ha a saját nyelvén szólunk hozzá és ő pedig az anyanyelvén tudja megfogalmazni az üggyel kapcsolatos tényállást, kéréseit, vagy aggodalmait.
Van egy németes ismerősöd?
Egyik barátod németes állást keres? Vagy te dolgoznál szívesen németül?***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.
