„Nálunk nem kell éjszakázni, ez nem elvárás” – Interjú dr. Baksay-Nagy Györggyel

Az Oppenheim Ügyvédi Iroda ügyvédjelöltjével beszélgettünk hazai és nemzetközi, kis és nagy ügyvédi irodákról, a jogászképzés előtt álló kihívásokról, a fiatal jogászok motivációiról és külföldi szakmai gyakorlatokról.

Miért választottad a jogi pályát? Mindig is jogásznak készültél, vagy voltak más opcióid is annak idején?

Első generációs jogász vagyok a családban. A Nagypapám szabadalmi ügyvivő volt, ez valahol mindenképp hatással volt rám, bár mire belelendültem a jogba, Ő már visszavonult. Viszont kiskoromban nagyon jól ki tudtam magam dumálni a különböző helyzetekből, úgyhogy a szüleim hamar elkezdték mondogatni, hogy jól van, „ügyvéd úr”, ezt majd a bíróságon gyakoroljad. Ezután a kezdeti külsős „behatás” után a középiskola közepétől már teljesen egyértelmű volt, hogy jogra szeretnék menni.

Ha visszagondolsz, ki volt az az oktató, aki mély nyomot hagyott benned, és mind a mai napig jó szívvel emlékszel rá?

Első évből emlékszem Steiger Juditra, a közgáz-előadásokra. Tényleg úgy magyarázott, hogy egy leendő jogász is megértse az alapvető közgazdasági összefüggéseket. Polgári jogból Faludi Gábor volt az egyik, illetve Fuglinszky Ádám a másik. Fuglinszkynak szenzációs szemináriumi órái voltak, mert gyakorlati oldalról is megpróbálta bemutatni a tanultakat. Nagyon jó szívvel emlékszem vissza azokra az órákra.

A tanulmányaid alatt gyakornokoskodtál is. Ez mennyire járult hozzá a későbbi karrieredhez?

Azt gondolom, hogy nagyban. Gyakorlatilag ezen múlt minden. Viszonylag hamar rájöttem, hogy nem a jegyeimmel fogom meggyőzni a munkáltatókat, ezért elkezdtem egy nagyon kis irodában dolgozni, ahol tényleg kicsi ügyekkel foglalkoztam, első év után rögtön. Utána elkerültem egy nagy távközlési cég jogi osztályára, ami az egyik legmeghatározóbb gyakornoki élményem volt, amely sok kezdő jogász számára nagyon tanulságos. Megtanultam, hogy számos sztereotípiával ellentétben, egy cégnél is nagyon sokat lehetett tanulni jogról, üzletről, kommunikációról. Hatalmas meglepetésemre két és fél évet töltöttem náluk, heti három-négy napot dolgoztam, és két kolleganőmtől olyan szintű tudásanyagot vettem át, hogy gyakorlatilag ők készítették elő a karrieremet, amelyért a mai napig nagyon hálás vagyok. Ott kaptam meg az alapokat, hogy hogyan kell jogászokkal és nem jogi végzettségű kollégákkal a jogról egyeztetni.

Indultál a „Lawyer for a Day” versenyen. Mit ajánlanál a joghallgatóknak, hogy ezeken a versenyeken érdemes-e részt venni, ha igen miért, és hol és hogyan próbálkozzanak?

Véletlenül csöppentem bele annak idején a Lawyer for a Day-be: a két csapattagom kérdezett meg, hogy nem akarok-e én is menni, és mondtam, hogy jó, hát menjünk, miért ne. Megnyertük, és ennek akkor egy gyakornokság lett az eredménye, amiből majdnem egy teljes év lett. Szerintem ezeknek a versenyeknek igazából ez a lényegük: hogy azok, akik tehetségesek, kitűnhessenek. Nálunk, az Oppenheim-nél szintén van jogesetmegoldó verseny minden állásbörzén, és a nyertesek közül többen itt dolgoznak ma ügyvédjelöltként. Tehát azt gondolom, hogy ha egy ilyen versenyen valaki jól szerepel, abból nagyon sok kapcsolati tőkét lehet építeni, egy jövőbeni pozíció megalapozója lehet.

Németországban is eltöltöttél egy hosszabb időszakot. Mit is csináltál, hogyan jutottál oda ki, illetve hogyan emlékszel vissza erre a pár hónapra?

Ez úgy történt, hogy már a szakdolgozatomat is szellemitulajdon-védelemből írtam, autóipari dizájnvédelemből, és azért ez nem egy nagyon gyakori terület. Nem is nagyon találtam magyar forrást, viszont egy angol nyelvű forrást egy német ügyvédtől igen. Írtam egy e-mailt neki, hogy én márpedig nagyon szeretném ezt a cikket elolvasni, tegye már meg, hogy átküldi. Meglepetésemre gyakorlatilag azonnal válaszolt, át is küldte, és megkérdezte, hogy mit csinálok, hogy miért érdekes ez nekem. Faludi Gábor volt a szakdolgozati konzulensem, beszélgettünk erről, és ő rögtön mondta, hogy az az ügyvédi iroda Németország és Európa egyik legnagyobb IP-s irodája. Mivel az egyetem végére már az ötödik átdolgozott éven voltam túl, az ügyvédjelölti időszakom előtt szerettem volna kiszabadulni. Az Erasmus szakmai gyakorlat így adta magát, úgyhogy írtam ennek az ügyvédnek egy e-mailt, hogy én szeretnék kimenni 3-6 hónapig, van-e kedve foglalkoztatni, fizetnie se kell, merthogy az Európai Unió ösztöndíjjal támogat. Felhívott, hogy ő arra gondolt, hogy akkor ez egy rendes munkaviszony lehetne, fél év, kezdjük így. Minden kezdeti izgulásom ellenére a legnagyobb tanulság, hogy egy ilyen szintű irodában is csak emberek dolgoznak, nem is olyan félelmetes. Ugyanúgy szellemi tulajdonvédelemmel foglalkoztam, ugyanúgy ügyeken dolgoztam, ugyanúgy beadványokat írtam – és nagyon élveztem. Szóval nem olyan elvetemült dolog külföldön dolgozni. A szellemitulajdon-védelem pedig pont egy olyan terület, aminek bizonyos részeit nagyon is könnyen lehet külföldön művelni. Főleg uniós védjegy- és formatervezési mintajoggal foglalkoztam, foglalkozom ma is; ezek igazából uniós területek, uniós gyakorlattal. Úgyhogy érdemes felkutatni, hogy hol fogadják jó eséllyel az embert, mert nagyon sokat lehet belőle tanulni. És azt gondolom, hogy a legtöbb helyen egyébként jó néven veszik, hogyha valaki kezdeményező.

Visszatérve a nyelvhez: mennyire érezted a némettudás hiányát, illetve mennyire tartod fontosnak, hogy legyen angol mellett egy második nyelv manapság?

Mindenképpen jól jön, ha ebben a nemzetközi ügyvédi világban az ember beszél egy második nyelvet. Nálunk is van külön francia desk, spanyol desk, az IP csoportvezetőnk például anyanyelvi szinten beszél németül, a német ügyfelekkel ő kommunikál, akik jó szívvel veszik, ha németül mehet a kommunikáció. De összességében azért azt gondolom, hogy ha az angolra rágyúr az ember, az alapvetően bőven elég.

Kanyarodjunk vissza a jogászképzéshez, a jogi egyetemhez: mint gondolsz a jelenlegi rendszerről, mit változtatnál, hogyha lenne rá lehetőséged?

Mindannyiunknak megvan a véleménye a jelenlegi jogászképzésről. Az alapproblémám az egésszel, hogy szerintem rettentő elméleti, gyakorlati oldalról szinte semmilyen bevezetést nem kapunk az egyetemtől. Ugyanakkor emlékszem például Hack Péter büntetőeljárás-szemináriumára, ott ítéletet írtunk és próba tárgyalást tartottunk. Borzasztó jó volt. Vagy akár Fuglinszky Ádámnak az órájára, ahol tényleges szerződéseket néztünk a polgári jogi szemináriumokon. Ezen kívül én nagyon hiányoltam mindig az aktuális témák oktatását. Lehetett volna akár a mesterséges intelligenciáról elmélkedni a diákokkal, lehetett volna smart contracts-ról, cloud computingról… Valahogy úgy van összeállítva az egész jogászképzés, hogy mindenki csak túl akar élni: túl akarunk esni a vizsgákon, óriási mennyiségeket tanulunk meg, amiből nyilván sokat el is felejtünk. Egyébként a joganyag folyamatosan változik, így kérdéses, hogy mennyire hatékony a jelenlegi oktatás. Szerintem vannak példaképek, akik talán előremutatóbban oktatják a jogot Európán belül.

Hogyan találtál rá az IP területére?

Faludi Gábornak a szellemitulajdon-védelmi órája fantasztikus volt. Pont ezért ő ma a PhD-konzulensem is, Grad-Gyenge Anikóval közösen. De abban, hogy ide kerültem, nyilván volt némi szerepe a szerencsének is, mert amikor átmentem a nemzetközi ügyvédi irodába, ott a véletlenszerűség útján kerültem az IP csoporthoz. És akkor jöttem rá igazán, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Ezzel párhuzamosan, Gábor ötletére meg az iroda ajánlására is mentem el az első, szellemitulajdon-védelemmel kapcsolatos konferenciámra itthon. Ott találkoztam egyébként László Áronnal, jelenlegi főnökömmel, aki nagyon sok plusz inputot adott hozzá, hogy megértsem, Magyarországon hogy néz ki a szellemi tulajdonvédelem piaca.

Amikor hazajöttél, mi alapján döntöttél az Oppenheim, és nem mondjuk valamelyik nemzetközi iroda mellett?

Ez egy komplex kérdés. Azt viszonylag egyértelműen láttam, hogy ezen a szellemi tulajdonvédelem piacán általában nem a nagy nemzetközi irodák az igazán erősek, a ranglisták is az IP specializált ügyvédi irodákat rangsorolják előre, az igazán érdekes és nagy ügyeket az IP területén inkább ők viszik. A legtöbb nemzetközi irodának van IP praxisa, de csak egy-kettő erős ezen a területen. Egyszerűen nem ez a fókusz. Ezért tudtam, hogy egy olyan irodába szeretnék menni, amelyik a választott területemen érdekes és nagy ügyeket visz, nagy ügyfelei vannak, nagy IP portfólióval rendelkezik. Tehát ilyen szempontból elsődlegesen nem nemzetközi irodában gondolkodtam.

Mennyire gondolod változatosnak az itt folytatott munkádat? Miben nyilvánul meg a sokrétűsége?

Mi egy „full service law firm” vagyunk, tehát széles spektrumú praxist viszünk. Ez nem jelenti azt, hogy mondjuk letéti szerződések, ingatlanadásvételek tömkelege landol az asztalomon, tekintettel arra, hogy nekem nem ez a szakterületem. Viszont a saját területemen belül számtalan dologgal foglalkozhatok: csinálok formatervezési mintajogot, szerzőijogot, védjegyet, filmes kérdéseket, és mivel a szabadalmi praxisunk is évről évre folyamatosan nő – tavaly már a nemzetközi listákon is rajta voltunk – így ott is egyre többet kell a kollégáknak besegíteni. Ugyanakkor szerencsém volt, mert éppen időben kezdtem az Oppenheimben és tavaly a GDPR-időszakban az adatvédelembe is beletanulhattam, és az iroda IT-partnerétől nagyon sokat tanulhattam e területről is.

Mi volt számodra az eddigi legkedvesebb ügy, amin dolgozhattál?

Szerencsére nagyon sok érdekes és összetett ügyünk van, jelenleg az egyik 3D védjegy ügyünk az Európai Unió Bírósága előtt van. Ugyanakkor miután nekem alapvetően a formatervezési mintajog a PhD területem is, ezért nagyon szívesen emlékszem vissza az egyik autómosó formatervezési mintaoltalmával kapcsolatos esetre, amivel nagyon érdekes határkérdéseket feszegettünk. Nagyon szeretek pereskedni: magát az egész perdinamikát szeretem, hogy ott élesben ütköztethetők az érvek, ellenérvek. Így lehet a jogászi vénát kiteljesíteni. A másik, hogy nagyon szeretem az olyan megkereséseket, amelyek kifejezetten formatervezőktől jönnek, hogy a saját jelenlegi helyzetükben védjük meg őket, vagy adjunk tanácsot. Úgy érzem, hogy itt ténylegesen tudok segíteni formatervezőkön. Van egy kedves ügyfelünk, egy irgalmatlan tehetséges formatervező, aki nagyon-nagyon sokra fogja vinni, és nagyon jó, hogy gyakorlatilag a pályája elején már elkezdhettünk neki segíteni abban, hogy hogyan tudja bevédeni magát, hogyan tudja felépíteni és megvédeni a jog segítségével a saját portfólióját, és így valahol a karrierjét is.

Szerinted mik azok a skillek, amelyekkel egy jelöltnek rendelkeznie kell ezen az eléggé speciális IP területen?

Kiemelkedő kutatási készségednek kell lennie, mert mivel EU-s kérdésekkel foglalkozunk, lehet meríteni külföldi bíróságok vagy az EUIPO-nak a joggyakorlatából. Emellett nagyon jó adminisztrációs készségednek is kell lennie, mert legutóbb például egy olyan védjegyjelentést vezényeltem le, ami több, mint negyven országba ment ki. Rettenetesen sok adminisztrációs kötelezettség járul ehhez, mert figyelni kell, hogy melyik országban, milyen nyelven, milyen papírt kérnek, kell-e azt apostille-eztetni vagy nem kell, kell-e meghatalmazás, stb. Ez viszonylag nagy odafigyelést igényel. Ezen kívül ugyanazokra a skillekre van szükség, mint más területeken.

Ügyvédjelöltként mennyi szabadidőd van? Hogyan néz ki a work-life-balance-od?

Látom, hogy milyen leterheltségekkel dolgoznak ügyvédjelölt barátok, kollegák a nemzetközi ügyvédi irodákban. Nálunk azért nem kell éjszakázni. Ha arról van szó, nyugodtan lehet home office-ban dolgozni. A lényeg nyilván az, hogy a munka el legyen végezve, és hogy jól legyen megcsinálva. Ha bejövünk ide egy szombati munkanapon, senkit nem fogunk találni, mert ez nem elvárás. Ez az emberközpontúság egyébként nekem nagyon szimpatikus volt, amikor idejöttem. Láttam, hogy a kismamákat hogyan segíti az iroda a saját jogterületükre való visszatérésben. Van külön kismamaszobánk, ahol nem külön dedikált helyek vannak, hanem ahogy szeretnének, úgy ülnek be, úgy dolgoznak. A mi irodánk tehát nagyon próbál arra figyelni, hogy itt egy nagyon magas szintű munka folyjon, de semmiképpen sem az emberek kizsigerelésével.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? A partneri pozíciót megcéloztad már?

Talán nem ugranék ennyire előre ügyvédjelöltként, szakvizsga nélkül lehet, hogy ez még kicsit korai kérdés. Az biztos, hogy van lehetőség itt maradni ügyvédnek. Az Oppenheimnél meglepően alacsony a fluktuáció, főleg a nagy nemzetközi irodákkal összehasonlítva. Emellett szeretném megszerezni a PhD fokozatot, és valamennyi oktatási tevékenységet is szeretnék behozni a gyakorlati munka melléje. Komoly szívfájdalmam, hogy a különböző formatervezők, mérnökök nincsenek kellőképpen felkészítve arra, hogy mennyire oda kell figyelniük a saját IP portfóliójukra.

Mit tanácsolnál a joghallgatóknak, hogyan keressék meg az érdeklődési területüket?

Elsősorban azt javaslom, hogy menjenek el dolgozni, gyakornokoskodni az egyetemi évek alatt, lehetőleg több területre. Hasznos meglátni, hogy hogyan zajlik a munka egy kis, illetve egy nagy irodában, és hogyan egy cég jogi osztályán. Több olyan barátom van, aki dolgozott nagy irodában, de neki az nem volt komfortos, és inkább végül egy kis irodába ment, ahol sokkal több mindennel foglalkozik, mint például én. A német rendszer ilyen szempontból kifejezetten előnyös a fiatal jogászok, ügyvédjelöltek számára, mert ott kötelező minden területen, illetve hivatásrendben eltölteni bizonyos időt. A másik fontos tanácsom a konferenciára járás, ami nemcsak tudás, de kapcsolati tőke szempontjából is gyümölcsöző lehet. Az irodák nagy része támogatni szokta a gyakornokok, jelöltek konferencialátogatásait. Én idén voltam például Moszkvában, Londonban is konferencián, IP-s témakörben. Vannak olyan ösztöndíjak, amelyek révén anyagilag is könnyebb a konferenciákon való részvétel. Ilyen például a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület éves konferenciája.

Mikor döntötted el, hogy szeretnél PhD-zni, illetve milyen olyan pluszt látsz a PhD-ban, ami miatt ajánlod a fiatal jogászkollégáknak?

Németország után döntöttem el igazán, mivel ott kifejezetten formatervezésiminta-joggal foglalkoztam, gyakorlatilag az időm 70%-ában. Ez a német piacra jellemző, hogy ilyen mennyiségű dizájnügyük van. Tehát ott egy nagyon magas szintű tudásra tettem szert, és úgy gondoltam, hogy ezt nem szabadna veszni hagyni. Az biztos, hogy levelezős hallgatóként nem egyszerű a PhD-tanulmányokat egy nagyirodás munkával összehangolni. Ugyanakkor már most érzem a nagy előnyeit: jelenleg éppen az egyik konzulensemmel egy formatervezőknek, tehát kifejezetten nem jogászoknak szóló bemutatót készítünk arról, hogy a dizájn és a szerzői jog hogyan segíti az ő életüket, és milyen eszköztáruk van. Egyértelmű, hogy ha nem kezdem el a PhD-t, akkor nem jutok olyan lehetőséghez, hogy egy ilyen projektben részt vegyek. Sokan nem is hallottak erről a jogterületről. Hogy aztán ennek hosszabb távon és ténylegesen milyen haszna lesz a személyes előre jutásomban, azt még nem látom. Mindenesetre a mi IP-csoportunk viszonylag nagy mennyiségű publikációt ad ki magából, és nem mindenki olyan elvetemült, hogy mindezt PhD-fokozatszerzés keretében csinálja.

Ha az IP-n kívül kéne mondanod még egy olyan területet az Oppenheimnél, amiben szerinted ti jobbak vagytok, mint a nemzetközi irodák, mi lenne az?

Nálunk van Magyarország két legnagyobb versenyjogásza. Egyértelmű tehát, hogy a versenyjogi területünk nagyon erős. Azért a peres csoportunkra sem hiszem, hogy panasz lenne, mert mindkét peres partnerünk nagyon jó hírű egyetemi oktató. Álljuk a versenyt a nemzetközi irodákkal, mert az ő előnyeik megvannak nálunk is. Megalapítani egy önálló magyar irodát, aminek egyébként nagyon erős nemzetközi kapcsolatai vannak: álláspontom szerint ez a követendő modell.

Fizetésben is fel tudja venni a versenyt a nemzetközi irodákkal az Oppenheim?

Abszolút. Nálunk mindenki tudja előre, hogy milyen bérsávban fog mozogni az elkövetkező tíz évben, az iroda tiszta lapokkal játszik, ez nemzetközi irodáknál sokszor nem ennyire egyértelmű. A bónusz pedig nyilván már a saját teljesítményedtől függ. Mindenesetre az iroda megmutatja, hogy hová juthatsz el perspektivikusan. Ezt kiemelkedőnek, és a nemzetközi irodákkal versenyképes gyakorlatnak tartom. Ami szerintem még fontosabb, hogy az irodában nagyon jó a hangulat, és ez a kollégáknak köszönhető. Mi a jelöltekkel rendszeresen összejárunk, munkaidőn kívül is sokat találkozunk, vannak közös eseményeink, tehát nem véletlen, hogy sokkal kisebb az elvándorlás, mint máshol. Mert az emberek jól érzik magukat, és egyébként anyagilag ugyanott vannak, mintha egy konkurens irodához mennének. Tehát hogy abszolút nincsen ebből hátrány, hogy most nem egy nemzetközi irodában dolgozik az ember. És egyébként itt odafigyelnek az emberre, mint amit mondtam például a kismamákról, nekem ez tényleg nagyon pozitív, de az embernek a saját elképzeléseihez is azért idomulnak. Engem a főnököm jólesően támogat a PhD-tanulmányaimban. Most volt a komplex vizsgám, elengedett két hétre tanulni. Egy jó légkörnél és egy jó munkakörnyezetnél nincs fontosabb, és én ezt az Oppenheimnél megtaláltam.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.