Ne legyünk közömbösek!?

Képzeljük el, hogy egy idős hölgyet elütött egy autó. Szegény ott fekszik az út szélén. Látható, hogy nincs jól, segítségre szorul. Mit tesz ilyenkor egy átlagember: segít, segítséget hív, vagy tovább sétál? Nem mindegy, hogy mit teszünk, ugyanis nemcsak egy ember élete foroghat kockán, hanem a mi életünkre is befolyással lehet. Sőt, akár bűncselekmény elkövetőjévé is válhatunk.

Mit kell tenni ahhoz, hogy ne kövessünk el bűncselekményt? Miként járhatunk el helyesen? Kinek kell segítenünk, és kinek nem?

 A segítségnyújtás elmulasztása, mint a Btk-ban szabályozott bűncselekmény

A segítségnyújtás életünk mindennapjainak szerves részét képezi. Nap mint nap döntést kell hoznunk, arról, hogy átadjuk-e a helyünket a buszon egy kismamának, vagy segítünk-e egy idős embernek felvinni a lépcsőn a bevásárlószatyrát. Ha ezeket nem tesszük meg, ahhoz esetleg csupán társadalmi rosszallás tapadhat, azonban bizonyos esetekben bűncselekményt követünk el, ha nem nyújtunk segítséget.

V. Jog és Innováció Meetup

Szeptemberi meetupunkon elméleti és gyakorlati megközelítésből vizsgáljuk meg, hogy a ma elérhető technológiák milyen módon hatnak a jogi praxisra. Találkozzunk szeptember 25-én!

Hatályos Büntető Törvénykönyvünk (Btk.) büntetni rendeli a segítségnyújtás elmulasztását:

Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.[1]

E bűncselekménnyel kapcsolatban több dolgot is szükséges tisztáznunk. Egyrészt, hogy ki követheti el, másrészt, hogy ki lehet az elszenvedője, végül pedig, hogy miképpen követhető el, illetve, hogy milyen büntetésre számíthat az elkövető.

Ki lehet a bűncselekmény elkövetője?

A segítségnyújtás elmulasztását bárki elkövetheti, aki az adott helyzetben képes a segítségnyújtásra. [2] Az elkövetővé váláshoz azonban bizonyos feltételek megléte szükséges. Így az elkövetőnek olyan természetes személynek kell lennie, aki legalább korlátozott beszámítási képességgel rendelkezik, és a 14. életévét betöltötte.

Magától értetődően vannak olyan helyzetek, amikor nem vagyunk képesek másnak segíteni. Így ha magunk is segítéségre szorulunk, és nem segítünk, akkor nem követjük el a bűncselekményt.

Ki a bűncselekmény elszenvedője, azaz a passzív alanya?

Az, aki segítségre szorul. Ez a büntetőjogban olyan személyt jelent, aki sérült vagy, akinek az élete, testi épsége, egészsége közvetlen veszélyben van. [3]

Az adott helyzetben el kell tudnunk döntetni, hogy a sérült, vagy a veszélyhelyzetben lévő személy segítségnyújtásra szorul-e. Ezt negatív megközelítéssel tudjuk meghatározni. Így nem szorul segítségre az, aki már meghalt, akinek sérülése a kívülálló szemlélő számára élettel összeegyeztethetetlennek tűnik (pl. a feje láthatóan elvált a testétől), aki visszautasítja a segítséget, vagy közreműködés nélkül is el tudja hárítani a veszélyt, illetve aki már megfelelő segítségben részesült (pl. más már ellátta, vagy kihívta mentőket). Fontos azonban megjegyezni, hogy ha a balesetet észlelő személy szakszerűbb segítséget tud nyújtani, akkor azt meg kell tennie, és nem mentesül a segítségnyújtási kötelezettség alól. [4]

Hogyan követhetjük el a bűncselekményt?

A segítségnyújtás elmulasztása a bűnös közömbösség egyik megjelenési formája. Úgy követhetjük el, ha mulasztunk, azaz, ha nem tanúsítjuk a tőlünk elvárható magatartást az adott helyzetben. A bírói gyakorlat kialakította a segítségnyújtási kötelezettség teljesítésének feltételeit, melyek a következők:

  • Megállási és meggyőződési kötelezettség: a baleset, vagy a veszélyhelyzetre utaló körülmény észlelése esetén, a helyszínen meg kell állni, és meg kell győződni arról, hogy olyan helyzet van-e, amelyben valaki megsérült, vagy az élete, testi épsége közvetlen veszélyben van.
  • Felajánlási kötelezettség: fel kell ajánlani közvetlen veszély vagy sérülés esetén a segítségnyújtást.
  • Elvárható segítségnyújtás: a közvetlen veszély, sérülés észlelése, valamint a felajánlott segítség el nem fogadható visszautasítása esetén is, az elkövető személyes adottságainak megfelelően, „tőle elvárhatóan” ténylegesen segítséget kell nyújtani vagy további segítséget kell kérni. [5]

Érdemes közelebbről megvizsgálunk, hogy mit jelent a “tőle elvárhatóság”. Ez egy olyan mérce, melynek nincs állandó fogalma, minden egyedi esetben külön kell vizsgálni, hogy adott esetben kitől mi várható el. Az elvárhatóságnak azonban van egy minimális és egy maximális szintje is. Minimuma a megállási és meggyőződési, illetve felajánlási kötelezettség, illetve ha nem tud segíteni, akkor segítséget kell hívni. Az elvárhatóság felső határa azt jelenti, hogy senki sem kötelezhető olyan mértékű segítség nyújtására, amellyel saját, vagy mások életét, testi épségét veszélyeztetné. Ez a kitétel egyébként nem vonatkozik bizonyos hivatást gyakorló személyekre (pl. orvosokra). [6] Egy szemléletes példával élve: ha látjuk, hogy valaki a vízben fulladozik, és nem tudunk úszni, akkor nem várható el tőlünk, hogy a vízbe beugorva segítsünk, azonban ekkor is kötelességünk segítséget hívni.

E bűncselekményt csakis szándékosan lehet elkövetni. Ez az jelenti, hogy az elkövető tudatának ki kell terjednie arra, hogy valaki veszélyhelyzetben van, vagy sérült. A tudatának továbbá arra is ki kell terjednie, hogy fennáll a segítségnyújtási kötelezettség, és annak konkrét lehetősége az adott helyzetben.

Mire kell számítanunk, ha elkövettük a bűncselekményt?

Ahogy a Btk. fogalmaz, e vétség „két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az elkövető nagyságrendileg 1 éves szabadságvesztés-büntetésre számíthat, tekintettel arra, hogy hazánkban a középmértékes büntetés elve az irányadó.

Eltérésre egyébként felfelé és lefelé is van lehetőség az elkövető személyére és az eset összes körülményeire tekintettel.

Természetesen nem minden esetben indokolt szabadságvesztés büntetést kiszabni, ugyanis ha a bűncselekmény büntetési tételének felső határa háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb, szabadságvesztés helyett elzárás, közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás, sportrendezvények látogatásától való eltiltás vagy kiutasítás, illetve e büntetések közül több is kiszabható. [7] Magától értetődően az adott bűncselekmény viszonylatában adekvát szankció alkalmazására van lehetőség.

A segítségnyújtás elmulasztásának azonban vannak minősített esetei, amely megvalósulása esetén az elkövető cselekménye súlyosabban lesz büntetendő, így a büntetési tétel is nyilván magasabb. Így súlyosabban minősül a bűncselekmény, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna. E körben minden esetben vizsgálni kell, hogy fennáll-e az okozati összefüggés a mulasztás és a halál között. Még súlyosabban minősül, ha a veszélyhelyzetet az elkövető idézte elő, vagy a segítségnyújtásra egyébként is köteles személy. Utóbbi körbe tartoznak többek között a mentők, orvosok, betegápolók, azonban a Btk. kivonja e kategóriából a közlekedési szabályok alapján segítségnyújtásra köteles személyeket.

Ha tehát egy idős nénit elütött egy autó, és látjuk, hogy nincs jól, kötelezettségünk, hogy segítsünk neki, vagy legalább segítséget hívjunk számára, ugyanis ha nem tesszük meg, akkor megvalósítjuk a segítségnyújtás elmulasztásának bűncselekményét. Segítséget nyújtani egyébként nemcsak jogi, hanem erkölcsi kötelesség is a társadalom tagjai számára. Így tehát: ne legyünk közömbösek!

Jegyzetek

A képek forrása itt és itt.

Felhasznált források:

[1] A Büntető Törvényről szóló 2012. évi törvény 166. § (1) bekezdése

[2] Blaskó Béla – Madai Sándor – Pallagi Anikó – Polt Péter – Schubauer László: Büntetőjog Különös Rész I., Budapest – Debrecen, Rejtjel Kiadó, 2015, 74. oldal

[3] A Büntető Törvényről szóló 2012. évi törvény indokolása

[4] Blaskó – Madai – Pallagi – Polt – Schubauer 73-74. oldal

[5] Kommentár a Büntető Törvényről szóló 2012. évi törvényhez

[6] Blaskó – Madai – Pallagi – Polt – Schubauer 74. oldal

[7] A Büntető Törvényről szóló 2012. évi törvény 33. § (4) bekezdése

Támogatónk

Ez a cikk az Arsboni Gyakornoki Programjának keretében készült, melyet a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda támogat.

 

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.