„Nem kell félni a nemzetközi irodáktól, nem harapnak”

A Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda két ügyvédjelöltjével, Gindl Dorottyával és Kovács Márkkal beszélgettünk a nemzetközi irodai jelölti lét előnyeiről és kihívásairól, egyetemi évekről, jogi szaknyelvről és sok minden másról.

Miért választottátok a jogi pályát? Mindig is jogásznak készültetek, vagy volt más opció is? 

Dóri: Mivel a pályaválasztás időszakában még nem tudtam, hogy ügyvéd szeretnék lenni, így arra törekedtem, hogy egy ne túl specifikus, de annál biztosabb alapokat nyújtó képzést válasszak. A jogi egyetemen az ember olyan értékes tudást sajátíthat el, amely a mindennapi életünk során is hasznos, ráadásul a jogi végzettség nagyon jól konvertálható: a klasszikus bíró, ügyész, ügyvédi pályákon túl sok más szakma, hivatás előtt is megnyithatja a kapukat. A kezdeti bizonytalanságom ellenére jó választásnak bizonyult, örülök a döntésemnek. Másodév után gyakornokoskodni kezdtem, különböző ügyvédi irodákban gyűjtöttem tapasztalatot, mire végeztem már biztos voltam benne, hogy nem leszek pályaelhagyó. 

Márk: Nekem családi okokra nyúlik vissza a kezdet, mert ügyvédcsaládból származom. Nagypapám kezdte, apukám folytatta, így én vagyok a harmadik ügyvédgeneráció a családban. Már az óvodában egyértelmű volt, hogy ezt a pályát szeretném választani, bár még ki sem tudtam ejteni rendesen az ügyvéd szót. 

Mindketten a Pázmányon végeztetek. Miért pont a Pázmányra esett a választásotok?

Karrier Kávézz velünk!

Alakítsd karriered ingyenes tanácsadásunk során!

Dóri: A felvételi lapon első helyként az ELTE-t jelöltem meg, azonban „csak” a második helyen megjelölt Pázmány Péter Katolikus Egyetemre vettek fel. Az eredményhirdetéskor kicsit csalódott voltam, de talán inkább azért, mert kudarcként éltem ezt meg, nem is ismertem egyik jogi kart sem. Annak ellenére, hogy nem gyakorlom napi szinten a vallást, nagyon jól tudtam azonosulni az intézmény szellemiségével, az oktató tanárok által közvetített értékekkel és elvekkel – utólag visszatekintve őszintén örülök ennek. A mai napig büszke vagyok arra, hogy a Pázmányon tanultam.

Márk: Én az ELTE-n kezdtem a tanulmányaimat és második év végén döntöttem úgy, hogy átmegyek a Pázmányra. A baráti körömből akkor már többen a Pázmányra jártak, ők mondták, hogy szerintük gyakorlatiasabb a képzés és kevesebb a stressz a vizsgák miatt. A sok rábeszélés hatására átcsábítottak, a Pázmányon fejeztem be a tanulmányaimat. Nem bántam meg.

Ki az az oktató, akire még mindig szívesen emlékeztek vissza?

Dóri: Az első évből Péteri Zoltán professzor úr jut eszembe, aki a „Bevezetés a jogfogalmakba” című tárgyat oktatta. Sok idő telt el azóta, de még mindig a fülembe cseng az általa említett híres és klasszikus párbeszéd: „Mit lát, ha kinéz az ablakon?” ¬ akkor még nem tudtam elképzelni, hogy eljön az idő, hogy az ablaküvegen át én is jogalanyokat, jogtárgyakat látok majd! A tételes jog elsajátítása során nagy hatással volt rám Lábady Tamás professzor úr, polgári jogot oktatott és végig kísérte az évfolyamunkat. Annak ellenére, hogy korai időpontokban kezdődtek az órái mindig zsúfolásig telt a terem. Tudása, elkötelezettsége példaértékű számomra. A tanáraim közül Láncos Petra Lea docens asszonyt szeretném még megemlíteni, aki az Európai Unió rejtelmeibe vezetett be minket. A tanárnő órái gyakorlatiasak voltak, nála találkoztam először az úgynevezett nyitott könyves vizsgával, amiről azt gondoltam, könnyű lesz – hát nem így volt! Láncos tanárnő személye inspiráló volt, lelkesedése rám is hatott, így történt, hogy a diplomamunkámat is EU jogból írtam.  Kiváló mentorom volt, akihez az egyetemi éveim után is fordulhattam, ma is megkereshetem, ha tanácsra van szükségem.

Márk: Szintén Lábady professzor urat emelném ki, ő az, aki megszerettette velem a polgári jogot. A jogot olyan lelkesedéssel adta át minden előadáson, hogy nem lehetett nem szeretni. Sztorikat szőtt a jogesetek mögé, megpróbált mindent példákon keresztül elmagyarázni. Nem volt katalógus az előadásán, de majdnem az egész évfolyam bent ült.

Márk, az ELTE-n töltött két évedből tudnál oktatót kiemelni?

Márk: Gosztonyi Gergelyt emelném ki, aki magyar jogtörténetet tanított, és remekül az emberek mélyébe tudott látni. Hiába próbált valaki más személyiséget mutatni, mint amilyen valójában volt, ő nagyon hamar átlátott a szitán. Nem csak nagytudású oktatóként ismertem meg, de jó érzékkel mentorálta a csoportjában tanuló gólyákat a jogi egyetem csöppet sem egyszerű első évében.

Mind a ketten dolgoztatok már az egyetemi évek alatt is. Hogyan tudtátok az egyetemet és a munkát összeegyeztetni, illetve mit gondoltok, mennyire fontos, hogy a hallgatók már az egyetemi évek alatt is dolgozzanak?

Dóri: Feltétlen előnyt jelent, ha valaki az elméleti tudáson túl gyakorlati ismerettel is rendelkezik. Én már másodév után dolgoztam, akkor főleg ügyintézési feladatokat bíztak rám (fölhivatal, postázás), először ritkábban, majd egyre gyakrabban kaptam érdemi munkát is. Később már kutattam, peres összefoglalókat írtam és szerződéseket véleményeztem. A kötelező szakmai gyakorlatomat az akkori Külügyminisztérium Belső Piaci Főosztályán töltöttem, láttam, hogy a gyakorlatban hogyan működik az Állandó Képviselők Bizottsága, miként segítik a képviselők munkáját; jogi kutatásokat végeztem, összefoglalókat írtam, sok információt szereztem az EU működésével kapcsolatban – hasznos „szakmai kirándulás” volt. Az óráimat úgy osztottam be, hogy legyen három napom a munkára, kettő pedig az egyetemre. 

Márk: Szerintem elengedhetetlen dolog, hogy valaki gyakornokoskodjon az egyetem mellett. A Pázmány mellett végig dolgoztam, egy klasszikus magyar ügyvédi irodánál kezdtem kávéfőzős, bíróságra szaladgálós munkával, de ennek is megvolt a maga szépsége és gyakorlati haszna. A második munkahelyemen már én is érdemi munkát végeztem, gazdasági és peres ügyekkel foglalkoztam. Az államvizsga után újabb terület után néztem, hogy bővítsem a szakmai portfóliómat, így találtam rá a szellemi tulajdonvédelemre, amivel azóta is foglalkozom.

Mit gondoltok a jelenlegi magyar jogászképzésről? Mi az, amin mindenképpen változtatni kellene, hogy hatékonyabbá tudjon válni?

Dóri: Úgy vélem, fontos lenne, ha a képzés során néhány gyakorlatias szempont is érvényesülne. A pályaválasztás tekintetében hasznos lenne, ha a joghallgatók többféle területen is kipróbálhatnák magukat, akár kötelező jelleggel elő lehetne írni, hogy mindenki töltsön el gyakornoki időt az ügyészségen, bíróságon, ügyvédi irodában és egy közigazgatási szervnél. A hallgatóknak még az egyetemi időszak alatt reálisan „látniuk kéne”, milyen lehetőségekkel számolhatnak a klasszikus jogi pályák esetében. A jelenlegi hat-hetes gyakorlatot mindenképpen megtoldanám pár héttel. Továbbá a szemináriumokat sokkal gyakorlatiasabbá tenném, a hangsúlyt az előadáson elhangzott elméleti anyagra épülő jogeset megoldásra helyezném. Azzal egyetértek, hogy jogászként a szóbeli vizsgák elengedhetetlenek, azonban az esetmegoldáson alapuló vizsgákat szerintem célszerű lenne előtérbe helyezni. 

Márk: A jogesetekre én is nagyobb hangsúlyt fektetnék. A Pázmányon szerencsére megtaláltam azokat a tanárokat, akik a gyakorlati oldalról közelítették meg a problémákat. Koltay András például csak jogeseteken keresztül tanította a polgári jogot a szemináriumokon. Ugyanakkor a hat hét kötelező gyakorlat, aminek igazolását a jogszabály az államvizsgára bocsátás feltételeként előírja, nem elég arra, hogy a joghallgató olyan érdemi gyakorlati tudást szerezzen az elmélet mellett, amelyet a jogi egyetem után egyből hasznosítani is tud. Én személy szerint úgy gondolom, hogy harmadévtől kezdve minden évben szükséges lenne hat hét gyakorlat teljesítése, akár különböző szakterületeken, ahogy Dóri is említette. 

Dóri: Hasznos tárgynak tartanám az egyetemen a logikát és a retorikát is. 

Márk: Én szorgalmaznám még az ún. “moot court” vetélkedőket és a kapcsolódó felkészítő szemináriumokat is. Szerencsére kezd egyre jobban divatba jönni, bár a Pázmányon, legalábbis amikor még ott tanultam, nem övezte nagy figyelem. Én is indultam egy polgári jogi témájú “moot court” versenyen, ahol végül a második helyezést sikerült elhoznunk a csapattársammal, ugyanakkor maga a részvétel is egy teljesen új élményt és a munka világában is hasznosítható gyakorlati tapasztalatot nyújtott.

Az angol jogi szaknyelvet az egyetem alatt meg tudtátok tanulni, vagy csak a gyakorlati idő alatt tudtátok tökéletesíteni?

Dóri: Jártam szaknyelvi képzésre, de nem ezeken az órákon sajátítottam el azt az angoltudást, ami egy nemzetközi irodában szükséges. Kiemelt figyelmet szenteltem az EU jognak, a diplomamunkámat is ebben a témában írtam, így sokat kellett olvasnom angolul. Elvégeztem az ELTE-n az International and European Business Law LLM képzést, ahol a tantárgyakat szintén angolul oktatták. 

Márk: Ugyan felsőfokon beszéltem angolul az egyetem végén, de azt nem mondanám, hogy az angol jogi szaknyelvi tudásom erős volt. Az első munkahelyemen a gyakorlatban sajátítottam el a nagy részét annak a jogi szaknyelvnek, amivel a mai napig napi szinten dolgozom. Ott ugyanis rögtön “bedobtak a mélyvízbe”, megkaptam az európai uniós védjegyek intézését és vele az iroda kapcsolódó ügyfélkörével folytatott írásos és szóbeli kapcsolattartást. Az ügyfélkör nagyrészt kínaiakból, indiaiakból, amerikaiakból állt, akikkel angolul kellett folyamatosan kommunikálni. Az első pár hetet az asztalomon nyitott szótárral töltöttem, aztán ahogy telt az idő, természetessé vált a mindennapos angol kommunikáció is. A Schönherrhez már úgy jöttem át, hogy az angol jogi szaknyelvet magabiztosan használtam, anélkül nem is vettek volna fel. Nemzetközi irodában ez alapkövetelmény.

Márk, te is említetted, hogy manapság az angol nyelvtudás a minimum. Mekkora előnyt jelent, ha valaki az angolon kívül más nyelvet is beszél?

Dóri: Az ügyvédi tevékenység során hasznos, ha valaki az angol mellett más nyelvet is beszél. Ez egy olyan plusz, ami az ember jövedelmében is láthatóvá válik. Ha két egyforma képzettséggel és hasonló kvalitással rendelkező jelölt jelentkezik egy állásra, akkor a nyelvtudás abszolút döntő tényező lehet. Én franciául is beszélek. 

Márk: Olaszul beszélek még az angol mellett, társalgási szinten. Az előző munkahelyemen használtam is, amikor az olasz védjegyhivatallal kellett kommunikálni. Legutóbb pedig az egyik ügyfelünk nemzetközi cégcsoportjának olasz vezetője jött tárgyalni. Jó néven vették, hogy olaszul beszéltem velük a tárgyalás előtt, ami már természetesen angol nyelven zajlott.

Említettétek, hogy csináltatok LLM képzéseket. Milyen pluszt tud adni az LLM, érdemes belevágni a diploma után?

Márk: A versenyjogi LLM képzést az itteni mentorom ajánlotta figyelmembe, ő szintén elvégezte, és szerinte nagyon hasznos volt. Más az, amikor egész nap csak versenyjogot hallgat az ember, mint amikor kéthetente van egy előadás a témában. A versenyjogra az egyetemen egyébként sem fektetnek kellő hangsúlyt, emiatt versenyjogi affinitással rendelkező ügyvédjelöltekből is hiány van a piacon. A képzést mellesleg az iroda finanszírozta, de nem csak anyagi szempontból támogattak. A képzés nagy része munkaidőben zajlott, és azt is megértették, ha egy-egy nehezebb vizsgára készülés miatt otthon maradtam pár napra.

Mit gondoltok, hogyan fog átalakulni az ügyvédek munkája a következő 20 évben az automatizáció hatására?

Dóri: Nemrég olvastam erről egy cikket az Arsbonin, ami nagyon érdekes volt. Arról szólt, hogy a technológiai fejlődés a jogi szakmát is elérte, ám azt is tudni kell, hogy a jog az elmúlt évtizedekben óriási változáson ment keresztül. Egyrészt minden évben egyre több jogszabály születik, a szabályok egyre inkább részletszabályok és technikai jellegűek, melyek gyakorlatilag minden iparágat szabályozott iparággá változtatnak. Ehhez képest számos olyan új típusú, jogi tudáson alapuló szaktudásra (regulatory expert, compliance lawyer, legal risk manager) van szükség, mely megmozgatja, változásra és változtatásra készteti a szakmánkat. Ezt a változást én is tapasztalom, tekintettel arra, hogy az irodán belül a regulatory csoportnak is tagja vagyok és elég sok compliance munkában veszek részt. Ha magát az ügyvédi tevékenységet nézzük, arról azt gondolom, hogy az ügyvédi szakmában is egyre több eljárás egyszerűsödhet majd le, azonban az emberi közreműködés sosem lesz kiiktatható, hiszen minden ügy, ha nem is nagyon, de egy kicsit különbözik.

Márk: A mi szakmánk alapvetően bizalom alapú, nagyon fontos szerepe van a személyes kapcsolatnak az ügyvéd és ügyfél között, ezt nem lehet kiváltani gépekkel. Elképzelhető, hogy a gép az űrlapot precízebben tudja kitölteni, de az a pont, hogy valaki jobban bízzon a gépekben, mint az ezzel foglalkozó emberekben, szerintem nem fog egyhamar eljönni.

Ügyvédjelöltként mennyi szabadidőtök van, hogyan alakul a munkaóráitok száma? Be tudtok vállalni egy esti színházi előadást?

Márk: Annyira nem rossz egy nemzetközi irodában dolgozni, mint amennyire rossz a híre. Nagy ügyfelekkel foglalkozunk, nagy ügyeink vannak, amikben nagy tétek forognak kockán. Emiatt, ha van egy határidő, akkor azt tartanunk kell. Ha egy ilyen határidő beesik, akkor azt a szabadidőnél előrébb kell helyezni, de összességében az egész iroda arra törekszik, hogy mindenkinek legyen a munka mellett magánélete is, ki tudjon kapcsolni, fel tudjon töltődni. 

Dóri: Vannak olyan időszakok, amikor nem érdemes színházjegyet venni, ám az évek alatt rutinossá, tapasztalttá válunk, egyre kevesebb programot kell lemondani… Meg lehet találni az egyensúlyt.

Mennyire támogatja az iroda a szakvizsgára való felkészülést?

Dóri: A szakvizsgára való felkészülést pár hét szabadsággal támogatja az iroda. Fontos, hogy a munka zavartalan legyen, ezért a jelöltek egymás között egyeztetik, ki, mikor szeretne távol lenni. 

Mik a terveitek a jövőre nézve, partneri pozícióig meg sem álltok vagy esetleg másfajta terveitek is vannak?

Dóri: Ügyvéd szeretnék lenni, az interjú készítésének pillanatában már csak egy szakvizsga választ el ettől. Továbbra is a kedvenc jogterületeimre (adatvédelem, munkajog) szeretnék fókuszálni. 

Márk: Konkrét célkitűzésem partneri pozíció kapcsán még nincs, de az biztos, hogy nagyon szeretem azt, amit itt csinálok, és szeretném folytatni szakvizsga után is. Az irodának van egy nagyon jó előmeneteli rendszere, ahol mindenkinek megvan a lehetősége, hogy feljebb lépjen, itt senki sem ragad meg évtizedekig egy szinten.

A Schönherr nemzetközi hálózata milyen lehetőségeket rejt magában?

Dóri: Minden tavasszal van egy tréning hétvégénk Bécsben, amikor az ügyvédjelölteknek, ügyvédeknek és partnereknek szerveznek képzéseket, ezek során az úgynevezett soft skilleket fejlesztjük. Ezek az események mindig jó hangulatban telnek, ekkor tudunk a partnerirodákban dolgozó kollégáinkkal is találkozni, valamint tapasztalatokat, ismeretségeket szerezni. Illetve minden évben, minden munkacsoportnak van egy két-háromnapos szakmai képzése is, amit mindig másik ország szervez. Tavaly én például október elején Dubrovnikban voltam.

Arra van lehetőségetek, hogy más ország Schönherr irodájában dolgozzatok?

Márk: Van rá lehetőség, az úgynevezett belső „secondment ” program keretében, amikor valaki elmegy egy másik irodába pár hónapra, vagy akár egy évre, és kicsit belelát a másik iroda üzletvitelébe, napi rutinjába. Az ottani tapasztalatokat később fel tudja használni itthon is.

Dóri: Ráadásul az egyes munkacsoportokon belül a külföldi kollégákkal napi szinten együtt dolgozunk. 

Márk: Igen, mert a Schönherr egy nemzetközi, de nem globális, hanem regionális iroda, így a többi tagország kollégáival, talán a hasonló kulturális alapok miatt is sokkal szorosabb a kapcsolat.

Mit üzennétek zárszóként azoknak az olvasóinknak, akik még joghallgatók, és a munkahelyválasztáson gondolkoznak?

Márk: Ne féljenek a nemzetközi irodáktól, nem harapnak. Itt is ugyanúgy meg lehet találni a munka-magánélet egyensúlyt, ráadásul semmi sem garantálja, hogy egy kisebb irodában ebből a szempontból jobb helyzetbe kerülnének. Az ügyfélközpontúság a szakmánkból jön, így az időnket nem mindig mi osztjuk be, de ugyanakkor jelen van a flexibilitás is, mert amikor nincsenek határidők, akkor rugalmasan tudjuk szervezni a munkánkat.

Dóri: Joghallgatóként érdemes „kalandozni”, sokféle lehetőséget kipróbálni, feltérképezni azt, hogy az adott személy képességei, attitűdje alapján mi áll hozzá a legközelebb. Az önismeret elengedhetetlen ahhoz, hogy jól döntsünk, de előfordulhat, hogy még egy alaposan átgondolt terv dacára is korrigálnunk kell. Ez nem baj, a változás jó, benne van a lehetőség. Ám egy biztos: a fejlődéshez idő, türelem és kitartás kell, enélkül ezen a pályán nem lehet boldogulni! Sok sikert kívánunk minden hallgatónak!

Szafari a Schönherrnél!

Megnéznéd, hol dolgozik Dorottya és Márk? Látogass el az irodájukba!

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.