„Nem lenne ördögtől való, ha a matematika is felvételi tárgy lenne a jogon” – Interjú dr. Szabó Kornéllal

Részecskefizikusnak készült, mégis ügyvéd lett belőle. Évekig dolgozott nagy nemzetközi irodáknál, mielőtt váltott, és magyar irodában helyezkedett el. Dr. Szabó Kornéllal, a Sárhegyi és Társai irodavezető-helyettes partnerével beszélgettünk digitalizációról, könyvekről, a Parmalat-ügyről és még sok minden másról.

Mindenekelőtt az érdekelne, hogy miért a jogi egyetemet választotta? A jogi egyetem mellett más pályák is érdekelték?

Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium komplex természettudományos tagozatára jártam, célkitűzésem az volt, hogy részecskefizikával fogok foglalkozni. A kvantumfizika izgatott. Gimnázium utolsó évére mégis kialakult bennem az elhivatottság-érzés az ügyvédi szakma iránt. Bár a családomban a XIX. századra visszamenően is voltak ügyvédek, végül a pálya gravitációja a környezetemben élő ügyvédeknek köszönhetően vált ellenállhatatlanul erőssé. A gimnázium négy éve alatt történelmet, irodalmat korlátozott óraszámban tanultunk, ezzel szemben fizikával, kémiával keltünk és feküdtünk, szó szerint. Amikor negyedik évben elmondtam a történelemtanáromnak, hogy a jogra fogok felvételizni, kinevetett: azt ugye tudod, hogy nem fizika a felvételi tárgy?

A reáltantárgyas háttér jelentett később előnyt a tanulmányok vagy a munka során?

Legal Fest 2019 - Regisztráció

Regisztrálj még ma a Legal Fest-re, ez év legnagyobb jogász közösségi eseményére!

Nagyon nagy előny a mai napig, de erre csak később jöttem rá. Először azt hittem, hogy életem hibáját követtem el azzal, hogy jogra jöttem. Amikor első évfolyamban együtt tanultuk a statisztikát, ami a matematikához közel áll, és a római jogot, aminek elsőre semmi köze a matematikához, kicsit ijesztő volt az előttem álló öt év.  De rájöttem, hogy a római jogot is lehet úgy tanulni, mint a fizikát és ahogy az ember előtt felfedi magát a rendszer működés közben, rögtön izgalmas lesz. Majdnem, mint a klasszikus mechanika. Ha végül valóban részecskefizikus lettem volna, akkor valószínűleg egy vagy két problémahalmazzal foglalkoztam volna életem során. Ügyvédként viszont naponta újabb és újabb megoldhatatlannak tűnő problémát kell megoldani. Ez ugyanazt a strukturált gondolkodást, lényeglátást és analitikai szemléletet igényli, mint ami egy fizikus alapkészsége. Szerintem a reál háttér nagy előny. Az sem lenne ördögtől való, ha a matematika is felvételi tárgy lenne a jogon.

Említette, hogy gondolkozott rajta, hogy Budapesten vagy Szegeden kezdje az egyetemet. Amikor Szegedre került, milyen volt az egyetemi élet, kik voltak azok az oktatók, akik meghatározták az egyetemi éveket?

Mindig is Budapesten éltem és tanultam, úgyhogy nagy váltás volt, de izgalmas volt az egyetemi élet. Ha ki kellene emelnem életem legmeghatározóbb oktatóját, akkor az Villányi Attila lenne, gimnáziumi kémiatanárom. Neki köszönhetek a legtöbbet. Megtanított bennünket gondolkodni, dolgozni. Ő akkor is, azóta is számos diákot és osztályt juttatott el diákolimpiák dobogójára, szerencsém, hogy tanulhattam tőle. Az egyetemen meghatározók voltak Molnár Imre (római jog), Bessenyei Lajos (civilisztika), Bodnár László (nemzetközi közjog) professzorok, akik leginkább szakmai elhivatottságukkal, maximalizmusukkal adtak erős irányt a hallgatóknak. 

Ha mostani joghallgatóknak kellene tanácsot adnia: milyen készségeket fejlesszenek, ha előnybe szeretnének kerülni a többiekkel szemben?

Ne féljenek a könyvektől és ne féljenek a munkától. Olvassanak minél többet, ajánlott irodalmat, szépirodalmat, antik irodalmat, látszani fog és nagy hasznát veszik. Egyrészt a könyvekben felhalmozott tudás érték, másrészt szórakoztató a legtöbb esetben, harmadrészt az olvasás szofisztikálja a gondolkodást. Mindezt az egyetem alatt is, a munkájuk során is kamatoztatni fogják. Az elméleti tudás mellett próbáljanak gyakorlati tapasztalatot is szerezni. Sokkal könnyebb megérteni és megtanulni a peres eljárási szabályokat, ha látják működés közben. A gyakornoki éveim során szerzett tapasztalatot már az egyetem alatt, a vizsgákon is tudtam hasznosítani.

Amikor a LinkedIn-profilját böngésztem, láttam, hogy egy londoni időszaka is volt az életének. Hogyan került oda és mit csinált pontosan, milyen emlékei vannak?

A szakvizsgáimat követő második héten pánikba estem, hogy soha többet nem fogok tanulni. Ellenállhatatlan sürgetést éreztem, hogy valahova azonnal beiratkozzam, újra tanuljak és vizsgázzak. Abban az időszakban az Allen&Overy-nél dolgoztam, ez egy londoni központú iroda, így adott volt, hogy a King’s College képzését kezdjem el. Egy külföldi képzésben részt venni nagy élmény, mert az én tapasztalataim alapján teljesen más, mint a magyar oktatási rendszer. Nem használnék olyan elcsépelt fordulatokat, mint hogy gyakorlatorientált és gondolkodásorientált, de igaz, hogy az oktatás alapvetően az esetjogra koncentrált, nem pedig a normaszövegre. Itthon a joghallgatók viszonylag ritkán kerültek olyan helyzetbe, hogy egy álláspontot kelljen megvédeniük vagy megcáfolniuk. A King’s Colllege-ban az oktatásnak viszont ez volt a fókusza. Ez azért nagyon fontos, mert a gyakorlatban sem az a dolga egy ügyvédnek, hogy az ügyféllel közölje a vonatkozó szabályanyagot, hanem hogy megértse az ügyfél szempontjait és találja meg az ügyfél szemszögéből legjobb megoldást.

Szóba került az Allen&Overy. Kicsit kanyarodjunk vissza a diplomaszerzés utáni időszakra. Miért nemzetközi irodát választott, mi volt az elképzelése? 

A gyakornoki időszakom alatt részt vettem a Parmalat Hungáriával kapcsolatos számos perben, valamint a vállalat értékesítésében is, és a vállalatot megvásárló befektető kérte, hogy a diplomám megszerzése után jogtanácsosként csatlakozzam a vállalatcsoporthoz. Nagy összeget ajánlottak, nagyon nehéz volt nemet mondani, de akkor is és azóta is a szakmai szempontok alapján döntöttem és nem anyagiak alapján. Én mindenképpen ügyvéd szerettem volna lenni, minél többet tanulni és szakmailag fejlődni. Az egyetemről pedig úgy tűnt, hogy a nemzetközi ügyvédi irodák jelentik a szakmai karrier csúcsát. Így több nemzetközi irodába jelentkeztem, több ajánlatot is kaptam, de az Allen&Overy kecsegtetett a legjobb szakmai fejlődéssel. Jó döntés volt, az Allen&Overy tökéletes helyszínnek bizonyult a tanuláshoz, tapasztalatszerzéshez. Összesen öt és fél évet töltöttem ott.

Ha jól tudom, utána egy másik nemzetközi irodához is elment.

Igen. Ha az ember elér egy bizonyos tapasztalatot, megfordul nagyobb ügyekben, ahol a másik oldalon is nemzetközi iroda van, akkor megtalálják fejvadászok. Ez nálam is így volt, és a White&Case-től kapott ajánlatot elfogadtam.

Fontos pont, hogy egy nemzetközi irodából végül magyar irodába váltott. Mi volt ennek az oka?

Kezdetben kizárólag a szakmai fejlődés motivált, és húsz évvel ezelőtt ebben a tekintetben még nagy különbség volt a nemzetközi és a magyar ügyvédi irodák között. Amikor jobb rálátásom lett az ügyvédi irodák működésére, egyre inkább meggyőződésemmé vált, hogy a magyar piacon hosszútávon sikeresebb lehet egy helyi, mint egy nemzetközi iroda. Ma már a hazai hátterű irodák is képesek a nemzetközi irodáktól megszokott, illetve elvárt színvonalú szolgáltatást nyújtani, részben pont a hozzám hasonló döntést hozó kollégáknak köszönhetően. Ami a nemzetközi ügyeket illeti, mára a különbség a nagy és a kis ügyvédi irodák között észlelhető és sokkal kevésbé fontos szempont, hogy magyar vagy nemzetközi központú-e az iroda. Egy szakmai színvonalat prioritásként kezelő nagy magyar irodának és az ott dolgozóknak is rendelkezniük kell nemzetközi kapcsolatrendszerrel és elkerülhetetlen, hogy külföldi tranzakciókon és ügyeken dolgozzanak külföldi ügyfeleknek a lehető legmagasabb színvonalon. Úgy látom tehát, hogy a nemzetközi és a jelentősebb magyar ügyvédi irodák szakmai színvonalában nagy különbség nincsen, a magyar irodák ugyanakkor rugalmasabbak tudnak lenni, személyre szabottabb, precízebb és gyorsabb megoldásokat tudnak adni az ügyfeleknek, ez a rugalmasság, ügyfélre szabott működés pedig hosszú távon sikeresebb lehet. Egy helyi, nagy ügyvédi irodában lehetőség van arra, hogy szakmailag ugyanolyan precíz és alapos (vagy sokszor precízebb) megoldást adjunk az ügyfeleknek, mint egy nemzetközi irodánál; viszont a helyi működés lehetővé teszi azt, hogy mindig az adott ügyre és ügyfélre szabjuk a megoldást, a terméket, amit a nemzetközi irodák a központi sztenderdek miatt kevésbé tudnak megtenni. Van azonban egy másik, lényeges szempont is: mennyire tudja az iroda motiválni a tagjait és fenn tudja-e tartani ezt a motivációt öt-tíz év után is. Meg tudja-e szerezni a legjobb jelölteket a piacon és meg tudja-e tartani ezeket a tehetségeket tíz év után is. Egy nemzetközi ügyvédi irodai működés kötöttségei könnyen akadállyá válhatnak a kollégák lelkesítésében.  Sokan kiégnek, favágásnak látják a munkájukat, hangyának érzik magukat. Egy helyi központú iroda ezekre a kihívásokra is könnyebben találhat megoldást. Az ügyfél pedig a motivált szakemberektől ügyesebb, gyorsabb és jobb megoldást kap. Persze nem kell temetni a nemzetközi irodákat, sok iroda nagyon jó szolgáltatást ad, azonban a működésük hordoz olyan korlátokat, ami gátja a fejlődésnek, ha nem kezelik őket megfelelően.

A nemzetközi irodák sokszor panaszkodnak arra, hogy már nem annyira népszerűek, mint 10-20 évvel ezelőtt a fiatal, végzett joghallgatók körében. Olyan dolgokra kell költeniük, amire korábban nem költöttek, mert jöttek a jelentkezők maguktól, most azonban nekik kell munkaerőt vadászni. Ön hogyan látja ezt a trendet, mi várható a következő években a magyar és a nemzetközi irodák vonatkozásában?

Annak örülök, hogy élesebb a verseny a tehetségekért. Jó szakembert találni nehéz, de az volna furcsa, ha a fán teremnének. De mint említettem, hasonlóan fontosnak, ha nem fontosabbnak látom a tehetséges kollégák megtartását. Amikor először beléptem nemzetközi ügyvédi irodákba, akkor két dolgot találtam furcsának. Az egyik az, hogy nem voltak ősz hajú kollégák, a másik pedig, hogy az emberek este nem akartak hazamenni, akkor sem, ha nem volt dolguk. Saját magára mindenki kimeríthetetlen forrásként tekintett már akkor is és azóta is jellemző Magyarországon, hogy a fiatal szakemberek nem becsülik magukat, így hamar kiégnek és elhagyják az irodát. Amikor lehetőségem lett Brüsszelben szintén nemzetközi irodában dolgozni a különbségek nagyon látványosak voltak. A partnerek szinte kivétel nélkül ősz hajúak voltak, a működés sokkal emberibb volt. Sokkal nagyobb ügyeken dolgoztunk, mint Budapesten, sokkal nagyobb teamekben, adott esetben rövidebb határidőkkel is, és lehet, hogy többet is, ami az óraszámokat illeti. A működés mégis sokkal emberségesebb, nyugodtabb és távlatosabb volt. A kollégák egy szakmai műhely tagjának érezték magukat. Az ügyvédek nem 1-2 évben gondolkoztak, hanem hosszú távon. Praxisokat vittek, amiket évtizedek alatt építettek föl, és nem pedig 1-2 év alatt szerették volna felépíteni magukat, akár a kollégáik, akár saját maguk erőforrásainak felélésével. Felemelő volt azokkal az idősebb partnerekkel dolgozni, egészen más munkastílus, merőben más hozzáállás, ügyfélkezelés. Sokkal stabilabb, visszafogottabb, nyugodtabb működést tett lehetővé. Remélem, hogy nálunk, Magyarországon is ez a típusú működés lesz a meghatározó, mind a nemzetközi, mind a hazai hátterű irodák esetében.

Kicsit váltsunk témát. Egyszer már szóba került a Parmalat, erről bővebben is hallhatnánk? 

Az ember néha mérlegre teszi az ügyeit; melyik volt a legnagyobb tranzakció vagy melyik volt a legnagyobb tőzsdei kibocsátás, ellenséges felvásárlás, de számomra mindig a Parmalat-ügy lesz az, ami a legmeghatározóbb, amire talán a legbüszkébb vagyok. Egyrészt ez volt az első szakmai tapasztalatom.  Másrészt a Parmalat-ügy azért is szép emlék, mert igazán jó célért dolgoztunk és sikeresek voltunk. A Parmalat felszámolása során az volt a cél, hogy az üzemet több száz munkavállalóval, beszállítóval tovább működtessük, megmentsük a leállástól és működő üzemként értékesítsük egy befektető számára. A nemzetközi Parmalat Olaszországból számos pert indított a felszámolás alatt lévő magyar Parmalat ellen, amik a helyi üzem működését teljesen ellehetetleníthették volna. Hatalmas siker volt, hogy mindegyik perben sikerült megvédenünk a magyar céget, ebből következően előnyös megállapodást kötöttünk az olasz anyavállalattal és végül sikeresen, működő üzemként értékesítettük a Parmalat Hungáriát. Természetesen az is szakmai siker, ha egy nagy nemzetközi tranzakciókban az egyik vállalatcsoport zökkenőmentesen megvásárolja a másikat, de az ilyen ügyekben a szubjektív és érzelmi elemek nem jelennek meg a munkában – ezért fontosak a Parmalathoz hasonló munkák is.

Sokan beszélnek napjainkban arról, hogy a digitalizáció át fogja alakítani az ügyvédi munkát is. Ön mit gondol arról, 20 év múlva hogyan fog kinézni egy ügyvéd munkája?

Úgy gondolom, hogy a digitalizáció és az automatizáció a jó ügyvédek kezében eszközök arra, hogy még jobb, még gyorsabb és még olcsóbb szolgáltatást és támogatást nyújtsanak az ügyfeleiknek. Ez örömteli, hiszen fejlődik a szakma. Végső soron az ügyfelek mindenképpen profitálni fognak belőle. Vannak ügyvédek, akik elég leleményesek, van bennük tanulási készség és szándék ahhoz, hogy a működésük részévé tegyék az új technológiákat. Például az IBM Wattson platformja már néhány évvel ezelőtt is képes volt feldolgozni egy ügy aktáját és pro/kontra érvrendszert felállítani. A szakma már ma is használ olyan specifikus algoritmusokat, amelyek kiszűrik a jogi problémákat egy dokumentumból pontosabban, mint az ember. A gépi tanulás még sok meglepetést tartogathat. Az persze már ma is látható, hogy az ún. commodity vagy sablon munka értéke egyre inkább csökken. Commodity munka például egy átvilágítási jelentés vagy egy standard szerződéses rendszer alkalmazása – ez önmagában már nem lesz elegendő ügyvédi praxisok fenntartására, hiszen az új technológia már majdnem tökéletesen képes elvégezni ezeket a feladatokat minimális emberi beavatkozás mellett. De azért az ügyvédi munka lényegéhez továbbra is kell az ember és ez változatlannak tűnik. Tudni kell, hogy mi a valódi probléma, milyen választ keresek, mire akarok választ kapni, hova szeretnék eljutni, amikor használom az új technológiákat, mert egyébként csak színes csecsebecsék. 

Már felületesen érintettük, hogy rugalmasabbak a magyar irodák, mint a nemzetközi nagy irodák, most pedig a work-life balance kérdése következik. Az Ön helyzete kicsit más, mert a helyettes ügyvezető partner pozíció elég magas tisztség, ami sok felelősséggel jár. Ezért elsősorban arra lennék kíváncsi, hogy Önnek hogyan alakul a munka – magánélet egyensúlya?

Ha az embernek hivatása van és nem munkahelye, akkor nincs mit egyensúlyozni. Amikor elkezdtem a pályámat, arra gondoltam, hogy a híres „work-life balance” fenntartására milyen jó lesz a hétvége, és milyen jó lesz majd elmenni nyáron egy-két hét szabadságra. Egy idő után azonban beláttam, hogy ez egy szélmalomharc. Ezért inkább minden napomat igyekszem tartalmassá tenni és nem elkülöníteni a munka és élet szakaszokat. Tehát ha szeretem elolvasni a reggelihez a napi sajtót, akkor felkelek korábban és elolvasom: máris jobban érzem magam, hiszen a reggelemet úgy töltöttem, mintha szabadságon lennék. Ha a nyaralások alatt szeretek sportolni, akkor inkább sportolok minden nap. A lényeg, hogy megpróbálok a mindennapokban lehetőséget és időt teremteni arra, hogy folyamatosan feltöltődjek és a munka és az élet határvonalai elmosódjanak. 

Szóba került a sport. Hogyan kapcsolódik még ki, milyen dolgokat csinál szívesen?

A lányaimmal vagyok, nézem őket felnőni, ez legfantasztikusabb dolog. Hihetetlen csoda az a fejlődés, amin egy kis- majd egyre nagyobb gyerek végigmegy. Végül, ha nem a lányaimmal vagyok vagy sportolok, akkor szívesen olvasok, főleg antik vagy más klasszikus irodalmat.

Szafari a Sárhegyinél!

Érdekel, hol dolgozik Kornél? Látogasd meg az irodáját!

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.