Nőként a munkaerő piacon?

E cikk a Bird & Bird és az Arsboni által meghirdetett 2019. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Máté Laura

Honnan is ered a nők egyenjogúságának kérdése? A nők egyenlőségének csorbulása gyakorlati példákon keresztül Mi a jövőkép?

Annak ellenére, hogy a női egyenjogúságot már 1948-ban deklarálták, napjainkban is gyakran valósul meg a nők nemi alapon történő, negatív jellegű diszkriminációja, amellyel párhuzamban az esélyegyenlőséghez való jog is sérül.

Honnan is ered a nők egyenjogúságának kérdése?

A nők szerepe a munkavállalásban már az első világháború idején felértékelődött, annak ellenére azonban, hogy bizonyították erejüket, bátorságukat és önfeláldozásukat a világháború ínséges idején, korábbi társadalmi szerepük a háborút követően hamar visszarendeződött, így egyenjogúságuk a munka területén még hosszú ideig nem valósulhatott meg.

Magyarországon, a Tanácsköztársaság idején a nők radikálisabban léptek előre; igyekeztek átvenni a férfiakra jellemző normákat, sokan cigarettáztak és rövid hajat vágattak maguknak.

Az első meghatározó lépésekre csak a 30-as évek elején került sor, a leányiskolák megjelenésével, amelyek keretében főként tanítónői képzéseket folytattak. A nők tanulási lehetősége, korlátozottan, de határozottan utat nyitott az nők egyenjogúságához vezető úton, a munkavállalásban.

A második világháborút követően az 1945-ös választási törvénnyel kiterjesztették a nőkre is a választójogot, amellyel párhuzamosan a politikai életben is nagyobb szerephez juthattak.

1949-ben alkotmány szinten is rögzítésre került, – mint alapelv – a nők egyenjogúsága, amely végleg megteremtette a nők esélyegyenlőségét a munkavállalásban is.

A nők munkához való joga napjainkban teljesen elfogadott, sőt védett joguk, a gyakorlatban azonban manapság is találkozhatunk aggályos jogesetekkel.

A nők egyenlőségének csorbulása gyakorlati példákon keresztül

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság íróasztalára kerül több olyan ügy is, ahol nemi alapon történő diszkrimináció merül fel, és ezek szinte mindegyikénél megállapításra is kerül a jogsértés ténye. Az ilyen jellegű ügyek nagyobb része foglalkoztatással összefüggésben jelenik meg, ami jól tükrözi, hogy bizonyos fokú sztereotípiák a nők által betölthető pozíciók kapcsán a mai napig jelen vannak.

Klasszikus esete a nemi alapú diszkriminációnak egy 2015-ben, az EBH által vizsgált ügy. A kérelmező egy Békés megyei hírlapban leközölt álláshirdetésre jelentkezett, hulladékszállító jármű vezetésére. A jelentkezését arra alapozva utasították el, hogy nők foglalkoztatásához szükséges, megfelelő tárgyi feltételekkel nem rendelkeznek. Az eljárás alá vont cég jogi képviselője előadta, hogy korábban is mindig férfiakat alkalmazott erre a pozícióra, ugyanis ilyen jellegű munkát tradicionálisan csak férfiak végeznek. A hatóság, döntésénél figyelembe azt az alapvető szabályt, hogy nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának fel kell számolni, és azonos foglalkoztatási lehetőséget kell biztosítani, ha a munkavállaló a szükséges képesítéssel egyébként rendelkezik, és ebben az esetben a kérelmező rendelkezett vele. Technikai hiányosságok, valamint a munkáltató anyagi forrásának hiánya alapján nem lehetséges megtagadni a női munkaerőt. Még súlyosabban értékelte a hatóság azt a tény, hogy a munkáltató ilyen jellegű jogsértését évek óta folyamatosan folytatja, így több nő is áldozatul eshetett a nemi alapú diszkriminációnak.

Ez az eset rávilágít a nők egyenjogúságának aktuális problémáira, amely a mellett, hogy sérti az egyenlő bánásmód elvét, egyéb munkajogilag aggályos kérdéséket is felvet.

A munkatörvénykönyve rögzíti, hogy a munkával kapcsolatba hozható bármilyen jellegű megkülönböztetés tilos, igaz ez a díjazásra is, mellyel összefüggésbe hozható, 2017-es jogesetben ismét a nemi alapon történő diszkrimináció kérdése merül fel.

A kérelmező azt sérelmezte, hogy közalkalmazottként csoportvezetői beosztásban dolgozott nőként, férfi kollégák mellett, akiknek illetménye magasabb volt az övénél.

A munkáltató elismerte ezt, ugyanakkor a munkatapasztalattal, illetve a ledolgozott órák számának különbségével indokolta ezt.

A hatósági vizsgálat azonban azt igazolta, hogy ez az okfejtés nem megalapozott, ugyanis a kérelmező mellett dolgozó férfi kollégák vele azonos csoportvezetői pozícióban dolgoztak, akik azonban az alap illetményen túl, további rendszeres havi juttatásokban részesültek, a női kérelmező viszont nem.

Ezt a körülményt a munkáltató nem tudta hitelt érdemlően indokolni, így a hatóság arra következetett, hogy a kérelmező női mivoltából eredően került hátrányba férfi kollégáihoz képest. A munkáltató ezzel, kétségtelenül megsértette az egyenlő bánásmód követelményét.

Mi a jövőkép?

A nők nem első ízben nyerték el a teljes egyenlőségüket, hosszú harcok és a társadalmi nézetek gyökeres változására volt szükség ahhoz, hogy a nők kizárólag „háziasszony szerepét”valló nézetek a homályba vesszenek. A mai modern társadalmak mindegyike törekedik arra, hogy a több száz éves berögződések a „gyengébbik nemről” megszűnjenek, és ennek egyik erős háttér támasza az Európai Unió. Az EU fontos célkitűzései között szerepel a nemek közötti egyenlőség megteremtése, melyet az Alapjogi Charta is rögzít.

Forrás: http://www.egyenlobanasmod.hu/hu/jogesetek – Egyenlő Bánásmód Hatóság honlapja

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS