Olyan szépet futottam ma, hogy holnap a falra akasztom

Az okostelefonok terjedése kapcsán az utóbbi idők egyik legérdekesebb technológiai lehetősége a különböző edzési, és azon belül is elsősorban a futási, kerékpározási útvonalak, edzésmunkák analizálása és nyomon követése mobilalkalmazások segítségével.

Az egyik legnépszerűbb szoftvert én is évek óta használom, és bátran merem állítani, hogy elsők között fedeztem fel a lehetőségét annak, hogy az útvonal előzetes megtervezésével lehetőség van különböző alakzatok kirajzolására a térképen.

Szívesen bemutatnám az első ilyen képemet, de egyrészt már nem találtam rá, másrészt pedig, pusztán a szemléltető ábra miatt kellene kiskorúak védelmére vonatkozó figyelmeztetést feltüntetni jelen írás elején. Lényegében tehát évek óta foglalkoztat a kérdés, hogy az így „megalkotott” digitális kép a szerzői jog védelme alá esik-e, vagy sem?

Mások azért kreatívabbak.

Az emberi test „atipikus” felhasználása vizuális műalkotások megalkotására egyáltalán nem példa nélküli, sőt, már több évtizedes múltra visszatekintő hagyománya van. Bár szubjektív értékítéletem szerint az általam alkotott „műalkotás” egy írásban való emlegetése Yves Klein munkásságával kétség kívül esztétikai bűncselekmény, de mégis idekívánkozik a tény, hogy az emberi test – nem megszokott módon történő – felhasználása is alkalmas lehet műalkotások megalkotására.

Adja magát ezek után a kérdés, hogy vajon szellemi alkotásnak tekinthető-e az általam „befutott”, immáron térképen megjelenő egyszerű ábra, vagy sem? Az bizonyos, hogy jól ismert, és a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1 § (3) bekezdése alapján gyakran emlegetett elv, hogy a szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.

Egy-egy mozgásrajz (vajon van erre jobb kifejezés?) elkészítéséhez véleményem szerint mindenképp szellemi tevékenység, alkotás szükséges, hiszen elengedhetetlen hozzá az előzetes útvonaltervezés, a kivitelezés kapcsán pedig a megfontolt edzésmunka. Álláspontomat alátámasztja a Szerzői Jogi Szakértő Testület (SZJSZT) 31/2005. számú szakértő véleménye, amit meglátásom szerint itt is figyelembe lehet venni és a témakörre lehet vonatkoztatni, az értelemszerű eltérésekkel persze.

Yves Klein megalkotja a kék színt

Pályakezdőként egy nemzetközi irodában?

❓ De melyikben? ❓ Hogy válasszam ki? ❓ Hogy tudok jelentkezni, ha épp nem hirdetnek állást? ❓ Melyik jogterület való nekem? ❓ Mit mondjak, ha a bérigényemről kérdeznek? ❓ Milyen szinten kell lennie az angolomnak? ❓ Tényleg napi 12 órát kell dolgozni?❓

A hivatkozott szakértő vélemény szerint ugyanis táncművészeti alkotások esetén alapvető „építőelemek” a lépések, mozdulatok, a taglejtés, valamint a különböző eszközök (pl. bot, kalap, szalag, stb.) kezelésének alapvető mozdulatai.

„Ha valaki ilyen új elemet hoz létre (pl. a szóban forgó esetben: egyidőben kikapcsolódik a földből irányuló lézersugár, és ugyanekkor a megfelelően ügyes táncos kezében bekapcsolódik egy másik lézersugár), azt a szerzői jog nem fogja védeni, hiszen ez minden hasonló alkotás alapvető elemévé válhat.”

„Más szóval: nem egy-egy ilyen mozgás, megoldási elem képezi önmagában a művészeti alkotást, hanem az ilyen mozgásokat, lépéseket, taglejtést megkomponált sorrendben felhasználó, egyéni-eredeti gondolatkifejezés” – olvasható az SZJSZT véleményében.

A negatív megközelítésű leírást is figyelembe véve tehát egyértelmű, hogy önmagában az a tény, hogy mozgásrajzokat lehet készíteni, természetesen még nem áll szerzői védelem alatt. Ellenben a technológia fejlődésével, egyéni-eredeti gondolatkifejezés megalkotására ezek az applikációk is alkalmasak lehetnek, tehát az így megalkotott digitális képek is a szerzői jog védelme alatt állhatnak.

Az Szjt. 1. § (1) bekezdésből következik, hogy az irodalmi, tudományos és művészeti alkotások a szerzői jog védelme alatt állnak, a (2) bekezdés felsorolása pedig nem taxatív. De új műtípusról ebben az esetben egyébként sem beszélhetünk, hiszen az alkotási folyamat végső megjelenési formája egy digitális kép, ami ilyen értelemben nem jelent nóvumot.

A mozgó ember pillanatnyi helyzete mindenképp egyéni és eredeti jelleggel képződik le a gyakorlatilag digitális papírként funkcionáló térképen, ahol a futást, kerékpározást, vagyis a mozgást analizáló mobilalkalmazás egyfajta virtuális ceruzaként funkcionál.

Variációk egy mozgásrajzra

A hasonlatosság olyan szintig is igaz lehet, hogy ha kicsit lassítunk, esetleg megállunk a mozgásrajz elkészítése során egy-egy ponton, akkor a többszöri mintavételezés miatt a virtuális rajz vonala is megvastagodik – bár ez a mobilalkalmazás beállításának a függvénye – akárcsak egy valódi ceruza rajza.

A technikai részletekben is elmerülve érdekes, hogy maga az „alkotási folyamat” számomra – rajzolás helyett – inkább egy, a testünk által vezérelt paraméterező programozásnak tűnik, melyek során a mobilalkalmazás, mint számítógépes programalkotás ismeretlen rendszerességgel mintavételezi és rögzíti a GPS helyzetünket és amelyet egyéb kommunikációs események és véletlenszerűségek is befolyásolnak.

Erre tekintettel egyébként maga a szellemi alkotás pontosan soha nem lesz megismételhető, hiszen azonos körülmények között, azonos edzésmunka, illetve mozgás sem fog teljesen azonos ábrát eredményezni, mint ahogy két pontosan egyforma vonalat sem rajzol le ugyanúgy egy papírra az alkotó kéz.

A végső produktumot tekintve azonban a mozgásrajz, mint műalkotás nem más, mint egy digitális kép. Ilyen értelemben pedig a jelenség inkább az egyéni, eredeti jelleg vizsgálatakor releváns és egyébként nem jelent új műtípust, vagy új megjelenési formát. A fentiekre tekintettel viszont álláspontom szerint nincs semmi akadálya annak, hogy a szerzői jog védelme az ilyen műalkotásokra is kiterjedjen.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

 

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.