Orosz-ukrán konfliktus: hogyan járhat el a Nemzetközi Büntetőbíróság?

Február 24-én Vlagyimir Putyin, egy maga által csak különleges katonai műveletként hivatkozott, fegyveres támadást, nyílt háborút indított Ukrajna ellen. Már az offenzíva első napján sokan háborús bűnösnek titulálták az orosz elnököt, a nemzetközi közösség szüntelenül a háború befejezését és felelősségre vonást követel. Milyen lehetőségeket biztosít a nemzetközi jogi szabályozás erre? Miért lehet valakit felelősségre vonni? Hogyan jogosult eljárni a Nemzetközi Büntetőbíróság? 

Ukrajna megtámadása Oroszország részéről egyértelműen súlyos megsértése volt a nemzetközi jognak. A jelenlegi invázió a II. világháború óta az egyik legnagyobb katonai konfliktus a világon. Számtalan emberi jogi, menekültjogi, államelismerési, nemzetközi büntetőjogi és egyéb nemzetközi joghoz kapcsolódó kérdés merül fel, amelyekre a legtapasztaltabb jogászok is nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak választ adni. Büntetőjogi vonatkozásban leggyakrabban a felelősségre vonás témaköre kerül szóba, főként háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények elkövetése kapcsán. Ezen bűntettek esetében a Nemzetközi Büntetőbíróságnak van joghatósága eljárni.

A Nemzetközi Büntetőbíróság

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court – ICC vagy Bíróság) intézménye aránylag rövid múlttal rendelkezik. Az ENSZ Közgyűlése 1948-ban elfogadott egy nemzetközi egyezményt a népirtás megelőzéséről, illetve büntethetőségéről, amely egyezmény VI. cikke előrevetítette egy nemzetközi büntetőbíróság felállítását. A Közgyűlés felkérte ezért a Nemzetközi Jogi Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy ilyen bíróság felállításának szükségességét és lehetőségét. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy elvárható lenne egy olyan szerv létrejötte, amely joghatóságot gyakorolhatna nemzetközi jogilag is értékelhető, súlyos bűncselekmények felett. A bíróság létrehozatala, azonban évtizedekig húzódott, végül a ’90-es évek konfliktusainak hatására 1998 nyarán összehívtak egy nemzetközi konferenciát Rómába, ahol kidolgozták és elfogadták a Statútum végleges tervezetét, amely 2002. július 1-jén lépett hatályba. 

Itt fontos megjegyezni, hogy bár Oroszország és Ukrajna is aláírta, egyik sem ratifikálta az okmányt. Sőt, Oroszország 2016-ban azt követően, hogy az ICC előzetes vizsgálati jelentése megszállásnak minősítette a Krím annektálását, a Statútum aláírását is visszavonta. Ukrajna ugyanakkor korábban már elfogadta a Bíróság joghatóságát a Krím megszállásakor, illetve másodszor is tett egy időbeli hatályát tekintve nyitott nyilatkozatot, melyben elismeri a joghatóságot a területén elkövetett releváns bűncselekmények vonatkozásában – ami most is megalapozza a Bíróság nyomozási lehetőségét. Ez azért fontos, mert a joghatóság gyakorlása előfeltételekhez kötött: 

• egy részes állam a főügyész elé terjesztheti a helyzetét, amely szerinte a bíróság joghatósága alá tartozik; 
• a főügyész proprio motu – hivatalból – egyénileg is megindíthatja a nyomozást olyan értesülések alapján, amelyek alátámasztják egy olyan bűncselekmény elkövetését, amely a bíróság joghatóságába tartozik, de ez az esetkör is a részes felekre korlátozódik;
• az ENSZ Biztonsági Tanácsa [BT] is a főügyész elé terjesztheti az esetet, az Alapokmány felhatalmazása alapján, a béke és a biztonság helyreállításának érdekében, amennyiben az arra irányuló előterjesztést a BT valamelyik állandó tagja – mint például Oroszország – meg nem vétózza. 

A Bíróság joghatósága alá négy nemzetközi jogi deliktum tartozik. „A nemzetközi jogi bűncselekmények (crimes under international law) a nemzetek közösségének legalapvetőbb értékeit, illetve érdekeit, különösen az emberiség békéjét vagy biztonságát sértik, vagy veszélyeztetik. Ezen cselekményeknek bűncselekményként történő minősítése nem függ a nemzeti jogoktól, hanem a büntetendőségük közvetlenül a nemzetközi jogon alapul. A nemzetközi szokásjog részét képező, kiemelkedő tárgyi súlyú deliktumokról van szó, amelyek valamely ius cogens szabály megsértését jelentik.”¹ A Római Statútum egyértelműen a legsúlyosabb nemzetközi bűncselekményeket vonja saját joghatósága alá, így a népirtást, az emberiesség elleni bűntetteket (ideértve például a szándékos emberölést, rabszolgaságba taszítást, kínzást, személyek erőszakos eltűntetését stb.) a háborús bűntetteket és az agresszió bűntettét. Az ICC joghatósága automatikus, ami jelentősen korlátozza az államok szuverenitását, ezért védelmi garanciaként beépült a komplementaritás elve az eljárásba. Ezt a kifejezést az ügy elfogadhatóságára használják, és a joghatóság gyakorlását hiúsíthatja meg. 

Nyomozás indul Ukrajnában

Az eljárás megindításához feltehetőnek kell lennie olyan bűntett elkövetésének, amely a Bíróság joghatóságába tartozik, ezt a Római Statútum is kihangsúlyozza. Amennyiben egy részes állam által előterjesztett esetről van szó, a tagállam megjelöli a releváns körülményeket, átadja a rendelkezésére álló dokumentumokat és bizonyítékokat, kéri a főügyészt, hogy vizsgálja ki az ügyet, és döntsön arról, hogy egy vagy több konkrét személy ellen vádat kell-e emelni. Abban az esetben, ha a főügyész saját hatáskörben indít nyomozást, szükség van bírói jóváhagyásra, a részes államok által kezdeményezett esetben nincs. A bírák csak akkor vizsgálják a kérdést ilyenkor, ha a főügyész nem tartja szükségesnek a nyomozás lefolytatását. 

Ma már tudjuk: a Bíróság ügyészi hivatalának előzetes vizsgálata megalapozottnak találta az állítólagos háborús és az emberiesség elleni bűncselekmények feltárását Ukrajnában. Ennek fényében a Bíróság főügyésze, Karim Khan február 28-án bejelentette, hogy nyomozást indítanak az ukrajnai helyzet miatt. Eközben 39 ország, köztük Magyarország is indítványozta az eljárás megindítását, ez annak egyszerűsítését és gyorsítását szolgálja. Március 16-án a főügyész hivatalosan is értesítette a Római Statútum részes államait a nyomozás megindításáról, illetve kérte azok együttműködését. Ugyanezen napon látogatást tett Nyugat-Ukrajnában és Lengyelországban, hogy személyesen is értékelni tudja a kialakult helyzetet. Kiemelte, hogy a nemzetközi bűncselekmények elkövetőit felelősségre kell vonni, illetve, hogy a Bíróság függetlenül, pártatlanul végzi a munkáját, ezért kéri az Orosz Föderáció hatóságainak együttműködését is.

A Nemzetközi Büntetőbíróság által indított nyomozás irányítása a főügyész kezében van. Bizonyítékokat kell gyűjtenie, ehhez nagy segítség a média, illetve a helyi tudósítások, viszont az információk valódiságát igazolni kell. Beidézhet és kihallgathat tanúkat, sértetteket, eljárás alá vont személyeket. Kérheti a menekülteket befogadó államokat – így akár Magyarországot is – tanúvallomások felvételére. Figyelembe kell vennie mind a bűnösség melletti, mind az elleni érveket. 

A főügyész tevékenységének célja, hogy kérelmet nyújthasson be a tárgyalás-előkészítő tanácshoz, akik a produktivitás és a tisztességes eljárás érdekében intézkednek. A tárgyalás-előkészítő tanács adja ki a letartóztatási parancsot is. Az ekkor beidézett gyanúsítottnak joga van vitatni a vádpontokat, saját védelme érdekében ő is előterjeszthet bizonyítékokat. Miután megalakul az első fokon eljáró tárgyaló tanács, nyilvános tárgyalásra kerül sor a Bíróság székhelyén. Bűnösség megállapítása esetén a Bíróság kiszabhat szabadságvesztést (ennek végrehajtása rendszerint abban az államban történik, amely késznek mutatkozik az elítéltek fogadására), illetve pénzbüntetést, bűncselekményből származó haszon, vagyon, illetve vagyontárgy elkobzást is. Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezni lehet, továbbá lehetőség van rendkívüli jogorvoslatként felülvizsgálatra is.

Folyamatban van a bizonyítékok gyűjtése

Az ICC nyomozását segítő bizonyítékok gyűjtése már elkezdődött Ukrajnában, például a Harkivban, ahol feltehetőleg kazettás bombákkal sújtottak lakóházakat, és Csernihivben is, ahol civileket vettek célba. Luhanszkban valószínűsíthető, hogy a nemzetközi jog által tiltott, vegyi fegyvernek minősülő foszforgránátot vetettek be (ezeket csak fedezékként lehet használni). A ius in bello szabályait áthágva katonai célpontként tekintettek egy mariupoli kórházra is, miközben az a fokozottan védett objektumok közé tartozik. A londoni orosz nagykövetség egy azóta már törölt tweetjében hamisnak nevezte a kórházról a támadás után készült felvételeket, mondván a kórház addigra kiürült, csak katonák tartózkodtak benne. Ha ez így is lett volna, egészségügyi létesítményekre akkor is külön szabályrendszer vonatkozik. Fel kellett volna szólítaniuk az ukrán katonákat az épület elhagyására, és lehetőséget kellett volna adni az elvonulásra. Még ezt követően sem lett volna indokolt a bombázás. A város mára humanitárius katasztrófa szélére került, nincs víz- és áramellátás, az élelmiszersegélyek sem jutnak célba. 

Egy ilyen nagyságrendű és bonyolultságú ügynél, mint az ukrán-orosz konfliktus, a nyomozás rendkívül hosszú időt vehet igénybe, és mindezt nehezíti, hogy egy háborús övezetben nehezebb hozzájutni a bizonyítékokhoz. Széles körben vizsgálják a valószínűsített bűncselekményeket, ezért egy elfogatóparancsra is hónapokat, akár éveket kell várni. Egy, még hivatalban lévő elnököt összekötni fegyveres erők által elkövetett cselekményekkel, vádat emelni és bíróság elé állítani komoly kihívás. Feltehetően meg kellene várni, hogy hivatalából elmozdítsák, és ki kellene adni egy olyan új orosz rezsimnek, amely kooperatívabb a nemzetközi közösséggel.  

Ez a cikk az Arsboni 2022 tavaszi Gyakornoki Programjának keretében készült. 

Források: