“Pálinka és gulyásleves” – így befolyásolták régen a magyar választót

Az országgyűlési képviselőjelöltek már a múlt század elején is igyekeztek mindent bevetni népszerűségük növelésére, nem megvetve a törvénytelen eszközöket sem. A szavazást megelőző órákban vendégségeken sörrel, borral, pálinkával, kolbásszal, pörkölttel, esetleg gulyással vagy egész egyszerűen pénzzel győzték meg a választókat arról, hogy rájuk szavazzanak. Hogyan úszhatták meg a felelősségre vonást mindezért?  

A képviselőket ­ a szabad mandátum elve miatt ­már az 1900-as évek elején sem lehetett visszahívni, az egyetlen lehetőség a munkájukról való véleménynyilvánításra az volt, hogy a legközelebbi választások során nem arra jelöltre adták voksukat a választók, aki nem tartotta be az ígéreteit. A szavazók megnyeréséért folytatott harcból fejlődtek ki a választási kampányok, amelyek során a legkülönfélébb módokon befolyásolták a választásra jogosultakat.

Legtöbbször sokkal nagyobb jelentősége volt egy-egy politikus személyes népszerűségének, mint az általa képviselt párt ideológiájának. A kezdetben három, majd öt évenként megtartott

választások az I. világháborúig mindig nyílt szavazással zajlottak, a képviselőjelöltek tudhatták, hogy kik szavaztak rájuk.

Emiatt a helyi lakosok befolyásolása érdekében nem ritkán olyan ígéreteket tettek, amelyeket csak a saját választóik élvezhettek. Ez főként pénzadományt jelentett, de gyakori volt az „etetés, itatás” is.

Vélhetően az „etetés, itatás” cselekményét követte el például 1910-ben a néppárti Ajtics Horváth Dezső, aki a mai Szlovákia területén található vágvecsei választókerültben a szavazatok 53%-ával szerzett mandátumot. A falu másik jelöltje, Benedek Dezső az eredményt bíróságon megtámadta. Arra hivatkozott, hogy Ajtics a választások napján a saját házában kilenc helyi lakost vendégül látott és pénzt is adott nekik szavazatukért cserébe. A kérvény szerint:

 „Ajtics őket etette, itatta, tálszámra rakva elébük ételeket és különböző italokat és bort, különféle pálinkát és főképpen 3 decis poharakba mindenkinek több izben is töltött bort. Midőn azután távozni akartak egyiküknek egy nagyobb összegű pénzt (20 koronásokban) adott át azzal: „ezt a pénzt a többiek között ossza ki.”

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

Az Ajticstól kapott 20 koronás bankjegyeket a helyi kocsmában felváltották és így minden vendégeskedő legalább 6 korona 50 fillért kapott (ha a kenyér árát vesszük figyelembe, akkor ma kb. 7500 Ft lenne). Még aznap mind a kilencen elmentek, és Ajtics Horváth Dezsőre szavaztak.

Ajtics Horváth Dezső

Ajtics mindent tagadott. A bíróságnak bemutatta az állítólag etetett, itatott és megvesztegetett kilenc választópolgár közül nyolcnak a hitelesített nyilatkozatát, ami szerint az állítások valótlanok, illetve egynek a halotti anyakönyvi kivonatát a választások óta bekövetkezett haláláról. Továbbá Ajtics arra is hivatkozott, hogy Benedek kérvényében nincsen megemlítve olyan, ami törvénybe ütközne. Tehát még ha be is bizonyosodik, hogy Ajtics a választások napján választókat etetett, itatott és nekik pénzt adott, azt nem a szavazatukért tette.

A bíróság – Ajtics érvelését elfogadva – nem találta bizonyítottnak, hogy az állítólagos evés, ivás alatt a választások egyáltalán szóba kerültek volna, ezért

nincsen szó többről, mint közönséges vendégségről. Illetve Ajtics a pénzt akár korábbi tartozása megfizetéseként is adhatta, tehát ebben sincsen semmi kivetnivaló.

Ugyanakkor a megvesztegetett választók a kocsmában több tanú előtt beszéltek a pénz eredetéről. Kiderült, azért kapták a pénzt, hogy Ajticsra szavazzanak. Ezt a bíróság azonban nem vette figyelembe mint lehetséges bizonyítékot, mert csak az számított választási csalásnak, ha közvetlenül egy képviselőjelölt adott pénzt választóknak. Ha ezt valaki más tette (hiába kötötte ki, hogy a pénzért cserébe kire kell szavazni), és a képviselőjelölt nem tudott az ügyletről, nem lehetett felelősségre vonni. A választók csak azt mondták, hogy a pénzt a szavazatukért cserébe kapták. Azt viszont, hogy közvetlenül Ajtics adta nekik a pénzt, nem mondták senkinek, így ezt bizonyítani sem lehetett.

A bíróság tehát elutasította Benedek Dezső kérvényét, és nem semmisítette meg a szavazást. Ajtics Horváth Dezső jutott Vágvecséről a képviselőházba.

Ajtics azért merte ilyen módon befolyásolni a választásokat, mert jól tudta, hogy milyen nehéz az „etetést, itatást” és a megvesztegetést bizonyítani. Bízhatott a megvendégelt helyi lakosok lojalitásában is, hiszen őket is felelősségre lehetett volna vonni, ha a vád bebizonyosodik.

A legtöbb etetős, itatós esetre nem derült fény.

Már azt nehéz volt bizonyítani, hogy az állítólagos történések valóban törvénybe ütköztek-e, mint ahogy ezt a vágvecsei ügyben is láthattuk. Ha sikerült is meggyőzni a bíróságot arról, hogy egyes pártok jogellenesen befolyásolták a választásokat, a bizonyítás akkor is nehézkes volt, hiszen a tanúk többsége érintett volt az ügyben, ezért nem szívesen vallott. Ha pedig véletlenül elérték, hogy valamelyik tanú terhelő vallomást tegyen, utolsó mentsvárként még mindig ott volt az „esküvel megerősített tagadó vallomás” lehetősége, aminek köszönhetően általában megnyerte a pert a megtámadott képviselőjelölt.

Vágvecse ma már Vágsellye egy városrésze

Miközben a kérvényezők munkáját megannyi akadály gátolta, az elkövetők számára rengeteg kiskapu állt nyitva. A bemutatott esetből megismerten kívül említést érdemel a „közcélú adomány” is, amelyet főleg egyházközségeknek ígértek a jelöltek megválasztásuk esetén. Mivel a törvény csak a választók közvetlen vagy hozzátartozóik révén történő megvesztegetést tiltotta, a „közcélú adományozás”, a bíróság szerint „nemes céllal történő, üdvözlendő tény”-nek minősült. A „választók szükséges ellátása” jogi passzust is gyakran rugalmasan kezelték a jelöltek és a bíróság is. Elméletben csak a szavazás helyszínén és ideje alatt volt lehetőség a szükséges étkezés biztosítására, valójában gyakran szükséges ellátásra hivatkozva szavazatokért cserébe etették és itatták a választókat.

Jól látszik, hogy választási korrupció megállapítására alig került sor a bírósági gyakorlatban, mert a bizonyítási nehézségek és az elkövetőknek hagyott menekülő utak ezt ellehetetlenítették.

Feltűnően kevés volt az olyan eset, amikor a kérvényezők sikerrel jártak, és az elpanaszolt cselekmények miatt a bíróság a választást megsemmisítette.

Ebben a választási rendszerben a csalás utáni büntetés elkerülhető volt. Ez arra sarkalta a képviselőjelölteket, hogy inkább éljenek az etetés, itatás eszközével, mintsem tisztességes módon veszítsék el a választásokat.

A választási rendszeren javítani mindig lehet és kell is, bő száz év távlatából azonban úgy tűnik, hogy tökéletessé sosem fog válni.

Jegyzetek
A képek forrása itt, itt és itt.

Támogatónk

Ez a cikk az Arsboni Gyakornoki Programjának keretében készült, melyet a Sárhegyi és Társai Ügyvédi Iroda támogat.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.