Példaként állhat, példaképpé válhat

E dolgozat a Bird & Bird, az Új Jogtár és az Arsboni által meghirdetett 2018. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Dr. Prieger Adrienn

„Kemáli álom” vagy valóság az EU-ban?

Mit álmodott Kemál?

Napjaink tömegdemokráciáiban a jogalkotás a bürokrácia napi rutinfeladatává és pótcselekvésévé vált: névtelen tisztviselők a jogalkotási divatokat, a globális trendeket és a vélt igényeket követve évente százszámra gyártják a jogszabályokat, szinte követhetetlenné téve a jog fejlődését, a jogkövető állampolgárokban és sokszor a jogászokban is a tehetetlen sodródás érzetét keltve. Ebben a helyzetben különösnek tűnhet, hogy voltak olyan nagy egyéniségek, akik hasonlóan felgyorsult, rendkívüli kihívásokat rejtő fejlődési periódusokban képesek voltak a kezdeményezést magukhoz ragadni, és hazájuk sorsának és jogfejlődésének új irányt szabni, józan mértéktartással egyensúlyozva a hagyomány és az újítás között, úgy merítve az emberi civilizáció egyetemes értékeiből, hogy közben hazájuk sajátos karakterét is megőrizték. A történelem e nagy alakjainak gyakrabban kellene fellépniük a „cikkek színpadán”, hiszen személyiségük, életük és munkásságuk olyan tanulságokkal szolgál, amely segíthet a XXI. század kihívásaival megbirkózni.

Szinte minden nap olvashatunk híreket Törökország és az EU viszonyáról. Törökország a 2017 áprilisi alkotmánymódosítás, az igazságszolgáltatásban végbemenő folyamatok, valamint a menekültválság kapcsán kiemelt nemzetközi figyelmet élvez. Noha a török EU-csatlakozás jelenleg távolinak tűnik, a csatlakozási tárgyalások folynak; a felek reális célként tekintenek rá, és csak konkrét, gyakorlati akadályokra utalnak, nem elviekre. Az egykori Oszmán Birodalom idején azonban, amikor Törökországban az iszlám jog dominált, ahol sária-bíróságok működtek, és a közhatalom forrása elvben a kalifa vallási szerepe volt, valóban álomnak tűnhetett Mustafa Kemál elképzelése, hogy Törökországot egy európai, szekularizált köztársasággá kell alakítani, amely elindította Törökországot az EU-hoz vezető hosszú, rögös úton…

A Török Köztársaság jelenleg is hatályos alkotmányának preambuluma ekként emlékezik meg a Török Köztársaság alapítójáról, Atatürkről, és e „halhatatlan vezető és a páratlan hős” reformjairól és elveiről: „ez az Alkotmány összhangban van a Török Köztársaság alapítója által bevezetett nacionalizmus fogalmával, Atatürk, a halhatatlan vezető és a páratlan hős, reformjaival és elveivel.”

Az Európai Unió Alkotmányainak preambulumait megvizsgálva arra a megállapításra juthatunk: ritka, hogy egy Alkotmány egy személyre és gondolataira utal a nemzeti alkotmányosság egyik forrásaként. Egyedülálló személynek kell lennie annak, aki megérdemli, hogy megemlékezzen róla a szülőföldje alkotmánya. Érdekesség, hogy az EU tagállamai közül csak Magyarország emlékezik meg az Alaptörvény preambulumában Szent Istvánról, és a szlovák alkotmány Cirillről és Metódról, s utal történelmük példamutató, nagy alakjainak szellemi hagyatékára.

Karrier Kávézz velünk!

Alakítsd karriered ingyenes tanácsadásunk során!

Cikkemben szeretném bemutatni, hogy Atatürk mivel érdemelte ki ezt a rendkívüli tiszteletet, hogy a török Alkotmány preambuluma megemlékezik róla. Szeretném továbbá felhívni mindenki figyelmét arra, hogy mennyire fontos a rohanó világban, a gyakori alkotmánymódosítások és a jogi reformdüh közepette, megemlékezzünk arról a jogrendszert alakító történelmi személyről, aki nélkül most nem lenne Brüsszelben kérdés Törökország csatlakozása az EU-hoz. Atatürk indította el Törökországot a modernizáció és a nyugati értékek útján, megreformálta és teljes egészében átalakította török jogrendszert, s a török jogi gondolkodás fejlődésére jelentős hatást gyakorolt. Atatürk öröksége ma is él és hat, hiszen Törökország jelentős erőfeszítéseket tesz az Európai Unióhoz való csatlakozásra hosszú évek óta. Noha az évek során nem sikerült végleges eredményt elérni, a csatlakozási tárgyalások még mindig folyamatban vannak.

Törökország 1959-ben nyújtotta be első alkalommal csatlakozási kérelmét az Európai Gazdasági Közösségbe, a teljes jogú tagság bekövetkezése azonban máig bizonytalan. Miért nevezik gyakran Törökország EU-csatlakozásának gondolatát „kemáli álomnak”? Valószínűleg azért, mert a sajátos oszmán jogrendszer olyan mértékben eltért az európai jogtól, mely történelmi múlt, kulturális és vallási hagyományokban gyökerezik, hogy az Oszmán Birodalom idején álomszerűnek tűnt a jogrendszer ilyen mértékű reformja.

Egy jogrendszer reformátora

Szeretném bemutatni, Mustafa Kemal Atatürköt, a szekuláris Török Köztársaság megalapítóját, akinek 1934-ben a Török Nemzeti Országgyűlés adományozta az Atatürk vezetéknevet, azóta hívják őt „törökök atyjá”-nak. Az első világháború utáni török vereség reményvesztettségében Mustafa Kemal pasa nem adta fel a küzdelmet, és a Törökországot feldaraboló sèvres-i békeszerződés nyomán elcsatolt török törzsterületeket a függetlenségi háborúban visszaszerezte a török nép számára.

Az Oszmán Birodalom időszaka óta Atatürknek köszönhetően olyan változások következtek be, amelyek a jogtudomány, a jogtörténet számára is figyelemre méltó, vizsgálandó tárgykörnek tekintendő. Atatürk nyugat-európai mintát követő jogrendszert épített ki Törökországban, amely máig meghatározó jelentőségű.

Atatürk 1910-ben Franciaországban hadiakadémiai tanulmányai során az európai életmód, szokások, jogrendszerek, továbbá az európai politikai gondolkodásmód és attitűd tanulmányozása révén olyan tudást szerzett, mely szerepet játszott későbbi reformjainak a kidolgozásában. 1923. október 29-én kikiáltották a köztársaságot, elnökké Mustafa Kemalt, kormányfővé pedig Imet pasát választották . Atatürk jogi reformjainak köszönhetően 1924 áprilisában törvényt fogadtak el a kalifátus megszüntetésről, és az oszmán uralkodóház tagjainak kiutasításáról. A Török Köztársaságban a vallási ügyeket és az állami ügyeket szétválasztották, 1924. április 8-án eltörölték a saria-bíróságokat. Egy másik törvénnyel megszüntették a vallási ügyek minisztériumát is.

Tudták, hogy Atatürk nevéhez fűződik a latin ábécé kötelezővé tétele is, és hogy Atatürk az arab írást eltörölte, sőt saját maga járta a falvakat, és maga tanította az embereket az új írásra?
Fontos vívmánya volt az is, hogy 1934-ben eltörölték az eddig használatban lévő olyan rangokat, címeket, mint a pasa, és bevezették a mindenkire kötelező érvényű családinév-törvényt, melynek értelmében minden török állampolgárnak vezetéknevet kellett választania. Ezt megelőzően Törökországban nem voltak használatban a vezetéknevek.
1926. március 1-jén elfogadták az olasz minta alapján megalkotott török Büntető Törvénykönyvet, majd ugyanebben az évben a svájci mintára megalkotott török Polgári Törvénykönyvet. A Büntetőeljárási törvényt Törökországban német mintára alkották meg, 1929. augusztus 20-án lépett hatályba.

Az Oszmán Birodalom idején javarészt az iszlám jogrendszert használták, vagyis a jog jelentős részben a Koránból eredt, e mellett a szokásjog és a szultán utasításai (kánun) voltak meghatározó jellegűek a jogalkalmazás során. A XIX. században a török jog távolodni kezdett az iszlám jogtól, és az európai jogrendszerek felé közelített. Kezdetben – a hagyományosan jó francia-török kapcsolatokból adódóan – főként a francia jogot fordították le, Musztafa Kemal Atatürk reformjai azonban már majd minden vezető európai jogrendszerből vettek át elemeket. Mindennek ellenére azonban az iszlám jog maradványai napjainkban is érezhetőek a török jogban.
Napjainkban sincsen közmegegyezés olyan jogtörténeti kérdések kapcsán, mint a római jog iszlám jogra gyakorolt hatása. Az iszlám jogra gyakorolt külső hatások vizsgálata nehézségekbe ütközik, mert az iszlám jogi szövegek dogmatikai okok miatt nem tüntetik fel a forrásukat, mivel ez nem lenne összeegyeztethető az isteni eredetű norma tanával. Látható, hogy honnan indult Törökország, és mekkora utat tett meg Atatürknek köszönhetően a szekularizáció, és a modernizáció irányában.

Atatürk és Európa

Atatürk számos beszédében és újságokban megjelentett cikkekben is elemezte Törökország és Európa kapcsolatát. A Török Köztársaság első elnöke rengeteg olyan összefüggésre világított rá a maga korában, amelyek mind a mai napik megfontolandóak. Mindig kiállt a nyugat-európai mintájú modernizáció mellett Törökországban: „Azok az eszmeáramlatok, amelyek a világ egyes országait kiszabadították a rabságból és hozzásegítették a szuverenitáshoz, ellenségei azoknak, akik a régi, elavult intézményekben reménykednek, és idejétmúlt irányítási módokhoz ragaszkodnak” – mondta Atatürk.
Sajátos módon érvelt az Európához tartozás mellett. Úgy vélte, hogy a törökség csak egyenrangú félként illeszkedhet az európai népek családjába. Nem elegendő a nyugatosítás, mindez csak az oszmán történelem megelőző kétszáz esztendejét jellemző politikai, katonai, gazdasági és kulturális függőség felszámolásával egyidejűleg mehet végbe.
1923-ban a nyugatosodás kapcsán ezt mondta: „Mi nem azért vesszük át a nyugati civilizációt, hogy utánozzuk őket. Amit benne jónak találunk, azért, mert megfelel a mi sajátosságainknak, azt világszínvonalon fogjuk a magunkévá tenni. Az országok eltérnek egymástól, de civilizáció csak egy van, és nemzeti felemelkedés érdekében elkerülhetetlenül csatlakoznunk kell hozzá. Az Oszmán Birodalom megtorpanása is akkor kezdődött, amikor az Európa fölött aratott győzelmeiből fakadó elbizakodottságában elvágta az európai népekhez kötődő szálakat. Ez hiba volt, és mi nem esünk még egyszer ebbe a hibába… A török nép minden művelt nemzet barátja.”

Egy magyar római jogász Atatürk védőszárnyai alatt

Atatürk magatartása a náci Németország idején is példaértékű volt. Az 1930-as években tért nyerő európai diktatúrákat nem támogatta, és visszautasította a náci Németország közeledési kísérleteit. Atatürk halála után İnönü köztársasági elnök is az Atatürk által kidolgozott külpolitikát folytatta tovább, s az ország semlegességét tartotta szem előtt, és szintén visszautasította a náci diplomáciának Törökország II. világháborúba való beléptetésére tett kísérleteit is.
A római jog egyik híres magyar jogásza, Schwarz András Bertalan, aki 1886-ban született, a náci hatalomátvétel és a faji törvények következtében 1933 nyarán menekülni kényszerült Németországból. Schwarz 1934-ben feleségével együtt Törökországba emigrált, ahol az isztambuli egyetemen két tanszék (a római jogi és a magánjogi) vezetését is megkapta. A háború után Schwarz nem tért vissza Magyarországra, hanem Isztambulban maradt.
A római jog neves jogásza Atatürk nélkül a magyar jogot sem tudta volna gazdagítani. Nem érdekes, mennyire igaz az a mondás, hogy minden mindennel összefügg? Schwarz Andrást a Magyar Tudományos Akadémia hetven évvel ezelőtt, 1946. július 24-én választotta tiszteletbeli tagjává. Schwarz professzor kiválóan ismerte a svájci magánjogot, amelyet a török állam Kemál Atatürk idejében recipiált.

A „Kemáli álom” valóra válik?

Törökország 1987. április 14-én juttatta el tagság iránti kérelmét a Közösségekhez. Az Európai Tanács 1997. december 12-13-ai luxemburgi csúcstalálkozóján megerősítette Törökországnak az Európai Unióhoz való csatlakozásra való jogosultságát.
Az Európai Tanács Brüsszelben, 2004. december 16-17-én tartott ülésének Elnökségi Nyilatkozata megállapította, hogy „Törökország kellőképpen teljesíti a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez a koppenhágai politikai kritériumokat”, azzal az előfeltétellel, hogy „Törökország hatályba léptet hat konkrét jogszabályt”; és 2005. október 3-át jelölte meg a csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontjául. A csatlakozási tárgyalások azóta is folynak, bár eddig csak 1 fejezetet sikerült ideiglenesen lezárni a 35 csatlakozási fejezetből.
A török csatlakozást támogatók meglátása szerint a belépés mellett szóló döntés pozitív jelzés lenne az iszlám világnak, továbbá erősödne az EU védelmi ereje, és fejlődne az energiaellátás biztonsága is. Nem szabad ugyanakkor alulbecsülnünk a csatlakozás kockázatait sem. Törökország felvétele az Európai Unióba jogalapot teremtene a mediterrán államok (Izrael, Marokkó, Algéria, Tunézia) és a kelet-európai államok (Fehéroroszország, Ukrajna, Moldávia) csatlakozására. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Törökország életében még mindig fontos a muszlim gyökerek jelenléte, az iszlám saria, amely az atatürki szekularizmus, valamint a türk és bizánci hagyományok mellett a török jog és kultúra ugyancsak máig ható összetevője. Mindez meglátásom szerint szerepet játszik az elhúzódó csatlakozási folyamatban Törökország és az EU között.
A „kemáli álom” megvalósulására tehát még várni kell, de ez nem von le semmit Atatürk érdeméből, akinek munkássága nélkül Törökország most nem kopogtatna bebocsájtást kérve az EU kapuján, hanem – európai területeit és érdekeltségeit elveszítve – a Közel-Kelet foglya maradt volna.
Források, felhasznált irodalom

Arnold, Hans: Political Arguments against Turkey’s Accession to the European Union, Internazionale Politik und Gesellschaft, 3/2007.

Flesch István: Az isztambuli menedék, Budapest, Corvina, 2010.

Flesch István: A Török Köztársaság története, Corvina Tudástár, Budapest, 2007.

Hamza Gábor: Emlékezés Schwarz András Bertalanra, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjára, Magyar Tudomány, 2016. június; http://www.matud.iif.hu/2016/06/12.htm

Iszlám reneszánsz vagy atatürki hagyaték?http://www.origo.hu/tudomany/tortenelem/20160804-musztafa-kemal-ataturk-torok-koztarsasag-oszman-birodalom-ifjutorok-mozgalom-gallipoli-utkozet.html

Jany János: Klasszikus iszlám jog, Budapest, Gondolat, 2006.

Kansu, Ceyhun Atuf: Mustafa Kemal Atatürk, Nap Kiadó kft, 2017.

dr. Kertészné dr. Váradi Szilvia: Az Európai Unió bővítésének jogi aspektusai, Budapest, Wolters Kluwer, 2014.

Kışlalı, Ahmet Taner: Atatürk és a Nyugat in: Kerekesházy József: Az igazi Kemál, Budapest, Terebess, 2000., http://mek.oszk.hu/03800/03836/html/#36

Prieger Adrienn Dóra: A “keresztény Európa” gondolata az akadálya Törökország EU-csatlakozásának?, Glossa Iuridica, 2017/3-4. sz., 149-165. o.

Prieger Adrienn: Hallhatatlan Atatürk, Valóság, 2018/3.

Söylemezoğlu, Sıtkı Hasan: Chapter 23, Judiciary and fundamental rights; the engine for the reform process in Turkey; Law & Justice Review, June 2014.

Trócsányi László – Badó Attila (szerk.): Nemzeti alkotmányok az Európai Unióban, Budapest, Wolters Kluwer, 2005.

Tetszett a cikk? Szavazz rá a lenti alkalmazásban!

[shortstack smart_url='[shortstack smart_url=’http://1.shortstack.com/pJ14Jh’ responsive=’true’ autoscroll_p=’true’]

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS