Pótanyaság Magyarországon?

Egy jogintézmény kontradiktórius álláspontok össztüzében.

Az Alaptörvény L) cikkét olvasva meggyőződhetünk arról, hogy a család a nemzet legfontosabb alkotórésze és a gyermekvállalás a nemzet fennmaradásának egyetlen módja. 2019 elején a Kormány családtámogatási intézkedései is azt az üzenetet közvetítik, hogy vállaljunk minél több gyermeket. Éppen ezért aggodalomra ad okot, hogy hazánkban a párok 10 százaléka meddőséggel küzd. Egy részük az asszisztált reprodukciós eljárások egyes fajtáinak segítségével saját gyermekhez tud jutni, azonban léteznek olyan betegségek, amelyek következményeként egy nő egyáltalán nem képes gyermek kihordására.

E probléma orvoslása végett a világ több országában kezd teret hódítani a béranyaság és a dajkaterhesség, ugyanis az örökbefogadás komplikált procedúráján kívül ez az egyetlen mód gyermektelen házaspároknak, hogy családot alapíthassanak.

A dajkaterhesség szabályozása az Eütv.-ben

Egészen 1997-ig a magyar jog se nem tiltotta, se nem engedélyezte a pótanyaságot. Ebben az évben fogadták el az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényt (a továbbiakban Eütv.).

Ezen törvény tartalmazott rendelkezést a pótanyaság ingyenes formájával, a dajkaanyasággal kapcsolatban.

A tervezett szabályozásnak megfelelően csak a teljes pótanyaság lett volna engedélyezve, amely azt jelenti, hogy a gyermek genetikailag a kívánságszülőkhöz kötődik, vagyis azok ivarsejtjeiből hozzák létre az embriót. További kritérium, hogy csak egészségügyi szempontból indokolt esetben lett volna mód a reprodukciós eljárás ezen formájának alkalmazására és a pótanya kizárólag a kívánságszülők hozzátartozója lehetett volna. A tervezet kidolgozói továbbá szükségesnek találták, hogy az e feladatra vállalkozó nő már legalább egy saját gyermekkel rendelkezzen, illetve 25-40 éves közötti korú legyen. A kor maximalizálását az Alkotmánybíróság azzal indokolta, hogy a 40 év feletti szülés fokozott veszélyekkel jár.

Az új jogintézmény visszaélésektől mentes működése érdekében a Polgári Törvénykönyv családjogi rendelkezéseinek bizonyos mértékű megváltoztatására, illetve az ilyen módon született gyermek jogállásának tisztázására volt szükség. A családjogi szabályozási tervezet alapján nyílt örökbefogadással váltak volna a kívánságszülők a gyermek szüleivé.  Az eredeti tervek szerint az Eütv. dajkaanyasággal kapcsolatos szabályozásának hatálybalépésére 2000-ben került volna sor, ez azonban nem történt meg, ugyanis a hatályba lépést megelőzően módosult a törvény és a rendelkezés törlésre került.

Kormányváltás – nézetváltás

Az 1998-as kormányváltást követően az előző évek több kezdeményezése is terítékre került.

A dajkaanyaság Eütv.-ben való szabályozását szakmai és etikai szempontból kifogásolhatónak titulálták.

Dr. Hende Csaba akkori igazságügyi minisztériumi államtitkár a parlamenti vita során kifejtette, hogy ebben a kérdésben nem elég gyorsan követi a jog az orvostudomány fejlődését.  Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság véleményére, amely úgy fogalmazott, hogy „Azok az orvosi, etikai és jogi problémák, amelyeket a pótanyaság felvet, nem kellően kiérleltek még a törvényi szabályozáshoz, és mindez nem szolgálja a kiskorú gyermek érdekét.” A továbbiakban tolmácsolta a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia állásfoglalását is, amely szerint „A béranyaság törést hoz létre a genetikus, a kihordási és a felnevelési szülőség között, és sérti a gyermek jogait.” Azzal érvelt, hogy az anyaságot nem megdönthető vélelemként, hanem tényként szükséges kezelni, így a hatályos törvényi szabályozással ellenkezne a dajkaanyaság lehetővé tétele. Szintén aggodalmát fejezte ki a későbbi lehetséges jogvitákkal kapcsolatban, hiszen példának okáért, tisztázatlan volt az olyan helyzet, amelyben mind a meddő házaspár, mind a dajkaanya szeretné megtartani a gyermeket.

Eredménytelen próbálkozások sora

A TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) nevű szervezet a fent írtak miatt az Alkotmánybírósághoz fordult. Az akkor hatályban levő Alkotmány következő rendelkezésére hivatkoztak: „ A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez”. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a dajkaterhesség kiiktatása a reprodukciós eljárások köréből nem ütközött az Alkotmány rendelkezésével.

Utoljára 2005-ben a T/18093. számú törvényjavaslat vitája során érkeztek módosító javaslatok az Országgyűlésben a dajkaterhesség bevezetésével kapcsolatosan, ezeket azonban elvetették.

A jelenlegi helyzet

Jelenleg az Eütv. az engedélyezett reprodukciós eljárásokat a 166. § (1) bekezdésében taxatíve felsorolja. Az e) pont helyén egy csillag áll azzal a szöveggel, hogy az 1999. évi CXIX. törvény 32.§ (1) bekezdése hatályon kívül helyezte. Ez volt korábban a dajkaterhességre vonatkozó rendelkezés.

Az internetet böngészve azonban számos hirdetést találtam a pótanyaság visszterhes formájával, a béranyasággal kapcsolatban. Többen nyíltan ajánlkoznak arra, hogy kihordják más gyermekét, de olyat is olvasni, ahol kívánságszülők keresnek béranyát. Továbbá, a rendszert úgy is ki lehet játszani, hogy a tehetősebb kívánságszülőknek lehetőségük nyílik elutazni egy olyan országba (például: Ukrajna, India), ahol a beavatkozás legális.

Immár több mint egy évtizede nem került napirendre e jogintézmény lehetséges bevezetése.

2019 elején Orbán Viktor miniszterelnök újabb családtámogatási intézkedésekről tett bejelentést, amelyek tovább ösztönzik a gyermekvállalást.

Lehetséges volna, hogy a gyermekvállalás ösztönzése miatt a honatyák újra megpróbálkoznak azzal, ami a kilencvenes évek végén még kivitelezhetetlennek bizonyult?

A cikk megírásához az Arsboni a Jogtár adatbázisát használta.

Irodalomjegyzék

Navratyil Zoltán: Az anyaság útvesztői. Iustum Aequum Salutare VI. 2010/3. 209-210. oldal

Dósa Ágnes: Összehasonlító egészségügyi jog. CompLex Kiadó 2012. 83. oldal

Csernus Eszter: Ki lehessen anya? Fundamentum 2006/01. 89–90. oldal

Magyarország Alaptörvénye

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény

750/B/1990 AB határozat

Országgyűlési Napló. 1998/102.

Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja – Meddőségről: kivizsgálásról és a kezelés általános lehetőségéről. Készítette: Szülészeti és Nőgyógyászati Szakmai Kollégium

Gyakornoki Programunk támogatói:

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.