„Az MI-nak tisztességesnek és etikusnak kell lennie mindenki számára.” Mondta a jogász, majd keresetet indított a Stability AI ellen. A művész világ egyre inkább veszélyben érzi magát a mesterséges intelligencia (továbbiakban MI) megjelenésének köszönhetően, de vajon ki nyeri meg a harcot? Van egyáltalán ennek a harcnak igazi győztese, vagy egy igazságos konszenzus a megoldás mindenre?
A modern technológiának köszönhetően olyan innovációk segítik mindennapjainkat, mint a mesterséges intelligencia alapú szoftverek. Ahogy más területeken is, a művészet terén is megjelentek az MI alapú szöveg, kép és hangalkotó programok, amely alkalmas az inspirálódás és a munkafolyamatok megkönnyítésére. Az MI alapú kép és szövegalkotó szoftverek azonban egyes művészek szerint kezdik átvenni az alkotó szerepét szemben a jogszabályi értelmezéssel.
A Szellemi Tulajdon Világszervezete (továbbiakban WIPO) szerint a szellemi tulajdon az ész szüleményeinek összeségét foglalja magában1. Kiegészíti ezt az álláspontot a magyar szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvénye (továbbiakban Szjt.). Az Szjt. alapján azt illeti meg a szerzői jog, aki a művet megalkotta (szerző)2. Kiolvasható a megfogalmazásokban a természetes személy megkerülhetetlen mögöttes feltétele, hiszen ezen alkotások szellemi tevékenység révén jönnek létre. Mindkét definíció fogalmi eleme a természetes személy, mint a mű alkotója, kizárva ezzel a mesterséges intelligenciát a hagyományos szerzői jogi alkotó fogalmának köréből. Míg az ember egyedülálló képessége, hogy kreatív legyen, az MI-t olyan feladatok megoldására fejlesztették ki, amelyek általában nem a kreativitást, hanem az emberi intelligenciát (tanulás, elemzés, osztályozás képességeit) igénylik3. Jelenleg azonban gyökeresen megváltozni látszik az a látásmód, miszerint a két kategória teljesen elhatárolható egymástól.
Az elmúlt évek legmeghatározóbb innovációja a mesterséges intelligencia alapú szoftverek fejlesztése, amelyek az élet minden területén megjelentek. Az MI-t – nem meglepő módon – az intelligencia különbözteti meg más programoktól. A mesterséges intelligencia ugyanis az emberi intelligencia leképezésére törekszik. Az elemzés, tanulás, osztályozás vagy épp csoportosítás mind olyan emberi képességek, amelyek lemodellezhetőek. Működése és eredményessége a betáplált adatok mennyiségén és minőségén múlik. Fő jellemzője tehát, hogy hatalmas adatmennyiséget dolgoz fel, ám azok mindegyike emberektől származik. Nincs ez másképp az MI-n alapuló képalkotó szoftverekben sem, ahol az adatmennyiség szintén élő természetes személy műveiből származik4.
Szerzői jogi szempontból kulcsfontosságú kérdés, hogy minek minősülnek a képalkotó (vagy más MI alapú) szoftverek adatokkal való táplálása. Az Szjt. 17. § szerint a mű felhasználásának minősül a többszörözés is, ez azonban a szerző kizárólagos joga, ahogy az engedély kiadása is a többszörözésre. Nem tisztázott, hogy az MI az adatok tanulásával valóban többszöröz-e, vagy más szerzői jogi fogalom valósul meg az adatok betáplálása által5.
Gyakorlati példák:
Jelenünkben egyre több példa lát napvilágot, amelyben megfogalmazódik az MI alkotásként való elismerésének a kérdése, illetve az MI szoftverek által tárolt adatok etikátlan felhasználásával kapcsolatos viták. Az alábbi esetek ezeket a kérdéseket vetik fel.
Lengyel művész esete
Általános aggodalmat kelt az alkotók köreiben a mesterséges intelligencia adta lehetőségek kiaknázása a kreatív iparágak piacán. Greg Rutkowski, lengyel művész epikus fantasy jelenetek illusztrálásáról híres. Többek között olyan ismert társas és számítógépes játékhoz készített fantáziajelenetet, mint a Dungeons and Dragons vagy a Magic the Gathering. A művész nevét 93 000 alkalommal használták a Stable Diffusion nevű programban, Rutkowski-szerű képek előállítására. A gyakorlatban az MI működési mechanikájának megfelelően ez azt jelenti, hogy az algoritmus minden interneten fellelhető adatra rákeres, amely Rutkowskival vagy az ő művészetével kapcsolatos. A művészek körében felmerülhet a kérdés, hogy vajon ki alkalmazná a művészt, ha az MI által generált tartalom gyorsabb és alacsonyabb költséggel jár, valamint – ahogyan azt korábbi cikkemben felvetettem – az eset szorosan összefügg a stílus oltalmazhatatlanságának kérdésköréve, amelyet az ilyen esetek következtében lehet, hogy revízió alá kell vonnunk6.

Stable Diffusion kollázseszköz a művészek jogaival szemben
Matthew Butterick író, program tervező informatikus és jogász, 2023 januárjában három művész társával adott be csoportos keresetet a Stability AI, DeviantArt és a Midjourney ellen, amiért a Stable Diffusion nevezetű kollázseszközt használták. A Stable Diffusion a generatív MI-k csoportjába tartozik, melynek lényege, hogy több hasonló képet generál a művek újra keverésével. A képeket lemásolja, majd azok tömörített másolatát tárolja, amely lehetőséget ad a generálásra. A mesterséges intelligencia alapú szoftvertermék tehát több millió művész szerzői jogvédett műveinek másolatát tárolja és keveri a szerzők tudta, beleegyezése, illetve ellenszolgáltatás nyújtása nélkül. Egy névleges 1 dolláros kárt feltételezve képenként a visszaélés értéke nagyjából 5 milliárd dollár lenne, amely jóval meghaladja a valaha volt legnagyobb műrablást az Isabella Stewart Gardner Múzeumból, melynek jelenlegi becsült értéke 500 millió dollár. A művészek így jelentős vagyoni károknak lehetnek kitéve, amelyen a lassú jogalkotás, a szabályok hiánya és a kevés precedens sem segít7.
Zarya of the down c. képregény esete
Bár az MI alkalmazásával kapcsolatban még sok kérdés megválaszolandó, az tagadhatatlan, hogy remek lehetőséget biztosít a művésznek az inspirálódásra. A kreatív iparágakban dolgozók véleményei éppen ezért két táborra oszlanak. Az előző esetben említett alkotók, akik veszélyben érzik magukat az MI jelenlétében míg Kristina Kashtanova az MI adta lehetőséggel élve készítette képregényéhez képeit. A Zarya of the down című képregényében a Midjourney képalkotó szoftver segítségével generált képeket és használta fel azokat. Kashtanova beakarta bizonyítani, hogy az MI felhasználása mellett is oltalomban részesülhetnek az alkotók művei, azonban az Egyesült Államok Szerzői Jogi Hivatala döntésének értelmében továbbra is kizárólag az ember alkotta művek esnek oltalom alá. Végső soron tehát a Zarya of the down c. képregény szövege (amelyet Kashtanova maga írt) oltalomban részesül, azonban a generált képek továbbra is szabadon felhasználhatóak bárki által. A precedens értékű eset is jól mutatja, hogy bár az MI alkalmazása széles körben elterjedt a jelenlegi szabályozások még nem állnak készen az emberi alkotótól való eltérésre. Azoknak a művészeknek pedig, akik nem vetik el a mesterséges intelligencia alapú szoftverek használatát mérlegelniük kell, hogy bevállalják-e az ebből eredő bevételkiesést vagy továbbra is eredeti, egyéni jellegű munkájukat értékesítik amely időigényes és több kiadással jár8.
Edmond de Belamy portréja
Ahogy az előző eset is jól mutatja, a szabályozás még nem áll készen a mesterséges intelligencia beemelésére, de vajon a társadalom sem? Edmond de Belamy portréja teljes mértékben mesterséges intelligencia által alkotott produktum. Érdekesség, hogy a forrás ( az Országgyűlés Hivatalának 2022/29. számú infojegyzete a Kreatív iparágak, mesterséges intelligencia és a jog kapcsolatáról) műalkotásnak nevezi. Az említett „mű“ 432 000 dollárért kelt el a Christie´s new york-i árverésén. A Belamy portré a bizonyíték, hogy a társadalom nyitott az a művészeti sklála kiszélesítésére és hajlandó műalkotásként elfogadni az MI alkotta tartalmakat9.
A fent említett esetekből látszik, hogy a jogi szabályozás jelentősen el van maradva a technika rohamos fejlődéséhez képest. Szükséges lenne az MI etikus használatára vonatkozó szabályozás, amely egyben védi a szerzői jogokat, kiküszöbölve ezzel az esetleges vagyoni károkat.
A társadalom bár nyitott, egyelőre (joggal) nem bízik a mesterséges intelligenciában annyira, hogy beépítse a szerzői jogi szigorú keretrendszerébe. Jelen álláspont szerint, alkotó továbbra is csak természetes élő személy lehet és szerzői jogi oltalomban csak az általa alkotott egyéni és eredeti mű részesülhet.
A tisztázás érdekében fontos szempont a mesterséges intelligencia működési céljának figyelembevétele is. Ha kifejezetten abból a célból generálják a képeket, hogy azzal konkrét alkotó stílusához hasonlító képeket állítsanak elő (lásd a lengyel művész esete), amelyeket aztán a közönség a szerzőnek tulajdonítva (akár jóval alacsonyabb áron) élvezhet, azzal a festmény hamisítás és a hamisító általi forgalmazás problémáját veti fel a modern technológia köntösében. A szerzői jog az ilyen jellegű problémákra nem ad támpontot. Az ilyen esetekben a névjog alapján lehet fellépni a névhasználat ellen. Gondoljunk csak bele a fent említett esetben is, Rutkowski nevét 93 000-szer táplálták be a szoftverbe.
További lehetőség, hogy a szoftver nem egy konkrét alkotó korábbi műveiből vagy annak részelemeiből hoz létre produktumot, hanem korábbi művek alapján azok módszereit, írói stílusát vagy komponálási technikáit sajátítja el (legyen az védett vagy nem védett) és generál produktumot. Ebben a kontextusban az MI a művészek stílusát sajátítja el és tükrözi más, új produktumokban. Bár tudjuk, hogy az oltalom az stílusban megfogalmazott konkrét alkotásokra terjed ki, vitathatatlan, hogy a mű eredeti, egyéni jellegét részben ez is adja. A stílus utánzásának esetében egyelőre az egyetlen – jelenleg főleg csak etikai alapon működő – megoldás lehet az, ha a fejlesztők csak a beleegyező alkotók műveivel táplálják az algoritmust10.
Művészek felveszik a harcot: Nightshade poison
Megoszlik a mesterséges intelligenciával kapcsolatos megítélés azonban jól látható az aggodalom a művészvilágban az MI térnyerése kapcsán. Erre reagál a Usenix számítógépbiztonsági konferencián szakértői értékelésre benyújtott kutatás is. A Nightshade poison névre keresztelt eszköz célja az lenne, hogy felvegye a harcot az olyan MI-t alkalmazó cégek ellen, akik művészek alkotásait használják az algoritmus betanítására az alkotók engedélye nélkül. A Nightshade az MI-modellek biztonsági rését használja ki, amelynek következtében a képek pixelein finom, az emberi szem számára láthatatlan módosítást végez ezzel manipulálva a gépi tanulást. A „mérgezés” következtében a képet az algoritmus máshogy értelmezi, mint amit az valójából mutat (például: a kutyákból macskák, az autóból tehén lesz). Ben Zhao, a Chicagói Egyetem professzora és egyben a kutatást végző csapat vezetője ezzel azt reméli, hogy helyreállítható a hatalmi egyensúly a művészek és az MI-cégek között. A Nightshade egyfajta elrettentő eszközt teremt a művészek szellemi alkotásainak tiszteletben tartása érdekében11.
Ki nevet a végén?
Az MI terjedését bár egyik területen sem lehet visszafogni, szükséges annak használatát szabályozni. A szerzői jogi területeken különösen nagy zavarokat okozhat, hiszen az MI által alkotott produktumok alkotásként való figyelembevétele esetén jelentős piaci verseny alakulna ki az MI-vel generálók és a művészek között12. Az MI költséghatékonysága és gyorsasága olyan piaci előnyök, amelyet a művész sosem tud majd meghaladni.
Az MI etikai használata egyaránt fontos tisztázandó kérdés, hiszen jelenleg is perek sokasága folyik az engedély nélküli felhasználások ügyében, amely az algoritmusok tanítását szolgálják. A probléma, hogy a művet gyakran darabokban, így akár a művész tudta nélkül, a szemlélő számára észrevehetetlen módon használja fel.
A szoftverek használatának tiltása nem lehet jó megoldás, hiszen azzal gátolnánk az innováció fejlődését és az ötletszerzés végtelen lehetőségét. Szükséges azonban olyan reguláció, amely egyaránt védi a szerzői jogi jogosultakat és nem gátolja az MI működését13. Egy olyan etikai alapú szabályozásra van szüksége a jövő nemzedékeinek, ami fenntartja az MI-t felhasználók, az MI cégek és a művészek érdekeit egyaránt és nem veszélyezteti a művészek munkájának eszmei elértéktelenedését.
Ez a cikk az Arsboni 2023. őszi gyakornoki programjának keretében készült.
Források
***
Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.