Programozott kollektív bölcsesség – Az okos szerződések alapkérdései

2015-ben a digitális megoldásokra építő sharing economy, 2016-ban az önvezető járművek, 2017-ben a kriptovaluták és a blockchain, valamint az osztott főkönyvi rendszerek (DLT-k), 2018-ban pedig az okos szerződések árasztják el a jogi világ technológiai „buzzfeed”-jét. Következésképpen mi sem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy nem osztjuk meg egymással a témában releváns gondolatainkat.

Elöljáróban rögzítenünk kell, hogy mivel maga az okos szerződések mögött álló technológiai megoldás is folyamatos fejlesztés, valamint felfedezés alatt áll, jogászként, illetve technológiai szempontból „laikusként”, mi is csak ezzel párhuzamosan, a jelenlegi megértésünk szintjén tudjuk megosztani egymással a jelenség mögött húzódó társadalmi és jogi kérdésekkel kapcsolatos véleményünket. Azonban okulva a jog és jogászok technológiai, üzleti, de még társadalmi viszonyokhoz képest is évezredeken keresztül folyamatosan fennálló nagymértékű lemaradásából, ebben a korban felelősségünk, hogy ne passzív megfigyelőként, de az előbbi viszonyok és jelenségek változásainak aktív résztvevőiként, véleményezőiként, alakítóiként és némely esetben katalizátoraiként vállaljunk szerepet.

Az előbbiek fényében a jelen cikk célja, hogy bemutassa az okos szerződések és a jelenség mögött húzódó technológia társadalmi és jogi relevanciáit, valamint alapul szolgáljon a további kutatásoknak, vitáknak, megbeszéléseknek, közös gondolkodásnak, valamint annak, hogy a jogászok a technológiai, üzleti és társadalmi viszonyok folyamatos változásában aktív szerepet vállaljanak, amely a technológiai és üzleti szakemberekkel való folyamatos együttműködésen és kommunikáción alapul.

Mik azok az okos szerződések?

Az okos szerződésekkel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy még technológia szinten sem sikerült a téma úttörőinek egy a jelenséget a maga egyszerűségében és teljességében leíró fogalmat alkotni, így jelen cikkben először is a már létező főbb koncepciók bemutatására törekszünk, majd megpróbálunk ezen koncepciók segítségével egy általános következtetést levonni.

Lawyer for a Day

Jelentkezz október 23-ig!

Fejts fel néhány érdekes jogesetet, bújj egy napra a legmenőbb ügyvédek bőrébe, és nyerj mindezzel egy hétvégét a festői Milánóba!

A legkézenfekvőbb, ha az okos szerződések bemutatását Nick Szabo 1994-ben írt, azonban csak 1997-ben publikált tanulmányának megközelítésével kezdjük. Szabo szerint az okos szerződések mögött húzódó alapvető logika, hogy „jelentős számú szerződéses rendelkezést lehet hardware-be, illetve software-be foglalni oly módon, hogy a szerződés megszegését a szerződésszegő számára [rendkívüli módon] költségessé tegyük.[1] [kieg.: szerk.] Szabo a kereskedelmi automaták példáján keresztül illusztrálja, hogy az okos szerződések jelensége már jóval a digitalizáció előtt is jelen volt a világunkban. Időszámításunk előtt 215-ben, Hero, egy görög matematikus, a Pneumatika című művében egy olyan gépet vázolt fel, amely szent vizet árusított volna az egyiptomi templomokban történő használatra oly módon, hogy ha valaki egy meghatározott helyen egy pénzérmét helyez a gépbe azzal aktiválja a gép mechanizmusát, amelynek következtében a tartály csapja megnyílik és adott idő alatt, adott mennyiségű szent vizet enged ki a tartályból.[2]

Szabo-t követően a későbbi tanulmányok alapvetően két szempontból próbálták meghatározni az okos szerződések fogalmát. Az egyik a technológiai megközelítés, amely lényege, hogy az okos szerződés programkódja egyfajta szerződéses ügynökként jár el a szerződés végrehajtása során. Itt érdemes röviden kitérni arra, hogy kiindulva Hero és a történelem során később alkalmazott kereskedelmi automaták, valamint Szabo koncepciójából, az okos szerződéseket nem kell szükségszerűen osztott főkönyvi rendszereken működtetni. Az okos szerződések alapvetően nem az átláthatóság, meghamisíthatatlanság és a decentralizáció társadalmi igényeire reagálnak, hanem, ahogyan azt majd a III. pontban látni fogjuk, a szerződések végrehajtási költségeinek csökkentésére. Az elhatárolás azért különösen fontos, mert például ha (i) egyáltalán nincs igény a társadalom teljessége által történő átláthatóságra[3] attól még lehet igény a szerződések végrehajtásának automatizálására, vagy ha (ii) a felek nem kívánják a szerződés végrehajtását automatizálni, de egyébként igény van a szerződés teljes átláthatóságára, úgy az aktuálisan felmerülő igények összesége szerint kell az adott konstrukció megvalósítását legjobban szolgáló, alkalmazandó technológiákat kiválasztani (DLT, okos szerződés software és/vagy hardware). Az okos szerződések definíciós kísérleteinek másik megközelítése a jogi szempontú megközelítés, amely szerint az okos szerződés ugyanolyan szerződés, mint a hagyományos szerződés, azzal a különbséggel, hogy valamilyen szintű és/vagy módú automatizáció révén csökkenti a szerződés végrehajtásának tranzakciós költségeit.

A továbbiakban érdemes kitérni néhány, az előbb említett jogi és technológiai megközelítésű definíciós kísérletek megközelítéseinek szintézisére törekvő koncepcióra is. A Barclays Bank PLC égisze alatt működő Smart Contract Template projekt keretében Clack és társai úgy határozták meg az okos szerződések fogalmát, miszerint „az okos szerződés egy automatizálható és végrehajtható szerződés. Automatizálható számítógépek alkalmazásával, azonban néhány rész emberi cselekvést és kontrollt igényelhet. Végrehajtható jogi végrehajtás és/vagy számítógépes kód meghamisíthatatlan végrehajtása [futtatásával] alkalmazásával.” [kieg.: szerk.][4]

Max Raskin Clack és társai fent vázolt definíciójára épít, amelyen belül megkülönböztet úgynevezett erős és gyenge okos szerződéseket. Raskin erős okos szerződéseknek nevezi azokat a szerződéseket, amelyek nem vagy csak jelentős költségek árán módosíthatóak, változtathatóak, szeghetők meg, vagy egyébként terelhetőek el a teljesítés kódba foglalt útjáról. Ezzel szemben gyenge okos szerződések azok, amelyek tekintetében az előbbiek relatív alacsony költségek mellett hajthatóak végre.[5]

Mind a fenti definíciók, mind saját értelmezésünk alapján, figyelembe véve a technológiasemleges megfogalmazás követelményeit is, véleményem szerint úgy határozhatjuk meg az okos szerződéseket, mint:

  • (i) elektronikus úton;

értve ezalatt mind a hardware-es mind a software-es, de mindenképpen elektronikus jelátvitelre alapozó megoldásokat alkalmazó konstrukciókat;

  • (ii) automatizált módon;

értve ezalatt a teljes automatizációt. Itt tehát némileg eltérünk a Clack és mások által meghatározott definíciótól, amelynek oka, hogy a szerződés megfelelő szerkesztésével bizonyos fokú automatizációt már most is meg lehet valósítani a szerződés adminisztrációja és teljesítése körében (pl.: bizonyos szerződésszegések esetére meghatározott, a természetben is változást kiváltani képes joghatások szerződésbe foglalása; ilyen esetek például, amikor egy közhiteles nyilvántartásban nem jegyzett dolog birtokában lévő birtokos a szerződésben meghatározott feltételek bekövetkezése esetén a dolog tulajdonjogát külön jognyilatkozat nélkül is megszerzi);

  • (iii) tárolt, adminisztrált és teljesített;

értve ezalatt a szerződés, annak megkötését nem számítva, teljes életútját;

  • (iv) az adott helyzetben általában elvárható módon kialakított információbiztonsági követelményeknek megfelelő;

értve ezalatt, hogy az okos szerződések nem egyszerűen elektronikus úton megkötött szerződések, de a szerződés, annak megkötését nem számítva, teljes életútja az elektronikus jeleken keresztül zajlik le, amely jeleket az adott helyzetben általában elvárható módon kialakított információbiztonsági követelményeknek megfelelő védelem esetén megváltoztatni, módosítani vagy egyéb módon befolyásolni nem lehet;

  • (v) teljesítésében nem, vagy csak külön erre irányuló megállapodás és elektronikus úton alkalmazható megoldás esetében megszakítható;

értve ezalatt, hogy az okos szerződések életútjába és lefolyásába, a szerződés megkötését kivéve, maguk a felek sem képesek beavatkozni, kivéve, ha ebben külön megállapodnak és erre megfelelő technológiai megoldás is rendelkezésre áll. Itt Szabo-hoz és Raskin-hoz képest is némileg szigorúbban határozzuk meg az okos szerződéseket. Itt véleményem szerint és a rendelkezésre álló technológiai megoldásokat is figyelembe véve, az okos szerződések nem azok a szerződések, amelyek csupán jelentős költségek árán módosíthatóak. Ezzel szemben azok a szerződések minősülnek okos szerződéseknek, amelyek a felek eltérő megállapodása hiányában, az adott helyzetben általában elvárható módon kialakított információbiztonsági intézkedések és megoldások mellett, jogszerűen egyáltalán nem módosíthatóak, megmásíthatóak vagy egyéb módon befolyásolhatóak. Az eltérés oka, ahogy ahogy arra az automatizáltság fogalmi elem körében utaltunk, az adott szerződés megfelelő szerkesztésével ma is lehetőség van arra, hogy a szerződés előre elrendelt életútjának megváltoztatása vagy egyéb módon történő befolyásolása csupán jelentős költségek árán legyen megvalósítható;

  • (vi) szerződés.

Mi az okos szerződések technológiai háttere?

Raskin szerint az okos szerződések, valamint decentralizált, harmadik személyek által üzemeltetett hálózat általi végrehajtásuk alkalmazásának lehetőségét alapvetően két technológiai megoldás teszi lehetővé. Ezek az ún. contractware és a blockchain.[6] A blockchain-ról korábban már írtunk röviden, így ehelyütt csak hivatkozzuk az ott tett megállapításainkat.

A contractware Raskin megfogalmazásában a számítógép által olvasható szerződések fizikai példányosítása.[7] A példányosítás informatikai jelentése szerint az egy adott sablonnal meghatározott adatszerkezet műveletvégzésre alkalmas példányba történő lemásolása, illetve létrehozása. A szerződések vonatkozásában ez azt jelenti, hogy egy adott szerződés-sablonban megszerkesztett minta-szerződést oly módon másolunk le, illetve hozunk létre, hogy az önmagában alkalmas a benne foglalt jogi műveletek elvégzésére, tehát a szerződések automatizált módon történő végrehajtására.

A DLT-k és a contractware együttesen tehát azt teszik lehetővé a számunkra, hogy adott szerződéseket oly módon hozzunk létre, hogy azokat az adott szerződés automatikusan hajtja végre, olyan szoftveres környezetben, amelyben a szerződés életútjának módosítása vagy egyéb módon történő befolyásolása az adott helyzetben általában elvárható információbiztonsági intézkedések és megoldások szintjének megfelelő beavatkozások által nem lehetséges.

Milyen társadalmi igényre és milyen módon próbálnak meg választ adni az okos szerződések?

A fentiekből már érezhetően kirajzolódik, hogy mi is az a társadalmi igény, amelyre az okos szerződések választ, illetve megoldást nyújthatnak.

Az alapvető igény a szerződések teljesítésének és szerződésszerű végrehajtásának biztosítása.

Ezt hagyományosan a szerződést biztosító mellékkötelezettségek rendszerével próbálják elérni a gazdaság szereplői. Abban az esetben pedig, ha egy szerződés valamely oknál fogva nem a megállapodásban foglaltaknak megfelelően kerül teljesítésre, végrehajtásra vagy egyáltalán nem kerül teljesítésre, úgy a gazdasági szereplők azokhoz a szereplőkhöz fordulnak akiknek kötelező erejű döntésükkel képesek a szerződés teljesítését, végrehajtását kikényszeríteni. Ezek a szereplők pedig a bíróságok és rajtuk keresztül a végrehajtók.

Az okos szerződések tehát véleményem szerint nem a különböző közvetítők szerepének kiiktatását célozzák elsősorban (az természetesen bizonyos mértékig mellékhatása lehet az okos szerződéseknek, de semmiképpen sem fő célja), hanem a szerződések kikényszerítésében részt vevő meglehetősen költséges eljárásokat (perek, végrehajtás) és azok lefolytatóit próbálják meg kiiktatni.

A mögöttes logika szerint tehát az okos szerződések a drága perek elkerülésére hivatottak azáltal, hogy a szerződések automatikusan, akár a felek akarata ellenére is, teljesítésre illetve végrehajtásra kerülnek. Érdemes azonban megvizsgálni, hogy a teljes automatizáció nagy volumenben valóban költségcsökkentő hatással járhat-e. E körben érdemes arra is figyelmet fordítani, hogy a szerződések életútjának tartama alatt olyan jelentős változások következhetnek be a felek, a gazdaság, az adott tranzakció vagy az uralkodó jogi viszonyok körülményeiben, amely körülmények között a szerződés eredetileg benne foglalt tartalom szerinti teljesítése oly mértékben sértené bármely fél, vagy az állam érdekeit, amelyet sem a felek nem kívánnak, sem az állam nem engedhet meg. Az ilyen esetekben a hagyományos szerződések körében a szerződés módosítása és a módosított szerződés, a felek, a gazdaság, a jog, vagy az állam jelenlegi körülményeinek már megfelelő tartalom szerinti teljesítése, illetve végrehajtása történik. Az okos szerződések esetében azonban ahogy láthattuk, a szerződés, valamint annak életútja semmilyen módon nem befolyásolható, az teljesen automatikusan, kizárólag a felek által értelemszerűen előrelátott és a szerződésbe előre belefoglalt körülmények változásaira képes, az előre meghatározott módon reagálni. Amennyiben azonban az előbb említett érdekeltek körülményeiben bekövetkező változásra tekintettel a jog, az érdekeltek érdekében egyébként nem engedné a szerződést az eredeti tartalma szerint teljesedésbe menni, az okos szerződés ez esetben is végrehajtja. A jog-, valamint minden vagy adott érdekelt fél számára érdeksértő helyzet az eredeti állapot helyreállításával orvosolható, amelynek azonban jellemzően sokkal jelentősebb költségei vannak, mint a szerződés teljesítésének, illetve végrehajtásának állami hatalmat is igénybe vevő kikényszerítése.

A fentiekre tekintettel tehát vizsgálni szükséges, hogy melyek azok a szerződések, vagy szerződéses rendelkezések, amelyek oly mértékben tömegesek és standardizáltak, hogy reálisan nem merülhet fel a szerződés életútjának tartama alatt olyan körülménybeli változás, amely lényeges hatással lehetne a szerződés eredeti tartalma szerint biztosítani kívánt érdekekre. Véleményem szerint az előbbieknek megfelelő szerződések vagy szerződéses rendelkezések lesznek azok, amelyeket okos szerződéses formába lesz majd érdemes foglalni. Ilyen szerződések lehetnek például az olyan rendkívül egyszerűen értelmezhető és a megkötést követően azonnal vagy nagyon rövid időn belül teljesedésbe menő szerződések, amelyekből a szerződés megszűnését követő jogi igények jellemzően nem merülnek vagy nem merülhetnek fel.

Egyébiránt az okos szerződésekbe érdemes lehet megfontolni olyan mechanizmusok beépítését, amelyen keresztül a felek egyike vagy a felek együttesen képesek a szerződés teljesítését, illetve végrehajtását megállítani (ún. kill-switch). Ezzel azonban pont az okos szerződések által nyújtott előny és a gazdasági szereplők által kielégíteni kívánt automatizálási és biztosítási igény érvényesülése gyengül, illetve vész el.

További kérdések az okos szerződések megkötésével és teljesítésével kapcsolatban

A továbbiakban megvizsgálunk néhány az okos szerződések alkalmazásával kapcsolatban felmerülő kérdést a szerződések megkötése illetve teljesítése szakaszain keresztül.

Véleményem szerint a szerződés megkötéséig vezető úton is már segítséget nyújthatnak az okos szerződések, valamint azok platformjai által nyújtott megoldások és keretek, természetesen a fentiekben kifejtett körülmények figyelembevételével. Vizionálható egy olyan okos-szerződések megkötésére alkalmas platform, amely már tartalmazza a szerződés megkötésére, az ahhoz vezető alkufolyamatra vonatkozó szabályokat, így a felek a platform igénybevételével lefolytatott alkufolyamatban tett kijelentéseikhez, nyilatkozataikhoz, az okos szerződésen keresztül, a platform szabályai szerint kötve vannak, kiiktatva így az alkufolyamatban rejlő csalárd módon megtett nyilatkozatokat, illetve magatartásokat. Ennek korlátja, hogy már az alkufolyamat során is felmerülnek intuitív megoldást igénylő kérdések (pl.: tévedés esetében egy szoftver jellemzően nem képes értékelni, hogy egy félnek az adott helyzetben mit kellett és mit nem kellett tudnia az általában elvárhatóság követelményeinek megfelelően), és bizonyos diszfunkcionalitások (pl.: az előbb említett tévedés) esetén az okos szerződés még a tévedés ellenére is a tévedés szerinti tartalommal kerül megkötésre, és később végrehajtásra. Erre egyre hatékonyabb megoldást tudnak majd nyújtani a gépi tanulást, a mesterséges intelligenciát és gépi nyelvi felismerést alkalmazó technológiák. Jelen állás alapján azonban a tudomány, főleg a nyelvi felismerés és értelmezés vonatkozásában, rendkívül elmaradott az intuitív érzékelés és értelmezés területén.

Valószínűsíthetően a gazdasági szereplők szemében további problémaként merülne fel, hogy egy ilyen platform működtetése jelentősen befolyásolja kereskedelmi forgalom biztonságát.

Ugyanis ha a platform nem jogi követelményeknek a lehető legmagasabb színvonalnak megfelelő szerződéskötési szabályokat alkalmazza, amelyek ráadásul nem lehetnek ellentétesek a kötelezően alkalmazandó (kógens) és minden körülmények között érvényesülő (imperatív) jogszabályokkal, úgy az állam az ilyen platformokat jogellenesnek, vagy az ilyen platformokon kötött szerződéseket érvénytelennek jogi kötőerővel nem rendelkező puszta ígéretnek nyilváníthatja. Tekintettel a kereskedelmi forgalom biztonságának megőrzése érdekében az is előfordulhat, hogy az állam tart fenn egy okos szerződések megkötésére alkalmas platformot.

Összefoglalva a fentieket úgy tűnik, hogy az okos szerződések és az okos szerződések megkötésére illetve azok végrehajtására szolgáló platformoknak számítógépi programba kell foglalniuk a szerződések létezéséhez és életéhez kapcsolódó teljes kollektív bölcsességet annak érdekében, hogy azok valóban képesek legyenek beteljesíteni a nekik tulajdonított célokat.

A teljesítés körében kérdésként merül fel, hogy az okos szerződések miként tudják kezelni egyrészt a fentiekben már vizsgált, felek, jogi, társadalmi, gazdasági körülményeiben bekövetkező változásokat, valamint azokat a típusú teljesítéseket, amelyeket nem lehet előre meghatározni (pl.: valamilyen mű elkészítésére vagy megbízás ellátására vállalt kötelezettség teljesítése, amely, például, szerződésszerű minőségének megítélése csak részben határozható meg objektív szempontok alapján). Egy rövid példán keresztül könnyedén megvilágítható a probléma. Egy a kertben lévő fű lenyírására vállalt kötelezettség és az ellenérték megfizetése például okos szerződésbe foglalható oly módon, miszerint ha kertben elhelyezett érzékelők szerint a fű mindenhol 1 cm-nél rövidebb, úgy az okos szerződés automatikusan elutalja a megbízó számlájáról a vállalkozó számlájára a munka ellenértékét. Egy festmény elkészítésénél azonban nem lehet ennyire egyszerűen megállapítani, hogy megfelelő minőségű, a szerződésnek megfelelő teljesítés történt-e. Ha a szerződéses kötelezettség az, hogy valaki fessen egy családi képet, ott értelemszerűen felmerül, hogy milyen minőségű festményről fogadjuk el azt, hogy az a szerződés és annak minden körülménye szerint megfelelő teljesítésnek minősül. Elég-e például egy a festő tegyük fel meglehetősen szerény képességei szerint megfestett festmény, vagy a szerződés lényege az volt, hogy egy jó minőségű festmény készüljön a családról, de ezt bármilyen festő elkészítheti, akkor megfelelő-e ha a vállalkozó alvállalkozót vesz igénybe, vagy a festőművészeti szakma általánosan elfogadott sztenderdjeinek megfelelő festményt kell készíteni, amely utóbbi esetben az is kérdés, hogy az adott festmény megfelel-e az előbb említett követelményeknek.

Összefoglaló

Az okos szerződésekkel kapcsolatban véleményem szerint az alábbi főbb tanulságok vonhatóak le:

  • az okos szerződések nem annyira okosak, mint gondolnánk, és főleg nem egy új koncepcióról van szó;
  • az okos szerződések célja elsősorban nem a szerződéskötési folyamat, hanem a szerződés teljesítésének, illetve végrehajtásának automatizálása (következésképpen az okos szerződések nem az ügyvédek munkáját veszik el, hanem a bíróságokat és a végrehajtókat tehermentesíthetik, ennek oka, hogy egy szerződés okos szerződésbe foglalása, annak automatizált és önvégrehajtó jellege miatt, az alkufolyamat, valamint a szerződés-szerkesztés során sokkal nagyobb körültekintést igényelhet);
  • vizsgálni kell, hogy milyen típusú szerződésket, illetve szerződéses rendelkezéseket érdemes okos szerződés formájában rögzíteni (ahol az eredeti állapot helyreállítása nem merül fel, vagy annak költsége alacsony, ott véleményem szerint az okos szerződések jól alkalmazható megoldások lesznek; vizsgálni kell továbbá, hogy milyen arányban állnak az automatizálással elért költségcsökkenések a tranzakciós költségek alkufolyamatban, valamint az eredeti állapot helyreállítása körében felmerült növekedésével);
  • az okos szerződéses technológia, ahogyan a technológia egyébként, a jelenlegi és a közeljövőben vélhetően fennálló állapotában, nem képes az intuitív készségeket igénylő problémák kezelésére;
  • az okos szerződéses technológiának, a jelenlegi megértésünk szerint, egészen kevés jogi relevanciája van abban az értelemben, hogy vélhetően ez sem fogja megváltoztatni a szerződés, mint jogintézmény alapjául szolgáló társadalmi viszonyokat (nem változnak pl.: a szerződés érvényességére vonatkozó szabályok csak azért mert automatizált, önvégrehajtó egy szerződés), azonban a konkrét megvalósításban jelentős segítség lehet;
  • az előbbire tekintettel a jogászok (és a technológia szakemberek) feladata és felelőssége véleményem szerint az, hogy a továbbiakban megértsék, hogy pontosan milyen módon befolyásolják az okos szerződések a szerződés, mint jogintézmény alapjául fekvő társadalmi viszonyokat, azonosítsák azokat a társadalmi, jogi, gazdasági igényeket és érdekeket, amelyeket az okos szerződéses technológia alkalmazása befolyásolhat, továbbá szolgáljanak olyan jogi, üzleti és technológiai megoldási javaslatokkal, amelyek adott esetben képesek lehetnek a felmerült kérdések megnyugtató kezelésére.

[1] Nick Szabo: Formalizing and Securing Relationships on Public Networks; First Monday, 1997; Volume 2, Number 9 – 1 September

[2] G.R. Schreiber: A Concise History of Vending in the U.S.A. 9(Vend 1961)

[3] A nem jogász olvasók számára itt röviden utalunk arra, hogy a magánjogi szerződések egyik alapvető koncepciója és évezredes össztársadalmi igénye, hogy egy magánjogi szerződés a felek magán ügye kell legyen, és azt egyéb ennél nyomósabb össztársadalmi igény (közérdek) hiányában nem lehet a feleken és a szerződésben, valamint a jogszabályokban rögzítettek szerinti harmadik személyeken kívül egyéb személyek tudomására hozni.

[4] Christopher D. Clack, Vikram A. Bakshi, Lee Braine: Smart Contract Templates: foundations, design landscape and research directions, Barclays Bank PLC, 2016

[5] Max Raskin: The Law and Legality of Smart Contracts; 1 GEO. L. TECH. REV. 305 (2017)

[6] Max Raskin: The Law and Legality of Smart Contracts; 1 GEO. L. TECH. REV. 305 (2017)

[7] Max Raskin: The Law and Legality of Smart Contracts; 1 GEO. L. TECH. REV. 305 (2017)

Környei Mátyás

Ügyvédjelölt valamint a Budapesti Ügyvédi Kamara Ügyvédjelölti Tagozatának Elnökségi Tagja. Elsősorban ICT, TMT, peres ügyek, társasági és gazdasági jogban szerzett tapasztalatokat. Érdeklődési terület: Peres ügyek, Nemzetközi választottbíráskodás, Társasági és gazdasági jog, ICT, innovációk.

*** Wulters Kluwer logo A Jog és Innováció rovat támogatója a Wolters Kluwer

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS