“Rágalmazásért beperlem” – kriminalizálódott a rágalmazás

(Az Ügyvédvilág.hu írása)

Rágalmazás miatt büntetőeljárások indítása a politikai vitakultúránk szerves részévé vált. A vádlottak többségében kritikát megfogalmazó újságírók, véleményformálók, de indult már eljárás tüntető aktivistával, történésszel, szociológussal, zenésszel szemben is. Míg a nemzetközi trend a rágalmazás és becsületsértés dekriminalizálása irányába halad, addig nálunk az amúgy is több sebből vérző szabályozás szigorítását fogadta el a Parlament. Az elmúlt másfél évtized gyakorlata szerint legkevésbé a hatalmon lévő politikusok tűrik a kritikát és leggyakrabban ők élnek a büntetőeljárás eszközével. Az összeállítást az Ügyvédvilág.hu-ra készítette Bodrogi Bea.

spriknagy

Az Európai Emberi Jogi Bíróság (EJEB) gyakorlata szerint a közhatalom a sajtó tevékenységét, az újságírók véleménynyilvánítási szabadságát ritkán és csak abban az esetben korlátozhatja, ha az a demokratikus társadalomban valóban szükséges. Újságíróval szemben alkalmazott büntetőjogi szankció esetén a Bíróság minden esetben hangsúlyozza: közügyekkel kapcsolatos véleménynyilvánítás esetén a tagállamok csak végső esetben nyúlhatnak a korlátozás büntetőjogi eszközéhez.

A Bíróság elvárja a tagállamoktól, hogy a büntetőeljárások alkalmazása során – hatalmi pozíciójuknál fogva – visszafogottságot tanúsítsanak, különösen akkor, ha más eszközök is rendelkezésre állnak a média jogtalan támadásaival, kritikáival szemben. A szabadságvesztés kiszabásának lehetősége még akkor is aggályos, ha a konkrét ügyben nem kerül alkalmazásra.

A témának itthon két szempontból is aktualitása van. A bajai videóügy kipattanása után a parlament társadalmi egyeztetés nélkül, viharos gyorsasággal megszavazta a büntető törvénykönyv szigorítását. Ennek értelmében a rágalmazás kiegészült egy újabb tényállással: a becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése egy év, míg annak nyilvánosságra hozatala akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is sújtható lesz a jövőben. A törvénytervezet szakmai vitájára nem került sor, azonban hazai civil és szakmai szervezetek, nemzetközi szinten pedig az EBESZ média biztosa aggodalmát fogalmazta meg a törvénnyel kapcsolatban. A kritikát megfogalmazók között egyetértés van abban, hogy az ilyen típusú jelenségekkel (lejárató hamis videó) szemben a meglévő jogi eszközök (hamis vád, hatóság félrevezetése, rágalmazás) alkalmasak a fellépésre, szükség esetén megfelelő szankcionálásra.

Legal Fest 2019 - Megnyílt a Priority Line

Állj be még ma a Legal Fest Priority Line-ba, és nem csak első kézből fogod megkapni az infókat, hanem meglepetéssel is várunk majd a helyszínen!

A komolyabb gond azonban az, hogy ez a szabályozás sérti a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát. Bár végül a bűncselekmény gondatlan – és a tényfeltáró újságírásra veszélyesebb – alakzatát az utolsó pillanatban leszavazta a Parlament, ez semmit nem von le a jogalkotók felelősségéből. Ugyanis nemcsak az újonnan elfogadott tényállással, hanem a rágalmazás alaptényállásával, valamint a vonatkozó eljárásjogi szabályozással kapcsolatban is komoly alkotmányossági problémák merülnek fel.

Ez utóbbi problémát egy szintén aktuális eset kapcsán érdemes megvizsgálni. Spirk József újságíró ellen az utóbbi időben kétszer is indult büntetőeljárás rágalmazás miatt. Mindegyik ügyben közérdeklődésre számot tartó témában nyomozott állami pénzek jogtalan elköltése, állami szervezet vezetőjének felelőssége után. A bíróság bűncselekmény hiánya miatt jogerősen felmentette őt mindkét esetben. A legutóbbi ügyben a bíróság kiválóan érvelt amellett, hogy mind az alkotmánybírósági követelményrendszert, mind a strasbourgi esetjogot figyelembe véve Spirk véleménynyilvánításhoz való jogával élt, annak korlátait nem lépte át: közszereplőt érintő közérdekű írásának ténybeli alapja volt, jóhiszeműsége a bizonyítás eredményeképpen nem kérdőjelezhető meg, tehát nem áll fenn olyan nyomós társadalmi érdek, amely az újságíró véleménynyilvánításhoz fűződő jogába a büntetőjogi eszközrendszerrel való beavatkozást indokolná. Az ügyben egyébként történt sajtó-helyreigazítás, amelyre az ítélet indokolása szintén kitért: „A sajtó-helyreigazítás vagy személyiségvédelmi perek jogerős döntései nem eredményezik az automatikus büntetőjogi felelősségre vonást, a büntetőjogi jogvédelem, mintegy utolsó eszköz egy ún. ultima ratio, amelynek akkor van helye, ha a szükséges jogvédelem más módon nem eszközölhető.”

Mindezek után Spirk mégsem dőlhet hátra, mivel a történet nem ért véget. Az ügyben – meglehetősen rendhagyó módon – a Fővárosi Főügyész felülvizsgálati indítványt nyújtott be, és arra kérte a Kúriát, hogy a törvénysértő (sic) ítéletet helyezze hatályon kívül és utasítsa a Törvényszéket új eljárás lefolytatására. Az ügyész indokolásában azzal érvelt, hogy Spirk olyan valótlan tényállítást tett cikkében, amellyel az Energia Hivatal akkori vezetőjét  abban a hamis színben tüntette fel, mintha vele szemben büntetőeljárás lenne folyamatban. A hamis színben feltüntetés és hamis látszatkeltés azonban polgári jogi fogalmak, amelyek büntető jogi tényállás vonatkozásában nem alkalmazhatóak. Egyebek mellett erre is hivatkozott ítéletében a bíróság, mit sem sejtve még akkor, hogy később majd ez lesz a felülvizsgálat alapja. Persze el lehetne azon merengeni, hogy miért éppen most, és miért ebben az ügyben támadta meg az ügyészség az ítéletet. Nem ez az első eset ugyanis, hogy bíróság az alkotmánybírósági követelményrendszerre, strasbourgi gyakorlatra hivatkozva áll ki a véleménynyilvánítás, a sajtó szabadsága mellett. A kérdés valójában az, hogy mit keres az ügyész egy egyébként alapvetően magánvádas bűncselekményben közvádlóként?

A büntető eljárási törvény szerint az alapesetben magánvádas rágalmazás és becsületsértés közvádra üldözendő, ha azt hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, vagy hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben követik el. Hivatalos személy többek között az országgyűlési képviselő, a kormány vezető tisztségviselői, valamint mindazok, akik közhatalmi, államigazgatási feladatot látnak el. Tehát mindazok a politikusok, (egyben közszereplők), valamint a közhatalom egyéb gyakorlói, akik tevékenységével kapcsolatban az újságíró általában tényfeltáró cikket, publicisztikát ír, valamint végzi a sajtó létfontosságú dolgát: tájékoztatja a közvéleményt, közreműködik a különböző vélemények továbbításában és ütköztetésében, a hatalom és a hatalmon lévők ellenőrzésében. A hivatalos személyek tehát kiemelt büntetőjogi védelmet élveznek akkor, amikor feladatuk ellátásával kapcsolatban jó hírnevük, emberi méltóságuk sérül. Ez a védelem azzal jár, hogy az ügyben elég csak feljelentést tenniük, ezt követően nincs más dolguk, mint kíváncsian megvárni az eljárás végét: a nyomozást a rendőrség végzi, a vádat pedig az ügyészség képviseli, közpénzen.

Spirk ügyben az ügyészi fellépésen tehát nincs miért meglepődni. Míg a fellépés a hatályos jogi szabályozás szerint jogszerű, a kérdés az, hogy mindez alkotmányosan védhető-e. A TASZ az ombudsmanhoz írt beadványában arra hivatkozik, hogy a jelenlegi szabályozás sérti az Alaptörvény egyes rendelkezéseit: a jogállamiság elvét, a méltósághoz való jogot, a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot.

Az Alkotmánybíróság, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, valamint a hazai bírói gyakorlat egybehangzó és következetes álláspontot képvisel azzal kapcsolatban, hogy a kritika megengedhetőségének határai a közszereplők tekintetében tágabbak, mint a magánszemélyek esetében. Jó hírnevük, emberi méltóságuk sérelme esetén természetesen őket is megilleti a védelem, de ezeknek az alapelveknek mind a polgári, mind a büntetőeljárásban érvényesülniük kell.

Néhány kivételtől eltekintve a hazai bírói gyakorlat jó irányba halad, Spirkhez hasonló újságírós ügyekben gyakran születnek bűncselekmény – társadalomra veszélyesség – hiányában való felmentések. Míg azonban a bírói felmentésre sor kerül, addig átlagban minimum két év eltelik, az újságírót közben rabosították, gyanúsítottként, vádlottként többször meghallgatták. Meggyőződésem, hogy az ügyészségnek, a nyomozó hatóságnak gyakran már a feljelentés alapján elegendő információ áll rendelkezésére ahhoz, hogy az eljárások egy részét a kezdeti fázisban – bűncselekmény hiányában – megszüntessék. A Spirk ügyet megismerve azonban a tendencia nem erre mutat.

Végül a politikusokra, politikai vitakultúrára visszatérve: valóban, miért is vesződnének sajtó-helyreigazgatással, vagy klasszikus személyiségi jogi perrel (vesződnek azokkal is eleget), melyben ügyvédet kell keresni, fizetni, esetleg tárgyalásokra járni, perveszteség esetén pedig perköltséget fizetni? Ott van a jó kis büntetőeljárás, csak el kell gurítani a labdát, gurul az magától.

Szerző: Bodrogi Bea

***

A képen Spirk József látható, a kép forrása: http://atlatszo.hu/2013/11/21/ceterum-censeo-a-ragalmazas-es-a-becsuletsertes-nem-valo-a-bunteto-torvenykonyvbe/

A cikk az Ügyvédvilág.hu-n jelent meg, az Ügyvédvilág.hu az Ars Boni szakmai együttműködő partnere.

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.