ReInternet

Az alábbi cikk az Arsboni, a Bird & Bird és a Wolters Kluwer 2018-as Cikkíró Pályázatára készült írás szerkesztett változata.

Reintegráció ≠ a digitális társadalomba való reintergráció? Járhatna internet és számítógép a fogvatartottaknak?

Téves feltevés lenne bízni egy olyan fogvatartott társadalomba történő sikeres visszailleszkedésében (reintegrációjában), aki már hosszú évek óta börtönben van, úgy, hogy egyúttal izolálják a szabad társadalom technikai vívmányaitól. Álláspontom, hogy nem beszélhetünk hosszú börtönévek után eredményes visszailleszkedésről akkor, ha már a büntetés-végrehajtása alatt a fogvatartott nem tud tájékozódni arról a dinamikusan fejlődő szabad társadalomról, ahová szabadulása után asszimilálódnia kell.

Jelen cikkben arra keresem a választ, hogy összeegyeztethetőek-e a digitális világ vívmányai a reintegrációs célkitűzéssel, azaz a fogvatartottak szabad társadalomba való sikeres visszailleszkedésére törekvéssel.

Kérdés ezzel kapcsolatban, hogy van-e lehetőségük, joguk a fogvatartottaknak arra, hogy megismerjék, használják az internetet és a számítógépeket, amelyek a szabad társadalomban élők mindennapjainak szinte már-már nélkülözhetetlen részét képezik. A számítógépekhez és az internethez való hozzáférés biztosítása egy olyan lehetséges megoldás, amely lényeges változást hozna, hozhatna a fogvatartottak reintegrációjában. Véleményem szerint ez egy olyan dinamikusan fejlődő, és egyre nagyobb lefedettséggel bíró ágazat, amelytől a fogvatartottak elszigetelése komoly problémát okozhat a visszailleszkedésük során. Így ebből következően meglátásom szerint fontos lenne biztosítani a börtönnépesség számára a számítógépekhez és az internethez való hozzáférést, amelynek jogalapját és alkalmazását az alábbiakban kifejtek.

1. Internethez való hozzáférés és korlátozhatóság

Frissdiplomásként állást keresel?

Most ZV-zel, de szabad pillanataidban körbenéznél a jogászpiacon is? Unod már a földhivatalba járkálást, váltanál egy jobb munkahelyre? Bármi is legyen a motivációd, az Arsboni Karrier oldalán friss-ropogós állásajánlatokkal várunk Téged.

Fontos leszögezni, hogy az internethez való hozzáférés napjainkban már jogosultságként fogalmazható meg. Az ENSZ állásfoglalása, az Európa Tanács és az Európai Bizottság célkitűzései is ezt támasztják alá. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ajánlásában megfogalmazza, hogy jogos elvárás a társadalomtól, hogy az internet mindenki számára diszkrimináció nélkül elérhető és biztosított legyen, valamint fontos eszköz a polgárok számára, akkor, amikor a jogaikat gyakorolják egy demokratikus társadalomban.

Amennyiben elfogadjuk, hogy az internethez való hozzáférés jogosultság, akkor szükséges megvizsgálni, hogy a fogvatartottak elvesztik-e jogosultságukat, amely a szabad társadalom számára szinte már evidens, azaz az internethez való hozzáférést. Másrészről pedig, ha nem fosztják meg őket ettől a jogtól, akkor annak korlátozására van-e, és ha igen, akkor milyen alappal, indokkal lehetőség.

A szabadságvesztés gyakran és szükségszerűen akadályozza más jogok érvényesülését, de számos nemzetközi emberi jogi egyezmény követelményként fogalmazza meg, hogy ez a szükségszerű korlátozás nem jelentheti azt, hogy a hatóságok megtagadhatják minden egyes jog gyakorlását a fogvatartottak számára. Az Emberi Jogok Európai Bírósága több ítéletében is marasztalta az egyes országokat, mert az internethez való hozzáférést nem megfelelően biztosították a fogvatartottak számára.

Az általam áttanulmányozott idegen nyelvű szakirodalom ugyancsak úgy foglal állást, hogy minden személynek – ideértve a fogvatartottakat is – joga van az internethez: egyrészről a családdal való kapcsolattartás elősegítése céljából, másrészről pedig az oktatásban való részvétel, illetve a világ eseményeiről történő tájékozódás, tájékozottság okán. A fogvatartottak ezen jogát ugyanakkor egyensúlyba kell hozni a biztonsági kockázatokkal, így természetszerűleg az internethez és a számítógépekhez való hozzáférés korlátozható. Hangsúlyozzák, hogy

az internethez való hozzáférés a reintegráció egyik leghatékonyabb eszközeként jelenhet meg.

Van olyan álláspont is, mely szerint a digitális technikák hiánya igazságtalanul tagadja a fogvatartottak alapvető életvezetési készségét, a meglévők mellé további korlátokat emel, és egyúttal támogatja a visszaesést is, ugyanis a digitális világ korlátozásával nemcsak a fogvatartottak azon képességét tagadjuk, hogy életben maradjanak egy olyan kultúrában, amely nélkülük terjeszkedik, hanem azt a képességüket is, hogy megküzdjenek a börtönbeli élettel.

2. Milyen területeken biztosítják az internet-hozzáférést?

Az oktatás területén vannak olyan programok amelyek internethez való hozzáférés nélkül biztosítják a számítógépes készségek elsajátítását, valamint olyan programok is, amelyek internet-hozzáférés mellett, e-learning anyagok segítségével valósítják meg az oktatás szervezését.
A munkavállalással kapcsolatban fontos kiemelni, hogy napjainkban a munkakeresés és a munkára való jelentkezés szinte már elképzelhetetlen számítógép és internet nélkül.

Az önéletrajzokat elektronikus formában kell elkészíteni és esetenként elektronikusan is benyújtani.

Vannak külföldön olyan reintegrációs programok, melyek kifejezetten a szabadulás előtti időszakban a fogvatartottaknak segítséget nyújtanak az elektronikus munkakeresés és munkára jelentkezés kapcsán. Ez talán az egyik legfontosabb érv az internet biztosíthatósága kapcsán, hiszen, ha sikerül állást találni az egyes fogvatartottaknak az internet segítségével már a börtönélet alatt, akkor csökkenthető a visszaesés kockázata.
Számos börtönrendszerben (például Angliában) már évek óta elérhető az elektonikus levelezés, mind a fogvatartottaknak küldött, mind pedig a fogvatartottak által küldött e-mailek vonatkozásában. Nem idegen a külföldi rendszerektől a videó-látogatások biztosítása sem, amellyel kapcsolatban a fogvatartottak beszámoltak arról, hogy így kevésbé érzik úgy, hogy nem részesei a családi életnek, hiszen közvetlenebb kapcsolatot tudnak kialakítani, mint a hagyományos telefonbeszélgetések során. Különleges példa, hogy Dániában lehetőség van társkeresésre is, amely során először interneten keresztül történik az ismerkedés, majd sor kerülhet személyes találkozásra is.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogában találkoztam azzal az esettel, mikor az egyes fogvatartottak magukat kívánták képviselni a bírósági eljárásokban, és nem biztosították számukra az internethez való hozzáférést, és így nem tudtak teljeskörűen hozzáférni a jogi dokumentumokhoz. Az EJEB ezen esetekben marasztalta az egyes országokat, és kifejtette, hogy a mai világban elképzelhetetlen a jogi munka és a megfelelő felkészülés számítógép és internethozzáférés nélkül.

Belgiumban elérhető börtönfelhő-rendszer kapcsolható ide, ahol a fogvatartottak egy elektronikus platform segítségével tudnak e-maileket fogadni, TV-t nézni, webshopban vásárolni, időpontot kéri az orvostól, e-laerning oktatásban részt venni. Ezen rendszer célja, hogy a fogvatartottak a digitális platform segítségével a nagyobb felelősséggel szervezhetik életüket és aktívabb szereplőivé válhatnak fogvatartásuknak, továbbá hozzájárul ahhoz, hogy a digitális társadalomba történő reintegrációjuk sikeresebb legyen.

3. Mi a helyzet Magyarországon?

Számos magyar végrehajtási intézetben programokat szerveztek a fogvatartottak számára, hogy elsajátítsák a számítógép használatához szükséges készségeket (például a szövegszerkesztő programok használata, táblázatkezelés), azonban ezeken a programokon kevés fogvatartott vett részt.
Az elektronikus kapcsolattartás hazánkban is előtérbe került. A publikus adatok alapján jelenleg két intézetben valósul meg a Skype alapú videóhívás. A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága szakutasítást adott ki az internet alapú Skype telefonálásról A szakutasítás megfogalmazza, hogy az enyhébb végrehajtásban részesülő fogvatartottak számára biztosítható a Skype, tehát így ez alkalmas arra, hogy motivációs jelleggel, normakövető magatartásra ösztönözze a fogvatartottakat. Fontos kiemelni, hogy

nem „akárkivel” lehet videóhívást folytatni, hanem csak az engedélyezett hozzátartozókkal, heti kettő alkalommal, alkalmanként maximum 10 perc időtartamban.

Ezen időtartam alatt legfeljebb 2 elkülönülő felhasználó kapcsolattartó irányába történhet hívás. A Skype az e célra kialakított helyen elhelyezett monitoron, mikrofonon és hangszórón, több képernyős (klón) üzemmódban valósul meg úgy, hogy egy másik helyiségben elhelyezett számítógépen az ellenőrzés biztosított. Tehát a hívás közben ellenőrizni lehet a beszélgetés tartalmát. A Skype használatára akkor kerülhet sor, ha a fogvatartott magatartása és egyéni teljesítménye kifogástalan, valamint biztonsági kockázati besorolása alacsony.

4. Mit tehetnénk még itthon?

Álláspontom, hogy Magyarországon is be lehetne vezetni a korlátozott internet-hozzáférést. Ugyanakkor kétségtelen, hogy országunk nagyon messze áll attól, hogy a fogvatartottak számára internet-hozzáférést biztosítson tanfolyamokon kívül, a börtönélet alatt.
A külföldi példákat és a magyar viszonylatot összevetve megállapítható, hogy hazánkban is célszerű lenne alkalmazni az elektronikus levelezési rendszert, ugyanis ahogy a

nemzetközi példákban látható az e-mail rendszer költségvonzata kedvezőbb az állam és így az adófizetők számára is,

mint a hagyományos papír alapú levelezés, valamint nem elhanyagolható szempont, hogy sokkal gyorsabb és közvetlenebb kommunikáció biztosítható általa. Fontos kiemelni, hogy napjainkban a közigazgatási és bírósági viszonylatban is az elektronikus kapcsolattartás a domináns, így felmerülő igényként jelentkezhet, hogy a fogvatartottak számára is biztosítsák, akár a hatóságok irányába az elektronikus kapcsolattartáshoz szükséges rendszert.

A korlátozott hozzáférés az, amely egy börtönrendszerben megengedett lehet. E mellett természetesen fontos biztonsági intézkedések nem mellőzhetőek. Így le kelleme blokkolni bizonyos weboldalakat, amelyek megtekintése vagy látogatása értelemszerűen nem egyeztethető össze a börtönléttel. Gondolok itt például pornográf tartalmú oldalakra, továbbá közösségi médiára. Fontos biztonsági intézkedés lehet a kémprogramok telepítése is a számítógépekre. Ezen programok segítségével a személyzet vissza tudná követni, hogy az adott időben

milyen oldalakat látogatott a fogvatartott, továbbá ellenőrizni tudják a leütéseket is, így vissza tudják nyerni, hogy mit írt vagy mit keresett a fogvatartott

internetezés közben. Megítélésem szerint a biztonsági kockázat miatt a számítógépeket célszerű lenne olyan közös helyiségekben elhelyezni, mint például a könyvtár vagy a társalgó.
További lényeges és tisztázandó kérdés e témában, hogy az internethez való hozzáférést az egész börtönnépesség vagy csak kiválasztott fogvatartottaknak biztosítsák. A jutalomként történő alkalmazás mellett szóló érv lehet, hogy ez arra sarkalhatja a fogvatartottakat, hogy a szabályokat betartva éljék az életüket a börtön falain belül. Másrészről, ha a hozzáférés biztosítása csak meghatározott személyi kör számára adott, akkor felvetődhet, hogy az abban nem részesülők vonatkozásában ez egyfajta büntetésként, a jogosultságuk megtagadásaként értelmezhető. Véleményem szerint minden fogvatartottnak szükséges lenne biztosítani a hozzáférést, és csak akkor megvonni, illetve korlátozni, ha nem a szabályoknak megfelelően használja azt.

5. Záró gondolat

Munkám vezérfonala volt, hogy olyan eszközökről, illetve szolgáltatásokról szerezzek mélyebb ismereteket, amelyek hozzájárulhatnak a fogvatartottak sikeres reintegrációjához. Véleményem, hogy

azon szabadult fogvatartottak társadalomba való visszailleszkedése sikeresebb lehet, akik már a büntetésük végéhez közeledve tisztában vannak azon szabad társadalom életvitelével,

annak módozataival, ahová vissza kívánnak illeszkedni. Az internet-hozzáférés joga szükséges eleme kellene, hogy legyen a fogvatartotti társadalomnak, lehetséges előmozdítója a sikeres reintegrációnak. A végrehajtás rendjének, biztonságának szem előtt tartásával ugyanakkor e jog, jogosultság korlátozott alkalmazását tekintem reális kívánalomnak.

Források, felhasznált irodalom

53/2017. (VII. 10.) OP szakutasítás az internet alapú Skype telefonálásról
Branstetter, Ben (2015): The case for Internet access in prisons
Burton, Sarah (2016): The Right of an Imprisoned Accused to Conduct Online Research
case of Jankovskis v. Lithuania (an. 21575/08)
case of Kalda v. Estonia (an. 17429/10)
CM/Rec(2014)6 of the Committee of Ministers to member States on a Guide to human rights for Internet users
Cruise, Christopher (2015): Prisoners are learning computer programming.
EUROPRIS: Prisons of the future. Prison Cloud.
Edwards, Scott (2012): Is Internet Access A Human Right?
EUROPRIS: Prisons of the future. Prison Cloud.
Frank La Rue (2011): Report of the Special Rapporteur on the promotion and protection of the right to freedom of opinion and expression,
Geary, Jen –Zeleznikow, John (2015): Prisoners’ Rights: Access to Computers and the Internet. Journal of Business Systems, Governance & Ethics. 2015, Vol. 10 Issue 4
Hansen, Bent Dahle (2012): Internet for inmates in Norway. In: Strafvollzug und internet.
Harrison, Lisa (2014): Prisoners and Their Access to the Internet in the Pursuit of Education.
Lehrer, Eli (2013): Internet Access for Prisoners?
Monteiro, Angélica – Leite, Carlinda – Barros, Rita (2015): Lifelong learning through e-learning in european prisons
U.S. Department of Justice, National Institute of Corrections: Video visiting in corrections: benefits, limitations and implementation considerations. December, 2014

 

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.