Segítség, egy éve nem láttam a gyerekem! – avagy a kapcsolattartás jogi kérdései

Vegyünk alapul egy átlagos családot. Anyuka és apuka közösen neveli gyereküket. A családi idillt az évek múltán elhúzódó munkanapok és sorozatos konfliktusok árnyalják. Hamarosan a szülők úgy döntenek, külön folytatják útjaikat. Az eljárás során számos kérdés merül fel. Mi a teendő, ha az egyik szülő nem adja át a gyermeket kapcsolattartásra vagy esetleg éppen a gyermek nem akar velünk jönni? Netán, ha a szülők egymás ellen hangolják a gyereket? Egyáltalán, hogy történik a kapcsolattartás végrehajtása? Kopogtat a végrehajtó, és jelzi a szülőnek, hogy ideje átadni a gyermeket?

Képzeljünk el egy elvált házaspárt, a példa kedvéért nevezzük őket Andrásnak és Barbarának, akiknek két közös gyermekük van, Liza és Kamilla. A lányok édesanyjukkal laknak, apa pedig minden második hétvégén jogosult találkozni velük. A bíróság által megállapított kapcsolattartási rend ellenére András idén még csak kétszer látta gyermekeit. Barbara nem adja át a lányoknak András leveleit, látogatásait pedig több módon is megnehezíti: nem hagyja magára őket, felvételt készít a találkozókról. Apa-lánya közös programokról szó sem lehet. Barbara nem rejti véka alá a volt férje iránti ellenérzéseit a gyerekek előtt sem, így már ők is rendszeresen említik, hogy nem szeretik apát, és hallani se akarnak arról, hogy találkozzanak vele. Látszólag nincs kézzelfogható oka Lizának és Kamillának, hogy utálják édesapjukat. A hiábavaló próbálkozások után András látja, hogy volt felesége nem partner a kapcsolattartás békés, mindkét fél számára optimális rendezésében. Végső elkeseredésében benyújtja a kapcsolattartás végrehajtása iránti kérelmét és konzultál ügyvédjével, hogy mit lehet
tenni az ügyben.

A fenti szülői magatartás igen gyakori probléma különélő szülők és gyermekeik között. Valószínűsíthető, hogy a szakirodalom által “ellennevelésként”, vagy más néven „szülői elidegenítésként” (parental alienation syndrome) ismert jelenséggel állunk szemben. Természetesen számos ok állhat annak hátterében, ha a gyermekek elidegenednek egyik szülőjüktől, azonban minden esetben vizsgálni kell ilyen esetben, hogy ebben van-e szerepe a másik félnek. A szülői elidegenítés lényege, hogy a gyermekkel együtt élő szülő tanácsaival, viselkedésével igyekszik elmarni a gyermeket a különélő szülőtől. A viselkedés súlyos következménye, hogy a manipulált gyermek életében központi kérdéssé válik a különélő szülő utálata, amely akár odáig fajulhat, hogy a vele együtt élő szülővel közösen kezdenek abnormális cselekménysorozatba, amely a másik szülő ellen irányul. A magatartások skálája elképesztően széles. Lássunk néhány további példát: anyuka megkéri gyermekét, hogy kérjen államilag finanszírozott ebédet vagy járjon szakadt ruhákban, hogy mindenki egyértelműen lássa: az édesapa anyagilag tönkretette őket a válás után. A cél világos: megfosztani a szülőt a gyermekkor szemlélésének élményétől.

Miből is áll a szülői felügyeleti jog?

Magában foglalja a kiskorú gyermek nevelésének megválasztását, gondozását, nevelését, tartózkodási helyének megválasztását, vagyonának kezelését. A szülői felügyeleti jog kizárólagosan vagy közösen gyakorolható. Amennyiben a szülők közösen gyakorolják felügyeleti jogukat, biztosítaniuk kell gyermekük kiegyensúlyozott életvitelét. A szülői felügyeleti jog kizárólagos gyakorlására utal, ha a gyermek hosszabb ideje háborítatlanul az egyik szülő háztartásában nevelkedik. Vannak azonban bizonyos kérdések, amelyekről még kizárólagos szülői felügyeleti jog esetén is a szülők közös döntése szükséges, mint például a gyermek külföldi tartózkodása.

Egy közelmúltban történt törvénymódosítás alapján változtak a szülői felügyeleti jog szabályai. A módosítás értelmében 2022. január 1-től a bíróság az egyik szülő kérelmére is dönthet a szülői felügyeleti jog közös gyakorlásáról, valamint az egyik szülő kérelmére is elrendelhető a váltott elhelyezés, vagyis, hogy a gyermek például egy hetet töltsön az anyával, majd egyet az apával. A módosítás indokolása szerint mindezek révén még konfliktushelyzet esetén is könnyebben kialakíthatóak a szülők együttműködésének jogi keretei, amely egyértelműen a gyermek érdekét szolgálja.

Nézzük meg, hogy a különélő (kapcsolattartásra jogosult) szülő hogyan és milyen gyakran találkozhat a gyerekeivel! A kapcsolattartáshoz való jog magában foglalja a gyermekkel való személyes találkozást, a lakóhelyéről vagy tartózkodási helyéről – többnyire a másik szülőtől – történő elvitelét meghatározott rendszerességgel és időtartamra, az oktatási szünetek és többnapos ünnepek alatti huzamosabb együttlétet (ún. időszakos kapcsolattartást) és a személyes kapcsolat fenntartását.

Néhány kivételes esetben a gyermek érdekében feljogosítható kapcsolattartásra az a szülő is, akinek szülői felügyeleti jogát a bíróság megszüntette, aki hozzájárult a gyermek másik szülő házastársa általi örökbefogadáshoz vagy akinek a szülői felügyeleti joga azért szűnt meg, mert hozzájárult a gyermek ismeretlen személy által történő örökbefogadásához, vagy azért, mert egészségügyi intézményben az arra kijelölt helyen hagyja a gyermeket személyazonosságának feltárása nélkül annak érdekében hogy más nevelje fel, azonban a gyermekért hat héten belül nem jelentkezik, és a gyermek örökbefogadására nem kerül sor. Az utóbb felsorolt esetekben a kapcsolattartásra való feljogosításról a szülői felügyeleti jogot megszüntető bíróság vagy – a gyermek nevelésbe vétele esetén – a gyámhatóság dönt.

Kinek a kezében van a döntés? Lássuk a bíróság szerepét az ügyben!

A kapcsolattartást illetően a szülők egyezséget köthetnek, amely bírósági jóváhagyást követően éppen úgy kötelezi a feleket, mint egy bírósági ítélet. Az egyezségkötésre sor kerülhet egyszerűen egy ügyvéd előtt aláírt megállapodás révén, de akár közvetítői eljárás keretében, mediátor közreműködésével is.

A gyermekek számára természetesen az a legideálisabb eset, ha a szülők megegyeznek, ugyanis az egészséges testi-lelki fejlődésükhöz elengedhetetlen a szülők hatékony együttműködése. Amennyiben mégsem kötnek egyezséget a szülők, a bíróság dönt kérelemre vagy hivatalból, ha a gyermek érdeke megkívánja azt. A kapcsolattartás megváltoztatását is a bíróságtól kell kérni ebben az esetben. Amennyiben a felek mégsem tudják magukat tartani a bíróság által lefektetett szabályokhoz, bármelyikük nyújthat be kapcsolattartás végrehajtása iránti kérelmet.

Ha nem kerül sor házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti perre, egyezség hiányában a gyámhatóság dönt. Sor kell, hogy kerüljön az érdekeltek és az ítélőképessége birtokában lévő gyermek meghallgatására a döntés meghozatala előtt. A gyámhatóság mindemellett a gyermekek számára biztosít ún. gyermekjóléti alapellátásokat, például
Család -és Gyermekjóléti Központot, valamint szolgálatot működtet, alternatív napközbeni ellátást, gyermekfelügyeletet vagy átmeneti gondozást nyújtó szolgáltatásokat biztosít. Különböző hatósági intézkedéseket is tehet a gyámhatóság, ezek közé tartozik a védelembe vétel, a családbafogadás, az ideiglenes hatályú elhelyezés, a nevelésbe vétel, a nevelési felügyelet elrendelése, valamint a megelőző pártfogás elrendelése és az utógondozás.

A fenti példában szereplő család szempontjából leginkább a védelembe vétel releváns, amelyre akkor kerül sor, ha a szülő a gyermek veszélyeztetettségét az alapellátások igénybevételével nem tudja vagy nem akarja megszüntetni, de alaposan feltételezhető, hogy a gyermek fejlődése családi környezetben mégis biztosítható. Veszélyeztetettségről akkor beszélhetünk, ha a gyermek vagy más személy által tanúsított magatartás, mulasztás vagy körülmény miatt kialakult olyan állapot, amely gátolja vagy akadályozza a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését.

Hogyan kell elképzelni egy gyermek védelembe vételét?

A gyermekjóléti központ esetmenedzsere felkeresi a családot és környezettanulmányt készít pszichológus szakértő, valamint a gyermeket tanító pedagógusok meghallgatásával.
Az összegyűjtött információk birtokában összehívja az esetkonferenciát, amely lényegében egy gyámhatósági tárgyalás az ügyben érintettek részvételével, azaz pszichológusok, pedagógusok, szülők, az esetmenedzser, gyámhatósági dolgozók, valamint a Családsegítő szolgálat egyaránt képviselteti magát. Az esetkonferencia végén határozatban magatartási szabályokat állapítanak meg a jövőre nézve. Amennyiben a gyermek veszélyeztetettsége nem csökken, a gyámhatóság súlyosabb, a gyermek családból történő kiemelésével járó intézkedést – például családbafogadást – is elrendelhet ultima ratio jelleggel.

Annak áttekintése után, hogy milyen szervek játszanak szerepet a kapcsolattartási jogosultság elbírálása során, nézzük meg, hogy ezek a szervek milyen tényezőket vesznek figyelembe a döntéshozatal során: a gyermekek kora, egészségi állapota, életkörülményei, a szülők személyes körülményei, valamint a gyermek véleménye, amennyiben ítélőképessége birtokában van.

A kapcsolattartásról szóló határozatban rendelkezni kell az alábbiakról: a kapcsolattartás gyakorisága, időtartama, a gyermek átadásának és visszaadásának helye, ideje, módja, a kapcsolattartás elmaradása esetén fennálló értesítési kötelezettség, valamint az elmaradt kapcsolattartás pótlása. A kapcsolattartást akadályozó körülményről a felek késedelem nélkül kötelesek tájékoztatni egymást. Az elmaradt kapcsolattartást pótolni kell a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül. A különélő szülőnek meg kell téríteni a kapcsolattartás akadályozásával vagy szabályainak megszegésével okozott kárt. Mindemellett a bíróság polgári nemperes eljárásban kérelemre kötelezi a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozó vagy szabályait megszegő felet az e magatartásával okozott költségek megtérítésére.

A különélő szülő kapcsolattartási jogát a bíróság vagy a gyámhatóság korlátozhatja (például ún. felügyelet kapcsolattartás elrendelésével) vagy meg is vonhatja, ha ezt a gyermek érdeke megkívánja, és a szülő felróható magatartást tanúsít. A kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtását a bíróság polgári nemperes eljárásban rendeli el.

Hogyan történik a kapcsolattartás végrehajtása?

Kopogtat a végrehajtó és szól a szülőnek, hogy ideje átadni a gyermeket? Az eljárás ennél kevésbé közvetlen, sokkal inkább formális. A kapcsolattartás végrehajtására irányuló eljárás a kapcsolattartásra vonatkozó szabályok megszegésétől számított 30 napon belül indítható meg annál a járásbíróságnál, ahol a kapcsolattartással érintett gyermek lakik vagy tartózkodik. Az eljárás megindítható, ha a kapcsolattartásra kötelezett határidőben nem tesz eleget kötelezettségének, határidőben nem pótolja a kapcsolattartást, a kapcsolattartást kellő ok nélkül akadályozza, vagy egyéb módon akadályozza a zavartalan kapcsolattartást.

A fentiek alapján láthatjuk, mennyire összetett és gyakran pszichésen is megterhelő a különélő szülők és gyermekeik közötti kapcsolattartás témaköre. Az ismertetett eljárásrend és szempontrendszer alapján könnyen belátható, hogy mind a szülők, mind pedig a gyermekek számára az a legideálisabb, ha megegyezés útján sikerül rendezni a kapcsolattartás kérdéskörét. Ha azonban ez valamely okból mégsem valósulna meg, hasznosak lehetnek a cikkben elhangzott információk ahhoz, hogy az érintett felek hatékonyan járhassanak el az eljárás során.

Ez a cikk az Arsboni 2021 őszi Gyakornoki Programjának keretében készült, melynek támogatója a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda.

Források

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Arsbonit a Facebookon. Videós tartalmainkért pedig látogass el a Youtube csatornánkra.