Számvetés három év távlatából

Beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket a munka törvénykönyve?

Július elsején immáron hatályba lépésének harmadik évfordulóját ünnepelte az a 2011 decemberében elfogadott munka törvénykönyve (továbbiakban új Mt.), amely már a parlamenti vitát megelőzően is óriási közéleti polémia sorozatot generált. A szociális szereplők és a szakmai grémium által igen erősen bírált törvényi koncepció közel három esztendeje biztosítja a rugalmasabb foglalkoztatás lehetőségét Magyarországon, ezért itt az ideje górcső alá venni, hogy mennyiben váltotta be a hozzá fűzött, igen bizakodó jogalkotói reményeket. Az utólagos analízis szükségességét támasztja alá az a tény is, hogy bár a törvény meglehetősen fiatalnak mondható, az újrakodifikálás igénye gyakorlatilag annak megszületésétől kezdve nem került le a politika napirendjéről.

orban viktor munkahelyteremtes

Az új Mt. elfogadása mögött deklaráltan az a – véleményem szerint – merész jogalkotói szándék állt, hogy a törvénynek a munkaerő-piac keresleti és kínálati oldalára kell hatást gyakorolnia, s ilyen módon elő kell segíteni a foglalkoztatás bővülését a versenyszférában. A kormányzati programok szintjén a Széll Kálmán terv, valamint a Magyar Munka Terv is az új munkajogi szabályozás feladataként határozta meg, hogy annak a vállalkozások versenyképességét, hatékonyságának növelését kell szolgálnia. A koncepció arra a feltételezésre épít, hogy ha kevésbé szigorú munkajogi szabályozással csökkenti a vállalkozásokat terhelő munkajogi kötelezettségeket, és a munkáltatók ennek következtében nyereséghez jutnak, azt minden kétséget kizáróan a vállalkozásuk bővítésére használják majd fel. Innen pedig egyenes út vezet a versenyszféra munkaerő-felvevőképességének növekedéséhez.

Álláspontom szerint azonban kétséges, hogy önmagában a munkajogi szabályozás rugalmasítása, a munkavállalói védelmi szint tudatos csökkentése alkalmas a foglalkoztatottság bővítésére, vagy, ha alkalmas is arra, annak súlyos és visszafordíthatatlan társadalmi következményei lehetnek a jövőre nézve.

I. A koncepció eredetéről

Az a felfogás, miszerint a gazdasági válság okozta mély foglalkoztatási sokkból a munkajogi szabályok liberalizációja az egyetlen lehetséges kiút, egyébként nem magyar találmány. Az Európai Bizottság égisze alatt született meg 2006-ban az a Zöld Könyv, amely a XXI. század munkaügyi kihívásait kívánta egy csokorba gyűjteni.[1] A Zöld könyv célja a munkahelyek számának és minőségének növelése, a célhoz rendelt átfogó foglalkoztatáspolitikai eszköz pedig a flexicurity stratégiája, amelynek négy összetevője van: a rugalmas munkaerő-piaci szabályozás alkotja a fogalom flexibility oldalát, amely főleg a munkáltatók gazdasági érdekeinek jogi kiszolgálását takarja. Míg a fogalom másik három eleme, az élethosszig tartó tanulás, a korszerű társadalombiztosítási rendszerek kialakításának követelménye, valamint a hatékony munkaerő-piaci eszközök alkalmazása hivatottak mintegy a rugalmas szabályokért cserébe a munkavállaló hosszú távú védelmét szolgálni (security).[2] Mint látjuk, a flexicurity eszméje megbontja a klasszikus munkajogi kockázatelosztást, de a társadalom más alrendszereinek eszközeivel kompenzál, és egyben visszabillent.

A flexicurity szelleme a magyar kodifikációs törekvésekben is tetten érhető, hiszen a rugalmasabb szabályozás igénye végigkísérte az új Mt. megszületését, abban azonban mindvégig dominált a fogalom flexibility oldalába vetett tartós jogalkotói bizalom. Arról, hogy a stratégiának van másik három eleme, amely a munkavállalókat hivatottak védeni, sikerült szinte teljesen megfeledkezni, így a flexicurity csonka, torz formáját sikerült mindösszesen megvalósítani. Másrészt talán célszerű lett volna felülvizsgálni a flexicurity időszerűségét és szükségességét 6 évvel a Zöld Könyv megszületése után ugyanis voltak arra irányuló tapasztalatok, hogy azokban az uniós országokban, ahol a munkajogi szabályok deregulációjában látták a válságból való kiutat (pl. bővítették a megszüntetési rendszer eseteit, csökkentették a túlóra pótlékot), ott a szociális partnerek közötti mérhetetlen feszültség kialakulásán kívül nem született más eredmény. Nem indult hirtelen növekedésnek a gazdaság, nem bővült érdemben a foglalkoztatottsági szint, és nem kötetett több kollektív szerződés sem.[3]

Pályakezdőként egy nemzetközi irodában?

❓ De melyikben? ❓ Hogy válasszam ki? ❓ Hogy tudok jelentkezni, ha épp nem hirdetnek állást? ❓ Melyik jogterület való nekem? ❓ Mit mondjak, ha a bérigényemről kérdeznek? ❓ Milyen szinten kell lennie az angolomnak? ❓ Tényleg napi 12 órát kell dolgozni?❓

építőipar

II. A munkajog alkalmatlanságáról

Álláspontom szerint a munkajogi szabályozás önmagában nem alkalmas arra, hogy munkaerő-piaci trendekre tényleges, valós hatást gyakoroljon, mivel:

  1. A munkajogi szabályok annyira komplexek, hogy nincs közvetlen munkaerő-piaci hatásuk.[4] Az, hogy a munkavállaló a munkáltatónak okozott károk tekintetében súlyos gondatlanság, avagy csak szándékos kötelezettségszegés esetén felel a teljes kárért, egy annyira távoli kockázati esemény, hogy a letelepedés megválasztásánál elő sem kerül ennek mérlegelése. Ellenben a minden hónapban esedékessé váló munkát terhelő adók és járulékok mértéke már komolyabb szempont lehet.
  1. Egyáltalán miért volt szükség rugalmasabb szabályok bevezetésére? A régi Mt. indokolatlanul nagy terhet helyezett a munkáltatók vállára? A Word Economic Forum versenyképességgel kapcsolatos kutatásából az derült ki, hogy ez egyáltalán nem így volt. A munkaügyi szabályokat, mint üzletviteli szempontból hátráltató tényezőt Magyarország vonatkozásában 2010-ben a cégek csupán a 11. helyre rangsorolták a 16-os listán, míg a fejlett nyugat-európai országokban ez a szempont szinte listavezető helyen áll.[5]
  1. Az új Mt. hatálybalépését követően készült felmérés arra volt kíváncsi, hogy mennyire járul hozzá a törvény a foglalkoztatás bővüléséhez. A kutatásból az derült ki, hogy a megkérdezett 100 hazai kis- és középvállalkozás közül mindössze 3 válaszolta azt, hogy a jövőben bővíteni tervezi vállalkozását és ez egyébként összefüggésben van a lazább munkajogi szabályokkal, költségcsökkenést pedig mindössze 13 %-uk várt az új törvénytől.[6]
  1. A munkajogi szabályozás deregulációja nemcsak, hogy önmagában nem alkalmas munkahelyek teremtésére, de megboríthatja a munkaviszony szereplői közötti egyensúlyt. Ha a munkavállaló védelmét tudatosan több tekintetben alárendeljük a munkáltató igényeinek, az csak a munkavállaló családi és magánéletének kárára valósulhat meg.[7] Ha viszont ilyen érdeksérelmek tömeges mértékben fordulnak elő, az már a társadalom egészét károsítja, amely akár közvetett költségek megjelenésében is megnyilvánulhat, így végeredményben hosszútávon az egyénre és a társadalomra hárítja azokat a költségeket, amelyeket a munkáltatók megtakarítanak.[8]
Forrás: KSH
Forrás: KSH

III. Az új Mt. a foglalkoztatási adatok tükrében

Hogy az Mt. új koncepciója beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, arra a foglalkoztatottsági adatok tekintetében adhatunk kimerítő választ. A magyar foglalkoztatási adatok alakulásában javuló tendencia mutatkozott meg az elmúlt 4 évben. A törvény hatályba lépését követően mintegy 178.000 fővel, az azt követő évben pedig 101.000 fővel nőtt a foglalkoztatottsági szint.[9] Ez a növekedési ütem nagyjából megfelel a Magyar Munka Tervben vázoltaknak, de önmagában is elégedettségre adhatna okot, feltéve, hogy nem ismerjük milyen komplex munkaerő-piaci folyamatok állnak a kedvező statisztikai adatok hátterében.

  1. Egyrészt nem szabad elfelejteni, hogy a vizsgált években az Unió 28 tagállamának valamennyiében csökkeni tudott a munkanélküliségi ráta, azáltal, hogy a közösség képes volt elindulni a gazdasági válságból kifele vezető úton, és ez kedvező hatással van a foglalkoztatási adatokra is.
  1. A második releváns torzító tényező az, hogy a létrejött új munkahelyek több mint 50 %-át nem a versenyszféra tudhatja magáénak. A kormány ugyanis minden évben, s főleg a téli hónapokban növeli a közmunkaprogram keretszámát. 2013-ban ez a szám 101 ezer munkahelyet, 2014-ben pedig már 183 ezer munkahelyet jelentett.[10] Ez többek közt azért problémás, mert a közmunka alapvetően az alacsony képzettségű munkavállalók ideiglenes foglalkoztatásában nyújt segítséget. Viszonylag széles szakmai konszenzus uralkodik azonban abban a kérdésben, hogy a konjunktúra időszak megkezdődésével a közfoglalkoztatást szükséges megszüntetni, ugyanis hosszú távú alkalmazása nem segíti elő a versenypiacra való visszatérést.[11]
  1. Torzítja a statisztikát továbbá azoknak a külföldön munkát vállaló magyar állampolgároknak a száma, akik rendelkeznek itthon hátrahagyott háztartással, ők ugyanis beleszámítanak az itthoni foglalkoztatási statisztikákba.

Összességben azt lehet megállapítani, hogy a versenyszférában létrejövő munkahelyek karcsú bővülést mutató adatai sokkal inkább köszönhetőek a nemzetközi gazdasági trendeknek, sem mint az új Mt. rugalmas foglalkoztatást biztosító hatásainak. A statisztikai adatok tükrében világosan látszik az a tendencia, hogy az Európai Unió és benne Magyarország is most kapja vissza azokat a munkahelyeket, amelyeket a válság következtében elveszített.

 Összegzés

Az új Mt.-nek a kormányzati program interpretációjában nem a munka világa szereplőinek jogait és kötelezettségeit tartósan és szakszerűen meghatározó szerepét, hanem foglalkoztatáspolitikai funkcióját domborították ki. Álláspontom szerint ez több szempontból is aggályos lehet: egyrészt, mert a jogbiztonság és a kiszámíthatóság elve ellen hat az, ha a Munka törvénykönyvét az éppen regnáló kormányzat saját foglalkoztatáspolitikáját meghatározó célkitűzéseihez kívánja igazítani, márpedig egy esetleges kormányváltás esetén nagy valószínűséggel sor fog kerülni az Mt. újrakodifikálására. Másrészt kétséges az az értelmezése az új munkajogi kódexnek, hogy az önmagában, foglalkoztatáspolitikai eszközként képes lehet új munkahelyet teremteni, valamint a vállalkozások versenyképességét növelni. Ma már a munkáltatók java része megbízható gazdaságpolitikát, kiszámítható vállalkozási környezetet, kedvező adó- és járulékterhet kínáló országokat preferál a letelepedési szempontoknál, és mint fentebb láthattuk, Magyarország tekintetében a kockázati tényezők listáján a munkaügyi szabályozás rugalmatlansága egyáltalán nem volt hátráltató letelepedési szempontnak tekinthető.

Az új Mt. polgári joghoz közelítő, a munkáltató költségeinek csökkentése érdekében munkavállalói védelmet radikálisan leépítő koncepciója habár az európai uniós fejlődési tendenciáknak megfelel, magával a jogterület, azaz a munkajog funkciójával ellentétes. Az állam beavatkozó szerepe a munkajogi folyamatokba álláspontom szerint egészen addig megkérdőjelezhetetlen marad, amíg a globális, kapitalista piacgazdaság generálta makrogazdasági ciklusok olyan, a munkavállalók tömegeit negatívan érintő következményeket tudnak eredményezni, mint a 2008-2009-es gazdasági világválság és annak hatásai. Való igaz, hogy a szabályozási környezet megváltozott, de az egyik fél kiszolgáltatottabb helyzete ugyanúgy jelen van, és ugyanúgy kezelendő probléma, ahogy száz évvel ezelőtt is az volt.

Bár az Alaptörvény elvi jelleggel is rögzíti, hogy a közösség erejének és minden ember becsületének alapja az értékteremtő munka, fentieket figyelembe véve feltehetjük magunknak azt az igen triviális kérdést, hogy vajon az állam az új Mt. kodifikációjával eleget tett-e alkotmányos kötelezettségeinek, miszerint törekednie kell arra, hogy minden munkaképes ember, aki akar, dolgozhasson.

Dr. Rédl Petra

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

***

[1] Zöld Könyv: A munkajog korszerűsítése szembenézve a XXI. század kihívásaival, COM (2006) végleges

[2] Zöld Könyv: A munkajog korszerűsítése szembenézve a XXI. század kihívásaival, COM (2006) végleges

[3] http://www.liganet.hu/page/88/art/7269/akt/1/html/munkajogi-kihivasok-az-eu-ban.html

[4] Kun Attila: Kinek a rizikója?; HR&Munkajog, 2013. okt., 4. évf., 10. szám

[5] Kun Attila: Kinek a rizikója?; HR&Munkajog, 2013. okt., 4. évf., 10.

[6] http://systemmedia.hu/index.php/cikk/3184/3184/Velemenyek-az-uj-Munka-torvenykonyverol-Munkaugyi-helyzetkep-TOP-500

[7] Lehoczkyné Kollonay Csilla: Génmanipulált újszülött, Az új Munka törvénykönyve dilemmái c. konferencia utókiadványa, KRE-JÁK, 2011., 29. o.

[8] Lehoczkyné Kollonay Csilla: Génmanipulált újszülött, Az új Munka törvénykönyve dilemmái c. konferencia utókiadványa, KRE-JÁK, 2011., 29. o.

[9] KSH foglalkoztatottsági gyorstájékoztató

[10] KSH foglalkoztatottsági gyorstájékoztató

[11] Alapvető Jogok Biztosának jelentése, A munka méltósága projekt, 2012.

Képek forrása:

http://www.origo.hu/itthon/20131016-hogyan-velekedik-a-munka-fontossagarol-orban-viktor.html

http://erdely.ma/ujkepek/2014/11/nagy/1415711455_2868.jpg

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.