Távdoki rendel

E cikk a Bird & Bird és az Arsboni által meghirdetett 2019. évi Cikkíró Pályázat keretében született.
Szerző: Kaskovits Melinda

A hazai eHealth-ről és a telemedicina bevezetésének lehetőségéről.

Az egészségünk megóvása iránti törekvés és a betegségek gyógyítása egyidős az emberiséggel. Mindannyian ismerjük a mondást: „Csak egészség legyen, minden mást meg lehet oldani”. A digitalizálódás mára az élet minden szegmensében megjelent, észrevétlenül fonta körül mindennapjainkat, ma már az alapvető szükségleteinket is digitális eszközök és szolgáltatások segítségével elégítjük ki. Mi a helyzet ebben a környezetben az egészségüggyel?

Az egészségügy XXI. század technológiai változásaira és a digitalizálódásra adott válasza az eHealth, avagy az elektronikus egészségügy.

Az elektronikus egészségügy egy relatíve új fogalom, gyakorlatilag az infokommunikációs és digitális technológiák alkalmazását jelenti az egészségügyben. Az innováció hatalmas lehetőségeket rejt magában ezen a területen is, a fejlesztések segítségével növelhető az ellátás színvonala, pontossága, gyorsasága.[1]

MAGYAR eHALTH 1×1

A WHO felmérése szerint az országok 58%-nak van eHealth stratégiája[2], amely országok sorában Magyarország is helyet foglal. A magyar egészségügyi ellátó rendszer digitális alapokra helyezése lassan 2 éve elindult, fejlődése folyamatos, az általa kínált lehetőségek bővülése tapasztalható.

Az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) 2017. november 1-jén indult, bevezetésével Magyarországon országosan integrált digitális egészségügyi rendszer jött létre.

Az EESZT az Információbiztonsági törvény (2013. évi L. törvény) szerinti 5-ös, tehát legmagasabb biztonsági besorolású elektronikus rendszer, törvényi kereteit az egészségügyi adatok kezeléséről szóló 1997. évi XLVII. törvény (Eüak.) adja, amelyben az EESZT-re vonatkozó szabályok külön fejezetben kaptak helyet. A részletes működést rendeleti szint szabályozza a 39/2016. (XII. 21.) EMMI rendelet (EESZT rendelet) formájában. A platform lehetővé teszi az egészségügyi ellátási folyamat során keletkező betegadatok tárolását, az ellátórendszer megfelelő szereplői közötti megosztását és nyomon követését, amelynek révén elsősorban az ellátási folyamatok gyorsítása, könnyebbé és átláthatóbbá tétele valósul meg. A kezelőorvosok és háziorvosok a megfelelő adatvédelmi garanciák mellett, szabályozott jogosultsági körben hozzáférhetnek egy adott személyről más orvosok által feltöltött adatokhoz, így már nincs szükség a papír alapú dokumentáció orvostól orvosig cipelésére.

Az EESZT alapvetően nem valósít meg új, az egészségügyi rendszerben eddig meg nem jelent adatkezelést. Az orvosok az EESZT indulása előtt is felrögzítették saját belső, ún. HIS rendszereikbe (Helath Information System) a betegekre vonatkozó információkat. Az EESZT használata a meglévő HIS rendszerek platformján történik, a felvitt adatok közül az ellátási események megkezdése és befejezése, sürgősségi ellátásban való részvétel, kórtörténet (allergiára, kapott védőoltásokra vonatkozó információk), beültetett implantátumok, aktuális gyógyszerelés, várandósságra és vércsoportra vonatkozó információk kerülnek továbbításra a Térbe. Ezeken kívül az EESZT-ben megjelennek az egyes egészségügyi dokumentumok is mint például a zárójelentés, ambuláns lap, labor lelet, CT és MR vizsgálatokról készült leletek.

Az EESZT továbbá lehetővé teszi elektronikus receptek kiállítását is, a saját részre szóló vények eSzemélyi igazolvány vagy hagyományos személyi igazolvány és TAJ kártya együttes felmutatásával papír alapú recept nélkül is kiválthatók a gyógyszertárban, a papír alapú recept (ún. felírási igazolás) birtokában pedig bárki, tehát hozzátartozók, szülők is kiválthatják a készítményeket. Emellett az EESZT keretein belül működik még az eBeutaló szolgáltatás is, amely digitális úton teszi lehetővé az időpontok foglalását és a beutalók ellenőrzését.

A rendszer a lakosság számára is nyújt szolgáltatásokat az ún. Lakossági Portálon keresztül. Az eeszt.gov.hu oldalra mindenki be tud jelentkezni TAJ szám és ügyfélkapus azonosítás segítségével. Az oldalon a ránk vonatkozó kezelési előzményeket, orvosi látogatások időpontjait, elektronikus receptjeinket és beutalóinkat tekinthetjük meg, valamint azt is nyomon követhetjük, hogy pontosan mikor ki kezdeményezett hozzáférést EESZT-ben tárolt adatainkhoz. Ez utóbbival kapcsolatban minden állampolgárnak lehetősége van digitális önrendelkezési nyilatkozatot tenni, ha korlátozni kívánja az egyes orvosok adathozzáférési jogosultságát. Főszabály szerint kizárólag a háziorvosok és a kezelőorvosnak minősülő orvosok tekinthetik meg adatainkat.

MI IS AZ A TELEMEDICINA?

Ismerős a következő jelenet? Megy a TV-ben az Astro-show, egy gyertyákkal és minden féle mágikus eszközzel telerakott asztal mögött furán búgó hangon, átszellemülten hirdeti egy nő az élet nagy és megismételhetetlen lehetőségét: „Egészség energiát küldök, önnek csupán annyi dolga van, hogy kezét a televízió képernyőjére helyezi, hogy érezze az energia áramlását, gyógyító hatását!” Ez lenne a telemedicina? Szerencsére ilyesmiről szó sincs.

A telemedicina az elektronikus egészségügy egyik ága, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság megfogalmazása szerint:

„a távorvoslás (telemedicina) az egészségügyi szolgáltatások távolból történő nyújtása info-kommunikációs technológiák (IKT) igénybevételével, olyan helyzetben, ahol az egészségügyi dolgozó és a beteg (vagy a két egészségügyi dolgozó) nem azonos helyen tartózkodik. 

Egészségügyi adatok és információk biztonságos továbbítását foglalja magában, szöveges, hang-, képi vagy más formában, amely a megelőzéshez, a betegek diagnosztizálásához, kezeléséhez és nyomon követéséhez szükséges.”[3] A telemedicina tehát a „webbeteg” szolgáltatással sem tévesztendő össze, amelynek keretében egy online platformon kérdezhet panaszáról a beteg, majd egy orvos válaszol, felvázolva a lehetséges diagnózist és gyógymódokat.

Fontos kiemelni, hogy a telemedicina nem egy önálló szolgáltatás, hanem az egészségügyi ellátóhálózatba becsatornázott kiegészítő, alternatív lehetőség.

A tengerentúlon, Nyugat- és Észak-Európában már jól működő telemedicina rendszerekkel találkozhatunk. Franciaországban komplett jogi szabályozás jött létre, a telemedicina megjelenik az közegészségügyi törvényben (Code de Santé Publique, „Kódex”), a részletszabályok egy önálló rendeletben[4] kerültek deklarálásra, finanszírozásáról az éves társadalombiztosítási finanszírozásról szóló törvény rendelkezik.

A Kódexben szerepelnek az egyes telemedicina szolgáltatások fajtái, amelyek lefedik a fenti definícióban már megjelölt legfőbb telemedicina-szolgáltatás típusokat. Ezek a következők[5]:

• Távkonzultáció:A távkonzultáció lehetővé teszi az orvos számára, hogy távollévő betegével konzultáljon, neki tanácsadást tartson. Az eljárás lehetővé teszi az orvos számára, hogy meghatározza a szükséges terápiát, felírja a gyógyszereket. Interneten, telefonon, kamera és képernyő segítségével jön létre.
• Távszakvélemény:A távszakvélemény intézménye lehetővé teszi az orvos számára, hogy megvitassa egy adott beteggel kapcsolatos szakmai véleményét egy vagy több másik, távolban lévő olyan orvossal, akiknek képzettsége vagy egyedülálló kompetenciái segíthetnek a beteg ellátásában.
• Távfelügyelet:A távfelügyelet lehetővé teszi az orvos számára, hogy a távollévő beteg állapotát figyelemmel kísérje, értelmezze a beteg állapotához kapcsolódó adatokat és adott esetben meghozza a szükséges döntéseket. Az adatok rögzítése és továbbítása automatizálható vagy elvégezhető maga a beteg által, illetve egy egészségügyi szakember által is. Az adatok felviteléhez szükséges eszközök biztosítandók a telemedicina szolgáltató által, pl. magas vérnyomásban szenvedő beteg esetén vérnyomásmérő, tablet a megfelelő szoftverrel a vérnyomás adatok rögzítéséhez és orvosnak történő továbbításához.
• Távasszisztencia:Az távasszisztencia lehetővé teszi az orvos számára, hogy távolról segítséget nyújtson egy másik egészségügyi szakembernek egészségügyi cselekmény (pl. operáció) végrehajtása során. Ez jelenthet egyrészt kvázi videóhívást, de a távolról irányított műszerrel elvégzett lézeres szemműtét sem utópisztikus elképzelés már.

A telemedicina legfőbb előnye, hogy nagy távolságokat képes áthidalni, csökkenti a – gyakran felesleges – személyes orvos-beteg találkozások számát, tehermentesítve az egészségügyi személyzetet és a betegeket is. A távfelügyelet egyidejűleg növelni is képes az egészségi állapot figyelemmel kísérésének intenzitását a személyes megjelenés terhének elhagyása által.

Legyen szó a több 1000 km-re lévő specialistáról vagy a 2 sarokra rendelő háziorvosról, a telemedicina lehetőséget biztosít a páciens állapotának ellenőrzésére, szakmai konzultáció lefolytatására vagy éppen egy kisebb műtét elvégzésére.

EZ JÓL HANGZIK. MAGYARORSZÁGON HOGYAN LEHETNE MEGOLDANI?

Mivel a szolgáltatás egészségügyi ellátóhálózatba való becsatornázása a cél, a megfelelő jogi háttér megteremtése szükséges a biztonságos és jól körülhatárolt szabályokkal rendelkező szolgáltatásnyújtás érdekében. Magyarországon kifejezetten nem működik telemedicina rendszer, ám maga a fogalom nem ismeretlen.

Ha címkével akarnánk ellátni a hatályos jogszabályi környezetet, ezt írhatnánk rá: „Nyomokban telemedicinát tartalmaz”.

A 28/2010. (V. 12.) EüM rendelet kifejezetten meghatározza a telemedicina fogalmát „I.2.3. telemedicina: olyan egészségügyi szolgáltatás, amely során az ellátásban részesülő és az ellátó személy közvetlenül nem találkozik, a kapcsolat valamilyen távoli adatátviteli rendszeren keresztül jön létre”. A 60/2003. (X.20.) ESZCSM rendeleta teleradiológia és a részét képező telediagnosztika (távdiagnosztika) és a telekonzultáció minimumfeltételeit részletezi a 2. számú mellékletben, egy egészen részletes feltételrendszert felállítva.

Egészségügyi jogi szempontból talán a legfontosabb jogszabály az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény azonban nem tartalmaz a távorvoslásra vonatkozó rendelkezést. Hasonló a helyzet az Eüak.-kal, a fogalommeghatározások között nem szerepel a telemedicina. Az EESZT-re vonatkozó fejezet 35/M. § és a részletszabályokat meghatározó EESZT rendelet 20/A. § azonban már relevánsnak tűnnek, hiszen az EESZT útján történő digitális képtovábbítás szolgáltatásról rendelkeznek. Mivel tudjuk, hogy a telemedicina alapjaiban véve szöveges, hang-, képi vagy más formában történő adattovábbítás, a 20/A. § iránymutató lehet a telemedicina és az EESZT szolgáltatásainak összekapcsolására. Dániában találkozhatunk ilyen modellel, ott ugyanis szintén működik az EESZT-hez nagyon hasonló állami egészségügyi rendszer(„E-Jornalen”).[6]

MI A HELYZET AZ ADATVÉDELEMMEL?

A telemedicina rendszer lényegi eleme az adatkezelés, hiszen az azonosításhoz, az orvos által végzett különböző tevékenységek elvégzéséhez, az egészségügyi állapot nyomon követéséhez személyes adatok és egészségügyi adatok rendszerbe táplálása szükséges, ráadásul mindezeknek az adott személyhez köthetőnek kell lenniük. Az egészségügyi adatok a GDPR alapján különleges adatnak minősülnek, így a legszigorúbb adatvédelmi feltételeknek kell megfelelnie egy ilyen rendszernek.

A szabályozás kialakításától függően kerül meghatározásra az adatkezelő, aki az adatkezelés célját és módját kijelöli. Adatkezelő lehet a telemedicina rendszert működtető szerv, de akár az egyes orvosok is. Az adatkezelő feladata a GDPR-ban foglalt tájékoztatási kötelezettség, különböző nyilvántartások vezetése és az érintetti kérelmekre történő válaszadás teljesítése, amely nagy terhet ró az adatkezelőre.

Az adatkezelés kizárólag a GDPR 6. cikkében szereplő valamely jogalap alapján jogszerű. Hozzájáruláson alapuló adatkezelés potenciális jogalap lehet, hiszen egy kiegészítő egészségügyi szolgáltatásról beszélünk, amelynek igénybevétele nem kötelező. Ebben az esetben az adatkezelőnek képesnek kell lennie arra, hogy bizonyítani tudja, hogy az adatkezelési művelethez az érintett hozzájárult, emellett előre megfogalmazott, érthető nyelvezetű hozzájárulási nyilatkozatot kell könnyen hozzáférhető formában az érintettek rendelkezésére bocsátania. Ezen követelményeknek való megfelelés során különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a hozzájáruló nyilatkozat beszerzése olyan módon történjen – akár papír alapú, akár digitális formában -, hogy az érintett egyértelmű megerősítő cselekedettel adja meg a hozzájárulását, tehát nem alkalmazható a „hallgatás beleegyezés” elve.[7]

Az adatkezelés során a legfőbb irányelv a célhoz kötöttség elve, hiszen megfelelő cél hiányában az adatkezelés nem indokolt, az adatkezelés nem végezhető. A hozzájárulásnak vonatkoznia kell az összes célra, az adatok tárolásának idejét pedig pontosan meg szükséges határozni figyelembe véve a cél elérésének időpontját. Ez lehet akár a beteg gyógyulása vagy halálának időpontja, illetve az orvosi konzultáció időtartama is a telemedicina-szolgáltatástól függően. Az adattakarékosság elvének szem előtt tartása is kardinális különösen utóbbi esetben, hiszen nem biztos, hogy minden esetben szükséges a személyes adatok kezelése.

Egy esetleges adatvédelmi incidens bekövetkezésére is számítani kell, amely adódhat jogosulatlan adathozzáférésből, adatvesztésből vagy az adatok véletlen vagy jogellenes megváltoztatásából is. A GDPR 72 órás bejelentési határideje miatt egy effektív incidenskezelő- és bejelentő szabályzat létrehozása válna szükségessé, amely természetesen nem helyettesíti a biztonság érdekében tett megfelelő technikai és szervezési intézkedéseket.

„KÖSZÖNÖM A FIGYELMET, VAN VALAKINEK KÉRDÉSE?”

Természetesen. Például hogy milyen feltételekkel láthat el valaki egészségügyi tevékenységet telemedicina szolgáltatás keretében? A szolgáltatás nyújtása során mire terjed ki az orvos és mire a beteg felelőssége? Továbbá uniós tagállamként a közösségi jog sem hagyható figyelmen kívül, a fent említett GDPR alkalmazandóságán kívül meg kell említeni azt a kérdést, hogy amennyiben a telemedicina a 98/34/EK irányelv alapján információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősül, az milyen többlet követelménynek való megfelelést indukál? A közegészségügyi és magán egészségügyi szektorba hogy csatornázható be, milyen feltételekkel lehet a szolgáltatást igénybe venni az ellátás során? Hogyan alakul a finanszírozás? Mi a helyzet az adatok megőrzési idejével, a hozzáférési jogosultsággal, az adatok további célra való felhasználásával?

Ezekre a kérdésekre a külföldi példák alapján különböző válaszok adhatók, az egyes országok egészségügyi rendszere, a szociális háló nyújtotta keretek, sőt a társadalom tagjainak hozzáállása, felkészültsége is minden esetben formálja a megvalósítás mikéntjét.