“Te mivel tűnsz ki a tömegből?”

Miben más az OPL mint a többi ügyvédi iroda? Az OPL két munkatársával, Vasicza Rebekával és Tóth Péterrel beszélgettünk élethosszig tartó tanulásról, előrelépési lehetőségekről és arról, hogy ők mivel tűnnek ki a jogászok tömegéből.

Hol hallottál az OPL-ről?

Peti: Én már a három éve dolgozom az OPL-nél, és 2017-ben azért adtam be a jelentkezésemet, mert az Arsboni Legal Fest-en és a Safarin is nagyon megtetszett az iroda. Ott volt érdekes előadás M&A-ről, és nagyon ütős volt az iroda egyik alapítójával az interjú, szintén az Arsbonin. Nehéz megfogalmazni, hogy mi tetszett az OPL-ben, de valahogy azt éreztem, hogy ez nem olyan nyakig begombolós hely, mint a legtöbb más nagyobb iroda, ők valahogyan lazábbak, frissebbek. Ez tetszett meg.

Rebeka: Egyetemista korom óta követem a nagyobb irodákat: milyen cikkeket jelentetnek meg, milyen előadásokat tartanak, miket mondanak állásbörzéken. Sokakkal ellentétben ugyanis szerintem nagyon sokat elárul egy irodáról a publikus profilja is. Ebben a marketing- és információ-cunamiban, amiben élünk, szerintem számít, hogy milyen üzeneteket választ egy iroda: sok mindent elárul, hogy egyáltalán fontosnak tartja-e egy iroda, hogy legyen valamiféle „arca” a végzős diákok előtt, és persze az is, hogy az mennyire karakteres, és miben más, mint a többi. Így ismertem meg az OPL-t is már vagy öt éve: sokat szerepeltek rendezvényeken, ott voltak az állásbörzéken és sok véleményt jelentettek meg az interneten. Nekem ez tetszett: azt éreztem, hogy ők valahogy mások, mint a legtöbb más nagyobb iroda. De elég jól elvoltam a munkahelyemen, szóval nem én jelentkeztem hozzájuk, hanem ők hívtak.

Tényleg? Hogy történt?

Kutatás a jogi munkaerőpiacról

A kitöltők között a nyertes választása szerint kisorsolunk 4 db Szigetjegyet, egy 75.000 Ft-os IKEA utalványt vagy egy 75.000 Ft-os Repjegy.hu utalványt!

Rebeka: Egy éve dolgoztam egy tranzakción, és a szerződés tárgyalása során az asztal másik oldalán ültem. A zárás után egy héttel csörgött a telefonom, és láttam, hogy az egyik OPL partner az. Úristen, gondoltam, tuti valamit elszúrtam vagy perelnek. Aztán helyette jött egy udvarias kérdés, hogy lenne-e kedvem elgondolkodni azon, hogy átmenjek hozzájuk dolgozni. Hát, volt: szóval el is kezdődött az interjú-sorozat.

Gondolom, az azért olyan volt, mint máshol…

Rebeka: Persze, de nem egészen. Itt is mindenkivel beszélgetni kellett, de a kérdések gyakran megleptek. Úgy tűnt, hogy nemcsak a tanulmányi eredményem és a munkatapasztalatom érdekli őket, hanem leginkább, hogy én milyen vagyok, mi érdekel, mit olvasok, milyen a személyiségem. Furcsa volt, de tetszett. És természetesen én is megkaptam az emblematikus „Te mivel tűnsz ki a tömegből?” kérdést…

Peti: Na, itt nekem is van egy hasonló sztorim. Az én állásinterjúm az egyik interjúztató partner éppen otthonról dolgozott, ezért online volt. Már nem is tudom, hogy milyen platformon folyt az egész interjú, de arra igen, hogy míg beszélgettünk, az egyik partner felpróbálta az összes online „stickert”, és egyszer varázslóként jelent meg, egyszer meg hippi volt – és közben folyt a beszélgetés, és még figyelt is. Utána pár hónappal megkérdeztem, hogy azért csinálta, hogy a reakcióimat tesztelje, de azt mondta, hogy nem, csak viccesnek találta, ezért kipróbálta.

És ti mivel tűntök ki a tömegből? Pontosabban, mit válaszoltatok erre a kérdésre?

Rebeka: Azt vágtam rá, hogy a komolyzenével. Régóta hegedülök zenekarban, és ez mostanra nem egy tipikus időtöltés. Persze engem is meglepett a kérdés, és utána sokat gondolkodtam rajta. Azt hiszem, hogy nem is csak ebben térek el igazán „a tömegtől”, de annak azért örülök, hogy tudtam válaszolni.

Peti: Egy pillanatra szóhoz sem tudtam szólni, mert azt gondoltam: „ezt most jól értem, hogy ez a kérdés?” Aztán elmondtam, hogy a küzdősportok milyen fontos szerepet játszanak az életemben, mivel töltöm a szabadidőm, és úgy tűnt, hogy a hallgatóságomnak nagyon tetszett.

Hogyan sikerült a beilleszkedés? 

Rebeka: Én ebben is szerencsés voltam: az első napom előtti hétvégén volt pont az iroda éves rendezvénye, amire engem is meghívtak. A horvát tengerpartra ment az egész cég 3 napra. Ilyen környezetben könnyebben ment a beilleszkedés. Pár helyen már voltam az OPL előtt, és ami itt legjobban megfogott az első perctől kezdve, hogy akár a céges rendezvényre, akár a mindennapokra gondolok, itt nincsenek annyira elválasztva a korosztályok egymástól. A partnerek nemcsak a partnerekkel és szeniorokkal ebédelnek vagy kávéznak, a jelöltek meg nem egy külön „junior club”, hanem nagyon együtt van az egész iroda, korosztályoktól függetlenül. Eleinte tartottam tőle, hogy ez majd nagyon erőltetett lesz, de egyáltalán nem az, és nagyon megkönnyíti bárki beilleszkedését.

Peti: Nekem az jelentett sokat, hogy az irodában sok junior volt, és az szerintem sokat segít, amikor olyan emberekből sok van, akik hasonló cipőben járnak, mint te. Aztán kaptam egy olyan mentort magam mellé, aki igazán sokat és jól foglalkozott velem: rendszeresen beszélgettünk, láthatóan érdekelte, hogy mi van velem és nagyon sokat segített a legkisebb dolgoktól egészen a komplexebb, már majdnem hogy magánéleti kérdésekben is.

Miben volt más még az OPL a korábbi munkahelyeidhez képest?

Peti: Hát, kezdjük ott, hogy ha belépsz az ajtón, egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy ügyvédi iroda. Sokkal inkább egy design stúdióhoz vagy valami kreatív műhelyhez hasonlít: az egész irodai környezet sugároz valami lazaságot, szerintem elég bevállalós a design. A munka is más, mint amit korábban csináltam. Sokkal több dologgal foglalkoznak az OPL-nél, mint a korábbi munkahelyeimen a jogászok: az irodának van egy 10 fős public policy cége, ami együtt van az irodával, sok munkán együtt is dolgozunk, aztán sokszor nyújt az OPL kiszervezett jogi osztály szolgáltatást, ráadásul nem is magyarországi ügyfeleknek, hanem külföldre, és elég sok a nemzetközi projekt is.

Én például virtuális „secondment”-en voltam egy londoni ingatlanalap jogi osztályánál, ahol aztán a legkülönbözőbb országokat érintő szerződéseken kellett dolgoznom. Ez egy nagy élmény volt, sokat tanultam belőle. Az irodában nagyon erős a legal design és legal tech vonal is, amiből én a legal designban veszek részt: gyerekkorom óta rajzolok, és logókat terveztem, kiállításaim voltak egyetem alatt, ezért aztán ez nekem nagyon profilba vág. Jogi folyamatokat és jogi kérdéseket próbálunk könnyen emészthető formába öntve vizualizálni.

Rebeka: Nekem nagyon fontos a „jogon kívüli” életem. Ahogy mondtam, zenélek, de csinálok egy csomó más dolgot is amellett, hogy jogászkodom. Ezért én minden munkahelyben azt nézem, hogy mi van a munkán túl. Az OPL-ben ez elég erős szerintem: itt működik a Fulbright Klub, ami egy évben legalább 4-5-ször hoz egy valami érdekes előadót az irodába a legkülönbözőbb területekről: volt már gasztroenterológus rákkutató, csillagász, statisztikus. A Covid előtti utolsó előadónk egy Kosztolányi-kutató volt, ami aztán tényleg az utolsó dolog, amit egy „corporate” ügyvédi irodában várnál, de a karantén alatt is folytatódott először egy makroközgazdásszal, majd pedig egy diplomatával.

Te is sok újat tanultál?

Rebeka: Persze, de „life-long learning”-ről beszél most már mindenki, szóval nem is vártam mást. Talán abban tanultam a legtöbbet az elmúlt egy évben, hogy a jogi tanácsadás hogyan illeszkedik az ügyfeleink életébe. Magyarul hol a „helye” a jogászkodásnak az üzleti világban. Az OPL-nél megtanultam, hogy egy komplex üzleti kérdésben a jogi kérdések mikor, mennyire és hogyan fontosak. Megtanultam egyben azt is, hogy ugyanarról a kérdésről mennyire másképpen kell kommunikálni egy jogi igazgatóval, mint mondjuk egy vezérigazgatóval vagy pénzügyi igazgatóval. Szóval sokkal üzletibb módon gondolkodom, mint korábban.

Mit tesznek azért, hogy a jelölt ne fogyóeszköz legyen?

Rebeka: Sok minden van: ahogy Peti is mondta, van mentoring rendszer, ami szerintem minden fiatalnak jól jön. És emellett az egyéni fejlődési utakat is támogatják a legkülönbözőbb módon: tanfolyamok, másoddiploma. Minden negyedévben van értékelő beszélgetés minden jelölttel, és a három év alatt mindenkinek biztosítanak legalább egy „secondment”-et, amikor egy cégnél lehet dolgozni fél évet vagy egy évet, hogy a vállalati környezetet is megismerhesd. Én most például egy produkciós irodának végzem a jogi munkáit.

De vannak más dolgok is: Covid előtt volt az iroda által támogatott „junior club”, ami a valóságban közös sörözés-borozás volt a fiatalabbaknak, volt „mini MBA”, amit egy Corvinusos oktató tartott, elküldenek mindenkit egy angol anyanyelvi jogászhoz érveléstechnikát tanulni.

Peti: Én az előmeneteli rendszert tartom kritikusnak. Az ügyvédi világban nekem úgy tűnik, hogy ez kőbe van vésve: amíg nincs diplomád, nem lehetsz gyakorlatilag semmi, miután letetted az államvizsgát, jelölt leszel, és miután letetted a szakvizsgád, ügyvéd. Ennyi. De az OPL-nél ennél sokkal rugalmasabb a rendszer: a kamarai szabályokat persze ők is betartják, de az irodai rendszer ennél összetettebb, és akár lehetsz már manager vagy associate jóval előbb, mint mondjuk ügyvéd. Nem az a rendszer lényege, hogy hány éve végezted el az egyetemet, hány éve praktizálsz, hanem hogy milyen minőségű munkát végzel és mekkora önállósággal. Én nemrég kerültem associate státuszba, ami nemcsak magasabb fizetést, hanem a munkában is nagyobb önállóságot jelent.

De azért az OPL kerítése sem kolbászból van, nem? Mi okozott neked nehézséget? 

Peti: Itt sem minden tökéletes, de legalább nyitott az iroda arra, hogy javítsanak a nem jól működő dolgokon. Eleinte fura volt a nagyon pörgős tempó, és a komfortzónán kívüli munka. Hát, itt biztosan nem az van, hogy bekerülsz mondjuk a corporate csoportba, jól begyakorlod, és azt csinálod 5-10 évig. Mindenki megmártózik több területben. Sokszor úgy éreztem, hogy bedobnak a mélyvízbe, de mindig ki tudtam úszni, mert a kezemet azért nem engedik el. Unatkozni itt biztosan nem lehet.

Van női perspektíva az OPL-nél? 

Rebeka: Bár a két alapító negyvenes férfi, a nemrég megválasztott harmadik partner egy kétgyerekes anyuka, és nemrég szenior ügyvéddé léptettek elő egy olyan kollégánkat, aki akkor még szülési szabadságon volt. Ezek jó üzenetek. Látszik, hogy ahogy nő az iroda, egyre inkább figyelnek a nemi egyensúlyra is: kb. felesben vagyunk nők, és egyre több a flexibilis és kötetlen munkavégzési lehetőség, ami családbarát.

Köszönjük az interjút, sok sikert!

***

Ha nem szeretnél lemaradni a további írásainkról, kövesd az Ars Bonit a facebookon.

MEGOSZTÁS