Tokenizálás vs. szerzői jog

A Non-Fungible Tokenek (NFT) alkalmazásának köre napjainkban egyre gyorsabban növekszik, amely jelenséggel kapcsolatban a jognak időbe telik, mire felzárkózik. A cikkben az NFT fogalmának meghatározása és technikai hátterének bemutatása mellett, a szerzői jog területével kapcsolatos jogi kérdéseket vizsgálunk meg, a teljesség igénye nélkül.

Az NFT fogalma

Az NFT a Non-Fungible Token kifejezés rövidítése, amit magyarra „nem-helyettesíthető token”-ként fordítunk.[1] Ezek a tokenek viszonylag új jelenségek, 2014-ben jelentek meg először az interneten. A köztudatba azonban csak 2021-ben kerültek be igazán, néhány nagy pénzösszeget megmozgató NFT adásvételnek köszönhetően.[2] Érdekességük – ahogyan arra már az elnevezés is utal –, hogy ezeket a tokeneket nem lehet helyettesíteni, mind eltérőek egymástól. Ebből kifolyólag úgy is lehet tekinteni rájuk, mint bizonyos digitális eszközök „tulajdoni lapjára”, ami blokkláncon kerül eltárolásra. Ezt a blokkláncon lévő információk kvázi megváltoztathatatlansága teszi lehetővé.[3]

Az NFT-k „metaadatok”, amelyek mindegyike egy-egy hivatkozást tartalmaz egy bizonyos, az interneten máshol elérhető digitális tartalomra. Ezek a metaadatok általában az Ethereum blokkláncon vannak kódolva – bár NFT-t bármilyen más olyan blokkláncon is létre lehet hozni, amely képes ún. okosszerződések („smart contract”) futtatására. NFT gyakorlatilag bármiből lehet, ami alkalmas a digitális formátumban való megjelenítésre,[4] így például fényképekből, zenékből, de még akár digitális földterületekből is.

A könnyebb megértés érdekében tekintsük át a technológiai hátteret, ami lehetővé teszi az NFT-k létezését.

A technológiai háttér összefoglalása

Az NFT megjelenését a már többször említett blokklánc technológia tette lehetővé. A blokklánc egy olyan elosztott adatbázis, amelyet egy számítógépes hálózat csomópontjai között osztanak meg, és ez az adatbázis tárolja elektronikusan a tokenekre vonatkozó információkat. Maguk a tokenek pedig a két fél között digitálisan küldhető eszközök.[5] Ilyen tokeneken alapulnak például a kriptovaluták (azaz digitális pénzformák), mint a bitcoin vagy az ether. Utóbbi az Ethereum számítástechnikai platform fizetőeszköze. [6] A blokklánc biztosítja a kriptopénzek, NFT-k digitális tranzakcióinak biztonságos nyilvántartását azáltal, hogy egymásra fűzött darabokra (blokkokra) strukturálja azok adatait.[7]

Ez az adatszerkezet decentralizált jellegű, ezáltal az adatok visszafordíthatatlan idővonalat képeznek. Amikor egy blokk feltöltődik adattal, az bevésődik, pontos időbélyegzőt kap és ennek az idővonalnak a fix részévé válik.[8] Ennek köszönhetően követhetővé és átruházhatóvá vált a digitális eszközök rendelkezési joga is, mely az NFT rendszer működésének alapját biztosítja, és amely rendelkezési jogot az NFT-k esetében a már említett Ethereum (vagy más okosszerződések futtatására képes) blokkláncon működő „smart contract” szoftverkód rögzíti. Ezek a blokkláncok, és így a rajtuk tárolt „tulajdonjogi” adatok a Föld bármely pontjáról elérhetőek,[9] ami elősegíti az NFT rendszer nemzetköziségét. Az ezekkel való kereskedést megkönnyítik a kifejezetten erre létrehozott digitális piacterek és aukciós oldalak, például Rarible, SuperRare és OpenSea.[10]

Az NFT-k digitális egyediségének bemutatása

Az NFT-k digitális egyedisége a nem helyettesíthetőségükön alapszik. Egyes tokenfajták, mint a már említett bitcoin kriptovaluta, minden darabja ugyanolyan, egymással felcserélhető, helyettesíthető, míg az NFT-k mind más-más tulajdonságokkal rendelkeznek, nem felcserélhetőek.[11] A könnyebb megértés érdekében lássuk a következő példát. Míg vannak olyan tömeggyártott festmények, amelyek mind azonosan néznek ki, azonos értékkel rendelkeznek és bármelyiket emeljük le a polcról, mindegyikért ugyanannyit kell fizetni, addig Mona Lisa csak egy van. Habár utóbbiról is készülhet másolat vagy egyéb reprodukció (ld. esetünkben akár az NFT-kről), ott egyértelműen beazonosítható lesz, hogy az nem az eredeti, így értelemszerűen az értéke is egészen máshogy alakul.

Az NFT-k nagymértékű értékingadozásnak vannak kitéve, de az egyik értékének növekedése vagy zuhanása nem feltétlenül fogja a másik NFT értékének növekedését vagy zuhanását eredményezni.[12]

NFT-k a piactéren

A fizikai műalkotások adásvételét sok minden motiválja. Befektetés, a mű kiállításának lehetősége, különféle kollekciók összegyűjtése. A digitális térben eddig nem volt lehetőség ilyenre. Az NFT-k viszont új utat nyitottak az alkotók számára a digitális műalkotások „tulajdonjogának” bizonyítása és az alkotások különböző online közösségi terekben történő kiállítása által.[13] Az NFT-k piacán már számos digitális művet adtak el. Ahogyan fentebb említettem, közismertté is amiatt váltak ezek a tokenek, mivel egyre nagyobb összegért cserélnek gazdát. De milyen nagyságrendeket kell ez alatt érteni?

A digitális művész, Mike “Beeple” Winkelmann alkotta Everydays: The First 5000 Days című alkotás 69,3 millió dollárért kelt el egy aukción. Ez egy olyan kollázs, ami az alkotó számos művét egyesíti egy képen.[14] Egy másik példa a sokak által ismert Nyan Cat nevű GIF-fel kapcsolatos, amely 2021-ben töltötte be a 10. életévét. A jeles alkalomból aukcióra bocsátották annak egy egyedülálló kiadását, amelyet végül több mint 800 000 dollárért vittek el.[15] A 2020-as Amerikai Egyesült Államok elnökválasztása ihlette művek sem maradtak alul. A választásokon elbukott Donald J. Trumpot ábrázoló NFT 6,6 millió dollárért került eladásra.[16]

Szerzői jogi jogsértés – lehetséges?

Az NFT-ket készítők és értékesítők a Star Wars márkában rejlő lehetőségeket is meglátták, így nem meglepő módon néhány Star Wars témájú token is felkerült a digitális piactérre. Ezek azonban nagyon hamar le is kerültek a szerzői jogok megsértése miatt.[17] Az eset egy pár évvel korábbi ügy figyelembevételével együtt válik teljesen érthetővé.

George Lucas még 1976-ban bérelte fel Andrew Ainsworth-ot, hogy tervezze meg a Star Wars – mára már ikonikussá vált – rohamosztagos sisakjait. Ezeknek a sisakoknak a prototípusait kezdte el árulni Ainsworth sok évvel később, amiért a LucasFilm beperelte őt 20 millió dollárra, a szerzői jog megsértése miatt. Az ügyben 2011-ben született bírósági döntés, melyben a bíróság kimondta, hogy a rohamosztagos sisakok filmkellékeknek minősülnek, nem pedig szobornak, így a szerzői jogi védelmük is lejárt. A pert tehát Ainsworth nyerte, így a rohamosztagos sisakok kikerültek a szerzői jog védelme alól.[18]

Ezt követően Ainsworth több sisakot átadott a londoni Ben Moore művésznek és kurátornak, aki felismerte a lehetőséget, hogy művészeti alkotásokat készíthessen az ikonikus sisakokból. 2013-ban indította el az Art Wars-ot a Saatchi Galériában, ahol neves művészek – mint Anish Kapoor, Jake & Dinos Chapman, vagy David Bailey – életnagyságú Stormtrooper-sisakokat festettek ki és díszítettek fel. Moore 2021-ben áttért a sisakok NFT-jeinek értékesítésére – állítólag a művészek engedélye nélkül. A sisak NFT-ket az OpenSean kínálta eladásra, mely piactér, miután szerzői jogi jogsértésről szóló értesítést kapott, eltávolította az Art Wars NFT-oldalát.[19]

Ha felidézzük az NFT-k fogalmát, akkor látjuk, hogy ezek olyan metaadatok, amelyek egy linket tartalmaznak az interneten máshol elérhető digitális tartalomra. Ebből kifolyólag a tartalom eredeti változata nem képezi egy NFT részét.[20] Így viszont felmerül a kérdés, hogy szerzői jogi jogsértés meg tud egyáltalán valósulni?

Vizsgáljuk meg a kérdést a magyar jog és az uniós bírósági joggyakorlat szemszögéből, az Art Wars ügy segítségével. „A szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta”.[21] A védelem alatt álló mű felhasználásához pedig – bizonyos jogszabályban meghatározott esetek kivételével – engedélyre van szükség. Engedély hiányában a felhasználás jogosulatlan.[22] A fő kérdés tehát az, hogy egy mű nem-helyettesíthető tokenjének létrehozása felhasználásának tekinthető? A hazai szabályozás értelmében a mű felhasználásának minősül különösen: az átdolgozás, nyilvános előadás, többszörözés, terjesztés, kiállítás és nyilvánossághoz közvetítés.[23]

Az átdolgozás a mű minden olyan megváltoztatása, amelynek eredményeképpen az eredeti műből származó más mű jön létre.[24] Egy NFT esetében az eredeti művel nem történik semmi, csak egy link mutat rá vagy annak egy digitalizált verziójára. Változtatás nem megy végbe és nem jön létre új mű egy token létrehozása által. Így az Art Wars NFT-k nem sértették meg az eredeti szerző szerzői jogait azzal, hogy átdolgozták volna a művet, mivel ilyen tevékenység nem történt.

A nyilvános előadás felhasználási módja fogalmában előadásnak minősül „[…] a mű érzékelhetővé tétele jelenlévők számára.”[25] Az NFT-k esetében a digitális megjelenítés, mely a világ bármely pontján egyénileg előhívható, nem értelmezhető, mint nyilvános előadás. Az Art Wars NFT-k sem kiállítás, hanem értékesítés céljából kerültek a digitális piactérre, így a szerzői jogsértés ezen fajtájáról sem lehetett szó.

„A többszörözés a mű anyagi hordozón való – közvetlen vagy közvetett – rögzítése, bármilyen módon, akár véglegesen, akár időlegesen, valamint egy vagy több másolat készítése a rögzítésről.”[26] Ennek a lényege tehát a mű testi dologban való rögzítése olyan formában, amely lehetővé teszi, hogy az az ember számára ismételten érzékelhetővé váljon. A rögzítés anyagi formába öntést jelent. Ez csak birtokba vehető dologhoz, anyagi hordozóhoz kapcsolva lehetséges.[27] Egy NFT viszont a blokkláncon létezik, nem testi dolgon kerül rögzítésre. A világ bármely pontján hozzáférhető, így ebbe a fogalommeghatározásba nem illeszthető bele. Továbbá általában nem jelent többszörözést, ha a szolgáltató a világhálón a keresőmotorba nem a művet, hanem annak elérését lehetővé tevő internetcímet (URL) másol be, és az adatbázis meglátogatója a címre kattintással maga éri el és többszörözi a címen elérhető művet.[28] Habár az Art Wars NFT nem keresés megkönnyítésére szolgáló adatbázis, a token metaadatai egy URL-t tartalmaznak, ami segítségével elérhetővé válik az alkotás, így ennek a jogsértésnek a megvalósulását sem lehet megállapítani.[29]

„Terjesztésnek minősül a mű eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatallal vagy forgalomba hozatalra való felkínálással.”[30] Habár az Art Wars NFT-k értékesítés céljából kerültek létrehozásra, viszont többször megállapítottuk, hogy egy NFT nem tartalmazza a mű eredeti példányát, csak az arra mutató linket. Emellett, ha a többszörözés fogalmát is kizárjuk a fentiek alapján, úgy a terjesztés tényállása sem valósulhat meg.

A kiállítás fogalmára a jogalkotó nem ad pontos törvényi definíciót.[31] Viszont több szempontból sem feleltethető meg ennek az Art Wars NFT-k esete. Egyfelől a kiállítás célja nem megállapítható, másfelől a token maga nem tartalmazza sem az eredeti művet, sem annak másolatát.

Mindegyik eddig felsorolt felhasználási mód esetében majdnem ugyanaz hiányzik a jogsértés megállapításához: a mű eredeti vagy másolt példánya.  Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy az NFT részét képező ún. hiperlink (hiperhivatkozás) az eredeti műre vagy annak digitális reprodukciójára mutat, így megvan közöttük a kapcsolat. Ilyen esetben pedig fel kell tennünk a kérdést, hogy önmagában a linkelés nyilvánossághoz közvetítéshez (és így a szerző engedélyéhez kötött felhasználásnak) minősül-e.

A törvény nyilvánossághoz közvetítésnek mindenekelőtt az ún. sugárzást tekinti, ami jelen esetben nem releváns. A nyilvánossághoz közvetítés azonban más módon is megvalósulhat, ugyanis a jogszabály szerint „[a] szerzőnek az is kizárólagos joga, hogy művét – másként, mint sugárzással […] – a nyilvánossághoz közvetítse, és hogy erre másnak engedélyt adjon. E joga kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg.”[32]

Az uniós bírósági gyakorlat alapján egy weboldalon lévő, másik tartalomra mutató link – a konkrét körülményektől függően – nyilvánossághoz közvetítésnek minősülhet. E tekintetben a döntő szempont az, hogy a szerző engedélyével vált-e interneten korlátozás nélkül elérhetővé az a tartalom, amire a hivatkozás mutat. Azokat a hiperlinkeket, amelyek a szerző engedélye nélkül közzétett tartalmakra mutatnak, nyilvánossághoz közvetítésnek kell tekinteni. [33] Ezzel szemben nem minősül nyilvánossághoz közvetítésnek a szerző engedélyével közzétett, szabadon hozzáférhető művekre mutató kattintható linkelés.[34]

Ha az NFT-k metaadataiban lévő hivatkozást elfogadjuk linkelésnek, a fentiek alapján a következő esetek kerülhetnek szóba:

• Amikor az NFT részét képező URL egy olyan weboldalra mutat, ahol a szerző hozzájárulásával szabadon hozzáférhető művet tesznek közzé, – a fentebb ismertetett bírósági gyakorlatot is szem előtt tartva – furcsa lenne jogsértést megállapítani.[35]
• Amikor az NFT részét képező URL olyan weboldalra mutat, ahol a művet a szerző beleegyezése nélkül teszik közzé, akkor a nyilvánosság felé közvetítés bekövetkezhet. Így az ilyen NFT létrehozása valószínűleg jogsértésnek fog minősülni, különösen akkor, ha a létrehozó tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az általa hivatkozott tartalmat jogellenesen tették közzé.[36]

Az Art Wars esetre vonatkoztatva tehát, amennyiben Ben Moore az NFT-ket olyan digitális képek segítségével alkotta meg, amelyekkel rendelkezhetett (és így azokat például az interneten szabadon közzétehette), nem biztos, hogy megállapították volna a jogsértését, ha bíróság elé kerül az ügy. Viszont, ha jogellenesen (értsd: a szerző beleegyezése nélkül) közzétett tartalomra mutató linkeket használt fel, úgy ténylegesen megállapítható lenne a szerzői jogi jogsértése.

Az NFT kilátásai

Az NFT-kkel kapcsolatos vélemények eltérőek, nehéz megjósolni, mi lesz a sorsa a jövőben. Értéke is erősen spekulatív és szubjektív, így egyaránt lehetséges nagy pénzösszegeket nyerni vagy épp veszíteni egy ilyen befektetés által.[37] Egyesek szerint az NFT-k és más blokklánc-alapú technológiák át fogják alakítani az egész médiatájképet, új utakat nyitnak meg az alkotók számára.[38] Mások viszont egy hamarosan kipukkanó lufiként tekintenek a jelenségre, mely amilyen gyorsan bekerült a köztudatba, olyan gyorsan el is fog tűnni onnan.[39]

Akárhogy is, az NFT piac dinamikus növekedése tagadhatatlan tény. Ez egyre több jogi kérdést eredményez bizonyos ügyek kapcsán, és a perek száma is növekszik. A fent ismertetett elemzésen túl egyéb jogi kérdések is előkerültek már más esetek alkalmával. Többek között a tulajdonjog[40] kérdése, a védjegybitorlás[41] megvalósításának lehetősége, de még az adatvédelem[42] is. Várhatóan az NFT-k fejlődésével további jogterületek is bevonódnak. A kérdés, vajon szükség lesz teljesen új szabályozási megoldásokra, vagy csak régi problémák kerültek új köntösbe az NFT-k által?

Ez a cikk az Arsboni 2022 tavaszi Gyakornoki Programjának keretében készült.